Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1977-12-01 / 12. szám
Huszonegyedszer emlékezünk az 1956 október végi és november eleji magyarországi eseményekre. Huszonegyedszer ünnepelünk fájdalommal a szívünkben és reménységgel a lelkűnkben. Beszédeket mondunk, vagy hallgatunk, egyéni emlékeinket rendezgetjük vagy az egész világ által tudott dolgokat ismételgetjük önmagunkban. Politikusok és történészek írják meg, vagy írják át a történelmi tényeket elképzeléseik vagy beállítottságuk szerint. Mindenki mást mond, mindenki mást ír, mindenki mást akar! Egymás nélkül, egymás mellett vagy egymás ellen dolgoznak sokszor azok is, akik részesei voltak a dicsőséges harcnak és a fájdalmas elbukásnak. Miért van ez így? Mi az oka annak, hogy sokszor egymást sem tudjuk megérteni? Hol van a gyökere annak a kettősségnek, amely 1956 történelmének kiértékelésében elválasztja egymástól a magyar emigrációs szervezeteket, forradalmi-, vagy szabadságharcos csoportokat? A válasz erre világosan és egyértelműen az 1956-os történelmi harcnak az eseményei adják meg. Vannak, akik csak a forradalmi eseményt látják, amely 1956 október 23-án lett szemmel is láthatóvá és amely 1956 novemberében vereséget szenvedett az elnyomó hatalom fegyveres túlerejével szemben. Vannak, akik megálltak a forradalom követeléseinél és huszonegy esztendő múlva is csak azt követelik, ami 1956 október 23-án a forradalom nyilvános kitörése pillanatában időszerű és bátor követelés volt, Vannak, akik számára megállt az idő 1956 október 23-án vagy november 4-én. Vannak, akik úgy látják csak a magyar nemzet jövendőjét, mint ahogy azt a forradalom első óráiban megfogalmazták. Ezek a forradalmárok elfelejtik a történelmi tanulságot, hogy minden forradalom felfalja a saját gyermekeit. Elfelejtik azt, hogy a történelem órája már a fegyveres harc első pillanataiban túlhaladt rajtunk és álláspontjuk és követeléseik órákon belül idejüket múlták a harcoló nemzet számára. Vannak, akik huszonegy év múlva is csak egy kis szabadságot követelnek, egy kis függetlenséget egy kis magyarságot, amikor a nemzet 1956 októberében fegyverrel vívta ki a teljes szabadságot, a teljes függetlenséget és a teljes magyarságot. Vannak, akiknek céljai ma sem mennek túl a kis Magyarország határain, holott a nemzet 1956 harcában kinyilvánította akaratát a teljes Magyarország minden magyaljának felszabadításával kapcsolatban. És éppen ezekben a kérdésekben válik el egymástól a forradalom és a szabadságharc, a pillanatnyi események hatására forradalmárrá váló magyar és az egész életét a nemzet szabadságáért és jövendőjéért áldozatra tevő magyar szabadságharcos. A magyar szabadságharc az elnyomó szovjet diktatúra ellen nem 1956 október 23-án kezdődött, de még csak nem is 1944 október 15-én hanem 1941 június 22-én, amikor az első magyar honvéd átlépte a Kárpátok gerincét! Ettől a perctől kezdve szakadatlanul folyt a magyar szabadságharc az ellenség ellen. Ennek a szabadságharcnak a hőse minden magyar katona, aki harcolt, aki hősi halált halt, aki megsebesült, aki hadifogságba került és minden egyes magyar, akit a háború elvesztése után bebörtönöztek, Szibériába 1977. december hó ttlTTVAKÖltf J. dual NT. DÖMÖTÖR TIBOR: FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC hurcoltak, kivégeztek, vagy megkínoztak. 1956 forradalmát is ez a szabadságharc irányította és vitte mindent elsöprően magával. A forradalmároknak elég lett volna a Kommunista Párt újjászervezése, a szabadságharcosok odakiáltották a világnak: “Nincsen többé elvtárs!” A forradalmároknak elég lett volna a Sztálin szobor lebontása, a szabadságharcosok ledöntötték a Sztálin-szobrot. A forradalmárok beérték volna a kormány újjászervezésével, a szabadságharcosok teljesen új magyar kormányt követeltek. A forradalmárok abban bíztak, hogy a kirobbant népakaratot sikerül megállítani a nemzeti kommunizmus vonalán, a szabadságharcosok nemzeti Magyarországért harcoltak. A forradalmárok új kommunista ifjúsági szervezetet követeltek, a magyar fiatalok fegyverrel verték le a kommunizmus bilincsét! A forradalmárok kínosan el akarták kerülni minden összeütközést a Szovjet hadsereggel, a szabadságharcosok megütköztek az orosz páncélosokkal és széjjelverték őket! A forradalmárok “minden szélsőséges kijelentés és tett” leállításán dolgoztak, a szabadságharcosok pedig vállalták a fegyveres harcnak minden szélsőségét, áldozatát és eredményét! A forradalmárok ellenségeink (csehek románok és főleg szerbek) barátságát keresték, a szabadságharcosok pedig készen álltak arra, hogy a szabadság tűzcsóváját átdobják a megszállt magyar területekre és ezzel fegyveres felszabadítás formájában formáljanak jogot a magyar jövendőhöz. Ez az igazság! Ezek a történelmi tények! Ezekről beszélnének azok a magyar szabadságharcosok, akik elestek a harcokban, akiket halálra kínoztak a börtönökben, rabszolgatáborokban és a büntetőbányákban. Nekik volt igazuk és nekik lesz igazuk! Az 1956-os magyar szabadságharc egyenes folytatása volt minden idők minden nagy magyar szabadságharcának, azoknak minden egyes követelésével. Mindezt nem lehet az emigrációban visszájára fordítani és leszűkíteni az 1956-os nemzeti forradalom ideiglenes kifefejezésre juttatott és pillanatonként változó követeléseire. A forradalom véget ért 1956 novemberében, de a magyar szabadságharc folyik tovább otthon, az elszakított területeken és az emigrációban egyaránt. A magyar szabadságharc követelései nem változnak percenként, csoportokként, vagy országokként. A magyar szabadságharc követelései örök követelések és mindaddig érvényben maradnak, amíg meg nem valósítjuk őket! 1956 magyar szabadságharcának híres jelmondata volt: “Aki gyáva az nem magyar!” Ma ugyanezt a jelmondatot kell beiekiáltanunk a magyar emigráció fülébe! A történelmet a bátrak csinálják! A magyarság a hősök nemzete! A magyar szabadságharc csak győzelemmel fejeződhet be: Nemzetünk teljes szabadságának, teljes függetlenségének, teljes magyarságának kiharcolásával és a teljes Magyarország visszaszerzésével! Ezért harcoltunk mi magyar szabadságharcosok ! A HSzM KÜLPOLITIKAI VEZETŐJÉNEK LEVELE A “SPOTLIGHT” SZERKESZTŐSÉGÉHEZ 22-jsPOTLIGHT. November 7, 1977 flÉiyjyf - fűlj THOUGHTS ON HUNGARY On the behalf of the Hungarian Freedom Fighter Movement, I wish to express our sincere appreciation for the excellent article, “Hungarian Freedom Crushed,” which appeared in the October 17 SPOTLIGHT. After 21 years exile in the West, when the news media, before our own eyes, suppresses even the eulogy for those who died in the 1956 Hungarian Revolution, The SPOTLIGHT not only remembered, but devoted three pages to them. For us, who fought on the streets of Budapest, the article was a true historical account of our battle for independence. Your courage for exposing how the U.S. State Department betrayed the Hungarian people to the Soviets was a highly commendable act. In 1956, the American people were on our side, but the leaders were not true Americans, and your article is a testimony to that. In our next issues of the “Szittyakurt" and “The Fighter." we will proudly acknowledge to the Hungarian community what a fine job The SPOTLIGHT has done to present our struggle for freedom. We will have few kind words to say about U.S. SPOTLIGHT Orubri 17 I»77 -11 Patriots Waited in Vain for U.S. Help Hungarian Freedom Crushed October, 1977. is the 21st anniversary of the U.S. State Department s final betrayal of the Hungarian people a betrayal that left in its wake almost 170.000 victims either murdered or as exiled refugees. The 65.000 Hungarian freedom fighters my— acred during and after the Octob»- *' 1956. revolt for independent partment's final victims in scheme. Xhe State Department's se! deed, of all the peoples "f East* 1945 at Yalta. Th« i- . President signed away the Jives of 100 mi peans to Soviet commissars. Ac« veit was high Stale Department k who was later convicted for perju was a Soviet spy. The sell-out of eastern Europe than three months later when th. D. Eisenhower, the Supreme Con Allied Forces, personally ordered hi their advance into Germany and territories. In his book, "Crusade A Soviel unk rumble» through the »treeU of Budapest Eisenhower said he personally gave the ord»- *’ prevented Western troops from ward and taking Berlin Eisenhower's ponsupto mention his participa- Ul fation Keelhaul, certainly the biggest-\ar crime of the twentieth century irfTpe,“ In his boo|t of the same name, author Edward lune. j - i,. -> v.ermany in 1953 :W>be^^»r5Se3^and were still present in [iTfact. localized rioting erupted even in Russia itself in 1956. Fanning the flames of hope for the oppressed peoples of Eastern Europe were Voice of America broadcasts about “rolling back the Iron Curtain" and ' freeing the captive peoples (Continued on page 12) foreign policies, but we want the readers of SPOTLIGHT to know that we have the greatest admiration for the America you represent. LOUIS F. MOLNÁR Foreign Affairs Committee Chairman, Hungarian Freedom Fighter Movement Cleveland, Ohio TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! A Hungária Szabadságharcos Mozgalom és a magam nevében mondok őszinte köszönetét azért a kiváló cikkért, mely a “Magyar szabadságharc eltiprása” címmel jelent meg a SPOTLIGHT október 17-i számában. Huszenegy éves nyugati száműzetés után, amikor a szemünk láttára a hírszolgálat még az 1956-os Szabadságharcban elesett hősökről a megemlékezést is elhallgatja, a SPOTLIGHT nemcsak hogy megemlékezett, hanem három oldalt szentelt nekik. Számunkra, akik Budapest utcáin harcoltunk, a cikk történelmi hűséggel jellemezte függetlenségi harcunkat. Elismerésre méltó bátor cselekedet, ahogy Önök leleplezték, miként adta el a U.S. külügyminisztérium a Magyar Népet a Szovjetnek. 1956-ban az Amerikai Nép a mi oldalunkon volt, csak a vezetők nem voltak igazi amerikaiak, amint ezt a cikk is bizonyítja. A SZITTYAKÜRT és a FIGHTER a következő számában büszkén fogja a magyar olvasóközönség tudtára adni, hogy a SPOTLIGHT milyen kiválóan méltatta a szabadságharcunkat. Talán ritkán találunk jó szót az U.S. külpolitikára, de a SPOTLIGHT olvasótáborának tudtára akarjuk hozni, hogy mi mindig a legnagyobb tiszteletben tartjuk azt az Amerikát, amelyet önök képeseinek. Tisztelettel, Molnár Lajos a HSzM Külügyi vezetője. RÖVID HÍR * Japán—dél-koreai kormányfői értekezletet tartottak Tokióban. Dél- Korea kétmilliárd dollár hitelt kért növekvő katonai kiadásainak fedezésére. Japán anyagi támogatásáról biztosította Dél-Koreát.
