Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1977-11-01 / 11. szám

1977. november hó **imAKÖ*T 9. oldal A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA LKN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGYAR ÜGYET! DR. KOLLARITS BÉLA: HUSZONEGY ESZTENDŐ Októberben a nemzet felkelését, Szabadságharcunk dicsőségét, a ma­gyar Október győzedelmes napjait, az olthatatlan magyar szabadság­­vágy vulkáni kitörését, 1956. októ­ber 23-át ünnepeltük. November a megemlékezés, a halál és megdi­csőülés hónapja. 1956. november 4. — amikor a nagy Szabadságharcos örökemlékű Mindszenty József bíbo­ros érsek, Magyarország hercegprí­mása idegen hatalom oltalma alá kényszerült, amikor az ország törvé­nyes kormányát elűzték a Szabadság vérbefojtására megindult szovjet pán célosok. Huszonegyszer borult őszbe azóta a természet, huszonegyszer hullatták el a fák lombjaikat . . . Huszonegy esztendő telt el azóta, hogy a világ népei megcsodálhatták a magyarság hősiességét, elborzadva láthatták a bolsevizmus szadista kegyetlenségét és undorral szemlélhették a szabad Nyugat gyáva, meghunyászkodó tét­lenségét. Huszonegy éve már annak, hogy a világ országútjait hontalanná vált, koldusbotra jutott, puszta éle­tüket mentő magyarok népesítették be. Amikor Magyarországon meg­teltek a börtönök és véres diadal­orgiát ült a megtorlás, a bosszú gonosz szelleme! Legyőzték a Forradalmat? Meg­halt a magyar Szabadság a szovjet páncélosok lánctalpai alatt? Nem! A harc tovább folyik, a szabad világ­ban élő becsületes magyarság törhe­tetlen erővel és elszántan harcol to­vább a nagy Nemzeti Felkelés, a szent Szabadságharc eszméinek vég­ső győzelméért. Mit akart a Forradalom? Ilyen­kor, az évforduló idején sok szó esik 1956 üzenetéről, októberi eszmékről, a Szabadságharc ideológiájáról és célkitűzéseiről. Volt egyáltalán ideo­lógiája a Forradalomnak? Volt egy­séges, kifejezett célkitűzése, voltak előre elkészített tervek? Nem, előre kidolgozott, meghatározott prog­ram, ideológia nem volt, nem is lehetett. Ezt a forradalmat nem előzték meg forradalmárok titkos összejövetelei, nem osztották ki az egyesekre jutó feladatokat, nem be­szélték meg a célokat. Erre nem volt mód, idő és alkalom, de nem is volt szükséges, mert az eszme minden magyar leikébe volt írva, ezért dobo­gott minden magyar szív, amióta csak magyarok élnek Isten napja alatt. 1956 üzenetét, akaratát és programját könyvtárakat betöltő ta­nulmányok, hosszú tanácskozásokról felvett jegyzőkönyvek és határozatok írott szavainál érthetőbben, világo­sabban, tévedést kizáróan kifejezte a házfalakra mázolt két szó: rusz­­kik haza! Ez a két szó volt a nép, a magyar nemzet akarata. Ruszkik haza! Takarodjatok ki országunkból az idegen megszállók és csatlósaik, hogy Magyarország szabad és füg­getlen legyen. A magyar legyen úr a hazájában, a magyar nép akaratá­ból szervezett állami keretek között, szabad választásokon megválasztott magyarok vezessék és kormányozzák a magyarok Magyarországát. Idegen eszmék, idegen hódítók parancs­uralma helyett magyar nemzeti esz­mék, magyar törvények uralkodja­nak szabad és független magyarok hazájában. Ez volt 1956 üzenete, célja és ideológiája: független, szabad, nem­zeti Magyarország, ahol a beteljesült szociális igazságok uralma alatt boldogan él, nem pedig idegen vérű, idegen fajú betolakodottak igája alatt görnyed az elnyomott, ezersze­resen kizsákmányolt, nehéz rabságra vetett nemzet. Ezt fejezte ki a házak falaira írott két szó: Ruszkik haza — független, szabad és nemzeti Ma­gyarországot akarunk. Nem többet, de nem is kevesebbet! Azt a Magyar­­országot akarjuk, ahol már Árpád fejedelem hadaival érkező magyarok bejövetele előtt is néptestvéreink él­tek és uralkodtak. A Kárpátok ko­szorújában fekvő áldott földet, mely­nek határait az Atyaisten vonta meg, tökéletes földrajzi és gazdasági egy­séget alkotva. Magyarországot az első világhá­ború után a trianoni békediktátum­mal feldarabolták, az elszakított te­rületeinket csalárd jogcímeken szomszédainknak adták. A természe­tes határaitól megfosztott ország a második világháború idején nem tudta feltartóztatni a szovjet had­erőket és így a bolsevizmus hatal­mába jutott. A Magyarországon ál­lomásozó szovjet haderő, illetve a Szovjetunió az ország területét ki­induló bázisnak bármikor felhasz­nálhatja és így állandó veszélyt és fenyegetést jelent Közép- és Dél-Eu­­rópa számára. Az elszakított terüle­tek magyarsága nemzeti és emberi jogaitól megfosztva sínylődik, szét­­szóratása és teljes megsemmisítése csak idő kérdése. Nemzeti emigrációnk feladata, hogy a magyar kérdést felszínen tart­sa. Kétségtelen, a jelenlegi világpoli­tikai helyzetben nem számíthatunk a nyugati hatalmak segítségére és a magyar ügy felülvizsgálatára, de nem szabad hagynunk, hogy köve­teléseink feledésbe menjen. Sokan vannak magyarjaink kö­zött, akik úgy vélik, hogy a revízió kérdését érinteni sem szabad, mert az ellenségeink felháborodását vonja maga után, sőt az amúgy is csekély­számú “pártfogónkat” is elfordítaná tőlünk. Akadnak olyanok is, akik azt hiszik, hogy a trianoni és párizsi béke-parancsokat Helsinkiben örök időkre szentesítették. Ezen gyászma­gyarok közül kerülnek ki a külön­böző “konferenciákra” és egyéb kommunista rendezvényekre haza­­látogatók, ezek közül kerülnek ki azok, akik gyermekeiket magyaror­szági táborozásokra küldik, hogy “magyar szót tanuljanak” és bőven vannak olyanok is, akik szerint “megegyezést” kell találni a buda­pesti kormánnyal. A megcsonkított, ellenségeitől kö­rülvett Magyarország még a szovjet haderő kivonulása után sem lenne “szabad és független”. Ellenségek fojtogató gyűrűjében lehetne állami szuverénitásról beszélni? Ezt józan ésszel elképzelni lehetetlen. Csak a történelmi Magyarország helyreállí­tásával lehet “független” államról szó, amely képes arra, hogy az euró­pai béke és biztonság megszilárdí­tásának jelentős tényezője lehet. S az 1956 októberi eseményei helyes kiér­tékelésével csak arra az eredményre juthatunk, hogy a magyar nép, mely a Szabadságharc során “oly egységes volt, mint történelme során talán még soha”, mint ezt Nagy Imre mi­niszterelnök kifejezte, nyilvánvalóan ezt kívánta. Tehát “október üzene­tének” jelentése: Szabad és független N agy- Magyarországot! Ma a nemzeti emigrációnk legelső feladata, hogy Szülőhazánk ellen el­követett igazságtalanságokat a leg­szélesebb körökben ismertesse, köve­teléseinket a szabad világ kormányai és törvényhozásai elé tárja. Ne feled­jük, az újabb generációknak fogal­muk sincs Magyarországról, törté­nelmi jogainkról és a velünk történt gazságokról. A tudatlanokat most kell felvilágosítani, most kell bará­tokat szerezni nemzetünknek, a ma­gyar gondolat, a Revízió ellenzőit most kell az emigráció közéletéből kiűzni! Most kell felkészülni, mert amikor a változás bekövetkezett, akkor már késő minden igyekezet, végleg lehullanánk a történelem színpadáról. Mert a világ átalakulóban van, ma ugyan még csak halvány kis gyer­tyalángok pislognak az éjszakában, az emberiség reményének kicsiny fé­nyei. Az emberiség ébredezik ká­bult, lidércnyomásos álmából, re­cseg, ropog a két világháborút kö­vető “elrendezés” csúf tákolmánya. Most kell világgá kiáltani panaszun­kat és kiáltásunkat meg fogják hal­lani mindenütt, ahol igazi békét vá­gyó emberek élnek, mindenütt, ahol magyarok élnek. Kiáltásunk áthatol a Vasfüggönyön is és a magyarság tudni fogja, hogy számon tartjuk sorsát, nem adtuk fel a harcot Szülő­hazánkért, elszakított területeinkért, igazságunk győzelméért. És amikor, előbb, vagy utóbb, de ütni fog az óra, megszólalnak a hála­adásra hívó templomi harangok és a szabadság napja fog ragyogni a Kár­pátok bércein lengő magyar lobo­gókra és természetadta határainkat őrző honvédeinkre . . . * * Az utóbbi években több, mint 400 vállalat-vezetőt és diplomatát rabol­tak el kb. 50 országban. A USA kormánya kérésére a chicagói Moto­rola társaság tanfolyamot rendezett azoknak, akiket leginkább fenyeget az elrablás veszélye. 20 perces film “A terrorizmus anatómiája” cím­mel már elkészült az FBI és a Rand Corp., valamint korábbi túszok adatai nyomán. Még két filmet fog­nak gyártani. Beszámoló a KKM ünnepi bankettjéről 1977. október 8-án, a passaici Magyar Református Egyház díszter­mében rendezte meg a mozgalom központja a 20 éves működése alkal­mából az ünnepi banketjét. Közben ezt az alkalmat használta fel a moz­galom vezetősége arra, hogy Vasvári Zoltán központi vezető 25 éves köz­életi munkásságáról is megemlékez­zenek. Passaic városa rég nem látott ilyen szép és komoly politikai meg­mozdulást. Az est minden mozza­nata mély magyarság szolgálatot árult el. A megjelentek igaz magyar szívből fakadó izzó hitvallásnak vol­tak tanúi. Úgy annyira, hogy kérték az ünnepi szónokot Nt. Dömötör Tibor esperes urat, hogy ne hagyja abba a beszédét. Ebből az volt le­szűrhető, hogy a nemzeti magyarok kivannak éhezve az igazság nyílt és férfias megmondására. Pontosan ez az ereje a Kereszt és Kard Mozga­lomnak is, ezért nem színtelenedett el a húszéves működése alatt sem. Az est házigazda szerepét kiválóan látta el v. Serényi István a K.K.M. USA kelet-kerület vezetője. A moz­galom 20 éves működését magas szárnyalású beszéd kíséretében Faza­­kas Ferenc, a K.K.M. USA közép­kerület vezetője ismertette. Kiemelte v. Serényi munkálkodását a 8 napig tartó napi marathon futását Ma­gyarország szabadságáért, Szabad­ság-szobor szemének a bekötését, mikor Kruscsev itt járt. Közben mű­vészi előadásban tolmácsolta Bujdo­só Bálintnak az erdélyi tragédiával kapcsolatban: Az utolsó vonat című versét. Horváth Mártonná, a moz­galom pénztárosa a női lélek fen­séges hitével szavalta el Papváry Ele­mérné örökbecsű versét. Ezek után kérte fel v. Serényi Nt. Dömötör Tibort az ünnepi beszéd megtartá­sára. Egy igaz magyar pap hazafiúi érzéstől áthatott komoly beszédben fejtette ki a mai magyarnak a köte­lességét az elnyomott hazával szem­ben. Ostorozta a gyávákat, a közö­nyösöket, akik megalkusznak és a vi­szonylagos jólétben teljesen meg­feledkeznek a szülőhazában élő és szenvedő magyar népről. Példának állította Vasvári Zoltán mozgalmi vezetőt, akinek volt bátorsága 20 évvel ezelőtt az ellenség által letiport magyar zászlót felemelni itt, amikor még ellenségnek számítottunk és meghirdetni a Kereszt és Kard Moz­galomban Magyarországnak felsza­­badítási harcát. Óriási lelkesedéssel fogadták a jelenlevők Dömötör es­peres úr hatalmas beszédét. Közben a saját verseiből is előadott. Vége­zetül a házigazda felkérte Vasvári Zoltánt, hogy szóljon. Vasvári be­széd helyett felolvasta a KKM tíz pontját, amely a mozgalom harco­sainak tízparancsolatának számít. Röviden megköszönte a bajtársak szolgálatát, azoknak, akik az évi köz­gyűlésen nem kapták meg az “Em­léklapot”, azok részére kiosztotta. Majd arról szólt, hogy a Kereszt és Kard Mozgalomba be és kilépni nem lehet, csak szolgálni. így az ellenség soha nem tudja lemérni erőnket. Utána “Magyarország lángokban” című megrázó filmet mutatták be a gyászos magyar októberekre emlé­kezve. Ezúton is hálás szívvel köszöni meg a vezetőség a szervezeti vezetők meg­jelenését. Külön kiemelve Molnár Lajost, aki az egész családjával Cle­­velandból érkezett az ünnepségre, valamint a megjelent honfitársaink­nak igaz bajtársi köszönetünket fe­jezzük ki. Végezetül Vajda István in­tézőbizottsági tagnak, akinek az egész családja közreműködött, Mar­ton Erzsébetnek a kitűnő vacsora el­készítéséért. K.K.M. Tudósítója.

Next

/
Thumbnails
Contents