Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1977-11-01 / 11. szám

10. oldal «ItmKOfcT 1977. november hó Néhány szó az Amerikai Magyar Szövetség közgyűléséről Már a közgyűlés előtt érezhető volt, hogy ez nem olyan lesz mint a többi szokott lenni. Erre az is rászolgált, hogy az izgő mozgó Dr. Száz Zoltán utazgatott össze-vissza Eszenyi László alelnök megbízásából. Furcsa volt az is, hogy a befolyással bíró személyek­nek egész előadást tartott arról, hogy nagy személyi változásra van szükség az AMSz-nél, hogy ered­ményes munkát tudjon produkálni. Ha a szálakon végig mentünk min­dig Eszenyi Lászlóhoz ért a vége. Közben kiderült az is, hogy az újsá­goknak leadott “Amerikai Magyar Szövetség közleménye, amely nagy vihart váltott ki a nemzeti emigráció körében Eszenyitől származott. En­nek alapján a Kereszt és Kard Moz­galom vezetője ki egyben az Ame­rikai Magyar Szövetség alelnöke, arra kényszerült az igazság jegyé­ben, hogy elmondja az alábbi köz­leményt, hogy a Magyarság széles rétege tudomást szerezzen arról, hogy a szőrös kezek az Amerikai Magyar Szövetséget is birtokba akarták venni. Szószerint leközöl­jük Vasvári Zoltán beszédét, amit az igazgatósági ülésen mondott el: Igen tisztelt Elnök Űr, Tisztviselő társaim és kedves Barátaim! Nehezemre esik egy katona baj­társammal szemben felszólalni, de az igazságot nem hallgathatjuk el. Eszenyi Lászlóval valamikor a bol­­sevizmus ellen küzdöttünk együtt egy célért. Ügylátszik az emigráció­ban az emberek megváltoznak az idők folyamán. Az elveket és fogai­­dalmakat amiket tettünk, amikor a kardunkat összecsördítettük, elfe­lejtik. Felolvasok egy tételt, amit én igen értékesnek tartok: Egy kiegyezés a hazai bolsevisták­kal, többek között azt is jelentené, hogy az emigráció hivatalosan is hozzájárul, hogy Kádárék és Czine­­géék teljesen kiszolgáltassák a ma­gyarságot orosz-szovjet csapatok­ként a kínai határon, vagy egy más nemzet hasonló 1956 szerű szabad­ságharc mozgalmának a letiprásá­­ra. Egy kiegyezés beleegyezést jelen­tene Magyarország legteljesebb ki­szolgáltatottságára gazdasági vona­lon is, de beleegyezést abba is, hogy fiataljaink Ázsiában haljanak meg Szovjet érdekekért. Egy kiegyezés beleegyezést jelent az összes szovjet rablás! lehetőségekbe, esetleg újabb magyar területek elvesztésébe, jóvá­tételek fizetésébe, avagy a Brezsnyev doktrína érvényesítésére. Egy ki­egyezés beleegyezést jelent abba, hogy Kádárék semmit sem tettek az erdélyi magyarok, a felvidékiek és más kisebbségben élő magyarok megvédésére, kulturális támogatá­sára. Egy kiegyezés az emigráció ellenzéki szerepének teljes feladását is jelentené. Az emberi jogokért való küzde­lemben úgy a Kádár—Czinege báb­kormányzat, mint a sztálinista Ceausescu ellen együtt kell dolgoz­ni, védeni a magyarság érdekeit, nem pedig az anyanyelvi konferen­ciára, IBUSZ utazásokra szervezni az emigrációt. Kádárék több mint egymillió külföldi turistát várnak az évre. Minimálisan számítva 500 dol­lár költőpénz csak bármely nyugati valutában, Kádárék 500 millió doi­­doilár bevételt jelent, amelyet a Szovjetnek továbbítanak, s ha a turisták ezer dollárt költenek fejen­ként, ami valószínű, ami egy billió dollár támogatása a magyar nép rabságának fenntartására. Ezért hirdetnek amnesztiát, jöjjön be csak külföldre szakadt kedves honfitár­sunk, kérelmét majd egyénileg bí­ráljuk felül. Ezért szerveznek anya­nyelvi konferenciát, ezért akaiják az emigráció hangját elnémítani. A magva nemzet szabadságáért lehet küzdeni itt, a közömbös világ­ban, ahol a közönyös nyugatiak Kádárékkal cimboráló magyar emigránsok viselkedését és hivatalos utazgatásait emlegetik a maguk pi­­látusi kézmosására. Szeretettjeink és otthon maradt hozzátartozóink barátaink meglátogatása nemcsak megérthető, de természetes. De a hivatalos koccintgatások pártbasák­kal, nyilatkozatok, avagy nagyzoló hencegések, elítélendő cselekmé­nyek. A magyarságnak küzdeni nem lehet otthon, mert a szovjet cinko­sainak, börtönőreinek elnyomása alatt állnak. A kommunista meg­torlás pedig komoly életveszélyt hozhat ellenzékiségünkhöz. A rend­szer enyhülése csak átmeneti szelep­­ny it ugatás részükről, nehogy a rab­nemzetek esetleges közös forradal­ma elsöpöije a vörös szovjet dik­tatúrát. A szabadvilág nagy része védelemre fegyverkezik a szovjet tá­madás ellen, ugyanakkor turisták és s^ját hazájukból külföldre szakadt honfitársaink hordják a dollárt, évi egybillió dollárt a Kádár rendszer és szovjet főnökeinek valutáris megse­gítésére és ellenünk, a szabad világ lerohanására. MI A LÖVÉSZ? Többek kérésére közöljük a fel­nőtt lövészek meghatározását és fel­adatát: A lövész a honvédelem és a ma­gyar föld védelmének elsőrendű osz­lopa, a lövész elsőrendű katona, ki­nek a golyója az anyaföid védelmé­ben halálos biztonsággal talál célba. A lövésznek tudni kell, hogy a magyar sors a történelem folyamán mindig nehéz volt és nehéz lesz, s ezt a nehéz sorsot a magyar lélek mindig halálos komolysággal vette. Lövésszé válni magyar kötelesség, lövésznek lenni több a kötelesség­nél, mert a lövészélet hősi honfiúi áldozat. A lövész a polgári életben a ma­gyar összefogás és a magyar öntudat ápolója, a hadban példaadó meg­valósítója. A lövész az országépítés és a nemzeti jövendő kovásza, egyébként a maga környezetében a nemzetne­velés felelős tényezője. A lövész minden gondolatot, minden üzenetet, minden parancsot habozás nélkül tettben valósít meg, s ezzel a lövész a magyar cselekvő élet hűséges gyakorlója: a lövész a kiáltó nemzeti akarat és a szótlanul cselekvő nemzet. A lövész nemcsak néhanapján és életének kiszakított óráiban áll a haza és a nemzet szolgálatában, ha­nem a lövészi élet teljes egészében és minden fordulatán nemzetszolgála­tos, áldozatos élet. A lövésznek tudnia kell, hogy minden gondolatával és cselekedeté­vel egyetlen közös nagy célt kell szolgálnia: az öntudatos katonákból álló, fegyelmezett katonaállamot, s ezáltal pedig az új boldog NAGY­­MAG Y ARORSZÄGOT. Istennel a hazáért! Lövész központi parancsnokság. Hazánk megszállásának 32. évében. A nyugaton élő magyarság nem lehet kettős szolgálatban. Vagy ott legyen velük a komminista börtön­őrökkel koccingatva, vagy itt, ahol a lehetőségeinkhez képest küzdeni kell a magyar nép szabadságáért és fennmaradásáért. De itt is és ott is szerepet játszani nem lehet. Te hol állsz? Ott az elvtársakkal, vagy itt velünk küzdve az elnyomottakért? De itt is és ott is egyszerűen nem lehet. Ez egy magyar embernek nem a tulajdonsága. Annak ellenére sem, hogy az emigrációban sok időt töltöttünk el és a külföldi erők szívó­hatása talán egy kissé befolyásol bennünket. De azért vagyunk az Amerikai Magyar Szövetség vezetői, azért csinálták az ősök, hogy vé­reink ügyeit képviseljük, mert ők nem tehetik. Nekünk mindig többet kell követelnünk, amit lehet, mert a tárgyalásoknál néha engednünk kell. Tehát azért nagyon helytelen­nek tartom, amikor hallom itt a fiatalok részéről, hogy minek be­szélni Erdélyről, vagy Felvidékről, vagy Burgenlandról, vagy erről vagy arról. Ha már itt lemond valaki valamiről, akkor az örökre elve­szett. Az Űr Isten megadta nekünk azt a lehetőséget, hogy szellemi, fizikai, erkölcsi képességünk van, kötelességünk küzdeni, még akkor is, ha kilátástalannak is látszik a harcunk (úgy van, úgy van!). Azért állított ide bennünket az Üristen, hogy az egyéni érvényesü­lést vagy boldogulást tegyük félre. Az ember egyéni élete a nemzetével szemben nem számít. Ha nem így csinálja az Amerikai Magyar Szö­vetség, akkor kénytelen vagyok el­menni innét, mert az Isten azokban a harcokban, amelyeket a hazámért tettem megedzett és ma sem változ­tam meg. Kérem az Amerikai Magyar Szövetséget, ha erkölcsi tes­tület akar lenni, akkor feladatainak és határozatainak minden időben és mindenkor érvényt kell szereznie. Ezért vagyok ma is itt. Én nagyon sajnálom, hogy Esze­nyi Lászlóval szemben azt kell mon­danom, hogy nem értek vele egyet, és nem tudok bízni benne, mint az amerikai magyar nép külügyi veze­tőjében, mert nem tudom, hogy a hátam mögött az otthoniakkal mit tárgyal. Mindig tisztán egyenesen szembe akarom látni a magyar test­véreimért való küzdést, nem pedig ezt a csalóka játékot. Kérem az Amerikai Magyar Szö­vetség tisztelt vezetőségét, a phila­delphiai határozataink alapján, ahol megfogadtuk azt, hogy az Amerikai Magyar Szövetség vezető főtisztviselője nem lehet az, aki hazajár, tárgyal a kommunista rendszer vezetőivel. Kérem, tessék érvénybe léptetni ezt a határozatot, másrészt pedig fegyelmi eljárást ké­rek Eszenyi László ellen és addig a leváltását is kérem. * * * Ilyen szellemben zajlott le a köz­gyűlés és nem úgy, ahogy azt egyes újságok leírták. A Kereszt és Kard Mozgalom fájdalommal jelenti, hogy régi, hűséges tagja bessenyől BESSENYŐ ZSIGMOND volt m. kir. gazdasági felügyelő türelemmel viselt hosszú betegség után, a halotti szentségekkel meg­erősítve, életének 89. évében, október 16-án meghalt. Elhamvasztott földi maradványai hazai földbe lesznek örök nyugalomra helyezve. Gyászolják: bessenyői Bessenyő Zsigmondné szül. csókfalvi Had­nagy Berta, özvegye; Dr.bessenyői Bessenyő Zsolt, unokája; véggyulai Gyulay Antalné szül. bessenyői Bessenyő Terézia, testvére; Dr. Fonyó Antalné, menye; valamint kiterjedt rokonsága és barátai Magyar­­országon, Erdélyben, az Egyesült Államokban és Kanadában. Nyugodjék békében. 1 Grove Place Schenectady, N. Y. 12307 Juhász László: BURGENLAND című, nagyszerű útikalauzának ára 8 dollár, és 50 cent portóköltség. Trianon után több ország jussolt az elrabolt magyar földből. Nyugat- Magyarország egy részét Ausztria ragadta magához. Ennek a legnyu­gatibb magyar földdarabnak, amit ma Burgenlandnak neveznek, olyan remek, alapos, történelmi, földrajzi, néprajzi képét adja Juhász László, amire a század elején megjelent “Magyarország vármegyéi és városai” című 23 kötetes kiadvány vonatkozó része óta nem volt példa. Kapható a Vasárnap könyvosztályán: 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509. B A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA Kiadja a mozgalom központja XVIII. évf., 11. szám — 1977. november hó Levelezési cím: Kereszt és Kard Mozgalom c/o Vasvári Zoltán, 8 Scudder St., Garfield, NJ 07026

Next

/
Thumbnails
Contents