Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1977-11-01 / 11. szám
2. oldal szí tmKOEt 1977. november hó ÉS MÉGIS MOZOG A FÖLD. . . (Folytatás az első oldalról) ménye a nemzetellenes második világháborús hadüzenet. Igaz az is, hogy a Szovjetunió, amely akkor csakugyan erkölcsi alapon állt — “nem fogadta el a békeszerződéseket”. De vajon az akkori erkölcsi alap ma már nem erkölcsi alap? Vajon az UNO békedíját kiérdemlő Brezsnyev — erkölcstelenebb Leninnél? Vajon a szocializmus hatalmasai ugyan olyan erkölcsi nívóra süllyedtek le, mint az első világháborút követő, békét diktáló francia—angol—amerikai uralkodó körök? Minden az otthoni és az emigrációs magyarság állásfoglalásától függ. Függ attól, hogy elföldeljük, elaltatjuk, betemetjük-e az erdélyi magyarság nemzeti felszabadító mozgalmát úgy, ahogy ezt Románia erdélyi vazallusai akarják New Yorkban, vagy Erdélyben. Attól függ, hogy elismerjük-e azt a román óhajt, amely az erdélyi magyarság sorsának intézését Románia belügyének szeretné tekinteni, vagy az erdélyi magyarság függetlenségi harcából világkérdést csinálunk. — Itt ismét a Magyar Nemzetet hívom tanúnak, mert a Magyar Nemzet azt írja, hogy törvényszerű a származási ország gondoskodása a más országokban 'élő kisebbség sorsáról, s annak nem szabad a belügyekbe való be nem avatkozásra való hivatkozással ezt megakadályozni — különösen olyan esetekben, amikor tagadják a nemzeti, vagy etnikai kisebbség kilétét (úgy, ahogy az Erdélyi Világszövetség tagadja, hogy az erdélyi magyarság nemzeti kisebbség), amikor nem teljesítik a nemzetközi egyezményekből származó kötelezettségeket, vagy erőszakos asszimilációs politikát folytatnak. Ez az a közös magyar álláspont — ideológiai hovatartozásra való tekintet nélkül — amelyet a népidemokráciákban a románok lefasisztáznak és a kapitalista Washingtonban, vagy New Yorkban — közvetlenül, vagy közvetítéssel lekommunistáznak. t GÄTHY ÁRPÁD 1896—1977 Mély fájdalommal jelentjük, hogy lapunk hűséges olvasója GÄTHY ÁRPÁD nemzettestvérünk, hosszú szenvedés után 1977. szeptember 23-án, a Plantationban (Florida) elhunyt. Gyászolják: hitvese, született Madarassy Annika: leánya Gáthy Irénke és egyetlen életben lévő húga Olga, aki Bécsben lakik. A magyarok Istenének irgalmasságából békességben nyugodjál Árpád testvérünk! Emlékedet kegyelettel őrizzük! F E LKÉSZÜLNI! Amikor 1956. november 7-én, éjjel 11-kor megérkeztem Párizsba, a Le Bourget repülőtéren volt egy magyar diplomata, aki ezekkel a szavakkal üdvözölt: “Kedves fiatal barátom, az emberi lelkiismeret és a történelmi felelőség ítélőszéke a magyarság mellett van”. Én skeptikussan azzal válaszoltam, hogy Bullit, a későbbi amerikai nagykövet, 1920. május 17-én azt írta Apponyinak: “Én tiltakozom a békefeltételek ellen, amelyek feladását jelentik azoknak az elveknek, amelyekért Amerika harcolt.” Most 1956. november 7-én is csak tiltakozás, de a véres meggyalázása a magyarságnak megy a maga útján. A jó öreg, volt magyar diplomata, csak annyit mondott: “Ezt te nem érted fiam.” lenül, fanatikus hittel kell, hogy végezzék a felvilágosítást a magyarság soraiban. A siralmas trianoni ünnepélyek lejáratták magukat és azokat, akik szervezték őket. Végre vegyük tudomásul, hogy se a demokrácia, sem valamely, a magyarság védelmét magának kisajátítani akaró szervezet nem ad tagjainak tehetséget, önzetlenséget, kitartást és hitet a magyar feltámadás előkészítésére. A magyar feltámadást magyaroknak kell megszervezni tekintet nélkül holmi múlandó politikai vagy gazdasági ideológiától. A magyar feltámadás gondolata csak úgy fog győzedelmeskedni, ha azok, akik hisznek benne, harcolni fognak érte tollal, szóval és mikor üt az óra, fegyverrel a kezükben csak a magyarság érdekeit fogják szolgálni. Tanuljunk végre a történelemből. Nyitrát, Pozsonyt Benes sem merte néprajzi alapon követelni a béketárgyalásokon, hanem mert “a cseheknek szüksége van rá”! Mi nem követeljük Nagyváradot, Aradot, Temesvárt, Brassót, Kolozsvárt, Szabadkát, Zombort, Újvidéket, Pozsonyt, Kassát, Ungvári, Munkácsot, Fiúmét, Kismartont csak néprajzi vagy történelmi jogon, hanem mert a miénk volt, mi véreztünk és dolgoztunk érte. Mi nem hirdetünk örök békét, pártatlan igazságot, jólétet mindenkinek, ezt meghagyjuk Wilsonnak és utódjainak. Mi a turáni magyar nemzet feltámadását hirdetjük és valljuk tekintet nélkül a percemberkék ugra-bugrándozásától. RÓKA BÉLA Ma, 57 év után, annak ellenére, hogy az angol —francia —amerikai — orosz politikai gondolkodás egyetlen látható célja, hogy örökössé tegye az 1920-as és 1947-es békeszerződések által megszabott igazságtalan feltételeket, még mindig vannak ködevő magyarok, akik futnak egy szekér után, amely soha, de soha nem fogja a magyarságot felvenni. Harold Nicolson, volt angol diplomata és író “Peacemaking” című könyvében írja: “ezt a turáni törzset heves utálattal néztem és nézem”. Az én megingathatatlan meggyőződésem az, hogy Magyarország feltámadása a természetes fejlődés örök törvényei szerint fog megtörténni. Egyszer és mindenkorra a magyarságnak tudomásul kell venni azt, hogy Magyarország feltámadása csak egy magyar győzelem által lesz megvalósítható azok felett, akik nemcsak megcsonkították Magyarországot, hanem meg is gyalázták. Megható szavakkal apellálni a világ lelkiismeretéhez, ahogy Apponyi 1920. január 14-én, a békeszerződés vezetőihez írt memorandumban írta: “Bűnnek tulajdonítják Magyarországnak, hogy nem árulta el szövetségeseit, akik segítették őt az orosz, szerb, román invázió ellen. A győzelem önöknek megengedi, hogy bírói szerepet követeljenek maguknak, bárkik is önök.” — Én tudomásul veszem az ilyen és hasonló nemes, de értelmetlen apellációkat és elkönyveltem az agyamban Harold Nicolson szavait is. — Magyarország felszabadulása az idegen uralom alól, nem a világ közvéleményének a lelkiismeretétől függ, hanem a magyarság akaratától, felkészültségétől, megrendíthetetlen hitétől és hideg józanságától. A magyarságnak tudomásul kell venni a rideg valóságot és az adandó történelmi pillanatban minden habozás nélkül csak a magyar nép érdekeit nézve, cselekedni. Ennek a történelmi órának az eljövetele tarthat 10 — 20 — 100 évig, de elfog jönni. A múlt revíziós nevelésnek a legnagyobb hibája, de mondhatnám bűne volt, hogy nem felkészítette, hanem álomba ringatta a magyarságot. Erkölcsi, anyagi eszközök szükségessek a felkészültség nagy munkájához. A magyar emigrációban van még elég áldozatkészség, de egyrészt annyiszor csalódott, másrészt nagylelkűségét egyáltalában nem a felkészültségre áldozza, pedig az óra már közeledik, amikor minden magyarnak választani kell a magyarság vagy a közvélemény között. Hogy ez a közvélemény, a mindenkori múlt, jelen világnézeti és eszményi elvek alapján nem kedvező a magyarsággal szemben, annak az okai ismertek. Az első és második világháború győztesei ellene voltak, vannak minden magyar revíziós kísérletnek, mert az ellenkezik érdekeikkel, hiszen nem akarnak hozzájárulni alkotásuk megsemmisítéséhez. Erről tárgyalni idővesztesség. A felkészültség munkájához olyan vezetőkre van szükség, akik önzet-YVES DE DARUVAR: “A FELDARABOLT MAGYARORSZÁG” című könyvének páratlan sikere bizonyított. A közel egy évvel ezelőtt megjelent és a legnagyobb magyar tragédiát tárgyaló könyvvel kapcsolatos nyilatkozatokból az alábbiakban néhány részletet közlünk: “. . . a magyarok a saját anyanyelvükön olvashatják a napról napra sűrűbben emlegetett trianoni tragédiát, mely annyi bajnak lett okozója az elmúlt fél évszázad alatt a Duna völgyében ...” Magyar Híradó, Bécs. “. . .A feldarabolt Magyarország nyelvezete pontos, szép, helyenként megkapó. Gondos, lelkiismeretes alkotás, ahogy a kitűnő szerző mondanivalója kívánja: nem csak a fiataloknak, de mindnyájunknak hézagpótló. ” Dr. Gábor Áron \ró. “. . . ilyen témájú könyvek csak az emigrációban jelenhetnek meg. Ezért rendkívül fontos, hogy Daruvár: “A feldarabolt Magyarország” című könyve minden magyar család otthonában meglegyen, mert a felnövő ifjúság csak ebből ismerheti meg a Trianon, Yalta igazságtalan “békeszerződését". A cserkészek magyarságtudományi tanfolyamain ezt a könyvet is kellene ismertetni, ebből megtudnák a világ közvéleményét és ifjúságunk ezt további életében jól felhasználhatná Magyarország védelmében. Magyar testvérem, ha szíveden viseled fajtánk, nemzetünk sorsát, vedd meg, ajándékozd meg vele nehezebb körülmények között élő honfitársadat is, mert ez nem csak könyv, hanem történelmi bizonyíték egyben, minden magyar fájdalma. ” T. Dombrády Dóra, közíró, Cleveland. “. . . Ez az apostoloskodó magyar munka nem jár semmiféle személyi kockázattal. De a hivatásszolgálat e céltudatos, cselekvő formáját elvárják tőlünk az otthon élő milliók, a ‘feldarabolt ország’ ősi lakói, a mi testvéreink: a trianoni nyomorúság és elszakítottság otthon élő áldozatai.” Krónika, Toronto. “. . . az a véleményem, hogy sokunknak kell olvasnunk Yves de Daruvár: 'A feldarabolt Magyarország’ című könyvét, és jól eszünkbe vésni adatait: jöhet idő, amikor szükség lehet rá, hogy a méltányosság és a politikai rezon érdekében felhasználhassuk azokat a megfelelő helyeken.” Szeged? közíró, Ausztráliai Magyarság. “. . . Egy francia vezetőállást betöltő többet tett a magyar Trianon igazságtalanságának leleplezéséért, mint számtalan emigrációban működő szervezet vagy egyesület!” Világhíradó, Montreal. “. . . Yves de Daruvár: ‘A feldarabolt Magyarország’ című könyve szellemi honvédelmünk kiemelkedő ténye, nem csupán azért, mert egy nyugat-európai nagyhatalom — Franciaország — egyik előkelő és politikailag irányadó tényezőjének érdekünkben történt megnyilatkozása, hanem mert írója maga is egy szellemi nagyhatalom megcáfolhatatlan erejével tört lándzsát érdekünkben, ezért annak magyarnyelvű kiadása felbecsülhetetlen szolgálatot jelent a legnagyobb magyar tragédiának jóvátétele érdekében.” Dr. Ing. Vágó Pál író, közíró. “. . . A francia eredetiről készült fordítás hűen és pontosan követi az idő gondolatmenetét: a mű nem hiányozhat egyetlen hazájához hű emigráns könyvespolcáról sem . . . !” Baltimore Értesítő “. . . írónk bár nem történész, mégis oly szakkönyvet írt, amellyel mind a történeti tárgyilagosságot követelő igényességet, mind a széles nagyközönségnek az események szemléletessége iránti jogos kívánságát egyformán kielégíti. Könyvével kiváló szolgálatot tesz a magyarságnak és ezért ajánlható valamennyi honfitársunknak ...” Kovács TiborJ. közíró, Hídfő. “. . . Észak egyszerű krónikása pedig joggal javasol ilyen könyvet minden magyar polcára s azon sem éppen a legutolsó helyre! ...” Északi Vártán, Svédország. * * * A könyvnek ára 16. — US dollár — 40. — svájci Frank — 40. — DM. Megrendelhető a magyar könyvkereskedőknél mindenütt, vagy közvetlenül a kiadónál: EDITION BALOGH POSTFACH 19, CH-6000 LUZERN 5. Tel.: 941-23-36-18