Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1977-11-01 / 11. szám
1977. november hó ttitmieoitt RADICS GÉZA: AZ EMBER ÉS KÖRNYEZETE A nyugati kultúrvilág legjobb koponyái immár kétszáz év óta kutatják, hogy mi lehet az általános alaptényező vagy ok, mely minden műveltség kialakulásában, vagy széthullásában, mint egyik legfőbb befolyásoló erő megvan és kimutatható. Kezdetben úgy vélték, hogy a nagy folyamok mentén húzódó termékeny talaj a legfontosabb tényezője az emberi műveltség kezdetének. E nézet alapjául a korai civilizációk földrajzi elhelyezkedése szolgált. A sumér, az egyiptomi, a kínai és indiai műveltségek mind a nagy folyamok mentén alakultak ki, ezért ezeket folyami műveltségeknek nevezzük. Azután úgy látták, hogy az ember, azaz a “minőségi” ember a kizárólagos és vitathatatlan alkotó, független minden befolyástól. Jöttek egyéb elméletek is, melyek ideigóráig helytállónak mutatkoztak. A tudomány újabb és újabb ismeretekkel gyarapodott a porbahullott civilizációk életéről, társadalmi felépítéséről, hitvilágáról és népi összetételéről, s a korábbi elméletek, mint kártyavár omlottak össze. Dr. Padányi Viktor, a XX. század egyik legnagyobb gondolkodója, a “Tér és történelem" című művében mutat rá arra az egyetemes alaptényezőre, amely minden műveltség kibontakozásában, mint okozó jelen van. Ez a felismerés nem csak a kultúrák és civilizációk kezdetének okára derített fényt, de kimutatja, hogy azok jellegének kialakításában is döntő szerepe van. Minket magyarokat pontosan ez a tétel érdekel, mert a “nomád”-nak nevezett népeket és műveltségüket — mint tudjuk Árpád apánk magyarjai is ide lettek besorolva — új megvilágításban mutatja be. Az “ember térben és időben él" mondja Padányi. Mindkettő a Világ mindenség alkotóereje. Tágabb értelemben mindkettő végtelen, de az ember fizikai és társadalmi életét illetően erősen határolt. A tér szűkebb, de közvetlenebb alkotója a környezet. Mint egyének és családok a környezetben éljük életünket, a társadalom viszont a térben él. A térben feszültség van, s ez a feszültség ellenáll minden külső beavatkozásnak. Az ember formálója a térnek és környezetének, ezért egy soha meg nem szűnő harcban áll a természet erőivel, és e küzdelem szintézise: az emberi műveltség. S hogy e műveltség milyen jelleget ölt, azt mindig a térbeni feszültség, vagyis a megélhetés, a létfenntartás elé gördített akadályok nagysága határozza meg. Ahhoz, hogy a művelődés kipattanjon magvaiból egy bizonyos fokú ellenállásra van szükség, amely serkentőleg hat az ember szellemi tevékenységére. Ez az ellenállás egyensúlyban kell hogy legyen az ember fizikai és szellemi képességeivel. Ahol az ellenállás felülmúlja az emberi képességeket, ott műveltség nem jöhet létre, mert fejlődés csak akkor állhat be, ha az ember győztes lesz a természet erői fölött. Az utóbbi hiányában csak a vegetálás, vagy a könyörtelen pusztulás lehetséges. Művelődés ott sem indulhat meg, ahol a kívánt feszültség hiányzik, mert van az emberi tulajdonságoknak egy naposabb oldala is, csak akkor és annyit vagyunk hajlandók elvégezni, mint amennyit a Lét föltétele megkövetel. Földünk azon pontjain, ahol az élelmiszer bőséges és könnyen megszerezhető, ott a mai napig nem fejlődött ki önmagából egyetlen magasműveltség sem. Amíg a műveltség a természet erői és a lét közötti küzdelem eredménye, addig a fejlődés a kereskedelem kiépítésének függvénye. A kereskedelem a javak kicserélésén alapszik, vagyis adás-vételen, ami rendszerint az árú egyik helyről a másik helyre történő szállítását teszi szükségessé. A Térben két megadott pont közötti egyenest távolságnak nevezzük. Tehát ahhoz, hogy egyik ponttól a másik pontig valamit elszállítsunk, vagy oda eljussunk, távolságot kell leküzdenünk. A távolság a fejlődés legkonokabb ellenfele, és a műveltség jellegének meghatározója. Kezdetben az árúszállítás gyalogszerrel történhetett, később az ember fölismerte a folyamok medrében áramló víz természet adta lehetőségeit, s felhasználta azt árúfeleslege elszállítására. Ennek a kereskedelemnek a víz folyása irányában volt csak civilizációs jelentősége, mert az ár ellen ekkor még nem tudtak úsztatni. Ez az egyirányú szállítás mégis jelentős vívmánynak számít, mert ennek eredményeként jöttek létre a folyami műveltségek. Most, ha egy pillantást teszünk a térképre, ezt a feltevést könnyen ellenőrizhetjük. A folyamoknak mellékfolyóik is vannak és együttesen hatalmas telüteket ölelnek magukba. E területeken talált javak a víz hátán és annak folyása irányában jutottak el értékesítésük színhelyére. A szállításban résztvevők batyuikkal bandukoltak vissza otthonukba, vagy sokan közülük vissza se tértek. Amint látjuk a távolság meghódítása tette lehetővé a kereskedelmet, s ezzel kezdetét vette Kedves Hallgatóság, Hölgyeim és Uraim! Sztálin jósolta meg, hogy Anglia mint egy világhatalom nem a Themse, hanem a Yangtse, Ganges avagy a Nilus partján fog kapitulálni. Ezzel azon nézetét akarta kifejezni, hogy ha egy világhatalom nem tudja érvényesíteni politikai elképzeléseit, befolyása megrendül és megszűnik világhatalomnak lenni. Ezen kijelentését próbáljuk most a Panamai Csatorna problémáival összehasonlítani. Utóbbi, az Egyesült Államoknak nem csak stratégiailag fontos, de psychológiailag is, mert az amerikai visszavonulás és vereség Dél-Vietnámban, a szabad világban nagy kiábrándulást váltott ki, mely az országra egy szégyenteljes bélyeget nyomott. Összehasonlításképpen itt említendő meg a sikeres kubai beavatkozás Angolában, ahol az Egyesült Államok érdekei kapituláltak és a kis kubai katonai egység vitte el a pálmát, ami az afrikai népeket ejtette gondolkozóba. Igaz, szovjet segítséggel érték él céljukat, de eredményesek voltak. Jelenleg Castro, vagy inkább mondhatni, főnöke Brezsnyev, a panamaiakat türelemre inti, mondván, hogy az idő az imperialisták ellen szól, megjegyezve, hogy a panamai népnek nem könnyű, mert az ország kicsi, de ha a 1.200.000 panamaihoz hozzá teszünk 9 millió kubait, az már számottevő erőt biztosít a győzelemre. Ez célzás volt arra, hogy ha az idő és viszonyok megfelelnek teljes kommunista támogatásra számíthatnak. Időközben propagandával és psychológiailag próbálják az Egyesült Államokban megnyerni a liberálisokat és a naívokat a saját elképzeléseik szerint. Az Egyesült Államoknak jelenleg fel kell készülni egy növekvő szovjet katonai és tengeri hatalom sakkban tartására, és a marxista ideológia egyensúlyozására. A szovjet célpontoknak Jamaicát, Argentínát, Chilét és Bolíviát szemelte ki, Panamát már elkönyvelte. Tréfásan Moszka fejlődés. Később a tavakon és beltengereken, majd az óceánokon alakultak ki a víziutak, melyek a “parti” műveltségeknek adtak életet. A kontinenseknek azonban nem csak partjai, de hatalmas belterületei is vannak. Ott van a távolság is teljes kérhetetlenségével. Amíg a folyamok vízrendszere lehetővé tette egyes területek részbeni kiaknázását, addig a belterületek nagyobb százalékban kihasználatlanok maradtak. Forradalmi változás csak akkor következett be, amikor az ember szolgálatába állította a lovat. A ló kihasználásával lehetőség nyílt a távolság legyőzésére, az emberi teljesítőképesség megnövelésére. A ló volt a legjobban bevált állat, amit az ember a belterületek távolsága elleni küzdelemben a gőzgép feltalálásáig, a legeredményesebben tudott alkalmazni. A megélhetés feltételeit az ember számára a természet szabta meg, s az ember alkalmazkodott. Ezért túlnépesedés, vagy az éghajlat kedvezőtlen változása esetén, amikor a megélhetést csak a távolabbi területekről beszerzett élelmiszer tette volna lehetővé — mivel a lovak teljesítőképessége erősen határolt — célszerűbbnek látszott felkerekedni és a megélhetés számára kedvezőbb területekre vándorolni. Ezek az elvánvában azt jósolták, hogy 2000-re, amikor a Panamai Csatorna szerződése lejár, a Fehér Házban úgyis egy kommunista elnök fog ülni. Hogy milyen befolyása lesz a Szovjetuniónak a dél-amerikai fejleményekre, az a jövő titka. A kérdés csak az, hogy az “amerikai szavahihetőség” hol fog megbukni, az Amazon avagy a Rio Grande partján? A Kongresszusban sokan azt állítják, hogy Carter elnök akarattal terjesztette elő a Panama Csatorna feletti törvényjavaslatot, röviddel mielőtt a nyári szabadsága megkezdődött, hogy a média általi propagandával kellőképpen előkészíthesse kedvezően a népet. Egyes honatyák még mindig azt állítják, hogy nem tudják mit tartalmaz a javaslat és azt kérdezik mi lesz a következő lépés, Alaszka avagy a Louisiannai Terület megvételének feladása. A panamai szerződés ratifikálása még nagy harcok elé néz, különösképpen mivel az ország milliói ellenzik a csatorna átadását. De, a sötét láthatatlan erők amik a háttérben működnek a szovjet malmára hajtják a vizet, pláne mivel az utóbbi egyezik a Trilaterál Commissio célkitűzésével. A Panama Csatorna átadásáról már 1973-ban tárgyaltak az akkori külügyminiszter dr. Henry Kissinger és Ellsworth Bunker volt követ. Bunker és felesége tagjai a Council of Foreign Relation-nak, amelyet sokan az “árnyékkormánynak” neveznek. Emellett a követ úr tagja az Amerikai—Orosz Kulturális Szövetkezetnek és a radicális Council of World Affairnek. Tiszteletbeli elnöke a pro-szovjet Foreign Policy Association-nek és meghatalmazottja a pro-marxista New School of Social Resource-nak. Jellemző, hogy egy ilyen ember vezette az utolsó panamai tárgyalásokat. A nemzetközi kommunizmusnak sok közös vonása van David Rockefeller Trilateral Commissiojával, mint például aláaknázni az Egyesült Államok souverenitását. Ez az oka annak, hogy ismert marxisták tádorlások lehettek ideiglenesek, esetleg később visszatértek, vagy állandóak. A “nomád” megjelölést e népekre részben tévedésből, részben lealacsonyításként alkalmazzák napjainkig. Tévedés abból az elméletből származott, hogy a lovas “nomád” életformát kezdetleges műveltségfokinak vélték. Ma már tudjuk, hogy ez nem műveltségi fok, hanem műveltségiforma volt. Ezért helyesen lovas műveltségnek nevezzük őket. Kultúrtárgyaikat életszükségletüknek megfelelően készítették. Korabeli leletekkel találkozhatunk, nem is kis számban, Magyarország és Kelet- Európa múzeumaiban. Ezek azt igazolják, hogy tudásban, jártasságban nem maradtak alul a letelepedett népek művészetével, kézművességével szemben. Kiváló fémművesek, csont és fafaragók voltak. Szőtteseik ugyancsak a kor legjobbjai közé tartoztak. Öltözetük a kabát és nadrág volt, mint ahogy ma is abban járunk és nem tógában. Ismerték a földművelést, a kézműipar minden ágát, írtak és olvastak. Imádták az Istent, kinek jelképe a fölkelő Nap volt. Továbbá tudjuk Árpád királyunk magyarjairól, hogy egynejűek és sokan közülük már akkor keresztények voltak. Ez a nép volt a puszták népe, melyet a természeti elemek keménynyé, szilajjá, tehetségessé edzettek a létért vívott küzdelmek során. Ilyenek voltak Árpád ágbeli őseink. 3. oldal mogatják céljait, főleg az új gazdasági rend bevezetését, melynek egyik célja a csatorna átadása. A baloldal a Trilateral Commissio programjában látja az új világrend kezdetét. Jellemző a panamai elnökre, Omer Torrijos-diktátorra, hogy csak fenntartással hagyta jóvá az új egyességet, ami a marxista dialektika szerint egy lépés a helyes irányban. A doktrinárok nézete a kommunista vezetőségben az, hogy egyességek azért lesznek létesítve, hogy meg lehessen szegni őket. Abban az esetben, ha az egyességet a szenátus nem ratifikálja, nagyon valószínű, hogy Torrijos erőszakot használ majd az átadás siettetésére. Köztudomású, hogy két kommunista guerilla formáció már készenlétben áll ennek a feladatnak a keresztülvitelére. Nem fér kétség hozzá, hogy ha Torrijos kezdeményezne egy támadást a Carter adminisztráció egy katonai visszavonulást fogganatosítana. Mellesleg megjegyzendő, hogy a Panama Csatorna soha sem volt Panama birtokában. Sőt, mi több, Panama a létezését az Egyesült Államoknak köszönheti. Utóbbi 1903-ban a New York-i Waldorf Astoria szállodában lett létrehozva. 500 columbiai katona és 400 helybeli tűzoltó lett lefizetve, akik egy ún. hazaszerető katonai csoportot létesítettek, akik révén Amerika létrehozta a Columbia elleni felkelést és elszakadást. Így született meg egy nép és az új amerikai csatorna. Az elmondottak után a Csatorna voltaképpen Columbiát illeti meg, tehát nekik kellene felette diszponálni, nem pedig a vacuumban befészkelni vágyó Szovjetuniót és csatlósát, ami előbb-utóbb, sajnos, be fog következni. * * * (Elhangzott a WBOE-FM /90.3/ rádióállomás magyar programján. Műsorvezető: Szabadkai Sándor.) DR. LELBACH ANTAL: A panamai csatorna problémája...
