Szittyakürt, 1976 (15. évfolyam, 3-12. szám)
1976-03-01 / 3. szám
1976. március hó $*imAKö*T 7. oldal is sokat merített a keletiek kincstárából. "A meg nem cáfolt hagyomány benne látja az egyházi zene formakincsnének megrögzítőjét” (III. 75). Az egyházi zene és ének forrásainak magyar kutatói (Hegyi László, szabolcsi Bence, Orbán Árpád) a sumér zenében találták meg a ma elérhető legősibb forrásokat. Mindezt igazolta Galpin legújabb munkája, melyben sok évi tanulmány eredményeképpen a sumér teremtés-történet (Enuma elis) alapanyag egyik tábláján talált egyenes, dőlt és sátorformájú szöveg feletti jeleket és azok megfejtését közli. Szerinte a jelek az emelkedő, illetve eső hangközök és az emelekedő, illetve eső tere, kvart, kvint megfelelői. Ezek a relativ hangközök hosszas kisérletezés után olyan határok közé voltak szoríthatók, melyek ünnepélyes, folyamatos szövegéneklés-dallamot szabtak meg. A dallam nagyon közel áll az ószövetségi templomi zsoltár dallamaihoz. Ennek a gregoriánban lejegyzett formái viszont több példányban egyeznek ősi magyar dallamokkal (pl. a Szivárvány havasa, ii. Istenem, Istenem áraszd meg a vizet, stb.) Galpin szerint ezek a sumér szövegéneklés-dallamok mentek át a babiloni, majd az asszír dallamba, illetve szövegéneklést kisérő zenébe. Ezeket a dallamokat találták meg még Keleten Nagy Szent Gergely pápa egyházi énekeket és zenét gyűjtő munkatársai. A népvándorlás sodrában a Kárpát-medencében megjelenő hun, avar, majd magyar s az ezekkel rokon népeket illetően a legújabb kutatások az ősi hagyományok és krónikáink felfogását és állításait sok vonatkozásban alátámasztották. Nem tudományos, mert nincs bizonyítva az a különös feltevés, hogy krónikaíróink csak a nyugati krónikák olvasgatása közben lelkesültek fel annak állítására, hogy a magyarok tulajdonképpen Attila hunjainak egyenes utódai. A szabírok (szavardok) és a kangárok (kangár besenyők) által képviselt értékes sumér hagyományok a honfoglaló magyarokkal való népi kapcsolatok révén a magyarság ősi kincsei közé tartoznak. Ezeknek a Folyamközből eredő ténye ma már rég túlnőtt a feltételezés keretein. Azt mondhatjuk, hogy ez ma már az összetett tudományos módszerrel több oldalról is bizonyíthatóvá vált, míg az ezzel szemben csak kifogásokkal előhozakodó vélemény feltételezésnek bizonyult csupán. Az Attila-próblémakörben további kutatások szükségesek a Pékár Gyula által irodalmi szinten is feldolgozott adatcsoportosítás ellenőrzésére. E szerint ugyanis, mikor Nagy Szent Leo pápa (440-461) Attila elé vonult (452), semmi bizonyíték nem volt arra, hogy a hun sereg pusztító szándékkal volt eltelve Róma, a kereszténység fővárosa irányában. Attilának a császárral volt elintézni valója. Honorius, "Róma első keresztény királya” 432-ben meghalt. Utóda III. Valentiniánus lett. Ennek nővére, Honoria, jegygyűrűt küldött és felajánlotta kezét Attilának. Teodózius bizánci császár, aki helyett inkább erélyes nénje, Pulcheria uralkodott, merényletre adott engedélyt Chrysapius eunucsnak, a bizánci kormány fejének Attila ellen. Ez kiderült Priscos rétor követségjárása alkalmával. Attila súlyos feltételhez kötötte a megbékélést, amiket Bizánc teljesített. Rövidesen meghalt Theodózius (450), utóda Pulcheria lett. Látva a kormányzás súlyos gondjait, maga mellé vette férjéül Marciánus öreg katonát, akit a hadsereg még ugyanabban az évben császárrá kiáltott ki. Marciánus a következő évben megtagadta az adófizetést Attilának. Ennek követei megjelentek a ravennai császári udvarnál, Honoria kezét kérték uruk számára és a birodalomból az őt megillető részt. Az adófizetés elmaradását nem hánytorgatták fel és így Marciánus elhamarkodott lépése még békésen és mindkét fél számára előnyösen megoldható lett volna. Honóriát azonban még évekkel előbb Konstantinápolyba száműzték. A követek el lettek utasítva. Attila erre nagy sereggel és hatalmas szövetséges seregekkel együtt vonult fel nyugat felé. Orleans közelében találkozott a római sereggel, melyet Aetius vezetett. Aetius korábban, 432-ben, elmenekült a hunokhoz, akiknél magas tisztségre is emelkedett. Menekülésének az volt az oka, hogy a kiskorú III. Valentiniánus helyett uralkodó Piacidia császárnő árulásnak bélyegezte azt, hogy akkori hadvezértársa, Bonifácius, Afrika helytartója elleni féltékenységből rávette a császárnőt Bonifáciusnak a helytartóságból való elmozdítására. Erre ugyanis az elkeseredett Bonifácius rászabadította a spanyolországi Genserik vandáljait a római Afrikára. Ebben a szörnyű gonoszsággal tobzódó pusztításban esett el Hippó is (428), Szent Ágoston városa. A későn magát kiismerő császámő ki akarta végeztetni Aetiust, de az a hunoknál keresett menedéket. Most elpártolva a hunoktól, a római hadsereg fővezére volt, szövetségese pedig Teodorik, a vizigót hadakkal és a frankokkal. A catalaunumi ütközet a gót király halála miatt döntetlenül végződött. Attila “ereje és bátorsága a legkevésbé sem volt megtörve, ismét követelte a ravennai udvar által börtönbe vetett Honoria kezét s osztályrészét s a kedvező válasz elmaradván, a következő év elején nagy sereggel vonult Itáliába!" Az ellenszegülő Aquileát elpusztítja, Milánó és Pávia önkéntes meghódolását lefogadja. Ezután történik meg a találkozás (Folytatás a 8-ik oldalon) GOM ÉRSEKÉNEK ÉS MAGYARORSZÁG PRÍMÁSÁNAK szláv nyelven is kiírtuk. Lehetőleg összefüggésbe hoztuk az illető nép múltjával, hogy érezzék a testvéri fogadtatást részünkről.” Milyen érzéssel és elképzelésekkel veszi át az esztergomi főegyházmegye irámyítását? — kérdésre többek között ezeket válaszolta: “Első sorban a küldetés érzésével: ezt a feladatot, a főegyházmegye vezetését a Szentséges Atya kívánja tőlem . . . Kinevezésemhez hozzájárulását adta a magyar állam, mert bizalmát előlegezi ahhoz, hogy az egyház és az állam kölcsönös jóviszonyának további fejlődésében tevőlegesen közreműködöm. Ezt is küldetésemnek érzem. Testvéri érzéssel megyek új helyemre: papjaimnak elsősorban nem hivatalfőnöke akarok lenni, hanem megértő szívű, idősebb testvére. Atyai érzéssel közeledem új híveim felé. Bár nem szűkölködnek a technika vívmányaiban, az emberi lélek mégis többre éhezik: a szeretetre . . . Főképpen a liturgikus élet elmélyítésére törekszem mind a papság, mind a hívek lelkében ... A II. vatikáni zsinat tárgyilagosan iparkodott megvizsgálni a mai élet vérkeringését és ebbe belekapcsolni az egyház melegszívű segítségét. . A felnövekvő nemzedék szempontjából lényegbe vágó küldetésemnek látom a lelkiismeretes hitoktatást az iskolákban, a keresztény oktatást a templomokban. A jövendő családi otthonok hivő szellemű kialakításához pedig modem, meleg tónusú jegyesoktatást, amely a házasság előtti orvosi tanácsadást lelki vonalon mélyíti el.” Bár ma már bizonyos fokig tárgytalan, mégis idézem a következő kérdésre: “Az ismert problémák nemrég történt rendezése milyen hatással lesz a magyar egyház és a magyar állam további kapcsolataira, valamint a hivő rétegekre?” adott válaszát, mert ez sok mindenre rávilágít: “Esztergom különleges jelentőségét, hogy a magyar egyház lüktető szíve, éppen az adja, hogy érsek-főpásztora egyúttal a katolikus egyház prímása is .. . Esztergomnak jelenleg nincs érseke. A jelen helyzetben a széküresedés alatt a főegyházmegye tulajdonképpeni főpásztora maga a pápa. Tőle nem az érseki szék betöltésére kaptam megbízatást, hanem arra, hogy a pápa helyett mint apostoli kormányzó vezessem a főegyházmegyét... Az érseki szék megüresedése azonban az első, döntően jelentős lépés ahhoz, hogy a magyar egyház és a magyar állam további kapcsolatai még jobban konszolidálódjanak és tovább fejlődjenek. Mert a széküresedés következtében véget ért az a rendkívüli, egyedülálló helyzet, hogy a magyar egyház feje állandóan távol volt székhelyétől, helyette apostoli kormányzónak kellett vezetnie a főegyházmegyét és pedig “sede plena” a széket birtokban tartó érsek esetében, aki azonban érseki, prímási jogkörét nem gyakorolta. — A széküresedés most már pozitív lehetőséget nyújt arra, hogy megfelelő szintű tárgyalások nyomán a főegyházmegye a székhelyén tartózkodó érseket és a magyar egyház Magyarországon élő prímást kapjon. így a magyar katolikus egyház hierarchiájának teljes kiépítésével, alapvetően rendeződnek majd az egyház és az állam közötti kapcsolatok és jogszerű, valamint méltányossági lehetőségek nyíljanak a két fél közötti további gyümölcsöző tárgyalásokra. Az éveken át tartó megoldatlan helyzet természetesen a gondolkodó hívekben is problémákat okozott. Úgy vélem azonban, hogy a múlt kínos adottságának a rendezése megnyugtató hatással lesz a hívó rétegekre, az egyház és az állam közti normalizált viszony a hivő embernek is békességet nyújt.” Arra a kérdésre: Mi a jelmondata? . . . többek között ezeket válaszolta: “Eddigi püspöki jelmondatomat megtartom továbbra is. Egy megnyesett fa alatt olvasható: ‘Succisa virescit. — Megnyesve kizöldül’. Ennek a jelmondatnak több jelentését fejtettem ki veszprémi apostoli kormányzói székfoglalóm alkalmával. Most főképpen egyik alapvető jelentését emelem ki: a magyar egyház elszáradt ágait lesöpörte az idők vihara, elevenjébe is belenyesett a körülötte kibontakozott új világrend. De most látjuk, hogy mindez új életkeringést indított el az egyházban, amely nem gubózik be sértődötten önmagába, hanem ágait, leveleit új frissességben bontakoztatja ki a mai talajon . . . Mi, mai magyar katolikusok a szocialista magyar államban élünk, felenlegi küldetésünk, hogy ápoljuk vele az egészséges együttműködést. így hegednek be kölcsönösen az egykori sebek, és közös munkánk nyomán erősödik mindnyájunk érdeke: az egyéni boldogulás, a közjó és a béke.” Végül, arra a kérdésre: Mit tart a magyar katolikus legfontosabb tennivalóinak a szocialista hazában? — ezt válaszolta: “Szeresse hazáját a közösség hűséges szolgálatával, mert a magyar hazának a polgára. Egyházának kezébe kapaszkodva őszintén keresse a találkozást Krisztussal, mert a mennyei Atya gyermeke is, aki az emberi személy felülmúlhatatlan méltóságával tüntette ki. És mint legdrágább kincsét, úgy becsülje meg családi otthonát, mert ebben találkozik és ebből gyarapszik a földi és az égi haza.” (A kiemeléseket én eszközöltem.) Lékai prímás hiányosan ismert múltjából és idézett válaszaiból sejtjük, hogy a Vatikán miért pont őt választotta, de hogy miért egyezett bele az ő választásában az otthoni rendszer, arra egyelőre semmi támpontunk nincs. A találgatás pedig teljesen értelmetlen. Akárhogy is van, egy biztos, Lékai prímás kinevezésével a magyar katolikus egyház és magyar híveinek sorsa egy időre így vagy úgy, de megpecséltetett. A mindenható Isten, Magyarország Védasszonya és az égi hazába költözött Mindszenty bíboros védje, óvja rab hazánkat és sokat szenvedett, ötfele szakított, világgá üldözött magyar népünket! CSIKMENASÁGI A KELET NÉPE ÍRJA A CSINAI—MAGYAR ROKONSORSRÓL: A mi népünkből sem hiányzott a bátor harckészség, mert pontosan ugyanakkor, amidőn Csína népe jelsorakozott Mao Tce-tung mögé, gyűlt össze 1938. szept. 21-én 1400 hungaristán kívül a Magyar Véderő Egyesület, A Polgári Lövészegyesület, és az Ébredő Magyarok egyesülete. Az országszerte kiképzett egyenként 120—120 lövészalakulat menetre készen türelmetlenül várta az indulási parancsot a Tattersalban, hogyha kell, a kormány tiltó rendelkezése ellenére is megkezdje jelszabadító harcát az anyaországtól elszakított Északkeleti Kárpátalján. A Tattersalban összegyűlt tömeget a Józsefvárosi pályaudvaron vagonírozták be két hosszú tehervonaton. Azonban Magyarország Csiang Kaishekjei, akik e mozgalom elhivatott vezérét Szálasi Ferencet a szegedi Csillagbörtön rácsai mögött őrizték, megrémültek a nemzeti erőknek e villámgyors jelpezsdülésén. A menet tét Borsosberényben hamis vezérkari paranccsal visszarendelték Budapestre, ahol gépfegyveres rendőrkordon közepette kapták meg a kiszállási parancsot. Azonban a kormány fékező intézkedései ellenére a Lövészegyesület jiatalsága és a hungaristák a leszerelés elől kiváltak és gyalog szökve, bújdosva indultak Északkelet jelé és Városnamény községben gyülekeztek. Ezek a magyar Csiangok tiltó és fékező intézkedése ellenére is megcsappant létszámukkal hihetetlen gyorsasággal derítették fel a határrészt és törték át a 100 km mélységű határvidéket és érték el Kémeri Nagy Imre élén a lengyel határt. Mi horvát testvéreinkkel elbuktunk ugyan a nyugati világ titkos erőivel szemben, de szolgáljon vigaszunkul, hogy ez a mostoha Nyugat; a hanyatló Nyugat, amelynek alkonya több egy történelem bölcseleti elméletnél, de ma már megérdemelt valóság. A hatalmát jelváltó Keleten nem állunk testvértelenül. Ha keletre tekintünk — nem Moszkvára — hanem rajta túl kiteljesedő turáni hatalomra tekintünk.