Szittyakürt, 1976 (15. évfolyam, 3-12. szám)

1976-03-01 / 3. szám

6. oldal

«IttVAKÖkt

1976. március hó

löjévé vált. (Erre vonult át a rövidebb útvonal Belső-Ázsia felé). Zénó császár ezért 489-ben fel is oszlatta. A hittudományok középpontja ekkor Nisibis lett, most már a perzsa uralom céljainak megfelelően. Nemsokára ezután "Babai, Seleucia-Ktesiphon érseke elszakadt az antiochiai patriarkátustól és a birodalmi görög egyháztól és önálló (autokefál) perzsa nemzeti egyházat alapított; a maga és utódai részére pedig felvette a "Katolikos” címet, ami körülbelül megfelelt az eddigi patriarchal méltóságnak” (II. 154). A nesztoriánizmus gyors elterjedésének egyik oka a perzsa államérdek és politikai befolyás kiterjeszkedésének a célja volt. Az indiai Malabár partvidék és Ceilon nesztoriánusai "valamint a mezopotámiaiak jórésze, az u. n. káld-keresztények, ma már azonban Rómával egyesülten élnek. Fejük a Moszulban székelő babiloni patriarcha” (II. 154).

Miben állt a nesztoriánusok tévedése? A szír származású Nestorius, 428 óta konstantinápolyi püspök, és hivei szerint személy és természet elválaszthatalan egységet alkot. Kerülték azonban azt az állítást (mert nem is lehetett állítani), hogy Krisztus két személy. Vonakodtak azonban Szűz Máriát Istenanyának nevezni. Nem fogadták el a tulajdonságok kicserélhetőségének elvét. Továbbmenően azt is állították, hogy Krisztus csak feltámadása után jutott az isteni tulajdonságok birtokába. Mindezzel szemben az alexandriai Szent Ciril nyomatékozta legvilágosabban, hogy Krisztusban fizikai egység van: Krisztusban az isteni és az emberi természet birtokosa egy személy, az örök Ige. Ezt a katolikus tanítást az efezusi zsinat hirdette ki 431-ben (v. ö.: Schütz: Dogmatika I. 578-79).

Az örmények nagy apostola Világosító Szent Gergely volt, az Arsakidák neves családjának sarja. 300 körül megtérítette III. Tiridates királyt, majd az egész nép még a század folyamán keresztény lett. "A hódító perzsák erőszakoskodásának az egész nép hitvallói lelkülettel állt ellen. Az 5. század végén azonban az örménység is a monofizita szakadásnak hullott az ölébe. Erre az időszakra esik a Kaukázus felé húzódó magyaroknak, szabiroknak (szavardoknak) a kereszténységgel való megismerkedése, mint arról már előbb bőven volt szó. Georgiában (Grúzia, vagyis a régi Magyarország, 1. Tardy 1972), "Örményország északi szomszédságában 325 körül terjedt el a kerészténység. Innen tört magának utat még tovább: Kolchisba és az abkázok földjére” (II. 84). Itt azonban már a Kaukázus északi oldalán vagyunk, ahol nemsokára Kazáriában gyűlik össze a magyarság délről, északról és keletről. Akik azután a honfoglalásra indulóktól leszakadtak ezen a tájon, a Kuma-menti Madzsar városa körül alkották meg azt a harmadik Magyarországot, melynek Jeret emír kérésére az avignoni udvarból küldött püspököt a pápa (1329). Minderről bővebben 1. Bendeffy munkáit és Tardy 1972 cikkét.

A monofiziták szerint (szerzője Eutyches, konstatinápolyi kolostorfőnök) Krisztusban egy isteni természet van, mely magába felszívta az emberi természetet. Könnyű utat ígért az emberiségnek mintegy mechanikus módon való átistenülésre. A tömegeknél nagy visszhangra talált. Nagy Szent Leo mutatta ki a tévedést és álláspontját a kalcedoni egyetem zsinat (451) magáévá tette. Szíriának egykor virágzó katolikus hitélete is nagyrészt ennek a tévedésnek esett áldozatul (szír jakobinusok).

A VI. század-végi Rómából már egy új és sokkal szélesebbkörü világ tárult a pápák elé, miután a nyugaton a népvándorlás megújuló hullámai lassan megszelídültek. Az antik Róma sokszor megostromolt és bevett falai között gazdátlan, összeomlóban levő, valaha fényes paloták tömegében az egymásután emelkedő keresztény templomok az egész emberiséget testvéri közösségben összefogni akaró gondolatot képviseltek. Ez a gondolat meg kellett, hogy mérkőzzön a világtörténelem színpadán minden más vélekedéssel szemben. Eközben magáénak ismert el mindent, ami időtálló, igaz, szép és jó volt és szétfoszlatott mindent, ami nem állta meg ezt a mértéket. Bizánci császárok és ravennai helyetteseik önkénye, az új népekből seregesen jelentkező hívek sajátos gondolatvilága, belső emberi gyengeségek és bűnök, a népvándorlás öldöklései s az ezeket követő nyomor viharai közben Krisztus képviselte a szilárdságot, az emberi élet eszményi célját, mely felé törekedni mindig érdemessebbnek látszott.

Országok, népek, világrészek kezdték tisztázni önmagukkal és egymással, mi a helyes magatartás az embernek Krisztus által adott céljával kapcsolatban. Mindaz, ami az ősi keleti vallásokban érték volt, azt meg lehetett találni a keresztény tanításban anélkül, hogy hozzá tapadt volna valami emberi tévedés. Róma viszont egyre gazdagodott a keleti képzeletvilág, irodalom, költészet, szertartás, művészet, stb. szellemi kincseivel. Nagy Szent Gergely pápa (590-604) "gondjai elértek Perzsiáig, ahol a kereszténység még mindig tartani tudta magát olyannyira, hogy politikai erő lett, melyet éppen ebből a szempontból számon tartottak a Perzsa Birodalom ekkori fénykorának s a Szasszanida-háznak uralkodói. II. Kozroesz király a Mauritius császárral szemben való háború idejében éppen ezért teljes szabadságot adott a keresztényeknek. Gergely tudott a perzsa helyzetről, bátorította és buzdította Domitianus püspököt, Arménia metropolitáját, hogy törődjék minél többet a perzsiai keresztényekkel” (III. 72). Viszont ő

A felnövekvő nemzedékekért

VI. PÁL PÁPA DR. LÉKAI LÁSZLÓT NEVEZTE KI ÉSZT

(Folytatás a 4-ik oldalról) hiányzik a tornaterem és nem sokkal különb a helyzet a szakmunkásképző, de még a középiskolákban sem. Hiányzik vagy 700 testnevelő tanár; hozzá nem értéssel folyik soksok ezer kisdiák testnevelése. A tornateremhiányon némi ötlettel segíteni lehet (az ózdi járás művelődési otthonaiban az iskolák helyet kaptak a testedzésre), a szaktanárok pótlására is lehet találni megfelelő embereket, de ennél sokkal fontosabb a közfelgogás megváltoztatása.

Szülők, sőt pedagógusok sem értik, hogy a felnövekvő nemzedék jövője függ az egészséges testedzéstől. Gerincferdüléssel, izületi bajokkal, labilis idegrendszerrel, gyenge szervezettel nem lehet hasznosítani a tanulókat. Hiába lesz tele az agy fontos tudományokkal, ha a fizikum nem viseli el a megterheléseket.

A fiatalság — és az idősebb korosztályok— kellő edzettségi állapota az egész társadalom érdeke. Az iskolai erők egymagukban nem tudnak megbirkózni feladataikkal — segítenünk kell tehát mindazoknak, akiknek erre módjuk van. A tanácsoknak, a KISZ-nek, az Uttörőszövetségnek, a pártszervezeteknek és a Hazafias Népfrontnak, amely például budapesti bizottsága révén egy időben a sport felé is fordult.

És persze a sportklubboknak . . . Van vagy tiz egyesületük, ahonnan az extra-klasszis versenyzők zöme kerül ki, aztán van még legfeljebb hároszszáz klub, amelyben viszonylag magas szintű sportolás folyik. A többi, csaknem négyezer egyesületnek viszont az lenne a fő feladata, hogy a tömegek, az ifjúság szolgálatába álljon. Nem látványos megmozdulásokra, alkalmi versenylehetőségekre van szükség, hanem rendszeres sportolásra. Ennek tárgyi feltételeit a sportklub, az iskola, a tanács tudja megteremteni, az ösztönzést pedig a családban, a lakóhelyen, az iskolákban, a munkahelyen, a különféle társadalmi szervezetekben kell megadni.

MAGYAR NEMZET.

1976. jan. 16.

Éppen befejeztem Fábián Károly “VI. Pál pápa a Vatikán keleti politikájáról” c. nagy feltűnést keltett cikkének két közléséhez — állítólag a Pápa és Lázár György miniszterelnök megegyezett a “prímási méltóság” megszűntetésében, továbbá a magyar püspöki kar kérte a Vatikánt, hogy a külföldi emigráció részére a hazai püspökök közül nevezzen ki főpásztort — fűzött észrevételeim megírását, mikor a Kálmán László Rádióprogram feb. 15-i adásában bejelentette, hogy a vett hírek szerint VI. Pál pápa 1976. feb. 6-án kelt bullájával dr. Lékai László esztergomi apostoli kormányzót nevezte ki Esztergom érsekének és Magyarország Prímásának.

A Szent István alapította esztergomi érsekség fejei 1267 óta viselik Magyarország Prímása tisztséget a vele járó jogokkal és kötelezettségekkel. Azóta a mindenkori esztergomi érsek egyben Magyarország Prímása, s mint ilyen az ország első zászlósura. A prímási tisztség, bár elválaszthatatlanul össze van kötve az esztergomi érseki tisztséggel, az az ősi magyar alkotmányban gyökeredzik, s így nemcsak egyházi, hanem közjogi méltóság is.

Tudott dolog, hogy 1946-ban Nagy Ferenc miniszterelnöksége idején megszűntették a királyságot és helyette a köztársasági államformát léptették életbe, amit 1947-ben a proletár diktatúra váltotta fel. így, ha jogilag nem is, de gyakorlatilag megszűntették az ősi magyar alkotmányt. (Valójában csak szünetel.) Ennek ellenére az otthoni kommunista rendszer 1948 karácsonyán Mindszenty bíborost, mint Prímást tartóztatta le, fogta perbe és ítélte el 1949. feb. 6-án. Tehát se a köztársaság, se a kommunista rendszer nem vonta kétségbe az ősi magyar alkotmányban gyökerező prímási tisztség létjogosultságát.

Mint ismeretes, a Pápa az otthoni rendszer nyomására Mindszenty bíborost 1974. feb. 6-án, elítéltetésének 25. évfordulóján, az világ megdöbbenésére érseki és prímási tisztségétől megfosztotta. Ez a kánon jog értelmében azt jelentette, hogy az esztergomi érseki szék 1948 karácsonyakor “sede plena”, 1974. februárban pedig “sede vacanta” állapotba került, amiből kifolyólag maga a Pápa lett a főegyházmegye főpásztora, aki a gyakorlati teendők elvégzésére apostoli kormányzót nevez ki. Ez a kinevezés rövidesen meg is történt, úgyhogy dr. Lékai Lászlót, az addigi veszprémi apostoli kormányzót, 1974. márc. 20-án a Vatikán és az otthoni rendszer között létrejött első egyezmény 10. évfordulóján, Esztergomban 500 pap és ötezernyi hivősereg jelenlétében be is iktatták esztergomi apostoli kormányzói tisztségébe. (“Volt-e joga a Pápának megfosztani Mindszenty bíborost prímási tisztségétől?” c. cikkemben /megjelent a Kanadai Magyar Újság, 1974. márc. 29-i számában/ kifejtettem, hogy ehhez nem volt joga.)

Fábián Károly idézett közlése, miszerint a múlt év novemberben Lázár György miniszterelnök megegyezett a Vatikánnal a “prímási méltóság” megszűntetésében, valamint az előbb elmondottak után egy pillanatig sem lehet csodálkozni rajta, hogy dr. Lékai László prímási és érseki kinevezése az egész világon minden logikusan gondolkozó emberre bombaként hatott.

Bombaként hatott már azért is, mert ez a kinevezés, függetlenül a személytől, tele van feloldhatatlan ellentmondással. Hogyan lehetséges az, hogy az otthoni rendszer elfogadta a prímási kinevezést, mikor a Prímás az ősi magyar alkotmány szerint, amit az otthoni rendszer nemlétezőnek tekint, az ország első zászlósura, akinek ebből kifolyólag nemcsak kötelességei, hanem jogai is vannak? Másrészt, hogyan lehetséges az, hogy a Prímás, akinek az ősi magyar alkotmányba gyökerező jogai kötelességei vannak, esküt tegyen egy olyan rendszerre, amelyik nemcsak nem ismeri el az ősi magyar alkotmányt, hanem hozzá még hivatalból atheista is? Pedig az 1964-es egyezmény értelmében le kell tennie az esküt, mintahogy veszprémi, majd esztergomi apostoli kormányzóvá történt kinevezése után le is tette. Hogyan lehet ebben a fejetetejére állított, fából vaskarikát csináló helyzetből egyik félnek is és a másik félnek is kiútat találni? Mikor hozzá még mindkét fél minden cselekvésében két egymásnak ellentmondó (!?) külső hatalmi és erkölcsi erő függvénye. Ezt csak a jövő fogja megmutatni, aminek a méhe igen sok keserves csalódást, kiábrándulást, a magyar katolikus egyházra és az egész magyarságra tragikus következményekkel járó megpróbáltatást hord magában.

De ne feszegessük most a jövő kapuját, hanem inkább vessünk néhány pillantást arra a személyre, akit a sors olyan előd után, mint Mindszenty bíboros volt, erre a két malomkő közt őrlődő, örvénylő mélységek partjára taszított, roppant felelőséggel és emberfeletti erőt kívánó kötelességekkel terhes posztra állított.

A 66 éves dr. Lékai László majdnem egész életét Zalában töltötte. Papi karierje Mindszenty, akkori veszprémi püspök, titkáraként indult el. Vele volt Sopronkőhidán is. 1964-ben (?) nevezték ki Veszprémben apostoli kormányzónak, ahonnan 1974. februárban Esztergom apostoli kormányzójává nevezték ki.

Meg sem kísérlem kutatni, hogyan futhatott be Lékai prímás Mindszenty bíboros árnyékában és az otthoni rendszerben ilyen szédületes egyházi karriert, mert ahhoz sok minden olyat kellene tudni, amire egyelőre nincs lehetőség. Ehelyett inkább megpróbálom bemutatni őt, mint embert, papot és egyházfőt a saját szavaival. Esztergomi apostoli kormányzóvá történt kinevezése után Hegyi Béla a Magyar Hírek riportere meginterjúvolta és azt a lap teljes egészében (?) közölte. Ebből idézem az alábbiakat:

Arra a kérdésre, hogy veszprémi főpapi működését milyen eredménnyel zárta, miután felsorolta hol és hány templomot és plébániát építettek, renováltak, milyen szertartási újításokat vezettek be, stb. ezeket mondta:

“A Magyar Tenger, a Balaton egyházmegyénk szívében fekszik. Turisták serege lepi el partjait. Számukra a legtöbb helyen a vasárnapi istentiszteleten kívül szombaton este is misét tartunk. A többnyelvű miserendet közzé is tettük és külföldre is megküldjük. Templomaink, községeink történetét már sok helyen a magyaron kívül németül és egyik