Szittyakürt, 1976 (15. évfolyam, 3-12. szám)
1976-12-01 / 12. szám
Szocializmust - magyar módra! JZlítVAKÖfeT A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS .MOZGALOM LAPJA XV. évfolyam, 12. szám 1976. DECEMBER HÓ Ára: 85 cent A BETLEHEMI CSILLAG Jézus születésének volt egy igen érdekes kozmikus kísérő jelensége: az ún. betlehemi csillag feltűnése (Mt. 2:2k). Tudományosan Kepler, a híres csillagász igazolta először 1606-ban Prágában megjelent művében, hogy Kr.e. 7. februárjában a Jupiter átment a Vízöntő csillagképen, hogy a “Halak”-ban találkozzon a Szaturnusszal. 1925-ben a német ékírásszakértő P. Schnabel megfejtett néhány ékíratos szöveget erre vonatkozólag, melyeket a babiloni Sippárban létezett mágus Asztrológiai Intézetből eredetesített és azon a következő adatokat találta, melyek így az ősi Mah-Gar tudáskincs tartozékai: Április 12-én (mindig a szerintünk Kr.e. 7. évben) Jupiter és Szaturnusz 8 hosszúsági fok (longitud) távolságban áll együtt a Halak csillagképében. Május 29-én — pontosan együtt állnak ugyanazok a Halak 21. fokán. Ez volt az első együttállás. Október elején csatlakozik ide a Mars, Merkur és Vénusz és október 3-án valamennyi bolygó együttállásával létrejön ez a nagy csillagkapcsolat (coniunctio magna), mely rendkívüli tünemény 794 évenként ismétlődik. Amikor 1604-ben újra feltűnt, Kepler a betlehemi csillag ismétlődését látta benne. Egyébként a kínaiak csillagászati feljegyzései is tanúskodnak arról, hogy Kr.e. 7-ben feltűnt egy rendkívüli csillag, amely 70 napnál tovább látszott. Valószínűleg az októberi együttállásra vonatkozik ez a kínai feljegyzés is és ezt a dátumot, október 3-át, kell felismernünk az asztrológia szerint, mint Jézus születésnapját, mert a “coniunctio magna” öt bolygójával szemben áll a nap és a hold, ékes isteni fénnyel telítve a földre özönlő “Betlehemi Csillag” sugarát. Mintha egy pillanatra megállt volna az égi ritmus, annak jeléül, hogy testet öltött a legtökéletesebb Isten-Fia, a Törvényhozó, aki a “Törvény csillagképen” át érkezett a Földre. December 4-én ismét látszott az együttállás, azonban ez — a májusihoz hasonlóan — csak a Jupiter és Szaturnusz találkozása volt. Azon tehát a tudományos világban sincsen vita, hogy abban az időben valóban megtörtént ez a “coniunction magna”, amit az alábbi ábrán szemléltünk. Sokkal nehezebb kérdés: miből tudták meg a “napkeleti bölcsek”, hogy nekik Jézushoz kell menniük? Máté szerint a mágusok a bolygó pályájának csak a kezdetét figyelték meg: a Jupiter “feljöttét” (anatolé). Ennek alapján indultak a Palesztinái útra és ott élték át a döntő csillagászati jelenséget (Mt. 2:9k). Aki kételkedik abban, hogy a Mah-Gar bölcsek a Jupiter nagy coniunctiója kiszámítására képesek lettek volna, az nézze meg a szippári csillag-naptár elnevezésű ékírásos emléket. Ezt a prognózisos bolygó-naptárt az Eufrátes mellett levő Szippár ősi csillagvizsgáló intézet “adta ki” az előző év végén s benne a Kr.e. 7. év valamennyi bolygómozgása hónapra és napra előre meg van határozva. Ez a Szippár (Sipár) Babilonnal volt összeépülve és a Pártos Birodalom legfelsőbb tudományos intézete — a Mah-Gar vallási egyetem — székelt itt. Innen mentek a “bibliai mágusok” Jézushoz. Teljesen érthető tehát, hogy 3 évtized után, ez a “Babiloni Vallás Egyetem” lesz központja Péter apostol babiloni gyülekezetének. Legfelsőbb tanító intézeti minőségét megtartva, most a “Jézus Világossággal tökéletesített” ősi Mah-Gar Hit Vallásbölcseleti Egyetemé válik. Hogyan értelmezte a jelenséget a kor asztrológiája? A Jupitert a világ uralkodója csillagának tekintették, a Halak csillagképét pedig a 12. — egyben utolsó — világkorszaknak, a végidők jegyének. A Szaturnusz bolygót Keleten Palastu (Palesztina) csillagának tartották. Ha már most a Jupiter a Szaturnusszal a Halak jegyében találkozott össze, ez a csillagászok nyelvén azt jelentette: Palastuban ebben az évben megjelenik a Halak-korszakának legistenibb Fia! Pontosan ezzel a váradalommal érkeznek meg Máté szerint is a mágusok Betlehembe. A csillagos ég változását persze Rómában és Alexandriában is figyelemmel kísérték. A Birodalom Augustusi emberi alakban megjelent Jupiternek — főistennek — tartotta, az utolsó korszak uralkodójának. A Vénusz a királyi ház (gens Julia) csillaga volt, a Szaturnusz pedig az aranykor jelképe. A csillagjelenést Rómában Augustus császárra magyarázták: ez az év fogja pályája tetőpontját elhozni. A betlehemi csillag tehát történelmi tény. A vita akkor csupán arról folyt, kire vonatkozik: Augustusra, vagy Jézusra? Ma megállapítható, hogy Róma mitológiája szerint mégsem volt általános az a felfogás, hogy a betlehemi csillag Augustussal van kapcsolatban. A görög bölcselet asztrológiájában is megtalálható az Isten Fiának földre érkezését sejtető vélemény. Mivel azonban a görög-római vallás is az ősi — mezopotámiai — Mah-Gar (szumir) vallásbölcselet kiapadhatatlan forrásvizéből táplálkozott — belőle kimaradtak Mindazok a “jövendölések”, melyek az ősi Mah-Gar (szumir) istenszemlélet szerint a Világ Világosságára — En- Lilre vonatkoznak, mert ez a “Mah”-ok titka volt. Így az Istenfiának lelki és anyagi kettőssége szerinti Mah-Gar Isten-Fia-Tan, Jézus születésének idején, már vagy jó A bajai járásban, Madaras község határában homokbányászás közben emberi csontmaradványok kerültek felszínre. Közölték ezt a bajai múzeummal, s a régészek megkezdték a leletmentést. Az ásatások során honfoglaláskori temető körvonalai bontakoztak ki. A lelőhely több szempontból is figyelmet érdemel. Ugyancsak Madarason, 1975-ben fejezték be a múzeum Európa legnagyobb későszarmata kori temetőjének feltárását. A két különböző korú lelőhelyből arra következtetnek, hogy Észak-bácska e területe 3000 esztendeje hirdette, tanította és várta az Isten Fiának — aki egy az Atyával — emberi testben való megjelenését. Ez a tan azonban tudta,.hitte és hirdette azt is, hogy az ember-fia, aki isteni tökéletességgel jelenik meg — a Mah-Gar nép testét fogja felvenni. Ezért indultak el Szippárból az ősi Mah-Gar Hit bölcsei Jézus megszületése előtt már legalább 6 héttel, hogy odaérkezzenek a születéshez. Oda is érkeztek és azt is tudták, hogy hol fog születni. Elmentek tehát a gallileai Betlehembe, mely Názárettől egy napi járásra van és leborultak a gyermek előtt, a vérükből testet öltött Isten Fiát tisztelve. (ŐSI GYÖKÉR, 4. évf., 6. sz.) folyamatosan lakott hely volt. A honfoglaláskori temetőben egy női lovassírt is feltártak, s ebből egy rendkívül szép melldísz került elő. Az ezüstből készült, féltenyérnyi nagyságú, áttört veretű ékszer figurája az ősi csodaszarvas regét idézi. Ugyanebben a sírban veretes csizma ezüst szegecseit, hajkarikát, egyélű vaskést és gyöngyszemeket találtak a régészek. * * * * A leletmentést tovább folytatják. A honfoglaláskor legújabb emléktárgyaiból már kiállítást is rendeztek. . . . Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk. “ Csodaszarvas” a honfoglaláskori sírban
