Szittyakürt, 1976 (15. évfolyam, 3-12. szám)

1976-11-01 / 11. szám

6. oldal $*imAKÖ*T 1976. november hó ILLÉS LAJOS: LEGYEN TETEMREHÍVÁS Az 56-os szabadságharc 20. évfordulóján, úgy látszik, ismét csak a saját okulásunkra összegez­hetjük majd a történelmi jelentőségek eseményeit és a nyugati világ mulasztását, amellyel talán a saját jövőjét is eljátszotta. — Pedig itt volna az ideje annak, hogy végre föleszméljenek, mert a lélekharangot már meghúzták fölöttük. Párszor már magamban is elmondottam, analizáltam a történteket — bosszankodtam és kárhoztattam a kárhoztatni valót. — De a polgár­­mesterek és a szenátorok, akik a kezemet lelkesen szorongatták, a valóságban fütyültek a szavaimra, mint ahogyan a többi, hasonlóan naív remény­kedő szavaira sem ügyeltek sehol a világon, annak ellenére, hogy bizony 1956 félelmetes tanulság. Mégis, ha már a sors különös kegyelme révén, nekünk, emigránsoknak jutott a virrasztással járó ügyködés és a lármafa, teljesítenünk kell a köte­lességünket. Nem azért, mert a világ most már javulóban van s reményeink ezúttal valóra vál­hatnak — hanem azért, mert helyzetünknél fogva (s ezt nem lehet eléggé és elégszer hangsúlyozni), csak mi lehetünk népünk szószólói, s ha nem be­szélünk, más nem fog beszélni helyettünk, miért is, amikor csak lehetséges, emlékeztetnünk kell véreink sorsára azokat, akik a rabló, fajgyűlölő románok, szerbek, csehek és oroszok kezére jut­tatták őket. Arról lehet vitázni, hogy a balvégzetű állapot a két vesztes világháború következménye-e, vagy hogy már sokkal előbb, esetleg már a francia forradalommal kezdődött, s hogy milyen számí­tás, irigység, düh, bosszú és kik lettek végül a valói nyertesei. Az viszont tagadhatatlan, hogy ennek a törekvésnek nem utolsósorban a nyugati nagyhatalmak voltak az eszközei — a történtekért tehát cselekvéseik, szándékaik és mulasztásaik arányában felelősek. Európa feldarabolásáért népeinek a megcson­kításáért és bilincsbe veréséért, meg a tízmilliónál is több földönfutóért — a 2. világháború ötven­millió halottjáról, kifosztott polgárairól és meg­becstelenített asszonyairól nem is szólva —, azok körében kell a felelősséget keresni, akik ma is mentik az orosz gyarmatosítókat, s még mindig azt képzelik, hogy csak nekik van joguk érdekeiket védelmezni, s hogy ez a jog mást nem illethet meg. — Akik még mindig elvakult gőggel ítélkez­nek elevenek és holtak felett s még most is az “ellenséget” és nem az áldozatot látják Magyar­­országban. Válságos időnkben, amikor a holnap kiszá­míthatatlan (vagy talán már nagyon is élesen lát­ható?), 56 múlhatatlan példáiból kell erőt merí­tenünk, felülvizsgálva eddigi tevékenységünk értelmét, célját —, hogy felkészülhessünk a reánkváró nem könnyű napokra. De, amikor visszatérünk megújhodásért a múlthoz, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a mélyreható változásokat, amelyek az elmúlt 20 év alatt — Nyugaton és Keleten egyaránt végbe­mentek. Csakhogy számunkra az átalakult és alakuló­ban levő viszonyok s állapotok együttes és külön­­külön is egészen mást jelentenek, mint például a Közép-Európával már nem számoló USA szá­mára. Legyünk őszinték! Amerikának, mint azt 56-ban s legutóbb Hel­sinkiben újra bebizonyította, Közép-Európa semmi, s a gyarmatosított Nyugat-Európa sem egyéb, mint egy saját védelmére tákolt bástya — amelyből, ha kell, hát kedve szerint hadakozhat, vagy amit — mint átmeneti hadszíntérnek szánt területet — bármikor különösebb következmé­nyek nélkül feladhat — vagy éppen eladhat . . . Nem csoda, ha ilyen felismerés birtokában 56 óta a magyar nép nem épít Nyugatra s a letargia leküzdése után, amit Nyugat gyávasága és az oroszok brutalitása váltott ki — lényegesen módo­sított magatartásán. Az otthoniak világosan látják a helyzetüket! Volt időszak, amikor az egyéni és nemzeti létet reménytelennek és céltalannak vélték, de intelli­genciájuk és a dac szelleme megmentette őket az elsüllyedéstől. — Az 56 előtti formákkal szakí­tottak. Nyelvünket, kultúránkat a szabadság-esz­mét ma nem kívülről a párttal szemben, hanem a párton belül, párt-előnyök kihasználásával pró­bálják megőrizni. Még egy szabadságharc nem lesz! A nyugatiak a jövőben a saját bőrüket lesznek kénytelenek kockáztatni, ha élni akarnak. S még­hozzá rövidesen. — Vajon felismerték-e már, hogy a szlávok egész létük ellen törnek? A maradék-nyugatból az Egyesült Európa nem valósult meg és nem is valósulhat meg olyan vezetőkkel, akiknek Európa nem otthonuk (USA), vagy akik nincsenek tekintettel egyetemes érde­kekre (pl. Anglia és Franciaország) és két ízben is a legérdemesebb és a Nyugat védelme számára legfontosabb országok szétdarabolásával tettek tanulságot arról, hogy nem ismernek igazságot és a jövő belátására képtelenek. A németek, akárcsak a magyarok — bár­hogyan is kalkulálnak a kalkulálók — nem lesznek többé hajlandók feláldozni csak azért, hogy azok, akik országukat megnyomorították, európa-ellenes magatartásukat konzerválhassák. — A Nyugatnak sürgősen jóvá kell tennie a Jaltá­ban Versaillesben elkövetett baklövéseket — ha csak nem kíván magárahagyatottan szembenézni a létét most már alapjaiban veszélyeztető s talán már a küszöbön ácsorgó harmadik világháború­val . . . A huszadik évforduló legyen tetemrehívás! Nem szabad többé mindent az oroszokra fogni. Az oroszok a Nyugat támogatása és jóváha­gyása nélkül sohasem jutottak volna el Berlinig... Közép-Európa gyarmatosítására nem kerül­hetett volna sor. — Meg kell mondanunk végre, hogy kezdettől fogva tudjuk: Európa feldarabo­lása elsősorban az ő szégyenük! — Azt is, hogy a hiba, amit elkövettek, semmivel sem menthető — hiszen az egész világra végzetes, de talán, ha siet­nek, még kiküszöbölhető! (Magyarság, 1976. nov. 36 — 37. szám.) ERDÉLYI HÍREK Werenfried a “speckpater”, Echo der Liebe c. időszaki közleményé­nek 1976. júniusi külön magyar­­nyelvű számának “Erdélyi beszá­­moló”-jában többek között ezeket írta: “Az emberi jogokat a román kor­mány elismerte. Hogy vajon meg­­tartja-e az más kérdés.” “Csak a meggyőződéses katoliku­sok kockáztatják meg, hogy gyer­mekeiket hitoktatásra küldjék. A hitoktatást legtöbbször az iskolai órák után, az egyik egyházi helyi­ségben vagy a plébánia szobájában tartják meg és a gyerekek 20-30%-a látogatja. A tanári kar tagjai, a hi­vatalnokok és párttagok gyermekei­nek nem szabad azon résztvenniük. A pap semmilyen fotót, diát, vagy kézikönyvet nem használhat; sőt még az Üjszövetség is tiltott. A gye­rekeknek egyáltalán nem szabad jegyzetet készíteniük. A helyiségben tilos a falitábla használata és az ok­tatónak nem szabad kérdeznie a gyerekeket, hogy megértették-e az anyagot. A hittanosokkal kirándu­lásokat vagy zarándoklatokat tilos megszervezni; a papnak — a vallás­órán kívül — tilos hitoktatásra, bérmálásra és templombajárásra ‘toboroznia’. Romániában a katolikus egyház sem folyóiratokat, sem könyveket nem nyomtathat engedély nélkül. Egyetlen közzétehetőként egy litur­gikus falinaptárt engedélyeztek. A kiadásokat korlátozzák és a leg­szigorúbban cenzúrázzák. A papság öreg. A papok 60%-a ötven éven felül van. A lelkigondo­zásban tevékenykedő papok csak egészen kevés fizetést kapnak az államtól. Külföldrők mise-stipen­diumot és csomagot kapniuk tilos. Nyugdíjuk nincsen, ezért dolgoz­niuk kell, amíg csak bírják. Az idős papok számára semmilyen öreg­­menhely nincsen. A lelkészek plébánosi kinevezé­séhez az állam engedélye szükséges. Ugyanez érvényes a püspökök kine­vezésére is. A katolikus rendeket és kongregációkat feloszlatták. Na­gyon szigorúan ellenőrzik, nehogy a tagok mégis együtt lakjanak.” “Mindennek ellenére az erdélyi katolikus egyház nem haldokló egy­ház, hanem olyan, amely az elnyo­matásban is helytáll és öntudatos, fiatal katolikusokat számol.” * * * * A Monde et Vie 1976. júl. 9-i szá­mában “Románia: Koncentrációs tábor” címmel ezeket írta: “Ceausescu állítólagos ‘független’ kommunizmusa csodákat művel: az 1976-ban Párizsban kiadott ‘Bulle­tin d’Information’ szerint Romániá­ban jelenleg 18 központi börtön lé­tezik, ahol a foglyokat a legteljesebb elszigeteltségben tartják, ezenkívül található 6 különleges fegyház az 5—7 évi szabadságvesztésre ítéltek részére, 21 szigorított munkatábor, nem is beszélve a baltai bányák em­bertelen munkaviszonyairól, a tit­kosrendőrség speciális kihallgató és vallató termeiről, az ország észak­keleti és délkeleti részén fekvő step­­pékről, melyeket mint erre a célra kijelölt deportáló vidékeket tarta­nak nyilván.” * * * A Minute 1976. szept. 28-i szá­mában “Tévedés” címmel a Tel Aviv-i “Újkelet”-re hivatkozva írja, hogy Nadia Comaneci, a románok kis tornász híressége, aki a mont­reali Olimpián 3 arany és egy bronz érmet nyert, magyar és az igazi neve: Kemenes Anna. De ha már itt tartunk, újból és újból le kell írni, hogy a híres román tornász csapatban nemcsak Keme­nes Anna magyar, hanem Gábor György, Szabados (Sabadis) Gab­riella és Magyar (Ungureanu) Dóra is és magyar az edzőjük: Károly Béla és Márta is. De Gheorghe Gheorghiu Dej híres, modern sport­­csarnokát is, ahol ezeket a magyar kislányokat 6 éves koruk óta edzik, Erdély András mérnök tervezte, Fodor Sándor építész építette szé­kely ács- és kőműves brigádokkal. A Virrasztó hírszolgálata. TITULESCU EURÓPA SÍRÁSÓJA (Folytatás az 5. oldalról) Boncourt azonban, aki a francia külügyet uralta, a következő sza­vakkal mutatta ki, hogy kifejezetten ellenzi a tervet: “Csak egy Szerződés létezik! Csak a Szerződés irány­adó!” De ő ezzel a népszövetség békeszerződésére — a párizsi-kör­nyéki szerződésekre — gondolt. Titulescu és Benes búsásan fizet­­gették a hamis hírek terjesztését s végülis a négyhatalmi szerződés sosem látott napvilágot. E tervvel sírba szállott az a reménység is, hogy a 30-as évek Európáját átszervezzék és meg­mentsék. . . . * * * Ehhez csak annyit fűzünk hozzá, hogy ezt a cikket mi sem tudtuk volna különbül megírni. Ügy látszik a franciáknak is kezd kinyílni a szemük és amit meglátnak, azt le is merik imi. ARGUS - Párizs. NAGYMAGYARORSZÁGÉRT TOVÁBB HARCOLUNK! MAGYAR A MAGYARÉRT COMITATO CATTOLICO UNGHERESE 1-00193 Roma V. della Conciliazione, 44 Kedves Magyar Testvérek! Közeledik a karácsony, amikor még a legkérgesebb szívű ember is igyekszik örömet szerezni mások­nak. Ezért remélem, hogy magyar honfitársaim,.akik a nyugati világ­ban viszonylag jólétben élnek, most sem feledkeznek el a menekülttá­borokban levő magyarokról, köztük várandós anyákról, kis-, ill. több­­gyermekes családokról. Áldozatos lelkülettel Isten további segítségét is kiérdemelhetjük. Szívből kívánok Isten kegyelmé­ben gazdag Karácsonyt és boldog Újévet! P. Salamon Z. Sándor az itáliai magyar menekültek lelkipásztora U.I: Az ajándékcsomagok vámtala­­nítását lehetővé tevő olasz állami szerv megszűnt, ezért az adomá­nyokat lehetőleg pénzben (csekken) kéijük. Előre is hálás köszönet a megértő támogatásért. ADY CENTENÁRIUM Budapesten Ady Emlékbizottság alakult, hogy előkészítse és maj­dan irányítsa a nagy magyar költő Ady Endre (1877 — 1919) születé­sének 100. évfordulója alkalmával ünnepségsorozatot. Ezek közül egyik legrangosabb lesz a Buda­pesten megrendezendő IV. NEM! ZETKÖZI KÖLTŐTALÁLKO! ZÓ, amelyet ADY emlékének szentelnek.

Next

/
Thumbnails
Contents