Szittyakürt, 1976 (15. évfolyam, 3-12. szám)
1976-11-01 / 11. szám
«ITTVAKOkf 7. oldal 1976. november hó A HARCOS ÉS ALKOTÓ MAGYAR! Szeptember 15-én volt két éve, hogy felavatták a Lorántffy Otthont. Ezen a kétéves jubileumon ismét jöttek a látogatók nagy távolságokról, hogy szemtanúi legyenek az akroni magyar csodának, az élő történelmi dokumentumnak, melyet az emigrációs sajtó számos alkalommal ismertetett. Megtekintették ezt a legmodernebbül felszerelt szeretetházat mely száz idős magyar testvérünknek ad ma már otthont és közel kilencven magyarnak ad munkát. Nem győztek csodálkozni a megjelentek, hogy egy ilyen korszerű létesítmény megszületethetett Akronban, ahol csak néhány ezer magyar él, amikor a százezres magyar lakosú Clevelandban még egy Magyarházra sem került sor a mai napig és a meglévő intézmények is nap-nap után kerülnek idegenek kezébe. Tizenöt évvel ezelőtt mondotta Nt. Dömötör Tibor, hogy “lehetetlenség nincs csak tehetetlenség van”, de senki sem vette komolyan. Ma ott áll a példa a Lorántffy Otthon, melyet egy-két kivétellel mindenki lehetetlennek tartott. * * * E sorok írója szemtanúja volt, amikor az Akroni Magyar Református Egyházat válságos anyagi helyzetében elhagyták más lelkészek azzal az indokkal, hogy Akronban már nincs elég magyar ahhoz, hogy fenntartsák az egyházat és az egésznek nincs jövője magyar vonalon. Amikor először felmerült, hogy Nt. Dömötör Tibort kellene felkérni a gyülekezet megmentésére, még a siralmas körülmények ellenére is voltak, akik ellenezték a gondolatot. Az ellenséges propaganda, mely mindenkor minden igazi magyar kibontakozás útjába sziklákat görgetett ezt is meg akarta akadályozni. Tervük azonban meghiúsult, mert voltak a maroknyi akroni gyülekezetben olyan magyarok, akik nem hittek az ellenségnek, de hittek a feltámadásban. Amikor Nt. Dömötör Tibor megjelent Akronban kevesen látogatták a templomot. Már kivitték a templomból a magyar zászlót, már elhagyták a “Hungarian” megjelölést az egyház nevéből. Nt. Dömötör Tibor beült a kocsiba és ettől a perctől kezdve a kilométer órával együtt forgott a történelem kereke. Felke-Nt. Dömötör Tibor reste a visszavonult magyarokat, munkára serdítette a fáradtakat, hivökké tette a hitetleneket. így lett hazává a templom, családdá a gyülekezet. Néhány év leforgása alatt két haldokló gyülekezetből egy erős magyar Egyházat létesített. Visszavitte a templomba a magyar zászlót, visszahelyezte a magyar feliratot, magyar szóval és magyar lélekkel hirdette az igét. Történelmünk számtalan példát szolgáltat arra, amikor egy kiváló vezető egy maroknyi magyarral csodát művel. Ma ott áll a Lorántffy Otthon egy újabb példája az összefogásnak, az akaratnak, a hitnek. A falakról és az épületről a képek beszélnek. A Lorántffy Otthon történelmi bizonyítékként áll a jövendő emigrációs vallási, politikai és társadalmi vezetők előtt, hogy őszinte magyar hittel és magyar lélekkel ma is csodát lehet művelni. Az akroni csodának két hőse van, Nt. Dömötör Tibor és a magyarság. Amikor gondolatban végigfutom az Akronban történteket, akkor magam előtt látom azokat a nagy magyar papokat, akik a többezeréves történelmünk folyamán testben, lélekben élenjártak a nemzetmentés feladatában. Ezek közé tartozik nemzettestvérünk Nt. Dömötör Tibor esperes. A több ezer év alatt változtak a felekezetek, az elnevezések, a reverenda, de az Ür és a Haza szolgálata ugyanaz a szent cél maradt. A magyarság lelkiség kérdése. Akiknek ilyen lelkűk van, Neki feltárult a jövendő, mert hitt Jézusban és a magyarságban és mindkettőért fáradhatatlanul dolgozott. Nem adta fel a magyar határokat, nem mondott le emberi jogainkról, nem mondott le egyetlen elszakított területen élő magyar lélekről, nem alkudott meg az Istentagadókkal és nemzetgyalázókkal. A korbácsos Krisztus szolgájaként géppisztollyal áll a békési szabadságharcosok élére Istenért és hazáért 1956 októberében, hogy kiűzze az idegeneket. Ezen az októberen áldásokat osztott magyaroknak — fiataloknak, hogy építeni tudjanak, hogy az Istent és a hazát szolgálják, öregeknek, hogy lelki azok mindig is megértették Nt. Dömötör Tibort. Akik tévedtek azok beismerik hibájukat, az idegenek pedig meghunyászkodtak. Néhány évvel ezelőtt az egyik igehirdetésében Nt. Dömötör Tibor mondotta: “Akinek van hite dolgozni a jövendőért, annak feltárul a jövendő”. megnyugvással tudják elviselni betegségüket s koruk terheit. Ápolja a jelent, építi a jövőt, hirdeti a megújhodást. De az akroni történetnek, ennek a szolgálatnak még nincs vége, ez a küldetés még nem teljesedett be. Hisszük, hogy Isten kegyelméből Nt. Dömötör Tibor még nagyobb teljesítményekre hivatott. Talán soha nem volt a magyarságnak nagyobb szüksége nemzetmentő, építő, vezető, példamutató lelkipásztorokra, mint ma. A magyarság megvan az élniakarás, ezt az akroni példa mutatja, de ezt csak az tudja felismerni, aki nem tesz különbséget magyar és magyar között társadalmi, felekezeti vagy gazdasági okokból, akinek a magyarság lelki kérdés. Nt. Dömötör Tibor kiérdemelte az összmagyar emigráció elismerését és bizalmát a jövő nagy feladataihoz. Hálát és köszönetét érdemel minden magyar részéről, azért az áldozatos munkáért, amit Istenért, hazájáért és nemzettesvéreiért tett. (m. 1.)
