Szittyakürt, 1976 (15. évfolyam, 3-12. szám)
1976-11-01 / 11. szám
1976. november hó immKöfct 5. oldal A kommunizmus, fegyveres erőszak . .. A volt catapilcoi szaleziánus papnak egy Santiago de Chile-i napilap vezércikkéből idézzük az alábbiakat. Hihetetlen, hogy ekkora távolságból is mily hasonlóan ítéljük meg az eseményeket, s ezzel együtt állapítjuk meg az egyetlen kivezető utat: a Negyedik Világ kialakítását és összefogását. Antonio Zamorano a teljes neve ennek a Don Camilohoz hasonló de élő papnak, kinek személye ma már a chilei történelem szerves része. A szegényekért folytatott harca a nagybirtokosokkal szemben, kényszerítette az egyházi felsőbbséget, hogy a reverendát róla levegyék. Ezzel alakja az ötvenes évek elején a chilei nép legendás hősévé lett. Egymásután lett polgármester, országgyűlési képviselő, majd 1958-ban elnök jelölt. Politikailag független volt, semmilyen párthoz nem tartozott, s csak az igazságot szolgálta. Fellépésével a legtöbbet a szélsőbaloldalnak ártott, s ezért már első időktől kezdve ellenségesen viseltettek vele szemben. Az elnöki választási versenyben kifogta a szelet a kommunisták vitorlájából s ezzel lehetetlenné tette Allende győzelmét. A marxisták nyíltan vádolták választási kudarcuk okozójának, s mindent elkövettek megsemmisítésére. A következő képviselőválasztásoknál magát Allendét állították ellene, akinek szervezett pártaparátusával és pénzével szemben alulmaradt. Több merényletet is követtek el ellene s egy revolvergolyót ma is őriz a bal karjában, melyet Frey, volt elnök védelmében folytatott propaganda munkája közben eresztettek bele. A Katona Tanács megalakulása óta főleg újságírói tevékenységgel igyekszik szolgálni újjáéledő hazáját. “Amikor valakit támadunk, felsorakoztatva igazságokat és tényeket, természetes, hogy az illető védekezni fog, s^ját tételeinek igazságát csillogtatva. Amikor azonban a kommunizmus támadásba lendül, mint azt 1956-ban a hősies Magyarország ellen tette, s az oroszok mintegy négyszáz tankkal a szószoros értelemben lekaszabolták az iijúság színe virágát, ez az a forma, ahogy a kommunizmussal való vita mindég végződik. A tömegmészárlást már nem lehet megállítani szép beszédekkel, hanem az erőszakkal szemben erőszakot kell alkalmazni, úgy, ahogy az a chilei címer feliratában is éli: Vagy az igazság, vagy az erőszak. Természetesen a mi hazánkban csak a hadsereg rendelkezik fegyverekkel, tehát egy fegyveres erőszak esetén csak ő tud szembe szállni a támadókkal. Ezért van szükség egy katona kormányra, mert e pillanatban ez a történelmi kötelesség. Mivel az ellenség oly hatalmas a kis dél-amerikai államok nem tudnak egyenként ellenállni, ezért elsőrendű sürgősség, hogy félretéve minden egyéb perpatvart, minél előbb kialakítsunk egy közös frontot a kommunizmussal szemben. Ezenkívül szemelőtt tartva, hogy az ellenségem ellensége az én barátom, keresnünk kell valamilyen formában a közeledést Kínával, mely ország jelenleg az egyetlen hatalom, mely nyíltan is ellenséges viszonyt tart fenn az oroszokkal. A geopolitikai érdekei egy népnek előbbre valók az átmeneti ideológiáknál...’’ (L. T.) El comunismo es una agresión armada Por Fray Catapilco Sí el comunismo fuera simplemente una doctrina económica o sociológica que tratara de ir imponiéndose por la racionabilidad de sus principios y por el peso de los argumentos que esgrime en su favor, uno no tendría más que armarse de pacién cia y esperar que, como toda teória errónea.cum pliera su ciclo, naciendo, credendo y desapare ciendo poco a poco, deiando al fin solo su nombre como recuerdo ycomo herencia,el mal que hizo. Alii están el iansenismo en teológia, en filosofía el epicureísmo, el malthusianismo en sociología y tantos otros errores que demuestran que el enten dimiento humano no sólo puede desviarse sino que muchas veces yerra el camino, confirmando aquello de que: Hominum est errare, propio del hombre esel errar. Por desgracia el comunismo no es eso solamente sino además una agresión armada, y una agresión armada contra todo el mundo occidental en be neficio exclusivo de Rusia, un ataque armado del marxismo contra los funda mentős de la estructura social del mundo cristiano, contra sus valores in telectuales y contra sus creencias espirituales. De este hecho se desprenden ciertas conclu siones muy logicas, que nosotros los chilenos que estamos siendo atacados incesantemente por el comunismo debemos tenefmuy en cuenta. Cuando se impugna a alguien esgrimiendo razones y argumentos en su contra.es lógico que este se defienda sacando a relucir los razonamien tos que abonen su posición o su tesis, pero cuando el comunismo ataca, como el a■ o 1956 a Ia heroica Hungría y cuatrocientos tanqués rusos apiasTan ITTéraimente ló más florido de su juventud y a sus más corajudos patriotas en las calles y plazas húngaras, que es la forma como termina siempre y en todas partes imponiéndose el comunismo, no pueden detenerse la masacre y la destruccion pronunciando discursos o implorando clemencijä si no poniendo en práctica aquello de: Virn pellere licet, a la violencia hay que re' la fuerza. Asi Io dice tambien el len escudo: Aut consilio aut ense, Por fuerza. Ahora bien.en nuestra patria solo pone de armas y es el único que ante' armada puede responder a las balas de ahí que está iusfificada su presen bierno. porque ese es su puesto por el historico del momento. \ Además, siendo tan poderoso este a ,..o podemos los pequer-os paises sudal.ericanos defendernos de él por separados. Es de perentoria urgencia que cuanto antes, deiando de lado otros asun tos menos apremiantes, las naciones todas de America del Sur formemos un frente común contra el comunis'mo. YT teniendö" presente aquello de que los enemiqos de mis enemigos son mii a m~nro~s-:----d e berrro s buscar de alguna forma un que es el único acercamiento hacia pais abiertamente China. enenTTgo de Rusia. Ahi están sus francas acusa clones para condenar la intervención soviética en el tercer mundo y más que nada su reciente re chazo de las condolendas rusas por la muerte de Mao. Lo que nos está demostrando que los inte reses geopoliticos son mucho más importantes y hay que tenerlos más en cuenta que las transito rias ideologias politicas. Con sólo mirar el mapa de Europa y observar lo que ha ido aconteciendo en cada uno de los paises que hoy gimen baio la esclavitud marxista nos convenceremos de que la penetráción comunista es una guerra declarada que se impone por las ar mas y por el terror de sus purgas, y si volvemos los oios a lo que pasaba aqui antes del once de sep tiembre tendremos que admitir que el comunismo es una agresión armada. No sé qué cantidad de ar más descubrió el E iército en aquel entonces, pero sí sé dós cosas: que halló verdaderos arsenates, con todo tipo de armamentos y cantidades enor mes de municiones y, que a pesar de ser tantas las halladas, eran solo el 30 por ciento de las que habían entrado al país. iCuánta^^^i en total! Si el comunismo no agresión ar mada no tendría_r que no som fos itas armas, no elemen Chile la adas no vAo* opugnar o«*' Vir a las ő". » defen on con. ^rande como . ya la posibilidad de j que servirá de adverten que al ver la apertura de muchas ; riacia sus seculares enemigos, los chinos oo'nará poner sus barbas en remojo, recoger sus tentáculos dei mundo occidental y esconder sus garras, guardándolas para defenderse cuando les llegue la hora. NAGYMAGYARORSZÁGÉRT TOVÁBB HARCOLUNK! A “RIVAROL” NAGY PÁRIZSI HETILAP ÍRJA: TITULESCU EURÓPA SÍRÁSÓJA (Henri Lebre cikke) Titulescu neve nem mond semmit a 40 évnél fiatalabb franciáknak, s nem sokat az ennél idősebbeknek. Az események gyorsan követik egymást s a hírnév múlandó. Szükséges tehát bemutatnunk ezt az embert, aki valójában fontos szerepet játszott 1919 és a második világháború között, de szerepének ismertetése hiányos lenne, ha csak saját okosságát és felbújtó hajlamait vennénk figyelembe. Titulescuból 20 éven keresztül “nagya európai politikust” csinált a közvélemény, mivel nagy befolyása volt valóban minden fontosabb európai kérdésben. Több ízben volt román külügyminiszter és miniszterelnök, évekig képviselte országát a genfi népszövetségnél. Titulescu egyike volt azon nemzetközi politikusoknak, akik a Lémán tó partján megalkották a népszövetség kártyavárát, mely 1939 elején gyászosan összeomlott. A genfi létesítmény csak meggyorsította saját felbomlását, mikor a be-nem-avatkozás ürügye alatt tétlenül nézte, hogy rohanja le Finnországot a Szovjetunió, bár mindkét állam tagja volt a népszövetségnek. Titulescu virágkora 1920 és 1935 közé esik. Több mint 15 éven át barátjával (és inkább cinkostársával, mert köztük valóban a béke elleni összeesküvésről volt szó) Benes Eduárddal együttesen alkalmazták a hideg-meleg politikai fürdőt. Természetesen Párizsban, ahol a szabadkőművesség hatalmas befolyással rendelkezett. Benes maga is szabadkőműves volt, magas rangban, mint mestere, Maszarik. Segítséget nyújtott e játékhoz a nihilista, nérói jellemű Philippe Berthelot, a francia külügyminisztérium titkára. A korán elhúnyt George Champaux helyesen jegyzi meg: “A demokraták kereszteshadjárata” c. kitűnő írásában: “Egy hihetetlen helyzet állott elő: Benes és Titulescu rengeteg pénzbe kerültek Berthelotnak, és mégis ők parancsoltak neki.” Parancsoltak ők Berthelot idejében, de utána Alexis Lágernek is, aki faképnél hagyva a költészetet olyan politikát folytatott, mely mindent megtett, hogy Európát lángba borítsa — s végül lángba is borította. E terv keresztülvitelében két párhuzamos irányzatot állapíthatunk meg: egyrészt a Szovjetunió felé való hajlongás és tetszés, másrészt merev ellenállás minden olyan kísérlettel szemben, mely revíziót keresett s párizs-környéki békékkel kapcsolatban. A genfi sóhivatal egyik legfényesebb napja 1934. szeptember 10. volt, mely Benes és Titulescu legnagyobb győzelmét hozta meg: Benes, a népszövetség Tanácsának elnöke kierőszakolta, hogy Szovjetoroszországot ne csak tagként, de mint a Tanács állandó tagját felvegyék. A népszövetség pár nappal később fogadta Litvinov-Finkelsteint, majd Rosenberg, a párizsi szovjet követség összekötője a népszövetség helyettes titkára lett. Itt leghívebb munkatársa lesz Avenol főtitkárnak — aki szabadkőműves. Titulescu és Benes a körülmények folytán még jobban megszilárdították tekintélyüket Genfben, de ennek ellenére sem voltak megelégedve. Nekik nem volt elég, hogy a sztálini Oroszország tagja a népszövetségnek, azt kívánták, hogy Franciaország szövetségre lépjen a Szovjettel. Titulescu és Benes nyomást gyakorolnak Légerre, aki miniszterénél, Louis Barthounál teljes egyetértésre talál. Anélkül, hogy figyelembe vették volna Németország ellenvetéseit, mely ezt a diplomáciai lépést ellene irányuló háborús uszításnak tekintette, a két fél 1935. május 2-án aláírta a kölcsönös megsegítés tervét. Champeaux éles meglátással jegyzi meg: “Franciaország lett a Szovjetunió villámhárítója. Olyan villámhárító, mely felgyújtja azt a házat, amire a villámot odavonzotta.” S mindez köszönhető a két nagy “francia barátnak” — Titulescunak és Benesnek. Pár nappal a szerződés aláírása után Pierre Laval, aki azonnal fölismerte, mekkora veszélyt rejt Franciaország számára ez a megegyezés, Moszkvába utazott és a körülményeket ügyesen kihasználva kierőszakolta Sztálintól, hogy az “ejtse el a francia kommunista párt katonaellenes politikáját”. A prágai és bukaresti kalandorok azonban ezalatt sem vesztegették idejüket, s politikai játékuk tovább folyt, mint egy jól megszervezett színelőadás. Laval 1935. május 15-én tért vissza Moszkvából, de 24 órával később Benes már egy kölcsönös segélynyújtási egyezményt írt alá Prágában a szovjetorosz Alexandrovszkival. Az új szerződés volt hivatva megerősíteni a francia—orosz szövetséget. Miután Titulescu nem talált megértő fülekre a meggyilkolt Barthou után helyét elfoglaló személyeknél, ezért Georges Mandelre vetette ki hálóját. Nála minduntalan közbenjárt és sűrűn fogadta. S noha Mandel csak postaügyi miniszter volt, egyáltalán nem vetette meg, sőt teljes erejével gyakorolta a külpolitikát. Feltétlen híve volt a versaillesi, St. Germain-i és trianoni békék változatlan fenntartásának, melyek Magyarország és Ausztria feldarabolását szentesítették. Minthogy e műtétek kiváltképpen kedveztek Csehszlovákiának és Romániának, Mandel teljesen együtt érzett barátaival, Titulescuval és Benessel, a ‘Petite-Entente’ megalapítóival, akik egy vesszőt sem kívántak változtatni a békeszerződéseken. Kifejezetten semmisnek tekintették azt a békeparagrafust, mely elisiinerte a békefeltételek módosításának jogát. Ez a rendszeres elutasító politika, mely ellenzett minden esetleges tárgyalást, magával vonta azt a meggyőződést és tényt, hogy a békék revízióját tárgyalás útján lehetetlen elérni, tehát azt csak erőszakkal kell és lehet megkísérelni. S éppen erre számított Mandel, Titulescu és Benes. S ha egy békés megegyezés körvonalai kezdtek kibontakozni a nagyhatalmak között, ők ezt rögtön örjöngő dühhel igyekeztek meghiúsítani. Emlékezzünk csak vissza 1933- ban Mussolini ajánlatára, a négy ‘nagyhatalom’ közti szerződés tervére, mely által Mussolini a 4 európai hatalom állandó és szervezett együttműködését remélte megvalósítani. Anglia e tervhez készséggel hozzájárult, Hitler beleegyezését adta hozzá s Franciaország római követe, Henry de Jouvenal a javaslat őszinte, igaz barátja volt. Paul (Folytatás a 6. oldalon)
