Szittyakürt, 1976 (15. évfolyam, 3-12. szám)
1976-11-01 / 11. szám
4. oldal $*lffVAKOfcT 1976. november hó A FELDARABOLT MAGYARORSZÁG “Zdanov elvtárs teljesen megtisztította az orosz KP központi bizottságát a zsidóktól és ugyanakkor dicshimnuszt zeng a magyar KP és a magyar kormányról, holott mindnyájan tudjuk, hogy ezek csaknem kivétel nélkül orosz zsidó bevándorlók. Ebből csak azt következtethetem, hogy Moszkvának érdekében áll, hogy a magyar csúcshelyeket zsidókkal töltse be, mert ezek gyökértelenek és nem foghatnak össze a magyar néppel Moszkva ellen.” Dsilas ezen megállapítása megerősítést nyert a Magyarországra látogató és ma már “nem magyar állampolgár” emigránsok jelentéseiből, amelyek — kivétel nélkül — mind arról számolnak be, hogy a mai Magyarországon teljes jogú állampolgár csak a zsidó (-vallású és -nemzetiséget valló) — vagy az, aki ennek az érdekszövetségnek szellemében munkálkodik. Aki nem hajlandó elismerni és szó nélkül szolgálni ezt a “haladó marxista szellemnek” nevezett irányzatot — az pl. nem kap útlevelet és állami állást sem. E sorok Íróját nem vezeti semmiféle antisemitizmus, amikor ezeket a tényeket megállapítja, hanem éppen ellenkezőleg: a zsidóság különleges intelligenciáját ismeri el abban a nagyszerű meglátásban, amivel felfedezte a “turáni származásban” a jövő nagyhatalmi rendszerének elengedhetetlen feltételét és magát büszkeséggel “turáni népnek” vallva, az ősi hagyományokon alapuló államalkotási jogot akarja ismételten érvényesíteni — de ezúttal már nem a megszerzett Palesztinára — hanem a Kárpátmedencére. És mialatt a szumir-magyar azonossággal rendelkező magyar nép önmagáról azt hirdeti — Komoróczy szócsövén át —, hogy nem turáni, semmi köze nincs sem a hunokhoz, sem a szumirokhoz, hanem a finnugornak nevezett északi tundrák ivadéka — ezen önkéntes lemondás után, kétség sem férhet ahhoz, hogy a magát “turáninak valló zsidóság” jogosan települjön be a Kárpátmedencébe. * * * Amikor tehát e sorok írója tudományos érvekkel bizonyítani óhajtja a Komoróczy Géza megnevezett könyvében kipellengérezett összes ismert és ismeretlen — de a “nemes honszeretet érdekében munkálkodó” — munkatársaival azt a tényt, hogy a szumir-magyar kontinuitás és azonosság tudományosan bizonyított ténye alapján, a turáni magyarságot illeti a Kárpátmedencében az ősi hagyományokon alapuló államalkotási jog (ugyanúgy, mint a zsidóságot Palesztina földjén), akkor e bizonyítékaink felsorolásának megvizsgálása és elfogadása elől nem lehet azzal kitérni, hogy aki ezeket írja, az antisemita. Nem — kedves Olvasó. Nem antisemita. Egyszerűen csak magyar, aki éppen úgy kívánja szolgálni a nemzetét, ahogyan bármelyik zsidó professzor szolgálja Izraelt. Magyarul — magyar módra. Magyar népi országot és magyarok uralmát kívánja szolgálni. A marxista vezetéstől azt kérjük, hogy legyen oly nemzethű magyar módon, amilyen nemzethű “oláh-módon” az oláhok marxizmusa. Csak az ellen tiltakozunk, hogy Magyarországon a tudomány fellegvárát oly “izraeli érdekű és szellemű” hangadók irányítják, akik nem engedik meg azt, hogy a szumir-magyar azonossági bizonyítékainkat valóban “magyar és honszerető” kiváló tudósok megvizsgálják és még azt sem, hogy a fiatalság egyetemen foglalkozzon azzal a tudományággal, amibe a szumirmahgar ékiratok nyelve tartozik. Az ellen tiltakozunk, hogy ezek a “hangadók” a “magyar tudományt” képviseljék. Annak nevében nyilatkozzanak, mint 1976 “goldzieherignácai”. Tiltakozásunk felett ne fusson át a kedves olvasó, hanem gondoljon arra, hogy előfordulhatna-e Izraelben egy hasonló eset . . . ? Előfordulhatna-e az pl., hogy az "izraeliták őstörténeti és nyelvszármaztatási” kérdéseiben — Izrael államban — mondjuk dr. Bobula Ida nyilatkozhatna — hivatalosan és könyvében — a Tel Aviv-i könyvnapon . . . ? * * * Az Isten akarata előttünk van — csak tanulni kell az Ö általa rendeltekből. A magyar népnek követni kell az ősi Mah-Gar hagyományok törvénykezését és uralkodó remiiét jelképező Ister-Gami oroszlánok — Isten-rendelte — cselekedetét. Hozzájuk hasonlóan keli lerázni magáról a római töijénszagú idegen vakolat sötét homályát és büszke, oroszlános, emelt fejjel, a tudás népének öntudatával kell kilépnia a Világ Világosságának Fényességébe. * * * E sorok írója földi hivatását betöltve, csak könyörgéssel fordulhat a magyar Istenhez, áttörve a hazugság falát — csak azt kiálthatja — inne az Óceán másik feléről, a feltámadni vágyó magyar nép felé: A MAGYAR — MAH-GAR! Balogh József, Luzern város építésze, közel két éves megfeszített, küzdelmes munkája és példamutató anyagi áldozata eredményeként végre megjelent Yves de Daruvar “Le Destin Dramatique de la Hongrie — Trianon ou la Hongrie écartelée” (Albatros, Paris 1971) című nagy feltűnést keltett, felbecsülhetetlen értékű munkájának magyar fordítása, “Trianon 1920. június 4 — A Feldarabolt Magyarország” címmel, ízléses vászonkötésben. A munkát Balogh József adta ki a saját költségén az időközben elhunyt Űjvári Ferencné, sz. Rátz Livia és Újváry Lajos fordításában, a luzerni Blättler AG cég gondozásában. A magyar apától és francia anyától született, Franciaországban felnőtt és franciának nevelt Yves de Daruvar a trianoni békeparancs 50. évfordulója alkalmából írt könyvében olyan magyar szívvel és francia szellemességgel kel az esztelenül szétrombolt, egész Kárpátmedencét kitöltő, ezeréves magyar államiság és az igazságtalanul megbüntetett magyarság védelmére a szakmunkákból és emlékiratokból vett idézetek tömegével, amire a külföldi irodalomban még nem volt példa. A Le Monde Diplomatique egy szemernyit sem túlzott, mikor 1972. februári számának “Hónapok könyve” rovatában megjelent ismertetésében ezeket írta: “. . . a könyv hatalmas véd- és vádbeszéd a trianoni kérdésben és a szerző valóban a magyar lét, vagy nemlét kérdésének elhivatott védője”. Magyar szempontból a munkát az teszi felbecsülhetetlen értékűvé, hogy azt egy olyan, ha mindjárt magyarszármazású is, francia írta és ültette a vádlottak padjára az akkori francia államférfiakat, aki a második világháborúban Franciaország felszabadításáért vérét áldozta és ma a francia közéletben vezető szerepet tölt be. Tanulhatnának tőle az idegen érdekek szolgálatába szegődött, elgyávult, megalkuvó “magyar reálpolitikusok”, akik önző, egyéni érdekből a “trianoni statusquo” alapján alkudoznak, egyezkednek a társemigrációkkal az egyetemes magyar érdekek mérhetetlen kárára. Ez mindjárt megmagyarázza azt is, hogy miért kellett öt évig várni a munka magyar kiadására, és hogy az 1974 őszén megjelent angol kiadást miért csonkították meg. Zolcsák István, ez a Balogh Józsefhez hasonló, önzetlen, áldozatos magyar, tanulva a történtekből, írásban kijelentette, hogy az ő egyéni áldozatkészségéből megjelenő portugál kiadás minden kihagyás és változtatás nélkül fog megjelenni. Reméljük, hogy az ezúton megjelenő idegennyelvű kiadások is minden “reálpolitikai” és “üzleti” meggondolástól függetlenül hűen és teljes egészében fogják adni az eredeti munkát. Az eredeti munka teljes egészét tartalmazó magyar kiadás értékét nagyban emeli, hogy azt a kiadó a szerző engedélyével számos képpel — köztük a Szent Korona képe és négy remekkivitelezésű színes kép-, ábrával és térképpel, valamint “Hogyan beszéltek Magyarországról a világ nagyságai Trianon előtt?” és “Trianon Kiskátéja” című fejezetekkel egészítette ki. A Függelékben kiegészítésül közölt 8 térkép — egy kivételével mind francia — a hozzájuk fűzött rövic történelmi összefoglalással, ha azok egyik-másik adata és megállapítása helyesbítésre is szorul, nagyszerű áttekintést ad ezeréves kárpátmedencei történetünkről. Nem volt, nincs és nem is lesz soha tökéletes munka. All ez erre a könyvre is. De a néhány kisebb hiányosság és hiba, mint amilyen a munka címének lerövidítése, Teleki Pál néprajzi térképének elhagyása, az eredeti szöveg egyes kitételeinek nem egészen szabatos fordítása, az idegennyelvű szedő által ejtett néhány értelemzavaró, sajtó és helyesírási hiba, semmit sem von le a könyv elvi és lényegi értékéből. Összegezve, ez a munka olyan nagyszerű áttekintést ad a trianoni békével ránk szakadt nemzeti tragédiáról és a hozzáfűzött kiegészítésekkel egész kárpátmedencei múltunkról, hogy azt minden szabad földön működő magyar iskola felsőbb tagozatában, de különösen a cserkészek magyarságtudományi tanfolyamain, ami után a hallgatók érettségit is tesznek, tankönyvként kellene rendszeresíteni. De nem nélkülözhetik azok sem, akik akármilyen formában komolyan foglalkoznak a magyarság sorskérdéseivel. De ennek a könyvnek ott lenne a helye minden magyar család könyvtárában is. Mert ne felejtse el senkisem, hogy jelenlegi nemzeti tragédiánk forrása és gyökere Trianon és ha azon belátható időn belül nem tudunk változtatni, a magyarság sorsa megpecsételődött. Trianon a magyarság lét, vagy nemlét kérdése. Ha élni akarunk, minden magyarnak utolsó leheletéig küzdeni kell ellene. Ehhez a küzdelemhez nyújt segédkezet, különösen az idegenben felnőtt és idegenben született fiatalabb nemzedéknek, ez a könyv. Balogh József az 56-os Szabadságharc 20. évfordulóján már szebb ajándékkal nem is ajándékozhatta volna meg az egyetemes magyarságot, mint ezzel a könyvvel. Most aztán rajtunk a sor, hogy éljünk is vele. Csikmenasági * * * A könyv megrendelhető a kiadónál: Balogh József Ch-6000 Luzern 5, Postfach 19, Switzerland és rövidesen minden nagyobb magyar könyvkereskedőnél és könyvárusnál. — Karácsonyra lepje meg szeretteit, barátait és ismerőseit ezzel az értékes magyar könyvvel. A jeles könyv a Szittyakürt előfizetői részére kedvezményes áron ($12 plusz portódíj) megrendelhető a Kiadó címén. RÖVID HÍR TURANIZMUS 1975-ben 9.4 millió külföldi látogatója volt Magyarországnak, az idén — 1976-ban — az előzetes számítások szerint az év végére ez a szám meghaladja a 10 milliót. A növekvő turizmus egyrészt a jelentős valutabevételek révén kedvezően befolyásolja a fizetési mérleget, másrészt megfelelő idegenforgalmi apparátust igényel. BADINY JÓS FERENC ÖRÖMMEL JELENTJÜK, hogy Prof. Papos-Jobb Andornak és kedves feleségének Zsuzsannának 1976. november 6-án Clarion ban (Pa.) kislányuk született. A HSzM és a Szittyakürt nevében szerettei köszöntjük a kis Deirdre, Ianna, Allitát. A Magyarok Istenének áldását kérjük továbbra is a P.Jobb családra!
