Szittyakürt, 1976 (15. évfolyam, 3-12. szám)

1976-03-01 / 3. szám

2. oldal «ITTVAtCÓfcf 1976. március hó Köszöntjük a Fighter új számát! (Folytatás az 1-ső oldalról) egyetlen egy népnél fel nem lelhető valóság, hogy a Hagyomány kincset tartalmazó ékiratos agyagtáblák 5000 éves írott emlékeinek nyelve azonos a magyar nyelvvel — még állhatato­­sabbá emel bennünket abban a mun­kában, amelyről a most megjelent Fighterban "The Ethnic Origin of the Parthians” címszó alatt hirde­tünk. Testvérlapunk a Kelet Népe 8. szá­ma “Marx saját kijelentései alapján" követeli a Kultúrforradalom végre­hajtását Magyarországon. A magyar emigrációnak — tetszik vagy nem­tetszik nekünk — ezzel a politikai koncepcióval is szembe kell néz­nünk, mert ez a követelés nyilván nem visszafelé, hanem előre vezet — a Kárpátmedencei magyarság meg­maradásának biztosítására. A hata­lom birtokosaitól újra és újra köve­telni kell azt az igazságot, amelyet a Kultúr Forradalom évében a Kelet Népe így fogalmazott meg: A Ma­gyar Népnek meg kell adni a Lenin által követelt “önrendelkezési jogot" Múlt év november 5-én "Veszé­lyes idők — veszélyes emberek” c. soraimban beszámoltam a bécsi Zsidó Dokumentációs Központ ve­zetőjének, a hírhedt fejvadásznak, Wiesenthal Simonnak a cseh titkos­­szolgálat (S.T.B.) részéről tör­tént tragikomikus beugratásáról. Csodálkozunk-e, hogy erről az északamerikai sajtóban semmi! Ugyanígy mély csőd arról a súlyos osztrák belpolitikai válságról, amely­nek során a zsidó ősökkel rendel­kező Kreisky kancellár majdnem lemondott, hogy perbe foghassa a Wiesenthalt. Pedig múlt év novem­ber és decemberében az osztrák és nyugatnémet sajtó jócskán foglal­kozott a Wiesenthal-Kreisky össze­csapásról. Az ügyet tárgyaló sajtót átnézve, kötelességemnek éreztem a gyakran félrevezetett olvasóközön­ségünk tájékoztatását. Teszem ezt annál is inkább, mert ezúttal mindnyájunk nem kis örö­mére valami ószövetségi bosszútól űzött, szenilis fejvadász emberére akadt Kreisky kancellár személyé­ben. Persze, a hazátlanná vált, hat­hatós védelmet nélkülöző kisember mindig könnyebb préda, mint egy állam vezetője, aki kitűnő pedigré­je mellett egy egész nemzet föltét­­len támogatására számíthat. Össze­hasonlítva az erőviszonyokat, két­ségtelen, hogy Kreisky ellentáma­dása eleve több sikerrel kecsegtet, mint tegyük föl egy volt m. kir. csendőrtisztté, akit Wiesenthal 30 év múltán minden különösebb ne­hézség és komoly következmény nélkül egyszerűen “háborús bűnös­nek" nyilvánít. — Megdöbbentő, de főleg fölháborító az akkor, ha a "bű­nösség" bizonyítása egyrészt a kü­lönböző népidemokrata államok tit­kosszolgálatainál hamisított bizo­nyítékaira, másrészt a Markó-utcai perek volt hivatásos hamis tanúira támaszkodik! Közelebbről vizsgálva Wiesenthal lázas ügyködését, joggal föltételez­hető, hogy a 30 esztendő után egy­re gyérülő “háborús bűnösök” pót­lására most hozzálátott azok gyár­tásához. Vigyázat! így mindenki sorra kerülhet . . . Hasznos vállal­kozás lenne, bizonyítva a Központ nélkülözhetelenségét, no meg töb­bek malmára hajtja a vizet. Jól jön­ne Izrael fülsiketítő hatmilliós hír­verésének, hogy újabb jóvátételek (: Wiedergutmachung:) mellett az anticionizmussal szemben újabb részvétet kicsikarhasson agymosott és Marx elismerése és irányítása sze rint azon ideológus támogatást, me­lyet Ő a Magyar Mao Ce-tungként — előttünk 127 évvel — feltűnt kul­­túrforradalmi vezérünknek Kossuth Lajosnak biztosított — ennek a kul­túrforr adatomnak mai folytatására ki kell terjeszteni. Liang Csi-csao, aki japáni emigrá­ciója idején bontakoztatta ki publi­cisztikai, szépirodalmi és tudomány­népszerűsítői munkásságát s ezek sorában elsőként éppen az 1848/49- es magyar forradalom és nemzeti függetlenségi harc történetét, Kos­suth Lajos életének és működésének ismertetésén keresztül. Liang politi­kai eszményképét az európai forra­dalmi mozgalmak vezetőinek köré­ben keresni, s közülük éppen Kos­suthot állítja az érdeklődése közép­pontjába. így világítja meg indítékait: "... Ha régiekről kívánnék írni, nos, a régi Kína sem szűkölködik hősi jel­lemekben. De megnyilatkozásaik, tet­teik ma nem tudnak úgy megragad­ni bennünket, s nem állanak olyan közel hozzánk, mint a jelen kor em­hiszékenyéknél. — Élénken érdekel­tek ebben cinkosai, a keleti blokk titkosszolgálatai, amelyeknek kohol­mányai zsidóhangszereléssel felerő­sítve, lehetelenné szeretnék tenni minden olyan nyugati közéleti sze­mélyt, vagy politikust, aki útjukban áll. Aztán beleesik a "szórásba" egy­­egy hazájából kiűzött, szabad pré­dává vált kisebb halacska is "figyel­meztetésül” az amúgyis megfélem­lített és hallgataggá sorvadt emig­rációnak. — Ámde lássuk közelebb­ről a meccset . . . WIESENTHAL ÉS POLITIKAI MAFFIÁJA szokásához híven elefánt módjára betört az amugyis töré­keny osztrák belpolitika porcellán­­üzletébe, zavart keltve a gyönge lá­bon álló szocialista Kreisky válasz­tási kombinációiban. A két eichner között keletkezett összeütközés köz­vetlen okát Wiesenthal azzal szol­gáltatta, hogy az utolsó választások előtt a liberális irányzatú Osztrák Szabadság Párt (:FPÖ:) vezetőjét, Friedrich Peter-t SS-multjából kifo­lyólag azzal rágalmazta, hogy ez az USSR németektől megszállt részé­ben olyan alakulat tagja volt, amely főleg zsidók, de mások likvidálásá­val is foglalkozott. A rágalomhadjárat indítása idején Kreisky komolyan latolgatta az osz­trák szocialista és Peter szabadság pártja között — szükség esetére — koalíció lehetőségét. Ekkor Wiesen­thal működésbe lépett. így történt, hogy az 1975. nov. 10-én tartott saj­tóértekezleten Kreisky Peter becsü­letszavára hivatkozva kijelentette, hogy Peternek semmi része sem volt háborús bűncselekményekben. — Wiesenthalnak Peter ellen indított hajszája tulajdonképen engem vett célba, — folytatta a kancellár. Majd a fejvadász minősíthetetlen táma­dását visszájára fordítva, Kreisky a dokumentációs központ vezetőjét azzal vádolta, hogy ez a háború alatt náci deportáló hatóságokkal közreműködött! Ugyanekkor kife­jezte megvetését Wiesenthalnak a volt nemzeti szocialisták fölkutatá­sára használt módszerével kapcso­latban, ami hasonlít a náci titkos­­szolgálatéra — ellenkező előjellel. Ugyanilyen éles utalásokkal nyilat­kozott Kreisky az egyik kabinett­­űlés után, amikor kifejtette, hogy ez a zsidó dokumentációs központ évek óta Ausztria jóhirneve lejára­tásán fáradozik. Ezt követőleg kilá­tásba helyezte parlamenti mentelmi bere. Ha pedig a jelen kor egy hősé­nek életrajzát kívántam volna meg­írni, Európa és Amerika hasonló­képp nem szűkölködik kiváló egyé­niségekben. Minthogy azonban mi sárga fajúak vagyunk, a sárga faj hőseit jobban szeretem, mint a fe­hérekéit. S mivel despotikus rend­szerben élünk, a despotizmusok hő­sei közelebb állnak hozzám, mint a szabad országokéi. A mi szomorú és elesett korunkban pedig a győzedel­mes hősöknél többre becsülöm azo­kat, akik elbuktak. Ezért, ha az új­kor történelmében azt keresem, ki a hős, aki maga sárga fajhoz tartozóit, de hazája a fehérek között van, s az üggyel, amely a fehérek között kez­dődött, a sárga faj számára hozott dicsőséget — akkor azt mondom: Kossuth. Ha azt kérdezem, ki az a hős, aki a despotikus uralom alatt kész volt a nép számára felajánlani a szabadságot, s bár azt kivívni nem tudta, de rábírta a népet, hogy ke­resse a szabadulás útját — akkor azt mondom: Kossuth ... Kossuth a je­len kor csodálatos embere... Esz­méiből, bátorságából, megnyilatko­zásaiból és tetteiből tanulhatnak a sárga fajú emberek, a despotizmus­jogának felfüggesztését is, hogy így perbe foghassa Wiesenthalt rágal­mazásai miatt. Amikor pedig ké­sőbb azzal számolt, hogy a parla­mentben nem függesztik föl men­telmi jogát, kész volt akár képvise­lői mandátumáról is lemondani a becsületsértés és rágalmazási per megindítása végett. Akkor majd a bíróság előtt megvilágítja Wiesen­­thalra vonatkozó kijelentéseit! Hi­szen sokan akadnak Ausztriában és a Német Szövetségi Köztársaságban, akik tanúként mellette bizonyíta­nak. Bizonyítani fogják Wiesenthal politikai maffiájának létezését is, amely nemcsak önbíráskodik, ha­nem az "ítéletek" végrehajtását is foganatosítja, — mondta a münche­ni T. Z. tudósítójának. MIT MOND WIESENTHAL? Ez az elmérgesedett Kreisky-Wie­­senthal viszállyal kapcsolatban igy vélekedik: "Kreisky kancellár mun­kám (: azaz a felelőtlen ószövetségi bosszú:) végrehajtásában állandóan akadályoz ... Ha Kreisky ur nem ért többé egyet a náci gyilkosok földerítése és üldözésében kifejtett tevékenységünkkel, ám hirdessen ki egyszerűen általános amnesztiát vagy elévülést.” Wiesenthal állítása szerint 12 (!) különböző KZ-ben ült s közel 80 (!) hozzátartozóját ve­szítette el a náci rendszer alatt, fe­leségével alapította Bécsben az ÁVÓ fiókvállalatát Zsidó Dokumentációs Központ név alatt. — Dicsekedett, hogy nemzetközi rendőrséggel és különböző titkosszolgálatokkal együttműködve fogatta el Brazíliá­ban a treblinkai KZ hírhedt pa­rancsnokát, Stanglt. Eichmann el­­fogatását is ő eszközölte. Szerinte a Német Demokratikus Közsársaság (:DDR:) vezető személyiségei között több háborús bűnös náci van. Kreisky, akinek nagyanyja zsidó volt, Izrael állam s általában a zsi­dókról alkotott bíráló magatartása miatt szemet szúrt. Magát osztrák­nak tartja, ahogy a müncheni T.Z. “Kreisky über die Juden” (:Kreis­­ky a zsidókról:) c. cikkében olva­­ható: "Osztrák vagyok zsidó nagy­anyám leikével! Ha a zsidók egy nép, — mondta, — akkor az na­gyon kellemetlen nép. Nem azért vagyok, hogy a zsidó és izraeli nyil­vánosság előtt vádlottként felelős­ségre vonjanak! Nincs zsidó nép, csak vallásközösség, amely később sorsközösséggé vált." ban élők, az elbukott korok né­pei .. Petőfi és Táncsis forradalma sza­badság, egyenlőség és testvériség végtelen ölelésében merte megál­modni egy jobbágy sorból támadó új nemzet jövőjét. Ady Endre kuruc felhördüléssel vágja oda: Él Kossuth még mindig, Nyugattól tanulva, én mégiscsak Bizánc felé kedvelek for­dulni! Táncsicsból, Petőfiből indult munkásmozgalom terjedő igéi kiált­ják Március Idusát költögette Októ­ber 23-án: itt hódítás pompája hival­kodik és kulisors a népélet! A meg­rázó szózatra gépfegyverropogás volt a felelet... Zúg Március — kiálltja a költő — Én szemfedőlapodat lerántom: kelj föl és járj Petőfi Sándor! Zúg Már­cius záporos fény ver, suhog a zász­lós tűz a vérben. Hüvelyét veszti, brong a kardlap: úgy kelj föl, mind forradalmad! Szedd össze csontjaid barátom: lopnak a bőség kosarából, a jognak asztalánál lopnak, népek nevében! S te halott vagy?! Holnap a szellem napvilágát roppantják ránk a hétszer gyávák. Talpra, Pető­fi! Sírodat rázom: szólj még egyszer a Szabadságról!______Major Tibor SZOCIALISTA VÉDŐFAL KREISKY KÖRÜL Wiesenthallal szemben c. cikké­ben a FRANKFURTER-ALLGEMEI­NE ZTG. 1975. dec. 5-i számában jelenti, hogy Wiesenthal visszavon­ta Kreisky kancellár ellen a "maf­fia és maffia-methodusok” kijelen­tése miatt indított perét. — Az így beállt hirtelen visszakozására ma­gyarázatot adnak az újságírók ki­­váncsiskodására a kormányhoz kö­zel álló köröktől s a szocialista párt­tól nyert alábbi válaszok: “Senki sem várhatja el, hogy Kreisky Wie­senthallal járásbírósági szinten ve­szekedjék!” — “A pör nem lehet ok arra, hogy Kreisky lemondjon man­dátumáról. Jobban tette volna, ha mérsékeli magát, mert mi marad vissza Wiesenthal súlyos megsérté­se és megvádolása után főleg most, hogy nem szorul azok bizonyításá­ra, mert a kormánypárt politikai és jogi lehetőségei felhasználásával vé­dőfalat vont a kancellár köré. Olyat, amely minden tekintetben őt fedez­ve, Wiesenthalnak nem hagy sem­mi alkalmat a maga védelmére.” A szocialistáknak elegük lévén Wiesenthal káros tevékenységéből, most kifejezetten nyomás alá he­lyezték a fejvadászt. Ez abban állt, hogy tudtára adták, ha nem vonja vissza a kancellár ellen benyújtott perkeresletét, akkor parlamenti vizs­gálóbizottság fogja felülvizsgálni a dokumentációs központja működé­sét. Hasonló szellemben írt a párt szócsöve, a bécsi ARBEITER ZEI­TUNG. Wiesenthal takarodót fújva, védekezésbe fogott, kijelentve, hogy a Peterrel kapcsolatban tett infor­mációkkal náci bűncselekmények földerítését célozta és semmi eset­re sem óhajtott párt vagy belpoli­tikai elhatározásokat irányítani, még kevésbbé megtámadni a kancellárt. — Az olvasóra bízom, aki emlék­szik előző cikkemre, mit hisz el eb­ből a mosakodásból. Kétségtelen, hogy Wiesenthal gyöngébbnek bizo­nyult Kreiskynél és a vele egyesült erőkkel szemben s így kétes be­csülete védelmét inkább föladta. — Egyébként jó tudni, hogyan véleke­dett Kreisky a FRANKFURTER ALLGEMEINE ZTG tudósítása sze­rint Wiesenthal “érdemdús” mun­kájáról: “A büntetőtörvénykönyv­ben lefektetett és a politikában meg­engedett határeseteket súrolja”! Pe­ter melletti kiállásáról pedig így: "Wiesenthalnak nem bizonyítható súlyos vádjai ellen bármelyik osz­trák állampolgár védelmére kelt volna s ezt tette Peter esetében is, habár egy közismert párt vezetője.” MARITS LÁSZLÓ: KREISKY -WIESENTHAL MECCS

Next

/
Thumbnails
Contents