Szittyakürt, 1975 (14. évfolyam, 11. szám)
1975-11-01 / 11. szám
4 oldal «IttVAKÖfct 1975 november hó rokonság fennáll, teljesen egyetértenek. Ennek a magatartásnak egyik oka talán az, hogy nincsen tanszékük, mely diktatórikusán megszabná tudományos kérdésekben a “kötelező” álláspontot. A beszélgetés további részében Komoróczy Géza felírta a táblára a tu-du-ga-nak olvasandó sumér szó ékjeleit, mely szót “az 1975-ben Párizsban megjelent sumér etimológiai szótár” szerinte tévesen — a magyar tudomány szóval egyeztet. Itt megjegyzem, hogy a szerző nevét ebben az esetben is elhallgatták. A szerző: Gosztonyi Kálmán és a 204 oldalas francia nyelvű könyv címe: “Dictionnaire d’ étomologie sumérienne et grammaire comparée” (Párizs, 1975). Komoróczy megokolása abból állt, hogy a magyar tudo-mány szó gyökere a tud, ez pedig látnivalóan nem áll a tudugára, melynek első eleme csupán tu és nem tud. Komoróczy így érvelt1 “. . . a mássalhangzó némely szótöveknél bizonyos esetekben nem ejtődik. A dolog érdekessége az, hogy a tu esetében nem ez a helyzet, tehát a tu ‘ráolvasás’szónak nincs a szumirban tud formája. Ilymódon a magyar tudomány szót, melynek épp nyelvérzékünkkel és a tudományos módszerekkel is felismerhetjük az alapját, egy olyan szumir szóval akarják összekapcsolni, amellyel csupán a t hang közös”. — Ennek a gondolatmenetnek azonban a kiindulása téves. A vizsgált szónak a sumirban a töve ugyanis tu-du (v.ö. az avar tudun: vezető, nemzetségfő), ami annyit jelent mint ráolvasás-mondás/mondó. A tu-du alapszónak a magyarban az u lekopása után (amire számtalan példát lehet felhozni a középkori magyar nyelvből) marad meg a tud tő. Ismeretes, hogy a Dunántúlon a kuruzslókat még ma is tudósoknak nevezi a nép (ld. Illyés Gyula: A puszták népe). De különben is helytelen az önkényesen megalkotott, írásos emlékekkel nem rendelkező “finnugor ősnyelv”-ből levont hangtani és szótani szabályokat ráerőltetni akarni a sokkal korábbi és tényleges nyelvállapotokat rögzítő sumér ékírásos szövegek szavaira. Erre valóban mi mondhatjuk: “ez nem megy”. Tényeket feltételezésekkel cáfolni valóban nem megy. Ugyanezek a szempontok vonatkoznak a többes szám k jelével, a d hangnak a magyarban állítólag csak 2000 éves múltjával, a gu-gu-a (gége) szóval kapcsolatos előadói megjegyzésekre is. Különben Benkő Lóránt éppen a Magyar Nyelvtudományi Társaság 25 éves fennállását ünneplő gyűlésen már megállapította, hogy “a hangzóváltozások potencialitása sokkal szélesebb körű, mint azok realizálódása”, vagyis a beszélt nyelvünkben és még inkább az irodalmi nyelvben a lehetséges hangzóváltozások közül csak éppen egy-egy rögződött meg. A lehetséges változatok köre sokkal szélesebb, amit pl. tájszólásaink is bőven igazolnak. A sumérban pedig sokkal több tájszólási változat van, mint a mai magyar nyelvünkben. Itt kell megjegyezni, hogy Komoróczy Géza bizonyára képzett assziriológus, aki jól ismeri a sémi népek történetét, műveltségét, nyelvét, stb., de felszólalása alapján megállapítható, hogy a magyar nyelvészeti és főleg etimológiai kérdésekben tájékozatlan, a magyar szófejtésekkel nem foglalkozott. Erre vall az a kijelentése is, hogy “asszirológiai szempontból nincs egyetlen szófejtés sem, amely akárcsak vitaképes volna”. Döntőbíróként való szerepeltetése csak arra vall, mennyire nincs hazai viszonylatban ezen a téren szakember. Ahhoz, hogy valaki a sumér-magyar nyelvrokonság kérdésében véleményt formálhasson, mind a magyar etimológiai kérdésekben, mind pedig a keleti — elsősorban sumér, akkád, héber, török, görög, latin — nyelvekben kell egyaránt alapos ismeretekkel rendelkeznie. Hajdú Péter és Komoróczy Géza e feltételeknek külön-külön csak felerészben felel meg, s ketten együtt sem pótolnak egyetlen — nemzetközi élvonalbeli — sumérológust, aki ebben a speciális kérdésben szakértőként felléphetne, A nyugati sumérológiai tanszékeken tárt karokkal fogadják a magyar jelentkezőket, mert ők saját (ragozó) nyelvük ismeretében ösztönösen eligazodnak a szintén ragozó szerkezetű sumér nyelv útvesztőiben. Bizonyíték erre pl. A. Deimel római sumerológus, aki éveken át folytatott szakmai levelezést Pass László magyar sumér kutatóval, akinek egyik hangtani szabályát Deimel “Pass-szabálynak” nevezte el. Az előadásokból az is kitűnt, mennyire megérett a helyzet annak a már régebben elhangzott és egyik nyelvészeti lapunkban is támogatásra talált javaslatnak a megvalósítására: a magyar tudományosság egészséges fejlődésének a biztosítására létesüljön Magyarországon is egyetemi tanszék vagy kutatócsoport a sumér nyelv és műveltség, az emberiség első írásos műveltségének tanulmányozására. Erre természetesen mindkét rokonsági álláspontot képviselő szakemberek meghívást kapnának akár mint vendég-tanárok, akár mint külföldi munkatársak, amint az ilyenféle megoldások más vonatkozásokban ma már sikeresen elősegítik egyetemeinken tudományos életünk fejlődését. Amikor néhány évvele ezelőtt a nemrég elhunyt magyar suméros, dr. Schedel Andor átadta véleményezésre többszáz szavas sumér-magyar szóegyeztetését egyik kiváló, ma már akadémikus nyelvészünknek, utóbbi azzal az indokkal tért ki a véleménymondás elől, hogy neki legalább két évi elmélyült kutatásra volna szüksége ahhoz, hogy ezen a téren álláspontját megfogalmazhassa. Ez becsületes eljárás volt! A harmadikként megszólaló Bálint Csanád régésznek csak egy megállapítását idézzük, mely tudományelméleti módszerére jellemző. Felhozta azokat a Kárpát-medencéből előkerült tárgyakat, amelyek ókori közel-keleti kapcsolatokra utalnak s amelyek Kalicz Nándor “kitűnő” könyvében áttekinthetők. Majd így folytatta: “ezek a tárgyak valóban mutatnak fel kapcsolatokat Elő-Ázsia, elsősorban Anatólia műveltségével, csakhogy a korai neolitikumnak abból a korszakából valók, amely a Kárpát-medencében az ötödik-negyedik évezredben volt i.e., már pedig, mint tudjuk Komoróczy Géza hozzászólásából, a szumir civilizáció az i.e. III. évezredben virágzott. Jelentős időbeli különbség van tehát a hivatkozott anyag és a tulajdonképpeni tények között”. — Ezzel szemben Komoróczy a jelzett helyen a következőket mondotta: “Már a IV. évezredben sem kizárólag szumirok éltek azon a területen, több más népről tudunk, akikkel együtt voltak . . . Mezopotámia, ez a terület volt az, amelyben az i.e. IV —III. évezred fordulóján vagy még inkább a III. évezredben a szumérok kultúrája kivirágzott”. — Az időbeli különbség tehát nem nevezhető “jelentősnek”, mert Komoróczy a IV. évezredet is említette, Bálint pedig az V —IV. évezredet hozta fel. Miért kell a tényeket szándékosan úgy előadni, hogy ez a tulajdonképpen néhány századnyi távolság döntő cáfolatnak tűnjék fel. Hiszen mindketten ugyanazt az évezredet említették. S ez már a virágkor. A művelődéstörténet pedig számos példát hoz fel arra, hogy a virágkorokat sokszor több ezer éves előkészítési korszak előzi meg, mint pl. Mezopotámiában is, ahol néhány évvel ezelőtt — egy UNESCO közlemény szerint — hatalmas öntöző-csatorna rendszer emlékei kerültek elő a Tigris és az Eufrátesz vidékéről 8000 éves építményekkel. Akik ezeket építették már hatalmas műveltséggel, szerszámokkal, tudományos ismeretekkel rendelkeztek s a mindennapi életben a legkülönfélébb agyagedényeket használták. A Kárpát-medencei és elő-ázsiai műveltségek közötti kapcsolat ténye különben sem azon fordul meg, hogy a leletek pontosan ugyanabból az évszázadból valók legyenek. A térbeli távolság az eszmei hatás időbeli eltolódását is megindokolja. Legfőképp furcsa azonban, hogy Bálint miért nem idézi pontosan az egyes emlékekkel kapcsolatos műveltségtörténeti elemzéseket az általa is kitűnőnek tartott Kalicz könyvből? Talán azért, mert ezek alapján nem cáfolhatta volna az emlékek közös vonásait s ezek alapján esetleges közös eredetét. Figyelemreméltó azonban, hogy egyedül Bálint Csanád mutatott rá arra, hogy a finnugor elméletben sok lényeges probléma rejlik, mely megoldatlan s talán megoldhatatlan is. Ezt mondotta: “Az obi-ugor rokonaink eredetének kérdése roppant nehéz, nemcsak a nyelvészeket és régészeket, hanem a néprajzosokat is jelentősen foglalkoztatja. A nyelvi egyezéseken kívül nagyon jelentős embertani eltéréseket mutathatunk ki a magyarság, a honfoglaláskori magyarság és a középkorban kimutatható obi-ugor koponyák alkata között”. Tehát bőven vannak még megoldatlan kérdések a finnugor-magyar nyelvrokonság területén is. Akkor pedig kár tévedhetetlen öntudattal fellépni a sumérosok megállapításainak egyike-másika ellen. Ez a tudományos feltételezés sokkal rövidebb kutatási időre tekinthet vissza, mint a finnugor elmélet. Ha a sumér-magyar nyelvrokonság ellenzői annyira biztosak a dolgukban, amennyire azt hangoztatják, biztosítsák a sumérosok számára is ugyanazt a sajtószabadságot, amelyet ők élveznek. Amíg ez meg nem valósul, addig álláspontjuk nem tekinthető tudományos értékű győzelemnek. Budapest, 1975. okt. 25. Dr. Zakar András A Körösi Csorna Sándor Társaság Clevelandi Magyar Magúra Csoportjának rövid összefoglaló jelentése: Jelmondatunk-. “KERESD AZ IGAZAT! SZERESD AZ IGAZAT! BÁRHONNAN KAPOD AZT!" 1975. feb. 14-én, pénteken a CMAC termében alakuló ill. tagszerző gyűlésre jöttek össze a Körösi Csorna Sándor társaság clevelandi Magyar Magúra csoportjának pártolói. 1975. március 14-én megérkeztek a belépési nyilatkozatok és az alapszabály Kanadából (késve a postás sztrájk miatt). 1975. július 11-én, pénteken este a CMAC termében megalakult a Magúra csoport, a pártoló tagok jóváhagyták a kanadai központnál bejelentett vezetőségre vállalkozó ideiglenes tisztikart. 1975. aug. 29-én, pénteken este a CMAC egyesületi termében elhangzott a Magúra csoport “első előadása”. 1975. szept. 19-én, pénteken este a CMAC egyesületi termében elhangzott a turáni, ma már (ezer milliós), egy milliárdos lélekszámú nemzettestvéreink ún. “Góc nyomásos” és “Góc szúrásos” gyógymódjukról, amelyről a szakirodalom ma mindenhol többet és többet ír már. 1975. okt. 17-én, pénteken este a CMAC egyesületi teremben, Honvisszafoglaló és Országalapító Nagy Árpád Kagán vezérünkről olvastak fel, valamint megemlékezés volt az aradi és az 1956-os Szabadságharc vértanúira való gyászévforduló alkalmából. Minden külön értesítés helyett ezúton értesítjük minden pártoló tagunkat és az érdeklődőket, hogy ezentúl minden hónap harmadik (3) szombatján este 7 órai kezdettel tartja a Magúra csoport (vagy Csomósok) a CMAC egyesületi kistermében az igazságkereső és egyéb előadásait. SZABADSÁGHARCOS HÍRADÓ NYILATKOZAT. A nevenrnel való esetleges visszaélések megelőzése végett szükségesnek tartan a nyilvánosság előtt kijelenteni a következőket : A Magyar Szabadságharcos Világszövetség bői (pogány féle) kiléptem és minden ott viselt tisztségemről lemondtam. Ezt a döntésemet folyó évi szeptember hó 13-án tehát még az amerikai kontinentális szervezet Los Angeles-i kongresszusa előtt kelt levelemmel közöltem a szövetség elnökével . Erre az elhatározásra azért jutottam, mert meggyőződtem arról, hogy a világszövetség hangadó vezetői közt vannak olyanok, akiknek nemhogy seumi közük nincs az 56-os szabadságharchoz, de nevükkel egyenesen kcnpromitálják az ötvenhatos eszméket. Ilyen egyénekkel semmiféle közösséget nem vágyóit hajlandó vállalni. Stirling György s.k TESTVÉR SEGÍTS! MAGYAR TESTVÉREIM! Hazánkra a szláv kommunista terror oly erővel és szisztematikus nyomással nehezedik, hogy otthoni véreink tehetetlenek, eltiprójukat énekelve dicsőítve kell szolgálni, és várni azt a napot, amikor a szláv imperialista gyűrű bezárul, őket, Árpád népét kiirtva földünket elorozva elfoglalják a Tisza —Duna táját a Bánsághoz, Erdélyhez és a Felvidékhez hasonlóan. Az I. világháború óta rendszeresen hirdetik — még most is — az általunk ezer éven át okozott állítólagos rabszolgaságuk. Mi magyarok tudjuk, hogy ez egy szemtelen hazugság. De nem elég az, hogy csak mi tudjuk ezt, annál inkább, mivel ők elárasztották a nyugati világot hazug magyar ellenes propaganda irodmányokkal. Épp ezért cselekednünk kell addig, amíg nem késő. Cselekednünk kell az otthoni testvéreink nevében. Cselekednünk kell, gyermekeink jövőjéért. A magyar igazságért, élniakarásért és virtusért. Nem tűnhetünk el, hogy még fegyvert sem veszünk kezünkbe. Ez nem magyar virtus. Ez gyávaság! A fegyver pedig most nem az ágyú, a golyó és az aknavető, hanem a könyv. Itt nem kell vért ontanunk, nem kell bátran kiállni és rohamra indulni, belenézni az ellenség szemébe mielőtt belemártanánk régen használt kardunkat. Ebben az idealogikai harcban, mindenki biztonságban marad, csak meg kell nyitnunk erszényünket, olyan mértékben, amelyet minden testvérünk könnyedén megengedhet magának. Tervünk, angolul megjelentetni Nemes Váradi Imre “Mérlegen” című munkáját és azt ingyenesen szétküldeni könyvtárak és egyetemek részére. E könyvben ki van domborítva az összes nemzetiségiek viszonya, viselkedése, jelleme ezeréves történelmünk tapasztalatain keresztül. E könyvnek át kell törni az ellenállás falán és be kell hatoljon a nyugati világ köztudatába. E mű 400 oldal vaskos vádirat rágalmazóink ellen. Testvér, segíts e könyv megjelentetésében. Küld adományodat-. HUNGARIAN INFORMATION CENTER P. O. Box 28, Port Gibson, N. Y. 14537. (Az adó-levonás intézés alatt. Időnként az újságban közöljük az adakozók névsorát.)
