Szittyakürt, 1974 (13. évfolyam, 1-5. szám)

1974-05-01 / 5. szám

6. oldal **ITmKÖ*T 1974. május hó felszerelési kölcsön alakjában, a má­sikat az arab államoknak Izraeltől elpusztított és a Szovjetből szállított hadianyag pótlására. így fizetjük két oldalra a különös kísérletezést. Köz­ben a kutya ugat — a karaván halad, csak a mi szegény, szenvedő Rab­nemzetünk ügye marad továbbra is kátyúban. (Hála a rövidlátó, dema­góg magyar koordinálóknak!) Most milyen esélyekkel számolha­tunk a jövőt tekintve? 1. Az ipari fejlődésben lévő orszá­gok — Délamerika, Afrika, Ázsia —, deficitje 1974-ben 9 milliárd dollár­ról előreláthatólag 25 milliárd dol­­lára növekszik. 2. Az iparilag fejlett országok — Európa, Amerika —, 1973-ban 10 milliárd profittal zártak. 1974-ben azonban 35 milliárd lesz a deficitjük! 3. A kőolaj-termelő országok jö­vedelme 1974-ben 70—80 milliárd többlettel fog zárni. Mire következtethetni ebből? Sem­mi másra, mint arra, hogy az arab olajon az amerikai zsidó profitál, amiből Izrael hadfelszerelésére 30%­­ot lead, míg az arabok 70%-kal több dollárt fordíthatnak az USSR-ben csodafegyverekért. — Az eredménye ennek a különös fegyverkezési egyen­súlynak az lesz, hogy a zsidók hama­rosan elfogynak. Elvégre fő a "világ­béke”! Mindebből az is látható, hogy fél­revezető, ha olaj-krizisről beszélnek a súlyosan beteg dollár krízise he­lyett. Az USA dollárt csak mint "zöld disznót” emlegetik s az utcai nők is fenntartással fogadják kéte­sen kellemes szolgálataik fejében. Lehanyatlott a turista, a megszálló GI presztízse. A hírszerző berkekben a szolgálatok értékét aranyban vagy európai valutákban mérik. (Jellemző a kháoszra, amikor az US dollár az arannyal párhuzamo­san emelkedett a valuta piacon. Föl­borult volna a tapasztalati szabály, hogy ha a dollár értéke süllyed, emelkedik az arany ára. Mi történt a különös párhuzamos emelkedés­kor? A válasz egyszerű: az arabok a dollárból átváltott európai valu­táikkal elárasztották a piacot, fizet­ve az USSR-nek a hadi szállításokért s így depressziót okoztak a DM-nak, a francia, a svájci franknak. De az egyensúlyi helyzet rövid idő múlva helyre fog állni.) A most megtartott washingtoni "energia”-konferencia, akárhogy is kendőzzék, kudarccal zárult. A szűk­szavú rádió- és sajtó- jelentések ke­rülték a lényeget, hogy nem energia, hanem dollár-krízis van! — Az USA utolsó legális erőpróbája tehát az agyonreklámozott dr. Kissinger kül­ügyi vigéc erőfeszítései közepette is balul ütött ki. Kétségtelen, hogy az inflációs US dollár mérkőzött most az arab kőolajjal, s amint az már szokott történni, a gyengébb alul­maradt. (A francia előrelátás bére pedig természetesen a düh ocsmány­­kórusa.) Takács M. József DÉL-MAGYARORSZÁG FELSZABADÍTÓ TANÁCSA * KÖZGYŰLÉSE ÉS ELŐADÓESTJE Dél-Magyarország Felszabadító Ta­nácsa (DFT) 1974. április 7-én tar­totta meg Cleveland, Ohio-ban szo­kásos évi közgyűlését. De tekintettel arra, hogy Prof. Dr. Baráth Tibor, a “Magyar Népek Őstörténete" c. kor­szakalkotó mű szerzője, a DFT tisz­teletbeli elnöke is bejelentette a részvételét, a DFT ebben az évben a közgyűlést megelőző nap estéjén va­csorával egybekötött előadóestet is rendezett. E kezdeményezésünk ki­tűnő erkölcsi s anyagi sikerrel zá­rult, melyben a főérdem kitűnő elő­adónké, de az est megszervezésében dr. Radányi Oszkár, elnökünk és fe­lesége, dr. Lelbach Antalné is dere­­kas munkát végeztek. A vacsorán Ft. Kótay Zoltán, az "Az Újság” és "Kár­pát” szerkesztője bevezető, míg Nt. Juhász Imre, a házigazda szerepét betöltő nyugat-oldali magyar ev. egy­ház lelkésze mondott záró-imát, míg elnökünk, dr. Lelbach Antal az est dísz-vendégeit, Prof. dr. Baráth Ti­bort és feleségét üdvözölte. Prof. dr. Baráth Tibor előadását, “A magyar őstörténet és helynév ku­­tatásunk”-at Vittay Béla ezredes, a honfoglalás kora régészetének szak­értője vezette be az előadó pályafu­tásának és történészi munkásságá­nak rövid ismertetésével. Prof. Baráth Tibor előadásának részletesebb ismertetésére még visz­­sza fogunk térni. Itt csupán néhány mondatban szeretnénk a lényeget összefoglalni. — Míg régebben a Kárpátmedence földrajzi helynév kutatásunk abból az alaptételből in­dul ki, hogy minden 896 előtti időből fennmaradt hegy, folyó és helység­név idegen eredetű, őstörténetünk legújabb eredményei szerint a ma­gyar nyelvű népek nemcsak az ava­rok és a hunok idejében, hanem már jóval korábban, a bronzkorban is je­len voltak a jelenlegi történelmi Ma­gyarország területén. Vagyis ellentét­ben az eddigi közfelfogással nem az indo-germán, hanem a magyar ajkú népek képezték Európa első kultú­rát teremtő rétegét. Éppen ezért a helynév eredet kérdése is alapos re­vízióra szorul s a 896 előttről fenn­maradt s eddig zömmel szláv erede­tűnek tekintett földrajzi és helység­nevekről ma már ki tudjuk mutatni azok magyar eredetét. Az előadó a helységneveket négy csoportban fog­lalta össze s térképezte le: a. ) Oly helységnevek, melyek ma­gyar jelentése nyilvánvaló. b. Oly helységnevek, melyek mása a magyar nyelvű népek lakta "Kele­ten”, azaz a Tigris—Eufratesztől a Földközi-tengerig, Egyiptomtól a Kaukázusig terjedő területen meg­található. c. Oly helynevek, melyek e "Kele­ten” honos vallási kultuszra emlé­keztetnek. d. Végül oly helységnevek, melyek az ősi magyar nyelvben a település megjelölésére szokásos szóelemeket, szóvégződéseket tartalmazzák. E helységnevek feltérképezéséből nemcsak a magyar-nyelvű népek te­lepülés-területét lehet megállapítani, de legtöbbször e népek betelepülésé­nek korát is. Az előadó minden egyes helység­név-csoportra több példát mutatott be, legtöbbnyire azokat, melyeket korábban szláv eredetűnek tartot­tak. Befejezésül az előadó rámuta­tott az eredmények jelentőségére a szláv, dákó-román, indo-germán kon­tinuitással szemben a magyar konti­nuitás áll, mert hiszen e nevek­nek nemcsak eredete, de fennmara­dása is magyar nyelvű népek állandó jelenlétére utal. A nagysikerű előadást élénk vita követte. Dr. Lelbach Antal a közgyűlést megnyitó beszédében négy évfordu­lóra emlékeztetett, 1914-re, az első világháború kitörésére s az ezt meg­előző pánszláv aknamunkára; 1934- re, a marseillesi merényletet követő hónapokra, amikor a Népszövetség előtt a revíziót^most már hivatalosan is igénylő Magyarországot vádolták a merénylet előkészítésével, de el akarták hallgatni a merénylet igazi okát, a szerb—horvát—macedón vi­tát s amikor ártatlan délvidéki ma­gyarok ezreinek embertelen körül­mények közti kiutasításával kíván­ták kielégíteni a szerbek bosszú­­szomját; 1944 őszén, mikor Tito kom­munista partizánjai a londoni emig­ráns jugoszláv kormány helyeslésé­vel, a délvidéki magyarok és néme­tek tízezreit ölték halomszámra; s végül 1954-re a DFT megalakulásá­nak évére. Sajnálattal utalt arra, hogy az elmúlt húsz esztendő során nemcsak ellenfeleink indokolatlan s mohó imperializmusával szemben kellett felvennünk a harcot, de az elszakított területeinkről s azok ma­gyarságáról lemondani kész megal­kuvókkal, az íróasztalnál készült fe­­derációs elképzeléseket a magyarság létérdekeinél előbbre helyező ma­gyar politikusokkal is. Tekintettel a nyugati hatalmak — beleértve az Egyesült Államokat is — öngyilkos­ság számba menő, a kommunista imperializmussal mindenáron egyez­kedni kívánó politikájára, új politi­kai koncepciót sürgetett, Kínára s Japánra építő magyar politikát. Titeli József főtitkár beszámoló­ját a DFT megalakítására visszaem­lékezéssel vezette be, majd megem­lékezett a DFT halottjairól: Molnár Sándorról, a DFT volt alelnökéről, Lovászy Rózsáról, a DFT volt titká­ráról, Ft. Takács Gáborról, a DFT tb. tagjáról, az Erdélyi Bizottság el­ső elnökéről, Dr. Szász Béláról, a Magyar Nemzetiségpolitikai Intézet, majd a Mid-European Institut meg­alapítójáról s délvidéki vonatkozású katonai beosztásáról, Dr. Ludwig Le­­berről, a magyarsággal szemben mindig korrekt magatartást tanúsító vezető dunai-német politikusról s dr. Grandjean Jenőről, Torontói vár­megye, Nagybecskereken elhúnyt utolsó magyar főügyészéről, a főtit­kár nagybátyjáról. Tolmácsolta Argentínában élő alel­­nökünk, Nagyiványi Ödön, vitéz Er­délyi István, a Virrasztó szerkesztő­jének, dr. Széli Sándornak, a Szent László Emlékbizottság elnökének, valamint Göncz Miklósnak, a Tria­noni Press Club vezetőjének a köz­gyűléshez intézett üdvözlő szavait. Röviden ismertette a DFT elmúlt évi tevékenységének néhány nemzet­közi vonatkozású részletét, valamint Cseres Tibornak “Brezdáni ember” c. írását. Befejező szavaiban a DFT megütközésének adott kifejezést a Vatikánnak 1974. február 5-i dönté­sével kapcsolatosan. ffj. Zolnay Mátyás pénztári jelen­tését követően dr. Lelbach elnök ja­vasolta, hogy Menyhárt Sándort, a clevelandi Egyesült Magyar Egyletek kitűnő elnökét a DFT válassza tiszte­letbeli tagjai sorába. A közgyűlés az elnök javaslatát elfogadta. Ezt követően Prof. dr. Baráth Ti­bor tartotta meg nagy érdeklődéssel várt előadását: "Emigrációs külpoli­tikánk és a Délvidék" címmel. Erre az előadásra is még vissza fogunk térni. Most csupán néhány főbb pontot szeretnénk kiemelni tb. elnökünk előadásából. Mint aki még odahaza több tanulmányban foglal­kozott a Kárpátmedence államépíté­sének szerkezetével, s mint akinek párizsi kiküldetése alatt bőven volt alkalma tanulmányozni az első világ­háborút megelőző, majd a két világ­háború közötti ellenünk irányuló propagandát, s mint aki most Prof. Prpic "Croatia and Hungary during the Turkish Era" c. munkájának el­olvasásakor áttanulmányozta az utóbbi húsz esztendő propaganda anyagát is, arra a következtetésre jutott, hogy az ellenünk irányuló propaganda nagyrészt kifutott az ér­vekből s így elérkezett az idő, hogy a magyar propaganda az eddigi vé­dekező magatartást feladva táma­dásba menjen át s a kárpátmedencei térség újjászervezésére vonatkozó pozitív elgondolások kapcsán mutas­son rá az utódállamok politikájának végzetes hibáira s így a két világhá­borút követő rendezés tarthatatlan­ságára. Javasolta egy új kiadvány­­sorozat elindítását, mely e szem­pontokat figyelembevéve alkalmas volna arra, hogy a Nyugat szakem­berei számára könnyen hozzáférhe­tő, aránylag tömör s a magyarság érdekeit szolgáló alapvető anyagot adjon. E kiadványsorozat első köte­teit kész maga megírni s ezek kiadá­si költségeit vállalni. A rendkívül érdekes s új szem­pontokat felvető előadást igen élénk vita követte, melynek során Dr. Lel­bach Antal, Szabadkay Sándor, Pá­­pay Elemér, Sirchich László s Hom­­monay Elemér szólaltak fel. E vitát követően Sirchich László a Cs.M.N.B. elnöke, mint a Magyar Felszabadító Bizottság alelnöke fel­olvasta a MFB elnökségének a DFT húsz éves fennállása alkalmából közzétett üdvözletét, majd a CsMNB nevében tolmácsolta a sorsközösség­ből fakadó szoros együttműködési készségét. Pápay Elemér, a Hungá­ria Szabadságharcos Mozgalom ne­vében üdvözölte a DFT-t. Végül Homonnay Elemér három határozati javaslatot terjesztett elő a DFT húsz éves fennállása, a Vati­kán 1974. február 5-i döntése, vala­mint a Kanadai Magyar Újság ötven éves fennállása kapcsán. Az ülés berekesztése előtt dr. Lel­bach Antal elnök még egyszer köszö­netét fejezte ki Prof. dr. Baráth Ti­bornak két előadásáért, melyek a DFT ezévi közgyűlését oly sikeressé, emlékezetessé tették. A közgyűlés a Magyar Hiszekegy elmondásával zárult. (DFT-Hírszolgálat, 1974. április 8.) KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS PÁPAY ELEMÉRNÉ — született Pánczél Erzsébet — tragikus elhunyta alkalmából Los Angelesből felejthetetlen halot­tunk emlékének tisztelegve koszo­rú-megváltás címén 115 dollár adomány érkezett a Szittyakürt támogatására. Az adományokat köszönettel nyugtázzuk. a Szerk. • A magyar református egyház ve­zetősége meleghangú táviratban kö­szöntötte Gencsy Bélát, a Kárpátal­jai Református Egyház püspökét, gyülekezeti szolgálatának ötvenedik, püspökségének huszonötödik évfor­dulója alkalmából, további erőt és Isten gazdag áldását kérve szolgála­tára.

Next

/
Thumbnails
Contents