Szittyakürt, 1974 (13. évfolyam, 1-5. szám)

1974-05-01 / 5. szám

1974, május hó ttlftVAKÍhtt 7. oldal C.CCP A második világháborúban mutatkozott be az Atomerő. Az emberiség történelmében az Atom­korszak. A hadászati és harcászati atomfegyverek alapjaiban formálták át a háború fogalmát. Had­műveletek vezetése az utolsó 25 évben határozott irányt mutat a Villámháború Harcászati Fogalmá­nak gyakorlata felé. Villámháborúban — elméletben — az atom­fegyverek használata nincs érvényben, éppen ezért korlátozott háború jelleggel ismeretes. Amikor egy nagyhatalom kizárólagosan az atomfogalomra rendezi be úgy hadászati, mint haderejének fel­építését, akkor hadászati céljai és módszerei ko­moly mértékben korlátozottak, míg haderejét a bel- és külügyi vonal tartja megbilincselve. Ebben az állandó, meghosszabbított, győzelem nélküli háborúban volt az Egyesült Államoknak része úgy Koreában, mint Vietnámban. A tény az, hogy az Egyesült Államok hadereje nem volt képes az előtte álló hadászati helyzet gyakorlati kérdéseit megoldani. Az európai, Csendes-óceáni hadszín­tér tábornokai már nincsenek állományban. Ez azt jelenti röviden, hogy az Egyesült Államok a második világháború óta nem nevelt ki egyetlen komoly hadvezért sem a hagyományos Patton, MacArthur nagyságértékben! Az atomfegyverek használatától mentes hadá­szat gyakorlatban a villámháború fogalmát hasz­nálja. Izráel villámháborúi az Arab Államok ellen gyakorlatban mutatta be ennek a korszerű foga­lomnak használatát. A csaták gyorsak, döntőek és főleg olcsóak voltak. Nyugati szakértők szerint pénzügyileg voltak olcsók. Szerintünk hadászati­ig voltak olcsók a győzelmek! Dacára annak, hogy az Arab Hadseregek korszerű felszerelés bir­tokában voltak, vezérkaraik vezénylő-felépítése nem volt magas fokú. Nem láttunk egyetlen ész és okszerű támadást az arabok részéről. Abban az esetben pedig, ha volt is támadásuknak meg­rázó ereje, lendületüket nem használták fel. A támadás meglepő jellege következtében kedvező helyzetnek azonnali kihasználása nem történt meg! Az ellenséget lebecsülni végzetes lehet, ezt nem is cselekedj ük fő-ellenségünket illetőleg. A tény azonban az, hogy az arab tisztikar szovjet kiképzést kapott. Szovjet szakértők és tanácsadók ezrei tartózkodtak az arab államokban. Ettől füg­getlenül a csúfos vereségek sorozata. Az izraeli páncélosok a jellegzetes Rommel-szabvány szerint fejlődtek fel az ütközetekben. Képtelenek va­gyunk azt állítani, mégcsak feltevésként is, hogy a közel-keleti háborúkban a két jótálló nagyhata­lom, Szovjeunió—USA, hadászati fogalmai ütköz­tek meg lényegében. Az arabok oldalán a Szovjet­unió támogatása érvényben van, azonban Izrael oldalán a Westpoint, War College fogalmai helyett a német páncélos "Blitzkrieg” került érvénybe, a nyilvánvaló tényekből kifolyólag! Eddig kizárólagosan azt volt szándékunkban, mintegy dióhéjban vázolni, hogy: 1. Egy atomfogalomra berendezkedett hata­lom képtelen meghosszabbított háborút megnyer­ni (USA). 2. Korszerű fegyverek háborút nem nyernek, ha a vezérkar vezénylő képesség és korszerű har­cászati módszerek nélkül vesz részt ütköző hely­zetekben (Arab államok). 3. A Szovjet harcászati módszerek nem vol­tak eredményesek az izraeli villámháború ellen. Ahol a védekező-ellentámadó harcászat nem ered­ményes, ott a támadó harcászatnál sem egyezik valami. A vietnámi háború szolgáltat adatokat az amerikai hadászat tehetetlenségét illetőleg. A má­sodik világháború óta azonban a Szovjetunió nem vett részt komolyabb méretű fegyveres összeüt­közésben. 1956-ban nem a Magyarországot meg­szálló szovjet haderők győztek, hanem a Nemzeti Felkelés vesztett. A vezetés, szervezés, fegyverek és korszerű harcászati módszerek hiánya követ­keztében! Villámháború harcászati módszere két (2) lényeges tényezőre alapozott: 1. Fölényes tűzerő. 2. Mozgékonyság. Fölényes tűzerő a mozgékony, gépesített, páncé­los alakulatokat támogatja hadműveleteik köz­ben. A villámháború kimenetele azonban egy té­nyezőre alapozott: a parancsnokra. Egyetlen pa­Hua Min Kuo rancsnok vezényli, lehetőleg személyes, elsővonal­beli felügyelettel korlátozza a hadmozdulatokat és fegyver-rendszereket. Az ütközet ezen a ponton és szakaszban két (2) korlátozó összetevőn alap­szik: 1. Összeköttetés. 2. Vezérkari támogatás. (Hírszolgálati ada­tok feldolgozása, stb.) A végeredmény az ütközet ütemétől függ. Ered­ményes vezénylés és felügyelet arra alapozott, hogy a parancsnok mennyire képes összhangba hozni a fegyver-rendszerek és a hadmozdulatokat végző egységek erőfeszítését, azaz eredményes tá­mogató-tűzerőt szolgáltatni a mozgó alakulatok hadászati céljai ellen. Tűzerő szolgáltatja az "el­fojtó” hatást az ellenség fegyverei ellen. Villámháborúban a haderők különböző ágai közötti összhang parancsoló módbani szükséggel rendelkezik. Az összetett hadászati erőfeszítésnek másodpercnyi pontossággal kell megtörténni, mert a haderő és a harcászati fegyver-rendszerek olyan hatalmas területeken működnek, amit csak a négyzetkilométerek ezreiben lehet meghatároz­ni. (Napóleon győzelme például 2 percre alapo­zott. Arra a 2 percre ,amit a osztrákok mulasztot­tak el kihasználni, késlekedve a csatatér hadásza­tiig döntő pontjának elfoglalását illetőleg.) A villámháború sarkalatos tétele az összpon­­tosított-tömeg, tűzerőben, vagy rohamcsapatok­ban, de lehetőleg a kettő összeállításában. Az összpontosított haderők tökéletes elpusztító ké­pessége a jelenlegi korszerű hadászat tétele! A villámháború jellegzetességei: 1. A villámháború jellegű harcászat szerepel, mint csata, vagy sorozatos csaták, tehát nem háború. 2. A Hadtörténelem tanulmányozása követ­keztében tényként említjük meg, hogy döntő csa­ták egyike sem volt villámháború jellegű. 3. A villámháború csatáinak haderői tartal­maznak legkevesebb egy hadosztályt (15.000). Legtöbb egy hadtestet (60.000). Ugyanis ebben az erő-összeállításban legeredményesebbek a pa­rancsnok korlátozó lehetőségei. Villámháború lényegében az a hadászati mód­szer, aminek nagyhatalmi gyakorlata elkerülné az atomháború következményeit. Ettől függetle­nül L. P. Prusanov, a Szovjet Kommunista Párt szócsöve, már 1965-ben hangot adott azon szovjet hadászati-bölcseleteknek, amik atomfegyverek használatát vetítik. Prusanov környezete azokból a második világháború óta pangásban lévő tábor­nokokból áll, akiknek kedvenc terve egy villám­háború jellegű rakétatámadás Csina ellen. Úgy Moszkvában, mint Washingtonban az egy nyílt­titok, hogy a Szovjet hadvezetőség tettrekész Csi­na ellen! Az is egy nyílt titok úgy Moszkvában, mint Washingtonban, hogy a háború kitörése ese­tén a Szovjeunió és Csina között, az Egyesült Ál­lamok nem fog ázsiaiak oldalán fehérek ellen har­colni! Jelenleg, az amerikai rakéta-fegyvertár bizo­nyos százalékát, Nixon—Schlessinger határozata alapján, "átirányították” céljaikat illetőleg. A rö­vid hír úgy próbálta magyarázni ezt a lehetetlen határozatot, hogy a rakéták bizonyos százalékát nagyvárosokról átirányították kevésbé lakott köz­pontok ellen, abban a reményben, hogy a Szovjet­unió követni fogja az amerikai jópéldát. Nos, eb­ben a határozatban két lehetőséget látunk: 1. Nixon kormányzat hazaáruló és eladta Amerikát a Szovjetuniónak. 2. Az amerikai rakétákat átirányították csi­­nai célokra! A magyarországi törvénytelen-kormányban előfor­dult “zsidótalanítás” szovjet mintára, szintén a 2. pontot erősíti meg, ugyanis a Szovjetunió részére ésszerű, ha rendbe teszi kelet-európai szénáját, azaz biztosítja hátterét, mielőtt háborút kezdene Csinával! Ezek után vizsgáljuk meg a helyzetet a hábo­rú valószínűségét véve alapul: 1. Szovjetunió. Alátámasztva azt az elméletet, hogy Csina megtámadására az oroszok felkészültek, ami lé­nyegében egy szovjet tétel 1957 óta, a Pravda 1969. aug. 29-én durva őszinteséggel jelentette ki, hogy a háború Csinával "Atomháború lesz". Az oroszok hadászati tapasztalata Távol-Keleten korlátolt. 1905-ben hatalmas vereséget szenvedtek Japántól. 1939. aug. 20-án Zsukov döntetlent ért el a Kwan­­tung Hatodik Hadsereggel szemben. 1945. aug. 9- én, a szovjet távol-keleti hadsereg három arc­vonalon támadott. A hadműveleteket Vasziljevszki tábornagy vezette, míg az arcvonalakat Malinov­­szki tábornagy, Purkajev tábornok és Mereckov tábornagy vezényelte. A távol-keleti hadsereg állt 1.577.125 harcosból, 26.137 ágyúból, 5556 páncélos­ból és 3446 repülőből. Dacára annak, hogy a Ja­pán kormány aug. 14-én bejelentette, az oroszok aug. 19-ig a fegyverletételi ajánlatot el nem fogad­ták! Lényegében a japáni Kwantung hadsereg el­lenállása akadályozta meg azt, hogy a szovjet tá­vol-keleti hadsereg elfoglalja Pekinget. A Szovjet­unió Ázsiában háborút soha nem nyert. A fegyver­­letétel az után történt meg, hogy az Egyesült Államok atombombával támadta meg Japánt és két városát, Hirosimát, Nagaszakit, elpusztította. Ezenkívül a csinai hadászati erőfeszítések követ­keztében kb. 1.7 millió japáni katona sebesült meg. Éppen ezért a szovjet tapasztalat lényegében nem Hadászatban érvényesült, de az utánpótlás megszervezésében. Egy 6400 km-es utánpótlási vo­nal, amit 136.000 vasúti kocsi fedezett, 1945. jú­nius—július között a Bajkál tótól keletre. Jelen­leg a szovjet távolkeleti hadsereg Mongóliában teljesen önálló. Hosszúlejáratú háború esetére el­látása, önálló jelleggel kérdéses!? A szovjet távol-keleti hadászatot jellemezte a gyorsan mozgó páncélos alakulatok hatalmas tö­megű támadása. Ejtőernyős támadás Harbin és Mukden ellen aug. 18-án. Hatalmas tüzérségi elő­készítés rakétát kilövő fegyver-rendszerekkel — Katyusa. — A szovjet haderők — kb. 1 millió — jelenlegi tartózkodási helye Kelet-Mongólia, az Amúr és Ussuri folyók mente. A legújabb erő­összpontosítás Dél-Mongóliában a Gobi Sivatag szélén helyezkedik el. Szovjet hadászati tervek a látszat szerint kizárólagosan villámháborúra ala­­pozottak, 24 órán, esetleg egy héten belüli térdre­­kényszerítése (?) Csinának. A csinai központok megbénítása, majd a csinai atomképesség meg­semmisítése. Arra nem mutat semmi jel, hogy a szovjet távol-keleti hadsereg felkészült egy "el­húzott” háborúra! A kizárólagos villámháborút atomfegyverekkel Csina ellen megerősítette az a tény, hogy a szovjet távol-keleti hadsereg fő­­parancsnokának Vladimir F. Tolubko vezérezre­dest nevezték ki. (Tolubko volt a szovjet hadásza­ti rakéta-erő alparancsnoka.) 2. Hua Min Kuo. A csinai vezetőség álláspontja nagyhatalmi támadó háborút illetőleg egyszerű és világos: ‘‘Először is ellene vagyunk, másodszor pedig nem félünk tőlük. Akárki megtámad minket, elpusztít­juk." Dacára annak, hogy ez a kijelentés szónok­latnak tűnik, nem üres, sőt nem is túl derűlátó álláspont. Az 1930—40-es háborús szakaszban Mao Nemzeti Felszabadító Hadserege a Japán hadse­reghez viszonyítva sokkal gyengébb volt, mint je­lenleg a szovjet hadsereghez viszonyítva. Ettől függetlenül a Japán elleni háború 8 éve alatt Mao Nemzeti Felszabadító Hadserege kb. 125.000 ütkö­zetben, 1.7 millió japáni katonát pusztított el. A Kuomintang elleni harcban pedig kb. 8 millió ka­tonát semmisített meg! "Szabad Csapat Jellegű Harcászat az, ami ké­pes mozgósítani és felhasználni az egész nemzet erejét az ellenség ellen” (Mao). "Az ellenség előre­nyomul, mink visszavonulunk. Az ellenség letábo­rozik, mink megzavarjuk. Az ellenség elfárad, mink támadunk. Az ellenség visszavonul, mink üldözzük” (Mao). Függetlenül attól, hogy egy tá­madóhatalom milyen korszerű fegyverek birtoká­ban van, a háború kimenetelét a gyalogság ténye­zője állapítja meg. Háború bár nem sakk-játék, gyalogság a háború királynője! A csinai néphadsereg arra kapott és kap ki­képzést, hogy állásait tartsa, csak akkor lőjjön, ha az ellenség szemefehérjét látja! Ez megkövete­li azt, hogy a harcos bátorsággal és önfegyelem­mel rendelkezzék. A csinai néphadsereg állandó gyakorlatban élesíti képességeit az éjszakai har­cászatban, szabad csapat jellegű harcászatban, hegyi és "dzsungel" jellegű harcászatban. Hozzá­szokott ahhoz, hogy a csatatérre hosszú, erőltetett menetelés után érjen el, közben a menetelés alatt a környező vidékről szerezze be ellátását. A csinai haderők egyenlőek a világ bármelyik hadseregé­vel 200 méteren belül! Ez azt jelenti, hogy közel­

Next

/
Thumbnails
Contents