Szittyakürt, 1974 (13. évfolyam, 1-5. szám)

1974-05-01 / 5. szám

4. oldal

megszálló erőknek avégett, hogy az európai népek közötti viszony a kölcsönös tiszteletre, a kölcsönös 'függetlenségre és szuverenitásra és egymás ügyeibe való be nem avatkozásra alapítassék. Ezenfelül bizonyos országok képviselete rámutatott, hogy az európai biztonság elválaszthatatlan a Földközi tenger biztonságától és nem lehet szó európai biztonságról mindaddig, ameddig a Földközi tenger a szuperhatalmak fegyveres fenyegetése alatt áll. Mindez frontális támadást jelentett azok ellen, akik a második világháborút követő konferenciát több európai nemzet megszállásának megszilárdítására akarták felhasználni, ezenfelül Nyugat-Európa meghasonlását kimélyíteni, hogy hegemóniájukat kiterjesszék Nyugat-Európára is.

És egyidőben a fegyverkezés növelésével és az Egyesült Államokkal kezdett vitájuk világméretekben való kiterjesztésével a Szovjetunió a nyugalmat és a megbékélés zónájának kiterjesztését propagálja!"

"A szovjet vezetők legutóbb egy címkét ragasztottak Csinára mondván, hogy Csina akadályozza a megbékélést. Ezt a címkét helytelenül alkalmazták. Mert ha Önök — mondja a szónok — annyira aggódnak a megbékélésért világszerte, miért nem bizonyítják be szándékaik őszinteségét azzal, hogy kivonják megszálló csapataikat Csehszlovákiából vagy a Mongol Népköztársaságból és adják vissza Japánnak a négy északi szigetét?”

Itt félbe kell szakítanom a nagyérdemű előadót, mert bizonyára fájdalmasan érint mindnyájunkat, hogy a Szovjet területrablásainak jóvátételénél nem említi Magyarország kiürítésének kötelezettségét, holott az 1947. szept. 15-én hatályosuk és az Egyesült Államok által is garantált békeszerződés 22. pontja értelmében a Szovjet csapatainak Ausztriai kiürítését követő 90 nap alatt ki kellett volna vonulniuk Magyarországról, de ezenfelül világszerte felháborodást váltott ki Magyarország jogtalan megszállása ellen kitört 1956-os magyar szabadságharc irgalmatlan vérbefojtása.

Magyarország panaszának mellőzése — fájdalom — arra mutat, hogy a mi ügyünk az egyetlen nagyhatalomnál, amelytől sérelmeink jóvátételét várhatnánk, rosszul áll és ez egy okkal több, hogy nyomatékosan fellebbezzünk Pekinghez. Mellőzésünk okát részletesen tártam fel a China’s Eurasian Mission c. kiadandó könyvem kéziratában és ennek fejtegetéseit itt csak kivonatosan ismertetem.

Az a rokonszenv, amellyel világszerte még a politikailag semleges szemlélő is fogadta az 1956- os magyar felkelés híreit, általános emberi érzelem szempontjából is érthető volt, hogy a gyakorlatilag lefegyverzett maroknyi magyar nép szinte puszta kézzel, példátlan hősiességgel kényszerítette az orosz páncélos óriást 1956. okt. 29-én Budapest elhagyására.

Az USSR azon hivatalos okt. 30-i nyilatkozatát, hogy az orosz erőket visszavonják Budapestről a Csinai Népköztársaság kormánya szinte ujjongva kommentálta — írja F. A. Váli: Rift and revolt in Hungary (Harward University Press) könyvében — amidőn nov. 1-én hivatalosan jelentette ki, hogy figyelemmel kíséri a lengyeleknek és a magyaroknak demokratikus kormányzatot, függetlenséget és életszintjüknek a termelés fokozásával arányos javítását igénylő követelését.

“E követelések teljesen jogosultak” jelentette ki Mao Ce-tung kormánya, amely egyúttal határozott magatartást követelt a “nagyhatalmi imperializmus” ellen, amely elkerülhetetlenül kell, hogy a szocialista nemzetek egyetértésének és közérdekének komoly károsodásához vezessen.

A magyar forradalmároknak kétségkívül tudomására jutott a csinai államtanácsnak ez a határozata, mert ebből merítették azt a hiedelmet, hogy Csina a magyar forradalmárok pártján áll, hiszen az "Irodalmi Újság” nov. 2-i vezércikke boldogan írta a következőket: “Nyugat és Kelet a mi oldalunkon áll. Amerika éppen olyan világosan nyilvánította ki egyetértését az ügyünkkel, mint Csina és India hatalmas birodalmai.”

Ez ebben a pillanatban csak Csinára vonatkozólag volt igaz. A külvilágtól légmentesen elzárt szerencsétlen véreink nem tudhatták, hogy a Fehér Ház ugyanazon a napon adta meg Moszkvának a zöld fényt Magyarország lerohanására a következő, Belgrádon át küldött táviratával: "The Government of the U.S. does not look with favor upon Governmenta unfriendly to the Soviet Union on the borders of the Soviet Union. (Lásd: John A. Stormer, None Dare Call It Treason, pag. 48. Liberty Bell Press, P. O. Box 32, Flrissant, Missouri).

De még nagyobb baj volt ennél, hogy a tájékozatlan szabadságharcosok mindjárt jó magyar**imAKÖ*T

1974, május hó

ként ölelték keblükre és emelték miniszterelnöki székbe Nagy Imrét pusztán azért, mert Nagy éles politikai harcban állt a gyűlölt Rákosival. Azonban Nagy harca Rákosi ellen tisztára zsidó belügy volt. A trotczkysta zsidó Nagy harca a sztálinista zsidó Rákosi ellen. Szerencsétlen magyar testvéreimnek sejtelme sem volt arról, hogy Nagy Imre véreskezű trotzkysta zsidó volt, aki tagja volt annak a 12 személyes csekának, amely Jekaterinburgban — ma Szverdlovf — Ipatiev nagyiparos házában legyilkolta a cári családot.

így történhetett, hogy a következő sorsdöntő napon nov. 3-án Nagy Imre szíve nem dobogott turáni érzelmekkel és süket maradt Peking baráti szózatával szemben. Ezzel szemben a Roosevelti szellemben született UNO-hoz fordult segítségért, amely ekkor még teljesen Mao ellenes volt és Csina képviseletében Mao legnagyobb ellenségének, Csiang Kai-sehnek megbízottja ült az UNO padjaiban.

Csina baráti kezének visszautasítása és Csina ellenségéhez intézett segélykérése Csina legnagyobb sérelmét jelentette és csakis ennek hatása alatt adta meg Csina nov. 3-ról 4-re virradó éjszakán hozzájárulását a magyar szabadságharc elfojtásához.

Ez kiderült Kruscsevnek időközben publikált emlékiratából, aki beszámolt arról, hogy ezen az éjszakán a Szovjet legfelső tanácsa heves vitát folytatott afelett, hogy beavatkozzék-e a magyar forradalomba, vagy bízza ennek lefolyását a magyarok szabad elhatározására? A csinai kiküldött Liu Shao-csi — a későbbi államelnök — ellenezte a beavatkozást és ehhez csak másnap kora reggel, a repülőtéren adta meg hozzájárulását azon hírre, hogy Nagy Imre miniszterelnök a magyar kérdést az UNO elé terjesztette.

Ilyen körülmények között Kádár ajánlkozása, aki a magyar nép nevében kérte Moszkva segítségét a kommunista magyar állam megmentéséért, Kruscsevnek éppen kapóra jött azon hazug szerep megjátszására, hogy a "magyar nép kérelmére” 3000 tankkal siessen “a magyar szabadság védelmére”.

De térjünk ezen intermezzo után vissza Csiao Guan-hua előadására. A szónok előadásának a következő három fejezetében Kambodzsa, Korea és Banglades (Kelet-Pakisztán) ügyével foglalkozik. E kérdések nem érintenek minket közvetlenül, amiért is ezekkel nem foglalkozom. Annál érdekesebb ezzel szemben az, amit a közel-keleti kérdésről mond. "Amikor a Szovjetunió elszakította Pakisztán keleti felét az anyaországtól senki sem beszélt egy nukleáris háború veszélyéről, sem a kambodzsai bábkormánynak az Egyesült Államok részéről nyújtott segélyével kapcsolatban. Éppen csak Közel-Kelet az, amellyel kapcsolatban a puszta említése az izraeli támadás visszaverésének és azon arab követelésnek, hogy Izrael adja vissza az 1967-es 5 napos háborúban elrabolt területeket, az egész világon felhangzik a két szuperhatalom közötti nukleáris háború veszélye. Miért van ez? Mert a két szuperhatalom által fenntartott jelenlegi “sem háború sem béke” helyzete, nagy mértékben növeli meg a két szuperhatalomnak a befolyási területek növelése, stratégiai helyzetük erősítése és a petroleumforrások ellenőrzésére irányuló vitájuk esélyeit. Ebben a vitában mindkét szuperhatalom a szembenálló felek egyikét támogatja és ebben a játszmában a két szuperhatalom alakítható agyag figurákként szerepel, aminek folytán az egyik fél is, a másik is hasonlatossá válik a másikhoz. Nézzük Izrael támodó szerepét. Kérdezzük, képes lenne-e Izrael vitézkedni, ha nem kapna az Egyesült Államoktól fegyvert és a Szovjetuniótól emberanyagot? Véleményünk szerint a nukleáris háború veszélyét a világ közvéleményét alakító szemlélők megfélemlítésére fabrikálták. Céltalan lenne reményeket fűzni ahhoz, hogy majd a két szuperhatalom találja meg a kérdés megoldását. Éppen oly kevéssé változtatná meg ezt a kátyúba ragadt helyzetet az UNO-nak valamely határozata. Az egyetlen megoldás ezt a vitát a szembenálló két félre bízni, Csinának sohasem volt kapcsolata az izraeli cionistákkal. Határozottan támogatja a palesztinai népet és a többi arab államot az ö igazságos háborújukban az izraeli támadókkal szemben. Meg vagyunk győződve, ha az arabok megőrzik egységüket és kitartanak a harcban a világ több nemzetének segélyével visszaszerzik szent földjüket és nemzeti jogaikat.”

Guan-Hua előadásának nyolcadik fejezetében Afrika kolonizálásának kérdésében "Afrika az afrikai népeké” jelszóval az afrikai bennszülöttek mellett foglal állást. Kilencedik fejezetében a tengeri hegemónia kérdésében utal arra, hogy a Szovjetunió 200 tengeri mérföldre kívánja kiterjeszteni a parti hatalmak halászati jogát és ehhez megjegyzi, mentői hatalmasabb a fegyveres erő, annál nagyobb az ebből leszármaztatott jog.

Közelebbről érdekel bennünket az előadás tizedik és utolsó fejezete a leszerelés kérdése.

"Csina mindenkor a lefegyverzés mellett foglalt állást, de az, amit kívánunk valóságos lefegyverzés és nem üres szavak, amelyeket egyre követ a fegyveres erők állandó növekedése. Jelenleg egy kínos ténnyel állunk szemben: a szuperhatalmak követelik a lefegyverzést és ezt a Szovjetunió hangoztatja a leghevesebben és csaknem minden évben újabb javaslatot terjeszt az UNO közgyűlése elé. A múlt évben a korszakalkotó egyezményével dicsekedett, amelyet az Egyesült Államokkal a nukleáris háború elkerülése s stratégiai nukleáris fegyverkezés korlátozása ügyében kötött. Ugyanekkor azzal a képmutató javaslattal állt elő, hogy a Biztonsági Tanács öt állandó tagja 10°/o-al szállítsa le a katonai költségvetését és fordítsa ezt az összeget a fejlődésükben elmaradt országok segélyezésére. Ez Kruscsev elavult ócskasága, amelyet tíz év előtt trombitált, de ezzel csak kevés embert lehet megtéveszteni. Hogyan lehet a katonai költségvetést ellenőrizni? Úgy véljük, hogy a legjobb minél előbb felhagyni ezzel az üres fecsegéssel. Ha önök — mondja Szovjetunióra célozva — tényleg az elmaradt népek természetes és legmegbízhatóbb szövetségesei, akkor álljanak fel egy emelvényre és jelentsék ki nyíltan, hogy ingyen, minden fizetési kötelezettség nélkül fegyveres segélyt nyújtanak minden elmaradt ország támadás elleni védelmére, nem fonák munícióval kereskedni, és ha ezzel szemben a múltban fizetést követeltek, nem fogják zaklatni ezeket a tartozásuk és kamatterheik kiegyenlítésére és elsősorban nem fogják ezt tenni az arab államokkal szemben. Jelentsék ki nyíltan, hogy lemondanak minden katonai célból adott kölcsön visszafizetéséről és az erre vonatkozó szerződéseiket a szelek szárnyára eresztik. Nem lenne ez a legpraktikusabb ?

Ki beszél általános leszerelésről? A valóságban a két szuperhatalom folytat ellenőrizhetetlen fegyverkezési versenyt. Törekvésük a nukleáris fölényük megőrzése és nukleáris hegemóniájuk által uralkodni a világon. Az igazság az, hogy minden leszerelésnek a szuperhatalmak leszerelésével kell kezdődnie. De lehet ezt megvalósítani? E tekintetben az Egyesült Államok kormánya valamivel őszintébb a Szovjet kormánynál, mert beismeri, hogy a katonai költségvetést nem lehet csökkenteni a két szuperhatalom versenye miatt. A közép és kisebb hatalmak problémája nem a leszerelés, hanem önvédelmük fokozása. A szuperhatalmakkal szemben, elsősorban Nyugat-Európa tekintetében, amelyek önvédelme elégtelen, nem is szólva Ázsia, Afrika és Latin-Amerika kisebb és közép-hatalmairól.

A csinai kormány egy autentikus leszerelési világkonferencia összehívását javasolja, amelyen az Egyesült Államok és a Szovjetunió mindenekelőtt kötelezettséget kell, hogy vállaljanak, hogy soha semmi körülmények között nem lesznek az elsők nukleáris fegyverek bevetésében, főképpen nem vetik be nukleáris fegyvereiket nukleáris fegyverekkel nem rendelkező hatalmak, vagy semleges zónák ellen. A Szovjetuniót kötelezni kell minden katonai erőinek kivonására külföldi területeiről, kötelezni kell minden katonai támpontjának leszerelésére. Csak ilymódon lenne lehetséges, hogy minden nagy és kishatalom egyenlő helyzetben, az erőszakos támadás veszélyétől mentesen, nyugodtan tárgyalja le és határozza el a nukleáris fegyverek alkalmazásának kivétel nélküli tilalmát és ezek megsemmisítését!"

Azt hiszem, hogy ezt az őszinte és nyílt beszédet mindannyian, mint a megváltás kinyilatkoztatását üdvözöljük és minden reményünket a csinai nagyhatalom kiteljesedéséhez fűzzük.

25 ÉVES A CSEMADOK /

Huszonöt éve, hogy az elrabolt Felvidéken megalakult a CSEMADOK, a "Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége”.

A szövetségnek jelenleg 530 helyi szervezete és mintegy 62 ezer tagja van. A helyi szervezetek keretében 240 színjátszó együttes, 130 esztrádegyüttes, 102 táncegyüttes, 48 énekkar, 36 irodalmi színpad és számos különféle szakkör működik. A CSEMADOK évente mintegy 30—35 népművészeti jellegű bemutatót, valamint sokszáz ismeretterjesztő előadást, író-olvasó találkozót és egyéb kulturális műsort rendez.