Szittyakürt, 1974 (13. évfolyam, 1-5. szám)
1974-05-01 / 5. szám
1974. május hó «ItíVAKÖfct 3. oldal DR. LITERÁTI VÁGÓ PÁL: Mi a jelenlegi világhelyzet jellemzője SZEMELVÉNYEK AZ UNO CSINAI DELEGÁCIÓJÁNAK ELNÖKE CSIAO GUAN-HUA ÚRNAK AZ UNO 28. KÖZGYŰLÉSÉN TARTOTT ELŐADÁSÁBÓL A VILÁGPOLITIKAI HELYZETRŐL A nagyérdemű előadónak már az UNO 26. közgyűlésén elhangzott bemutatkozó beszéde is egy számunkra reménytkeltő korszakváltó kezdetét jelentette. Szemben ezen általános elveket tartalmazó beszédével, az UNO 28. közgyűlésén tartott előadásával félreérthetetlen nyíltsággal és részletességgel szögezi le a csinai nagyhatalom álláspontját a világpolitika fennforgó kérdéseivel szemben. Bátran mondhatjuk, hogy Csiao Guanhua kétórás előadása — amelyet a China Reconstruye (Csina újjáépül) havi folyóirat 1974 januári száma szószerint közölt — a nemzethű emigráció legörömtelibb eseménye volt. Csina külpolitikai álláspontjának ismerete ismételten megerősíti az immár 18 esztendeje képviselt álláspontomat, hogy a magyar feltámadás egyetlen lehetősége azon múlik, hogy képesek leszünk-e az eurázsiai nagytér hegemóniájára hívatott csinai nagyhatalmat meggyőzni arról, hogy hatalompolitikai érdekében áll Közép-Európa stratégiai kulcspontjában, a Kárpátmedencében megbízható katonai támpontot létesíteni és ezt csak azáltal érheti el, ha helyreállítja a Kárpáttokon a magyar hegemóniát, az egyetlen népét, amelyet semmiféle szakadár érdek sem csábíthat a környező ellenséggel való együttműködésre és soha sem árulta el szövetségeseit. Csina érdeke, hogy a közös nagyszláv ellenség nyugat-európai terjeszkedése előtt lezárja a sorompót. Csiao Guan-hua előadása meggyőzhet arról, hogy bizalommal terjesszük panaszainkat e rokon nagyhatalom ítélőszéke elé. Lássuk tehát a nagyérdemű előadó beszédének minket érdeklő szemelvényeit. ☆ ☆ ☆ Guan-hua előadását 10 fejezetre osztotta, amelynek eleje e címet viseli: Mi a jelenlegi világhelyzet jellemzője? "Az UNO 26. közgyűlése óta több figyelemreméltó esemény történt — kezdte előadását — a nemzetközi fronton. Először is megszűnt a háború Vietnámban és Laosban. Másodszor a két szuperhatalom az USA és a Szovjetunió között megbeszélés történt, amely megkötött egyezménnyel zárult. Harmadszor lezajlott az európai biztonsági és együttműködési konferencia. Eközben magára ébredt a Harmadik Világszövetség, amely több fontos nemzetközi konferenciát tartott. Végül is mi a jellemzője a mai világpolitikai helyzetnek? Igaz-e, hogy a nemzetközi fejlődés egy általános enyhülés felé halad? Ez a kérdés érdekli ma a népeket." "A csinai kormány régóta állítja, hogy a Világ nagy megrázkódáson és újjászervezésen megy keresztül. A világ alapvető ellenmondásai élesednek ki egyrészt az elnyomott népek és az imperializmus és kolonializmus között, másrészt az imperialista hatalmak között, de ezenkívül a szuperhatalmak egymásközötti ellenmondások is jelentkeztek, bár nem robbant ki a második világháború óta újabb világháború, de sohasem szűntek meg a helyi háborúk, amelyeket az imperialista támadások váltanak ki. A hősi vietnami nép nagy győzelme az észak-amerikai támadás felett újra beigazolta, hogy az imperialista reakció papírtigris. Egy kis nép képes legyőzni egy nagyot, egy gyönge nép az erőset, ha fel meri venni a harcot, tud harcolni és kitart a harcban. Nem a nép az, amely fél az imperializmustól, hanem az imperializmus fél a néptől. A Világ alakulásának irányzata a forradalom felé mutat. A vietnami háború véget ért. Feltehetjük-e, hogy a Világ ezután békében marad? Nyilván nem. Amikor a koreai háború 1953-ban véget ért, bizonyos tekintélyek úgy vélték ,hogy ezentúl nem hallunk sortüzeket a világon. De nem telt el sok idő, amikor kitört a szuezi háború és utána megkezdődött a vietnami háború. És a jelen pillanatig Indocsinában sem szűnt meg teljesen a háború, mert még mindig harcolnak Kambodzsában, Közép-Keleten a legkisebb mértékben sem enyhült a feszültség. A kolonialisták és fajvédők elnyomni igyekeznek a népeket és ezek fegyveres ellenállást szerveznek meg ellenük ... nem szabad elfelejtenünk, hogy mennyire megtévesztő a békés átalakulás abszurd elmélete az ázsiai, afrikai, latinamerikai népek anti-imperialista forradalma szempontjából. Ez az elmélet egy szuperhatalom propagandája csupán. Szuverén államok megcsonkítása fegyveres erővel és ezt befejezett örökéletű ténynek nyilvánítani, ez a nagyhatalmak politikai irányzata a Világ meghódításának igyekezetében. Gazdasági tekintetben a szegény és gazdag államok közötti hasadék napról-napra nő. A nem-csatlakozott, független államok legutóbbi IV. Csúcskonferenciája szigorú ítéletet hozott a faji megkülönböztetés, a cionizmus, a kolonializmus, az imperializmus ellen és szenvedélyesen követelte a világpolitika megváltoztatását. Egyszóval a jelen helyzetet nem nyugalom, hanem nagy rendetlenség jellemzi és e nagy rendzavarban a népek függetlenségét, a felszabadulást és az elnyomott népek forradalmat akarnak.” Guan-hua előadásának második fejezetében felteszi a kérdést, miért nincsen nyugalom a mai világban? "Mi — válaszolja a szónok — mindig hangoztattuk, minden nemzet kicsiny és nagy egyaránt az egyenlő elbánást kell, hogy élvezzék, szociális rendjük tekintetében függetlenek legyenek és egymás között a kölcsönös tisztelet, a területi integritás és szuverenia, a támadás kölcsönös mellőzése, egymás belügyeibe be nem avatkozás az egyenjogúság öt elve szerint fegyveres erőszak és fenyegetés mellőzésével békés vita alapján rendezzék egymás viszonyát... Pontosan ezen elvek alapján kezdte meg viszonyának javítását Csina az USA- val és létesített diplomáciai kapcsolatot Japánnal. Csina és az Egyesült Államok a többi közt közös nyilatkozatban jelentették ki, hogy Ázsiában, sem a Csendes Óceánon nem kívánnak hegemóniát gyakorolni és ellene fognak szegülni minden más állam vagy államcsoport hasonló törekvésének. Az Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak mint szuverén államoknak jogukban áll, hogy kölcsönös viszonyuk javítása érdekében rendszabályokat alkalmazzanak. Mégsem hagyhatjuk említés nélkül, hogy a nukleáris háború elkerülést célzó aláírt megállapodásuk messze túlmegy a kölcsönös viszonyuk rendezésének kérdésén. Kérdezhetjük: ki adott jogot nekik, hogy sürgős tanácsot tartsanak más államok között felmerült viták esetén? Megjegyzik, hogy ez minden az olyan vitára vonatkozik, amelyek "feltehetően nukleáris konfliktushoz vezethetnek”. Ez a szöveg azt is jelentheti, hogy minden ország vitájába beleavatkozhatnak az ő óriási nukleáris hatalmuk latbavetésével? Csina egyetlen hatalomnál sem fog koldulni nukleáris védelemért és nem fél egyetlen hatalom nukleáris fenyegetésétől. Mindamellett ránk hárul a kötelesség, hogy ebben az ügyben leszögezzük álláspontunkat, mert ez az ügy a világ minden népét érinti. Ennek az egyezménynek az aláírása nem véletlen, hanem az USA és a Szovjetunió által 1972- ben leszögezett azon elv folyománya, amely kimondja, hogy e két hatalomnak a "jogegyenlőség elvén alapuló biztonságban közösek az érdekeik". Mit jelent ez? Kereken és világosan megmondva, ez a világhatalomra irányuló vetélykedésük jogegyenlőségét jelenti: amerre az egyik megy, azt teheti a másik. Amit ma tesznek, az egyszerű becsomagolása ezen elvnek az említett egyezmény szövegébe. Ez az egyezmény a valóságban halott szöveg. Nem tartalmaz határozott kötelezettséget a nukleáris fegyverek bevetését illetőleg, mégkevésbé jelenti a nukleáris fegyverek alkalmazásának tilalmát és ezek teljes megsemmisítésének kötelezettségét. Az Egyesült Államok kormánya eléggé őszinte volt, amikor kijelentette, hogy ez az egyezmény a politikájának általános elveire vonatkozik és nem tartalmaz semmiféle részletes kötelezettséget az egyik, vagy a másik fél által foganasítandó rendszabályt illetően. A szovjet vezetők ennek ellenére ezt az egyezményt ködbe burkolták, amidőn kijelentették, hogy ez az egyezmény új korszakot nyit meg, egy történelmi láthatárt tár fel az egyetemes biztonsággal kapcsolatban, amely történelmi jelentőségű az egész emberiség számára. A Szovjetuniónak rejtett célja van ezen egyezmény ilymértékű dicsőítésével. Eszünkbe jut Kruscsev hírhedt mondása: "egy kis szikra lángra gyújthatja az egész világot” ehhez hozzáfűzte: "mi (a Szovjetunió és az Egyesült Államok) a világ leghatalmasabb országai vagyunk, ha a béke céljából egyesülünk, nem lesz semmiféle háború. Ezért ha valamely őrült háborút akar, elég ha az ujjunkkal figyelmeztetjük, hogy "maradj nyugton”. Ilymódon, kérdezhetjük, ha az USA és az USSR öszszefognak, nem kellene az egész világnak térdrehullania előttük? Ennek ellenére úgy látjuk a dolgok nem fognak szükségképpen így fejlődni. Az USSR nem kötheti a sorsát olyan könnyen az USA-hoz. Kevéssel ezen egyezmény aláírása után a Szovjetunió fokozta a földalatti nukleáris próbákat és siettette a távkormányzott több nukleáris töltetű rakétái fejlesztését. De az USA sem volt hajlandó elmaradni. Miért nem? Mert ő is folytatja kétségbeesett versenyét a nukleáris fegyverek fölényéért és a világhatalomért. Az USA és a Szovjetunió vitája ma kiterjed az egész világra. Ez a vita egyre élesebb lesz. Hogyan lehet ilyen körülmények között a békés együttélésről beszélni? A koexisztenciát csupán jelmezként viselik. De hogy ez a koezisztencia tartós lehet-e, ez más kérdés. A Szovjetunió vezetői négy világtáj felé hirdetik, hogy a Szovjetunió mint szocialista állam a természetes és legbiztosabb szövetségese a fejlődő államoknak. A múltban Csinában is voltak, akik hittek ebben, miután úgy vélték, hogy csinai forradalom folytatása a nagy Lenin szülőhazáját újjáépítő orosz októberi forradalomnak ... De amióta Kruscsev jutott hatalomra, hosszú és közvetlen tapasztalatok után felismertük, hogy a Szovjetnek célja a csinai tengeren flotta létesítése. Ezenkívül az ipari szakértők visszahívása, szerződéseink egyoldalú felmondása, lappangó összeesküvések keltése, fegyveres betörések határainkon, meggyőztek arról, hogy a Szovjetunió által tanúsított magatartás nem internacionalizmus, hanem nagyhatalmi sovinizmus, nemzeti egoizmus és területrablás. Hogyan alakulhat át egy szocialista imperialistává? Ezen nem kell csodálkoznunk, ha egy pillantást vetünk a nemzetközi kommunizmus történetére. Nem volt-e marxista Kautsky Károly, aki nagy tekintélynek örvendett? Később azonban renegát lett és behódolt az imperializmusnak. Maga Lenin volt az, aki kimondotta Kautsky felett történelmi ítéletét jól ismert művében: "A proletár forradalom és Kautsky a renegát". Egy ember megváltozhatik és ezt megteheti az állam is. Feltéve, hogy megváltozott, mit kell tennünk? Lenin is megállapította: "Egy embert nem arról ítélünk meg, hogy mit gondol, vagy mit mond, hanem arról, hogy mit cselekszik”. Ugyanezt alkalmazhatjuk a szovjet kormányra is. Mit tett a szovjet kormány más országokkal az utóbbi években? Ezt világosan ismerték meg Csehszlovákia, Egyiptom, Pakisztán népei Kambodzsa népe, amely kegyetlen háború áldozata és más népek is, amelyek az ő támadásának felforgatásának ellenőrzésének és beavatkozásának áldozatai. A szovjet kormány ténykedése bőségesen mutatja, hogy ez “szavakban szocializmus, de imperializmus a tényekben” amint ezt Lenin meghatározta. A Szovjetuniónak az Egyesült Államokkal nukleáris háború elkerülésére kötött megállapodása nem fog sok népet megtéveszteni sem megfélemlíteni, de annál nagyobb felháborodást, bosszúságot és csalódást fog kelteni, világszerte. Ezzel a világhegemónia erőszakos megszerzésének újabb jelét adták.” De ki akadályozza tényleg a megbékélést? — veti fel Guan-hua előadásának harmadik fejezetében a kérdést. "Alig szűnt meg a háború Vietnamban, amikor az Egyesült Államok kormánya kijelentette, hogy 1973 Európa esztendeje. Ezután ült össze az európai biztonság és együttműködés konferenciájának megnyitó szakasza, amelyet a Szovjetunió több esztendő óta sürgetett. Ez mutatja, hogy Európa a sarkpontja az Egyesült Államok és Szovjetunió vitájának ... Ennek menete megmutatta, hogy hatása sokkal messzebbre terjedt, mint amennyire a szuperhatalmak kívánták korlátozni. E konferencián több ország mutatott rá, hogy tényeket és nem üres ígéreteket kívánnak, hogy az európai biztonság a nemzetek szuverenitásának, függetlenségének biztosítékain kell alapulnia ... hogy az európai biztonság garanciája végett — a Szovjetunióra célozva — fel kell oszlatni a katonai blokkokat, le kell szerelni az idegen katonai támpontokat és ki kell vonulniuk az idegen
