Szittyakürt, 1974 (13. évfolyam, 1-5. szám)
1974-05-01 / 5. szám
2. oldal «ItTVAKOItT 1974. május hó pába) a pogány "barbárok” szintjére. Ez a történelemszemlélet termelte ki a magyar történetírás "Bachhuszárjait”, akik népünket az uráli őserdőkbe "vogulosították” volna le. Ez a történelemszemlélet irtotta tűzzel-vassal ősi szumir kultúránk minden megnyilvánulásait, a rovásírást is beleértve. így égett el a Mezopotámiából és a Kaukázus vidékéről hozott és évek ezredékein átmentett kultúrkincs az eretnekek máglyáján. Anélkül, hogy tagadnánk azt, amit a kereszténység nekünk hozott, ne feledjük azt sem, amit elrabolt tőlünk. Nem vagyok ellene, hogy ünnepeljék ezeréves kereszténységünket, aki úgy érzi ünnepelje, nem lesz hozzá egy rossz szóm sem, hiszen ez hit kérdése, amit tiszteletben tartok, de ne kérje tőlem senki, hogy tapsoljak hozzá. Hiszek én is Istenben, nem vagyok sem pogány, sem zsidó, de történelmünket én csak magyarul látom, és ha Szent István ki kell, hogy vonuljon a magyar pantheonból (ami egyáltalán nem biztos), én nem fogok érte könnyezni, még ha kereszténynek is érzem magam, mert az ő szent jobbjához is sok magyar vér tapad. Nem szeretném, ha félreértenének. Tudom, sok idősebb honfitársam fel fog háborodni soraimon, amelyek "ezeréves történelmünket gyalázzák”. Erről pedig szó sincsen: csupán a megalkuvás nélküli nemzeti öntudatot keresők útját járom. Apáink és nagyapáink nemzedéke ebben a magyarságot háttérbe szorító történelemszemléletben nőtt fel anélkül, hogy észrevette volna. Az átértékelés szellemi rugalmasság kérdése. Amikor 1957-ben nyugatra jöttem, több idősebb honfitársam a szememre vetette, hogy nem tudok szabadulni a marxista történelemszemlélettől, amiben a kommunisták neveltek. Amikor elsőízben hallottam a szumir-magyar rokonságról annyira furcsának tűnt, hogy nem vettem komolyan, de végül minden álláspontomat vita tárgyává tettem és ma már a magyarságot érintő kérdésekben más alapokon állok, mint azelőtt. Viszont azt szeretném tudni, mennyit változott, és mennyiben különbözik a tanítómestereitől kapott történelemszemlélettől sok úgynevezett "keresztény ezeréves alapon” álló idősebb honfitársam felfogása? Tudom, szükség van a "tradíciókra” is, de nem jó összetéveszteni a hagyománytiszteletet a szellemi hajthatatlansággal. Csak arra kérem "keresztény alapon álló” honfitársaimat, hogy mielőtt lesújtó véleménnyel meghirdetnék a turánisták ellen a szellemi kereszteshadjáratot, először minden előítélet nélkül, tanulmányozzák át a korszerű turáni történelemkutatás legújabb eredményeit, mert az ellenségeskedés és meg nem értés legtöbbször a tudatlanságból ered. Aki pedig a pápai kereszténység ügyét az egyetemes magyarság ügye fölé helyezi, az menjen el szívgárdistának, imádkozzon, tegyen amit akar, de ne foglalkozzon magyarságtudománnyal, és ne próbáljon másokat a kutatás útjáról letéríteni. Ne keressen senki valami "keresztény-ellenes-összeesküvést” a turánista történészek és a szumirológusok mögött, akik az "ezeréves évfordulót szabotálni akarják”, mert ilyen nincsen. Anyagilag senki nem támogatja ezeket az igen nehéz körülmények között dolgozó tudósokat. Ami pedig a vita hangnemét illeti, amennyire becsülöm dr. Zsigmond András honfitársam figyelemreméltó érvelését, ha nem is értek vele egyet, annyira sajnálom, hogy a Magyar Élet az 1973. aug. 25-i (5. oldal) és szept. 15-i (7. oldal) számában személyeskedő és minősíthetetlenül rágalmazó hozzászólásokat közölt. Nincs szándékomban történelmi részletekbe mélyedni, de szükséges röviden az idegenek által, idegen érdekekért írt történelmünk egyik alapvető dogmáját alaposan szemügyre venni és nemzeti szempontból megítélni. A dogma szerint Géza és István a nemzetet a teljes pusztulástól mentették meg, amikor idegenek segítségével ráerőszakolták a nyugati kereszténységet, ami nélkül állítólag a hunok és az avarok sorsára jutottunk volna. Ez egy feltevés, amit indokolni lehet, de nem az egyetlen lehetséges feltevés. Más oldalról is meg lehet közelíteni ezt a nemzet szempontjából annyira súlyos döntést és akkor nem is tűnik olyan szükségszerűnek Szent István döntése. Emellett is legalább olyan helytálló érveket lehet felhozni, mint az előző feltevés igazolására. A "mi lett volna, ha ...” történelmi okoskodás nélkülöz minden tudományos alapot, de anélkül is kimutatható történelmi tényekkel a szentistváni döntés végzetessége és talán hibás volta. Nem véletlen az, hogy a nemzetgyalázó céhbeli marxista történetszemlélet milyen könnyen beleillesztette a szentistváni gondolatot a saját rendszerébe. Itt nincs ellentmondás a klérikalis és a kommunista szemlélet között, ami érthető is, hiszen Jelige: “Az ki markol, Elveszti, amit szerzett” Lao Tzu Olvassuk a "Yom Kippur” háborút követő “egyéni vélemény"-re alapozott tudósításokat, majd az ezt követő "hozzászólások”-at. Véljük, hogy a tárgy-anyag időszerű, bár, hogy őszinték legyünk a közép-keleti kérdés miatt nem leszünk ingerlékenyek sem “pro”, sem "kontra”! Éppen ezért nézzük meg tárgyilagosan a helyzetet, mintegy rátapintva az igazságra. A palesztinai kérdés, miután a hírverés rongyait levetkőztettük róla, áll, egyszerűen, igazságként: két különböző nép küzdelme ugyanazon földsávért. A zsidóknak az izraeli állam alapítása "visszatérés" volt, míg az araboknak egy másik ellenséges behatolás! "Izrael, Ben Gurion szerint, a zsidók országa és egyedül a zsidóké. Minden arab, aki élvezi azokat a jogokat itt, amiket akármelyik kisebbség polgára a világ bármely országában, de muszáj belátnia azt a tényt, hogy egy zsidó államban él.” Nos, a kettős mérték véljük, hogy nyilvánvaló!? Míg "hazátlanság" központi alapeszme a cionizmus tanában, addig a palesztiniai arabok hazátlanságát figyelmen kívül hagyják és marad megoldatlan kérdésként! A cionisták erkölcsi-gyengeelmé j őségére vall, hogy Palesztina lakosságát figyelembe nem vették a "visszatérés” előtt! Hertzl Tivadar soha nem említette. (The Jewish State, 1896.) A "Balfour Declaration” lényegtelen, hogy milyen százalékarányú adatokat tartalmaz, a tény az, hogy emberek sorsa nem lehet csupán egy kimutatási adat! Milyen alapon kívánja meg a cionista-okszerűség a palesztinai araboktól, hogy palesztinai azonosságukat elhagyják? Bűnös, erőszakos nagyhatalmi megnyilvánulásnak tekintjük azt, hogy egy néptől azt kívánják, hogy éljen "békén” és nyugodjon bele hazátlanságába, mondj an le nemzeti jogairól azért, mert a “zsidó-szükség”, a "hitleri áldozatok” és a többi cionista hírverés ezt követeli. mindkettő idegen érdekeket képvisel. Az európai-pápai kereszténységnek csak addig jó (helyesebben mondva: megtűrt) az európai-idegen magyar, amíg saját nemzeti céljait a nyugati kereszténység céljainak aláveti, mit sem törődve azzal, hogy a két érdek megegyezik-e vagy sem. A Vatikán számára a magyarság eljátszotta történelmi szerepét: a mór megtette kötelességét, a mór mehet. Hová lett a keresztény szolidaritás, amikor Trianonban hazánkat gazul szétdarabolták? Ki emelte fel szavát a porbatiport, megalázott magyarság mellett az 1947-es "békeszerződésnél”? Ha a vatikáni kereszténység olyan hálás a magyarságnak az ezeréves áldozatáért, akkor miért ismeri el Trianont most már az egyházi szervezetek átcsoportosításával az utódállamokban és miért alkudozik "békepapokkal” és a véreskezű bolsevista diktátorokkal? Minket magyarokat a nyugati kereszténység soha be nem fogadott, csak legfeljebb megtűrt, ők ismerték a szellemi folytonosságot a rettegett hunok és a magyarok között, csak velünk akarták elhitetni az ellenkezőjét, bogy gyengítsék történelmi gyökereinket. Ha valaki még kételkedik Nyugat "jóindulatú" érzéseiben a magyarok iránt, olvasson el néhány összefoglaló francia, angol vagy németnyelvű történelmi munkában a magyarságra vonatkozó részeket. A A zsidók első bűne: az arabok hazátlansága a Közép-Keleten! A zsidók második bűne: az erkölcsi-öntudathasadás alkotása a nemzetközi zsidóság körében. Ugyanis, az Izraelen kívül élő zsidók jóléte világias, nem faji, többségi-társadalmakon alapszik! Ettől függetlenül, Izraelben a társadalom a zsidó fajiszellemen és az arabok kirekesztésén alapszik! A zsidók harmadik bűne: az a tény, hogy cionizmus él és virul az állítólagos “zsidó-szerencsétlenségek”-en. A nácizmus "6 millió" számú áldozata, jelenleg pedig az orosz zsidóság méltánytalan állapota! A cionisták katonai-rendszere megkívánja, természetesen, a bevándorlást. Izraelnek szüksége van zsidókra a hadseregben, ha a cionizmus terjeszkedési tervét a Közép-Keleten el akarják érni. Az "Aliyah” felhívás tehát nem az ország, "fejlesztése”, de terjeszkedés! A valóság több esetben felszínes, F EL H I V A S ! Az Erdélyért Mozgalom felhívással fordul honfitársainkhoz, hogy a kisebbségi sorban élő, vagy élt személyek ellen elkövetett atrocitárokról, valamint politikai, gazdasági vagy kulturális vonalon történt hátrányos megkülönböztetésekről leírásokat — ha lehet — pontos adatokkal küldjék el a Pro Transilvania Mozgalom részére (R. Bodnár, Caixa Postai: 606, 09700, Sao Bernardo do Campo (SP), Brasil), vagy a Szittyakürt címére, ahonnan felhasználásra egy másolatot küldenének nekünk. Az összegyűjtött anyagot ki akarjuk adni — könyv formában — és politikusoknak szétküldenénk. legjobb esetben semmit sem talál benne, mert a Nyugat számára a magyarság ma jelentéktelen, tehát történelme is jelentéktelen, bármilyen fontos szerepet játszott is valaha az európai történelemben. Mikor már a legtöbb durva, ránk vonatkozó hazugságot lelepleztük, akkor egyszerűen agyonhallgatnak bennünket. Súlyos tévedés lenne azt állítani, hogy ez csak a mi hibánk. Amikor a románok, szerbek, csehek és magyarok között kellett választani, a keresztény Nyugat kivétel nélkül mindig a mi kárunkra döntött. Ma bűnös meggondolatlanság a nyugati kereszténységtől remélni sérelmeink jövendő orvoslását. Új útak keresése az élő magyar értelmiségi nemzedékek alapvető feladata. Ezt tűzte ki céljául a turáni történelemkutatás is. Hiba lenne elítélni ezt az irányzatot néhány tévedése miatt, mert csak az nem téved, aki soha nem tesz semmit. Nem könnyű dolog letérni nemzedékek által jól kitaposott útakról, de felemelő feladat ez ma és kötelesség. A magyarságunk előtétbe helyezése nem új gondolat, csak időszerűsége növekedett meg kísérteties módon. Mielőtt az első "ezeréves keresztény magyar" rámvetné a követ, olvassa el Arany János "János pap országa” című költeményét és kövezze meg koszorús költőnket is. Mons (Belgium), 1973. október 17-én. éppen ezért az igazság nem nyilvánvaló! A középkeleti harcias állapot teljesen más megvilágításba kerül azonban, ha ismerjük az igazság tényét. Az. igazság történelmileg áll és a következőkben foglalható össze, mintegy az összeütközés indító-okaként: Hertzl Tivadar—a dohányutcai magyar — az első "Cionista Kongreszszus”-on jelentette ki vágott ágyékú faj testvéreinek, hogy: “Az Új-Izrael pedig Magyarország és Galicia legyen." Izrael, mint olyan, kizárólagosan menekítő tábor jellegben szerepel, arra az esetre, ha egy nemzeti-állam a zsidók pénzügyi és hatalmi fondorlatai következtében társadalmi-átalakulást vezet be. Azonban, Izrael létesítésének igazi és valós oka az volt, hogy: Védje az amerikai—angol zsidónagytőke olaját, mint a Termékeny- Félhold felé kitolt erőd! Ezek után véljük, hogy világos és érthető az USA 2.2 billió dolláros “segélyének” leszállítása, üstölést, a Yom Kippur háború második hetében, hadianyagban. Ugyancsak világos lesz és érthető a féktelen fajirtás Magyarországon a cionizmus ügynökei által!!! Jobbágyi László, dr. • • Csipák Ferenc, apostoli protonotárius, a Szűz Mária nevéről elnevezett újvidéki római katolikus egyházközség plébánosa, a Hitélet felelős szerkesztője, 68 éves korában meghalt. Újvidéken, a Futaki úti temető papi sírboltjába temették. Zen tán született 1906-ban, 1932-ben szentelték pappá. Péterrévén, Bács- Topolyán és Horgoson volt segédlelkész. Szabadkán a Szent Péter és a Szent Kereszt plébánián 22 esztendeig dolgozott. 1944-től esperes, majd főesperes, konzultor, egyházmegyei bíró, pápai prelátus, apostoli protonotárius. Tíz esztendeje, 1964 óta Újvidéken működött, mint plébános és a Hitélet című magyar nyelvű katolikus folyóirat felelős szerkesztője. Izrael a termékeny-félhold felé cionista erőd ~J
