Szittyakürt, 1974 (13. évfolyam, 1-5. szám)
1974-04-01 / 4. szám
1974, április hó ttlftVAKÖHT 3. oldal Társadalmi átalakulás Csínában Pekingi és Hong-kongi jelentések szerint: Csína a második Művelődési Forradalom küszöbe előtt áll! A megelőző két-három hónapban történt az a rövid tartamú elméleti előkészítés, ami Konfucse és Lin Piao tábornagy ellen irányult. Konfucse bölcseletéi — szerintünk — nem a Tao-hittudomány következtében kerültek szigorú bírálat alá, de az egyéni elszigeteltség, tétlenség állapotának magasztalása miatt. Lin Piao tábornagy halála — hozzátesszük, hogy nem a kremlini kedvenc tarkónlövési módszer következtében, de tüdővészben halt meg — eredményezett kettős-légüres teret. Az egyik személyi, azaz vezetői, a másik pártirányzati. Ugyanis, az 1969-es Párt Kongresszuson a Párt Alkotmánya szerint Lin lett volna Mao utódja. A pártirányzati, azaz társadalmi irány, ami életben maradt, vonta magára a második művelődési Forradalom elméleti támadását. Lin Piao tábornagy életében, önállóan próbálta kormányozni, azaz "vízszintesen", a kormánytól függetlenül, a hadseregek között felosztott tartományokat a feudális őrgrófok teljhatalmával! Nehéz ezen a ponton és időben józan elemzéseket kapni a csínai helyzetet illetőleg, valós jelleggel. A pekingi és hong-kongi jelentések nyugati tudósítóktól származnak kizárólagosan. A taiwani jelentések pedig inkább előítéletből eredő számítgatások, a Kuomintang Párt hírverési vonalaként, mint tények! Az elméleti előkészítést követő időszakot részben-tevékeny szakasznak nevezhetjük, ugyanis, dacára annak, hogy a kormány felhívta a népet, hogy szabadítsa meg magát az “opportunisták" és "reakciósok” befolyásoló hatásától, a társadalmi átalakulás jelenleg még nem érte el a teljes fokú kifejlettséget. A csínai Művelődési Forradalom megértéséhez a nyugati szellem és értelem nem ér fel! Értelmiségi kalandozások a csínai társadalomtudomány sajátságos világába nem hoz magával teljes megértést. Ugyanis, minél közelebb kerül egy nyugati az igazsághoz, annál ingerültebb lesz a csínai társadalomtudomány látszólagosan egymásnak ellentmondó és áltató tételei következtében. A csínai nyelv fordításával előálló nehézségek következtében pedig a fehérek értelme állandóan egy jelentéstani ködben topog! Mao egyik célja az, hogy kigyógyítsa a csinai népet bizonyos szokásaiból, mint nyílt szembenállás és megtárgyalás elkerülése, ellentétes benyomások keltése, végzetben hívőség, alárendeltségi magatartás hatóság előtt! Mao szerint: a Forradalom igazolt! Míg az időszakosan előforduló választások eredménye nem törvényszerűen kétségtelen, forradalom a Forradalmon belül sokkal eredményesebb, mert egy állandó jellegű néphatározatot eredményez, közben a csinai történelem halad egy meghatározott irányban, szilárd állhatatossággal! Az első Művelődési Forradalom volt a csinai nép második felszabadítása! A csinai Művelődési Forradalom egy felemelő kísérlet volt a társadalmi tervezésben, egy szükségszerű ellenszer a merev hivatali szellem elfajultsága és az ember lealacsonyítása ellen, amire a nagytőkés országok, sőt a Szovjetunió iparosító állama is példa. Mao a csinai vezetőség élén ésszerűen tervezte a Művelődési Forradalmat annak érdekében, hogy Csinát elterelje a szovjet mintájú kommunizmustól és megtartsa mozgását az új mintájú társadalmi rend irányában és érdekében! Mao társadalom-hadászati tétele és módszere lényegében a Forradalom általánosított-számtana, ahol Mao a nemleges jeleket tényleges jelekre változtatja azzal, hogy új elemeket mutat be az egyenletbe Ez az okszerűsítése a rögtönzéseknek, amik a múlt megterhelései következtében jelentkeztek. Mao nem egy "papírtigris”-t vert fel a Forradalomban, de a népet, mert próbálta úgy kezelni a számos valós és komoly "ellentmondások”-at, hogy ezek egymást eltöröljék! Az "ellentmondások” a valóságban emberi jellegzetességekben mutatkoznak, mint hatalomvágy és a többi. Mao gondolatai voltak az egyesítő erő, ami az elemeire esett csinai társadalmat az idegen hódítók és a csinai őrgrófok uralkodása után egy nemzeté alakította át. A hatalmas ország és nép ténye következtében, sok esetben hasadás állt be az eszmék és szervezési vezetőség között. Azonban, ezek a kérdések nem tértek el a céltól, mint egyesítés és honvédelem. Ezek maradtak a közös cél, csupán a módszerek körül volt egyenetlenség, sőt, itt is csak a körül, hogy nemzeti módszert használjanak tapasztalat nélkül, vagy kövessék a szovjet módszereket, ahol a tapasztalat segítsége áll rendelkezésükre! Mao általánosított-számtana arra irányult, hogy megerősítse Csinát és csinai népet! A csinai nép egyenként is, és mint csoport is hatalomnélkülinek érezte magát az Ópium Háborúk után, amikor Anglia ópium kereskedésre kényszerítette Csinát. (1839-ben kezdődött a háború, végződött 1842 augusztusában a nankingi békeszerződéssel). A háború után a mandarinok “felülről” próbálták erősíteni az országot, nyugati módszerekkel. A Boxer Felkelők "alulról”, tömeg mozgalommal. Dr. Sun Yat-sen bár forradalmi nézeteket mutatott be, hadserege nem volt. Yuan Shih-kai-nak bár volt korszerű hadserege, korszerű, forradalmi nézeteknek birtokában nem volt. Sun Yat-sen a fiatalságban ébresztette fel a nemzeti érzést, aminek következtében a tömeghangulat késztette Csiang Kai-sek kormányát a Japán elleni háborúra, ami lényegében megvetette alapjait Mao győzelmének. (Ebből a tényből azonban nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a Kuomintang Párt népszerű lett volna. A Kuomintang sikere azon a tényen nyugodott, hogy kül-erők Csiangot segítették, még Sztálin is. Az ok, véljük, hogy nyilvánvaló! Csina jelenlegi történelme igazolja Sztálin álláspontját a nagy paraszt vezér ellen.) Mao tanult elődei tapasztalataiból. Nem követte Sztálin ármánykodásait, a titkosrendőrség könyörtelen módszereit. A tömeg érzéseire támaszkodott és ahhoz közeledett. A módszer célja önkéntes önfegyelem, de nem az egyén érdekében, mint Konfucse tanítja, hanem a tömeg, a nép, a nemzet érdeke szerint! Még 1949 előtt, amikor a felszabadítás csupán terv volt és remény, Mao gondolatai és tételei pedig "utópia", két meghatározottan különböző vonalat lehetett észlelni. (Yenan, 1942). Míg Mao és követői azon munkálkodtak, hogy Mao tételei az elvonatkoztatott jellegről társadalmi-tudomány jellegre fejlődjön, a vezetőség szerepét lényegében a tömegmozgalomban látták. Egyenlő gondolkozású emberek gyülekezete, személyes kapcsolat a vezetővel, ami biztosítja, hogy egységben haladjanak előre. Liu Sao-csi azonban a szervezeti felépítésben látta a vezetőség harcos erejét, ami szerinte, szoros összefüggésben áll az iparműtan fontosságának elismerésével, tehát ipari munka és ipari termékek, fegyverek, a határozó tényezők. Mao szerint: “Nem a fegyverek ,de az ember határozza meg a háború kérdéseit!" A nyugati sémi-irányított sajtó kirohanásai Csina ellen érthetőek. Ugyanis, a szovjet-irányt Csinában a nemzeti irány váltotta fel. A szovjet iparra, fegyverekre való támaszkodást a csinai önállóság és az ezt követő természetes függetlenség váltotta fel! Ezért figyelhetjük meg a szovjetmódszer szószólóinak sikertelenségét, ami a koreai háborúban kezdődött, azaz vált nyilvánvalóvá és a hadsereg központosított felügyeletében érte el tetőpontját. Ezek után Liu Sao-csi és Teng Hsiao-ping vette át az "első vonal” vezetését, míg a két tábornagy Csu Teh és Peng Te-huai a háttérbe szorultak, ugyanis a két tábornagy a hadsereg felügyeletében a nem-központosított, "vízszintes” rendszer hívei voltak. 1958-ban változások történtek úgy a bel-, mint a külügyben. A határozatok között a legfontosabb volt az, ami elutasította a szovjet ajánlatot közös védelmi terveket és szerződéseket illetőleg. Ez a "hibás katonai-vonal”, mint említettük, a koreai háborúban lett nyilvánvaló, éppen ezért elvetették az "utánzást” és "függőviszonyt” a szovjeteket illetőleg. 1959- ben Peng tábornagy próbálta megfordítani Mao törekvéseinek irányát, titkos egyetértésben Khruscsovval, azonban Mao egy hatalmas vita vihara közben ígérte meg, hogy kimegy és toboroz egy másik paraszt hadsereget és saját Pártja ellen fog vonulni, ami olyan romlott lett, mint a Kuomintang. A történet valósága nem tökéletes, a tény azonban az volt, hogy Peng tábornagyot hadügyminiszteri tisztségében Lin Piao tábornagy váltotta le. Dacára a Párt keretén belüli "építő kritika”nak, Mao nem változtatta meg határozatát Peng tábornagyot illetőleg, ugyanis kiderült, hogy Peng tilalmas kapcsolatokat tartott fenn idegen országokkal (Szovjetunió). Tehát, dacára annak, hogy nevek, események és keltezések sorozatával lennénk képesek közölni a Művelődési-Forradalom menetét, ettől eltérünk és csupán azokat említettük meg, amik és akik a Nyugat kedvencei, mintegy bizonyítani próbálva, hogy Mao gondolatai nem értek el a nép "szívébe, leikébe”. Azok bizony elértek, egyedül a szovjet képzést kapott és azon a vonalon haladó régi harcosoknál nem! Tehát, lényegében a történések a Művelődési- Forradalomban egyetlen tény körül forogtak: Mao nemzeti szocialista iránya, a függetlenség érdekében és a szovjet-vonal közötti ellentét. Érdekes megemlítenem, hogy a bel-forradalmi megmozdulások után, amit a Nyugat "tömeg hisztériá”-nak nevez, Mao és követői a nemzeti vonalnak a forradalom után erősebben és nagyobb egységében kerültek ki, mint előtte! Az 1966—67 években szintén idegen-mintájú forradalmi próbálkozások zajlottak le. Ebben az esetben a "párizsi kommün” mintájára. Ez sem volt nemzeti megmozdulás, mert ez a mozgalom bár "alulról” jött, a forradalmárok zöme a proletár, azaz az ipari-munkás osztályból került ki. Dacára annak, hogy a hatalmat erőszakkal vették át Pekingben és Sanghaiban, a megmozdulás elvetélt! A hatalom Csu En-lai vezetésével a katonai parancsnokok kezébe került át, azaz a kormány gépezet hatósága alá. A társadalmi megmozdulás bár megerősítette a nemzeti vonalat, három ellentétre szakasztottá az országot. A három "királyság” a hadsereg, Lin Piao vezetésével; a Párt Központi Bizotsága, Csen Pota és Csiang Csin vezetésével; a Vörös Őrség és Forradalmi Csoportok a kormánygépezet alatt, Csu En-lai Állam Tanácsa alatt mutatkozott meg. A társadalmi átalakulás, mint említettük jelenleg még nincs kifejlesztett fokon, a lényeges változásokat a következőkben foglalhatjuk össze: 1. A Néphadsereg 8 parancsnokát all katonai körzetben áthelyezték, annak érdekében, hogy a kormány képes legyen visszaállítani felügyeletét tökéletes fokra a hadsereg felett. 2. A csinai nép negyedik országgyűlését elhalasztották, ugyanis kénytelenek megváltoztatni azt az Alkotmányos szakaszt, ami Lin Piaot jelöli meg Mao utódjaként. Kulcstisztségek betöltésére, amik az első Művelődési-Forradalom óta üresek, mint elnök, hadügyminiszter és vezérkari főnök, még sor nem került. A nyugati számítások szerint az a tény, hogy Mao utódját még idáig nem jelölték ki, gyengeségre mutat, nem vagyunk képesek elfogadni, mint ésszerű oklevezetést. Szerintünk felelősségteljes vezetésre mutat! A nyugati "Csina-szakértők” kedvence Taiwan. Azonban, nem vagyunk képesek "simá”-nak és "békés”-nek nevezni a taiwani hatalom öröklés folyamatát, amikor a nép akaratától és érdekeitől függetlenül a 87 éves Csiang Kai-sek fiára, a 63 éves Csiang Csing-kuora hagyta a 14.5 milliós nép vezetését, mintegy egyeduralkodói megnyilatkozásként! Hisszük és reméljük, hogy Mao utódja a nagy csinai nemzetvezető nyomdokaiban fog haladni! A Nyugat azon reménye, hogy Mao után társadalmi zendülés lép életbe, mintegy követve a sztálinidőszakot vádoló ál-alakulást, bel- és külügyének vonalait erélyes változásoknak kitéve, szerintünk nem fog bekövetkezni! Az idáig elért hatalmas eredményeket tartva szem előtt, nem lenne észszerű, mert Mao, majdnem egy negyedszázad alatt, megváltoztatta a "klasszikus csinai paraszt” természetét! Nemcsak megváltoztatta, de állandósította, mert széttörte a múlt századok társadalmi formáját! Kommunizmus, Leninnel az élen, lehetetlené tette a parasztságot, elidegenítette a földtől, családjától, hagyományaitól. Nemzeti érzését felváltotta a "nemzetközi testvériség”-gel és egyéb ál-tételekkel, proletárt formált belőlük. Ez az idegen, sémi-uralom módszere!!! Mao felemelte a csinai parasztot, átformálta öntudatát, büszke, egyenlő tagjává tette a társadalomnak. Abban a társadalomban, ahol az alap a parasztság. Ott nemzeti érzés uralkodik, ott nemzeti szocializmus a társadalmi forma, éppen ezért elsőbbsége a nemzet érdeke! A nemzet érdeke pedig az, hogy az elért eredményeket ne dőre módon engedje ebek harmincadj ára, de öntudatos módon haladjon előre a társadalmi, nemzeti fejlődés útján. Ügy legyen! Jobbágy László, dr.
