Szittyakürt, 1974 (13. évfolyam, 1-5. szám)
1974-04-01 / 4. szám
2. oldal **imAK0*T 1974. április hó nemzetet és Európába történt legutolsó honfoglalásunk idején, katonai nagyhatalommá tett bennünket. A napokban jelent meg Torontóban egy igen szép kiállítású, hatalmas könyv, melynek címe: "Man and his Gods,”—Encyclopedia of the world’s religions—(Az ember és az Istenei — A világ vallásainak enciklopédiája) The Hamlyn Publishing Gdoup Limited. Ajudeaizmussal kapcsolatban a 431. oldalon azt írják, hogy: "a judeaizmus a próféták egész világot átfogó meglátásaiból eredt, mint az emberiség vallása, de különböző akadályok miatt — egy tudós rabbi Epstein —, ma már nyíltan kimondja, hogy nem terjeszkedhetett, hanem az emberiség vallásának nehéz terjesztési munkáját két leányvállalatára, a kereszténységre és az Islámra bízta.” Ez a könyv igen tárgyilagosan és világosan leírja e három vallás közötti való összefüggéseket és alátámasztja rabbi Epstein kitételét történelmi bizonyítékokkal. Nem akarok itt még János pápára is hivatkozni, aki nyíltan kihangsúlyozta, hogy "mi keresztények tulajdonképpen a Judeaizmus gyermekei vagyunk” és még sokan másokra. Tehát ma már nyílt és világos, hogy sem az inkvizícióval, sem az Islam kegyetlenkedéseivel nem lehet a Judeaizmust vádoini, mert ezeket a kegyetlenkedéseket a Judeizmus terjesztése közben nem a zsidóság, hanem más népek követték el egymás ellen, vagyis a "leányvállalatok” terjesztették az alapjaiban és lényegében univerzális judeaizmust, tűzzelvassal, de egy ugyanazon cél érdekében a földön. Tehát való igaz, hogy semmi jogalapunk nincs az antiszemitizmusra, mert a saját rövidlátásunkért nem hibáztathatjuk azokat, akik okosabbak voltak nálunk, de megbocsáj thatatlan őrültség az, amikor mindez ma már nyílt és világos, de analfabéták módjára egyesek még mindig a Judeaizmus egyik "leányvállalatában” látják vagy vélik üdvözülésüket megtalálni. Mondanom sem kell, hogy ezek a jó "keresztények” tücsköt-békát és pogányságot kiabálnak ma mindazokra, akik egy Magyar Nemzeti Vallás visszaállításában keresik a megoldást elsősorban nemzeti szétosztottságunk problémájának megoldására és egy való nemzeti egység létrehozására. Ismert és régen lejárt értelmetlen, jelentéktelen frázisokkal jönnek elő, hogy "megbontják az emigráció egységét”. Ez az a nevetséges dolog, melyet senki nem tudna megtenni, mert ez az, amirői egyáltalán nem beszélhetünk, mert ilyen nincs. Mivel valóságos érveket felhozni nem tudnak saját oktalanságuk igazolására, nem maradt más hátra, mint ez a fentebb idézett, émelyítően rossz hangzású, írni olvasni nem tudó gyermek számára is nevetséges banalitás. Ügy látszik, hogy nem mi találtuk ki a Nemzeti Vallás szükségszerűségét, mert ezt jóval előttünk a magyarság szellem óriásai is meglátták. Hadd idézzem itt csak az egyiket, mondjuk éppen Széchenyi Istvánt, mit is mondott a “keresztény” magyar hitfelekezetekről?: "Különféle hitfelekezetek a társadalmi megoszlást még egyes ágaikon is tovább darabolják. Bizonynyal annyi, de tán még több s keserű versengés van pápista és református között, mint gallus és angol között. Sok derék magyar helységnek lakosai, bár egyenesen és karcsún nőttek fel, mint egy fiatal fenyőliget s arcvonásban, állásban s mozgásban, oly rokonok és egyenlők, aránylag kis körükben sem alkotnak szívet egy testet s a kereszt, sokszor, egy a mennyországból kirekesztő jelképpé alacsonyíttatik le. S a kakas, a lelki éberség példázója ellenséges bizalmatlanság cégérévé díszteleníttetik. Alig van társaság, egyesület, intézet, mely a felekezeti irigykedés ördögétől ment lenne s már kezdetkor ne rejtené keblében a halál okát. Legyen kihagyva csak egy felekezet, legyen valamely dolog nem születés és hitvallás, hanem tudomány és észbeli tehetség szerint szerkesztve s a siker — úgy ítélem — már lehetetlen! Egyesek világosan látják a honnak pirulásokozó alacsony mibenlétét ahhoz képest, ami lehetetlen, de szavai elvesznek a sok oktalan felekezetnek egymást üldöző vad ordításai vagy pedig csak önhasznot leső nyomorúlt rimánkodásai közt. A római (klérusról) a görög és 'protestáns’ papokról egyetsem szólok, mindenkinek saját ítéletére hagyom, hogy eldöntse vajon sok részre szakított hazánkban szolgálnak-e összetartó ékkövül vagy sem? Ki mer a tiszta lelkiismeret bátorságával a honi előítéletek seregével szembeszállni s honfitársait éppen ott támadni meg, ahol — mint a nyavalyának a gyökérhelyén — a vágás a legkínzóbb. Az emberekben fel kell ébreszteni a nemzeti szellemet, népünket fel kell világosítani kötelességeiről és a maga fajiságára és az azzal járó jogokra kell eszméltetni mindenkit. Lelki erő nélkül nemzet fenn nem maradhat!” Széchenyi István Isten hívő ember volt, tehát pogánysággal nem vádolható, de nagyon is jól látta nemzetének problémáját, mert ismerte annak történelmét. így a bajok okait keresve ráébredt arra, amire a mai Magyar Nemzeti Vallásban hivők is rájöttek, hogy minden bajunk forrása a "leányvállalatok” reánkerőszakolt hamis, magyartalan, nemzetromboló eszméje. Semmi közünk ahhoz, hogy más nemzetek mit akarnak kezdeni valláserkölcsi életükkel, csak ahhoz van közünk, amit mi akarunk és ami a mienk és a mienk volt évezredeken keresztül. A Magyar Nemzeti Hit erkölcsi, szellemi és anyagi felépítésében megbonthatatlan egységet képez, ezáltal lesz nemzeti közösségünk erkölcsi, szellemi és anyagi egysége is megbonthatatlan. Vannak azonban prófétaságra hajlamos emberek, akik lehet, hogy hosszú-hosszú évekig teológiát tanultak, ennek alapján felismerték a kereszténység igazi, valóban a babiloni Ó-szövetségbe ágyazott alapjait. De mindehhez nem kellett volna teológiával hosszú éveket eltölteni, mert egy 1945 előtti, 10—12 éves magyar gyermek is ráébredt az iskolában, hogy való igaz magyar őstörténelem és vallásmitológia helyett, a zsidó nép őstörténetét és valláskitételeit tanították neki, a "keresztény” hittanórákon. Józanul megítélve, ezért nem a zsidóságot lehet hibáztatni vagy okolni, hanem mindazokat, akik nem-zsidó létükre a magyarnak ezt a hittételt tanították. A magyar őstörténet, vallásmitológia és modernebb történelem oly gazdag szellemi kincsekben, mely egyelőre félmérhetetlen és legnagyobb szépsége az, hogy ma már tudományosan bizonyítható is. Mindazok a déli melegtől átfűtött, volt teológus "próféták”, akik a magyar Tudáskincset szeretnék számunkra megmenteni, azon az alapon, hogy Péter apostol babiloni egyházának (mely valójában csak egy kis gyülekezet volt) tanítását fogadjuk el, a Pál apostoli római tanításokkal szemben és mindezt úgy állítják be, mint a való ősi Magyar Hit alapjait. Álljon itt egy idézet az egyik ilyen "hitbeli megerősödésre” szánt írásból, mely azt írja: "akkor amidőn a magyarság előbbi hazájának — a Pártos Birodalomnak volt vallási székhelye Pártos Babilon — Péter Apostol alapításában, miképpen ezt az ő első levelének utolsó verse is igazolja”. Tehát ebből az tűnik ki, hogy lényegében a magyar vallás kizárólag Péter alapításából jött létre és azok az őstörténeti állítások, hogy már azelőtt is léteztünk valamilyen vallással, mondjuk talán Mágus vallással, akkor mind megdőlnek. Ezek szerint vallásunk csakis Jézus keresztrefeszítése után lett. Ez már a haladásnak egy formája, de a mi hitbeli meggyőződésünk ennél sokkal messzebbre megy vissza és Pál vagy Péter, jelen esetünkben, a Magyar Nemzeti Vallás lényegében semmit sem változtat. Továbbá, ez a Péter által alapított babiloni igazi Jézus követő szeretet vallásnak hirdetett irodalom, folyóirat, kiskáté és miegymás, minden sora nem egyéb, mint az Új Testamentum-i idézetek tömkelegé. Péteréi vagy Pállal, de a lényeg ugyanaz. Ami a legelszomorítóbb ebben az, hogy a Jézusi szeretetre való hivatkozással ömlik belőle a gyűlölködés, a vallási ájtatoskodásba ágyazott negativizmus, a szeretet hirdetésére alapozott antiszemitizmus. Ez nem Magyar Nemzeti Vallás! Ez nem Magyar Hit! És főleg nem Magyar Tudáskincs! Ezt már most a kezdet kezdetén ki kell hangsúlyozzuk, hogy a Magyar Nemzeti Egyháznak ezekhez a tévtanokhoz semmi köze és ezekkel a kitételekkel a Magyar Nemzeti Egyház nem azonosítható! A mi magyar Nemzeti Hitünkben csak magyar tartalmat kereshetünk, az ősi történetünkben, mithológiánkban, évezredekre menő létért és fennmaradásunkért folytatott harcunk époszaiban, nemzeti, népi kultúránk hagyatékaiban, zenénkben, irodalmunkban találjuk meg és valljuk azt a magyarságtudatot, mely mentes legyen minden idegen istenimádattól, de nem gyűlöletre alapozódik. A Magyar Nemzeti Hit pozitívumokra épül fel! Nem hordozhatunk szívünkben egymás iránt szeretetet és mások iránt gyűlöletet egyazon órában. Éppen ez a felmérhetetlen Magyar Tudáskincs az, mely szellemileg felsőbbrendűvé tesz bennünket azokkal szemben, akik szemforgató ájtatoskodások közepette, Jézusra hivatkozva, tudósok köpenyében, Magyar Hit nevében, más népek gyűlöletére szítanak. Ma, 1974-ben, nem Péter Apostol levelei vagy az Evangéliumok fognak megtartani bennünket magyarnak otthon vagy idegenben, de ma ezerszer több gyakorlati haszna, sokkal több Hitben megtartó ereje van Vörösmarty, Petőfi vagy Széchenyi szavainak. Jézus való származásának körülményei, melyik evangélista hazudott vagy mondott igazat, a ma előttünk álló magyar problémákat megoldani nem fogják. Keressük és kutatjuk való igaz történelmünket, de a Magyar Nemzeti Vallás pozitivumai, mely a Magyar Nép élniakarásának, töretlen, fennmaradásunkba vetett Hitének a Magyar Nép alkotóerejében, tudáskészségében, szellemi gazdagságában nyilvánul meg, nem pedig évezredekre visszamenő gyűlölködésben. A Magyar Nemzeti Egyház minden tudományos kutatás eredményét felülvizsgálja, ha az, az Egyház célkitűzéseivel, nemzeti fennmaradásunk elősegítésével megegyezik, gyarapítja tudásunkat, valóban megerősít egymás megbecsülésében és szeretetében azt alkalmazzuk, az Hitünk szerint való dolog! Ezzel szemben eleve kizárunk minden olyan irányzatot, származzon az bárkitől, mely a Magyar Hit égisze alatt, tudományos köntösökben a faji gyűlölködés bármilyen formáját terjesztenék. MEGJEGYZÉS: A Torontóban működő Magyar Nemzeti Egyház kinyilatkoztatásának helyet adva lapunk hasábjain szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy az Egyház állásfoglalásával kapcsolatos bírálatoknak is publikációt biztosítunk. Szerk. NYILATKOZAT A Hungária Szabadságharcos Mozgalom montreáli szervezetének életével, a vezetőségben történt személyi változásokkal kapcsolatban egyes magyar testvéreim és a magyar közösségek képviselői is kérdésekkel fordultak hozzám. Nemzettestvéreimnek kérdéseire az alábbiakban kívánok válaszolni: A HSzM montreáli szervezete változatlanul őrzi az 1956-os Forradalom és Szabadságharc történelmi hagyatékait. S mint ilyen továbbra is a megalkuvó politika helyett, a nemzet függetlenségéért és fajtánk szabadságáért küzd. Igaz, hogy egyes személyek kiváltak szervezetünkből, az 1956-os Népakarat helyett, a deákferenci kiegyezés lehetőségeit mérlegelve az egyéni politikai érvényesülés útját választották. A Hungária Szabadságharcos Mozgalom a Kádár-kormányt nem ismeri el, az általuk megfogalmazott dokumentumok és elvek, amelyek ma megalapozzák Csonkamagyarország és a Szovjetunió közötti kapcsolatokat, nem a magyar nép szabad akaratából születtek. Szabad választások nélkül nincs szabad kormány sem. Ezért a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió viszonya nem az önzetlen, testvéri barátságon és egyenjogúságon alapszik, hanem a megszállók szuronyain. A magyar Szent Koronát, mint a történelmi Magyarország elszakított területeinek összefogó szimbólumát továbbra is magunkénak valljuk. Mindszenty hercegprímásban pedig az ország első Zászlós Urát tiszteljük. Mozgalmunk és annak lapja a Szittyakürt volt az első, amely áttörte a rezsim szellemi aknazárát és összekötötte magyart a magyarral, az ország szellemi és fizikai építőmunkájához. Azon Nemzettestvéreknek, akik a HSzM munkájában, a nemzetszolgálatában munkálkodni kívánnak a Mozgalom kapui nyitva állnak ... Keressék velem a kapcsolatot hívjanak telefonon (674-1901) az esti órákban. Nemzettesvéri szeretettel, Éderer-Berényi Rezső a HSzM montreáli vezetője
