Szittyakürt, 1974 (13. évfolyam, 1-5. szám)
1974-01-01 / 1. szám
4. oldal «ITTVAKÖltf 1974. január hó arab államokba. Nevetséges eszköz lenne, hiszen az URSS busás áron mindig hajlandó lesz árúba bocsátani, amit tőlünk és Kanadától vásárolt. Hogy felelőtlen tervezgetők hajlandók lettek volna akár a III. világháború megkockáztatására is, arra bizonyíték a fölösleges riadókészültség elrendelése okt. 25-én csak azért, hogy minden áron eljusson a vesztésre álló Izraelbe a harcok folytatására katonai támogatás. — Nem kizárt, hogy ugyanekkor a szovjet vezérkarban is akadtak forrófejűek, akik úgy vélték, itt az alkalom Európa végleges lerohanására, hiszen felkészültségük valóban fölényes! 8700 harckocsijukból vagy ezer T-62-es; 4180 repülőgépükkel szemben az OTAN-nak csak 2050 szállhat fel; 160 hadosztályukból alig 40 állomásozik a kínai határon — írja J. Erickson edimburgi egyetemi tanár a Strategic Review legújabb számában. No meg Kína az arab kérdésben egyetért az URSS-szel és Napoleon jóslata teljesüléséhez, hogy "amikor Kína fölébred, remegni fog a világ!” — még messze van. — Azonban "a háború sokkal komolyabb dolog, semhogy katonákra lehetne bízni.. Ezt a clemenceaui leckét Moszkvában jól megjegyezték. Igen más a háború és más Európa megemésztése, bolsevizálása. Jelen kiszolgáltatottságában a békés termelésből több hasznot húzhat az URSS. Azután sokkal messzebblátó terveket főztek már régen Moszkvában és az Idő — kétségtelen — nekik dolgozik Washigton következetesen öngyilkos jószántából. A közelkeleti harci cselekmények részletesebb elemzése helyett szorítkozzunk néhány megfigyelésre. 1.) Tel Aviv a legkisebb sikert azonnal lándzsahegy végről világszerte közölte, miközben Kairót nyilván az oroszoktól tanult hírzárlat jellemezte. 2.) Kétségtelen tény volt, hogy az arabok meglepő eredményeket értek el. így a folyvást körülzártnak emlegetett 3. hadseregük inkább azt a benyomást kelti, hogy az erősen befészkelte magát a csatorna keleti partvidékén s így a "törököt fogtam, de nem enged” állapotra emlékeztet az eset. 3.) Olyan óriási anyagcsaták zajlottak le, hogy ha a háború 11. napján Izrael nem kap sürgősen amerikai utánpótlást, fegyverszünetre kényszerült volna. De a jelek szerint — mintegy a hitelek kimerültével — a két háborúskodó újabb hadianyaggal való ellátása egyelőre megszűnik és így mind Washington, mind Moszkva hajlandó a UN hatáskörébe utalni a fegyverszünet érvényesítését. 4.) Idetartozik új fegyverek kipróbálása; köztük a szenzációsként emlegetett, szovjetgyártmányú, nagyhatásúnak elismert SA-6 röppentyű kézrekerítése. Ezt most az amerikai szakértők tanulmányozzák ... 5.) A lélektani hadviselés rendjén meg kell említeni azt a félrevezető megnyugtatást, amely azt hirdette, hogy az arab olajszállítmányok megszüntetése nem érinti az USA olajszükségleteit... Másnap már az ellenkezőjét hallhattuk. DIPLOMÁCIA VAGY HISZTÉRIA? "Ha Európa veszélyben van ...” c. alatt fejtegettem földrészünk fenyegetettségét. Azóta csaknem váratlan fordulat következtében ez a veszély olyan ijesztő mértékben növekedett, ami a legsötétebb kilátásokat rajzolta elénk. Szaporodtak a szembenálló felek részéről a kölcsönös figyelmeztetések. Ilyen az, amikor az Afrikai Egység-szervezet (OAU) 41 államából már 20-nál több megszakította a diplomáciai kapcsolatot Tel Avivval s ugyanekkor vagy 20 arab állam mintegy démarhe-ot intézett Washingtonhoz! Mindez és Kína, majd Európa és Japán áUé foglalása az arabok mellett természetesen közvetve-közvetlenül érintve az Egyesült Államokat, azt jelenti egyik kartársam féltréfás véleménye szerint, hogy "Izrael legnagyobb diplomáciai győzelmét aratta, hiszen sikerült neki felsorakoztatnia Amerika ellen csaknem az egész világot, még Indiát, Washington kedvencét is pedig ennek megnyugtatására szolgálhatott volna, hogy a minap a szegény pakisztáni Buthot a nagy pártfogó elutasította... S az sem lesz meglepő — folytatta —, ha egy szép nap még az Egyesült Nemzeteket is otthagyják az arabokkal rokonszenvezők...” Még mulattunk ezen a szellemességen, amikor újabb válságról érkezett hír. Arról, hogy miután az USA kongresszusa Nixon kérésére habozás nélkül megszavazott 2 billió 200 millió dollárt Izrael hadianyaggal való megsegítésére, ezt a hadianyagot az OTAN államai repülőterei felhasználásával akarták eljuttatni. Ámde a célbavett európai államok — Hollandia, Belgium, Portugália kivételével — úgy vélték, hogy ilyenképp mivel a Szovjet meg az araboknak szállít fegyvereket, olyan összeütközésbe keveredhetnek, ami végzetes lehet Csonka-Európára nézve — megtagadták az USA repülőgépei leszállását és szerelését. (Portugália, remélve az állandóan szőnyegen forgó gyarmatai kérdésében az USA további támogatását a UN-ben, sietett az Azori-szigeteken az amerikai támaszpontokat rendelkezésre állítani.) Az így támadt válságot csak fokozta az OTAN-államok előzetes értesítése nélkül elrendelt amerikai riadókészültség nyomán a diplomáciában szokatlan baklövések sorozata. Elsőül megint Washington követett el ilyet, amikor a State Dpt. a német követnek keserű szemrehányásokat tett, hogy Bonn nem volt hajlandó résztvenni az Egyesült Államok elhamarkodott akcióiban. Washingtonban azonban elfelejtették, hogy a múltkor béke Nobel-díjjal kitüntetett W. Brandt csak reálpolitikus meglátással ragaszkodott Nyugat-Németország semlegességéhez. Álláspontja híven tükrözi a gyorsan változó világpolitikai viszonyokhoz nehezen alkalmazkodó német elmejárást. Példáját adja a doktrinális elvekhez a hitleri időkben wagneri mélységekig ragaszkodó népnek, amely nehezen tudja követni a hűvös mérlegelést színlelő, de mozgékonyán kapkodó angolszász-zsidó politika kanyargós útjait. Örökös tökéletességre törekvő, ismét wagneri mélységet kereső lelke a belésulykolt kollektív bűntudat túlzásával most olyan tökélyre tett szert a világbéke érdekében, amibe nem fért el az USA hirtelen irányváltoztatása. Ez szöges ellentétben állt elvégre a hónapok óta muzsikált kissingeri béke szirénhangjaival. S ha már itt tartunk, ne felejtsük, milyen tragikomikus a béke Nobel-díj megfelezése! Tragédia a megfelezett s máig is véres csatákban pusztuló délkelet-ázsiai népeknek, nevetséges, hogy a békeszerzésben megbukott jelölt mégis hajlandó elfogadni a békedíj felét. Hja! a pénzszeretet mindenek előtt... Mindenki kérdezheti: lehet-e megfelezni a békét azért, mert divat Yalta óta Salamon kevésbbé bölcs utódai ítéletével kettévágni országokat, nemzeteket, földrészeket? Különben Kissinger dr. újabb utazgatásaihoz jó szerencsét kívánva, kevés reményt fűzünk sikeréhez. Washington baklövését pár nap múlva James Schlesinger honvédelmi államtitkár sietett Európába repülve az OTAN értekezletén kimagyarázni. De a tárgyalásokról kiadott jelentés csak megerősíti a tavasz óta ;-táplált gyanút a kissingeri tervvel szemben, hogy az USA az atlanti szövetséget még szorosabb gyeplőre szeretné fogni. Azonban most már kiderült, hogy az USA baljós gyámkodása csak arra szolgált, hogy az URSS-t alkalmasint büntető-expediciókra ingerelve — amint ez 1956- ban és 1968-ban történt! — a feszültség állandósításával Európát rettegésben tarthassa. A másik incidenst Tel Aviv provokálta, amikor Párizs ellen rohant ki, a francia álláspontot "jellemtelen kisszatócs politikának” bélyegezte és a Közös Piac külügyminiszterei brüsszeli döntését De Gaulle visszajáró rossz szellemének rótta fel. — A döntés azért figyelemreméltó, mert a UN Biztonsági Tanácsa 1967. nov. 22-én hozott 262. sz. határozatára utalva sürgeti a konfliktusnak "megfelelő keret” ("cadre approprié”) között folytatott tanácskozás során való megoldást. De hát éppen a magyarok tudják, mit ér, ha a UN akár egy sorozat határozatot is hoz ... Izrael pedig nyilván ezen a Megint sok baj volt a nyugat-német kormány megbízásából kiadott iratgyűjteménnyel, mely a nyugati és keleti fronton fogságba esett tíz és fél millió német hadifogoly sorsát ismertette. Legutóbb 1971. október 22- én foglalkozott a bonni országgyűlés e hatalmas dokumentációs anyag közzétételével, melynek összeállítását egy tudományos bizottság 14 évvel ezelőtt kezdte meg. Eddig már 16 vaskos kötet áll készen, de még további 22 kötet lát napvilágot az év végéig. E kötetek kül- és belföldi tudományos könyvtárakban állnak majd az érdeklődők rendelkezésére. Minden kötetből 800-800 drb van már kinyomtatva egy bielefeldi nyomdában, s ott várják, hogy megjöjjön az engedély azok nyilvánosságra hozatalára. Eddig 3.2 millió márka költséggel járt ezen Nyugaton és Keleten egyaránt egyedülálló hadifoglyokkal foglalkozó adatgyűjtemény előkészítése. E hatalmas anyag kiadásának az a célja, hogy a szövetségi kormány megbízásából kikutassa és ismertesse a több, mint 10 millió német hadifogoly sorsát, felderítse az eltitkolt szovjet hadifogolytáborok mibenlétét, tisztázzon rémhíreket, feltételezéseket és hamis dátumokat. 1958- ban kezdte meg munkáját az a tudósokból álló bizottság, mely volt hadifoglyokkal és a nyugati államokkal együtt anyagot gyűjtött és osztályozott a német hadifoglyok sorsáról. Eleinte csak arra gondoltak, hogy a német hadifoglyok sorsáról két tanulmányban inkább csak áttekintés céljából kimutatást készítsenek a kormány belső használatára, de később oly sok anyag gyűlt össze, hogy 20 külön tanulmány lett belőle. A német forrásanyagon kívül a bizottságnak sikerült beszereznie adatokat a volt győztes hatalmaktól is: Belgiumtól, Hollandiától, Luxemburgtól, Franciaországtól, Angliától, Kanadától, az USA-tól és Ausztráliától. A keleti országokból ezzel szemben semmiféle anyagot sem kapott a bizottság. A bizottság ez évvégén fejezi be működését. 14-ávi munka után 20 kimutatás készült el: 9 a Szovjetunióban fogva tartottakról, 2-2 az USA-i és az angliai foglyokról, 1-1 pedig a franciaországi, lengyelországi, csehszlovákiai és a Benelux-i volt német hadifoglyokról. Egy további tanulmány tárgyalja a foglyok szellemi és kulturális életét a nyugati államokban s végül egy külön zárókötetben ismertetik a munka lefolyását, a forprecedensen fölbátorodva, veszi semmibe a UN határozatait. Viszont az említett 262. sz. határozat s mások, e tárgyban hozottak ismeretében teljesen illogikus és ildomtalan zsarolásról beszélni, amikor az arabok tehát jogos követeléseik megvalósítása érdekében például az olajszállítás korlátozásához folyamodnak. A kitört válság a jelek szerint jót tett Csonka-Európában: a Közös Piac vezetőit rádöbbentette arra, hogy a gazdasági érdekeken túl, sőt éppen ezek védelmében politikai egyetértésük, összeműködésük elengedhetetlen. Bár jelen írásomban is csak a leglényegesebbekre kényszerülök, mégis menthetetlen mulasztás lenne, ha nem említeném az újabb rumén fordulatot: Moszkva és Peking felé udvarol s most ezek pro-arab politikájával szembefordulva, eladja az Izrael oldalán állóknak olaját. — Kétlaki szerep kétes dicsősége nem a mi gondunk. rásokat, a módszereket, s a kutatás eredményeit. Két külön füzetben jelennek meg naplórészletek, a nyugati államok őrizetében 1942—1948 között élt foglyok tollából, valamint 1945—1949 között a Szovjetben fogvatartottak előadásában. E tudományos bizottság vezetője Dr. Erich Maschke, heidelbergi egyetemi rendes tanár, ki maga is a Szovjetunióban tartózkodott 1953-ig. A munka elvégzéséhez a szövetségi kormány pénzbeli támogatást nyújtott, de a bizottság teljesen függetlenül járhatott el. Földrajzilag tekintve a munka igen kiterjedt volt, hiszen mindenütt voltak német hadifoglyok: egész Európában, Afrikában, Amerikában és Ausztráliában. A 10.5 millió fogoly közül 3.1 millió volt a Szovjetunióban, 3.8 millió, amerikai és 3.3 millió angol őrizetben. 237-ezer német katonát a franciák fogtak el, míg 65- ezer német és olasz fogoly észak-afrikai táborokban élt. Az orosz táborokban 1.1 millió német katona halt meg, közülük 250- ezer már elszállításuk előtt elpusztult a kimerültségtől. 1949 őszén az oroszok egy hatalmas elítélési hullámot rendeltek el és 1950 májusában még 28.500 németet tartottak vissza, mint állítólagos háborús bűnöst. A vádak sokszor végzetes félreértésekből származtak, egy berlini földalatti vezetőt (S-Bahnführer), mint SS tisztet ítélték el (SS-Bannführer), egy katonánál megtaláltak egy teherautó hajtási engedélyt ‘‘égető motorokra”, s őt téves értelmezésből, mint koncentrációs keretlegényt ítélték el sokéves szabadságvesztésre. A német hadifoglyok sorsának tadományos adatokkal bizonyított ismertetése meg fogja akadályozni, hogy legendák keljenek szárnyra róluk és hidat fog verni a volt győztesek és legyőzöttek között. A nyugati államok nemzeti könyvtárai mind meg fogják kapni e művet, mely e népek közös sorsának egy igen szomorú és sötét korszakára derítenek fényt. ♦ A német hadifoglyok sírjainak gondozására alakult bizottság a következő kimutatást tette közzé az elesett német katonákról: elpusztult 2.186.000 német harcos a Szovjetunióban, 561.000 Lengyelországban, 177.600 Csehszlovákiában, 113.800 Jugoszláviában, 84.000 Magyarországon és 39.000 Romániában. (Árgus) Bonni diplomáciai levelezőnk jelenti
