Szittyakürt, 1974 (13. évfolyam, 1-5. szám)
1974-03-01 / 3. szám
Szocializmust — magyar ♦♦ «ITTVAKOfeT HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA XIII. ÉVF., 3. SZÁM 1974 MÁRCIUS HÓ ÁRA: 50 cent. AA a AAa..... _____i* *AAA_A_ Nägypéntek nélkül nincs feltámadás! — Tiszta márciusi nap volt. A fogházudvar felett hideg tavaszi, böjtelőtti szelek fújdogáltak s csak nagynéha suhant át a fénylő napsugarak előtt egy-egy kósza felhő. Nyilván lepillantott a vérgőzös udvarra s aztán örült, hogy nem embernek született s főleg nem magyarnak és továbbvágtatott békésebb vidékek felé. Pontosan egy óra volt, mikor bent a fogházban a síri csődben ismét lezárták a cellákat és csak az elítéltekért siető fegyőrbakancsok tompa zuhogása hallatszott. Először Gera Józsefet vitték le az udvarra, ahol már készen állott a durva fából ácsolt négy bitófa, alig pár lépésre a fogházudvar piszkos-barna színű nyerstégla fala előtt. Szemben a bitófákkal állították fel a bíróság zöld posztóval letakart asztalát. Ott foglalt helyet a népbíróság és az ügyészek. A négy fegyőr szinte nem is kísérte, hanem a föld fölé emelve a levegőben vitte az első áldozatot Gera Józsefet. Aztán megálltak a bírói asztal előtt és Jankó Péter tanácselnök felolvasta a kegyelem elutasítását, de hangját alig lehetett hallani, mert a tömeg — nehogy megismétlődjék a Bárdossy-féle jelenet — torkaszakadtából ordítozott. Aljas, trágár szavak röpködtek a levegőben s Gera József már ott állt az első bitófa alatt. Bogár József két pribékje összekötözte kezét-lábát, majd nagy gyakorlattal felhaladt a bitónak támasztott létrán, Gera nyakába illesztette a kötelet — s az első áldozat megtért az örökkévalóságba. A tömeg magánkívüli őrjöngésbe csapott át és közvetlen közelről gyönyörködött a bitófán lógó első áldozatban. A fegyőrök azonban ismét visszaszorították a kivégzési hiénákat, mert megérkezett a második mártír: Beregffy Károly, a Szálasikormány volt honvédelmi minisztere. Mikor ott állt a bitófa alatt, világosan látszott, hogy az utolsó Miatyánkat mormolta az ajka. Bogár — annak ellenére is gyorsan végzi feladatát, hogy a tömeg, mint egyetlen szavalókórus, kiálltja feléje: "Lassan, Bogár, lassan!” Működnek a filmfelvevőgépek, dolgoznak a fényképészek, hiszen nemcsak a kommunista, de a polgári világ sajtója is drága pénzeket fizetett az elvetemült gyilkosságokról készült képekért. A harmadik áldozat Vájná Gábor.- Nyugodtan, szemrebbenés nélkül hallgatja Jankó Péter szavait s aztán pár perc múlva rajta is beteljesedik az embertelen bosszú. A négy bitófa közül három már megteremte a maga szomorú gyümölcsét, a hóhér a halál bekövetkezte után mind a három arcot piszkos, szennyes kendővel takarta le. És most következett az igazi pillanat. A bosszú beteljesedésének moraja futott végig a tömegen, mikor Szálasi Ferenc alakja megjelent az udvarra vezető ajtóban. Egyszerre felcsattant az üvöltés s 1946. március 12-ének drámája elérte csúcspontját. Valami ismeretlen ok miatt őt nem fogták közre a fegyőrök s teljesen szabadon tette meg a bírói asztalhoz, majd a bitófához vezető utat. Az ordítozás és kiabálás egy pillanatra sem szűnt meg, hiszen jól tudták, ha bárbmit is mond ez az ember a halál küszöbén, akkor azt pár órán belül millió és millió magyar ismétli és írja fel a lelkében, mint ahogyan azt alig egy hónappal azelőtt Bárdossy László esetében tették: "Istenem, szabadítsd meg Magyarországot ezektől a banditáktól!” Azután Szálasi Ferenc, akinek pártjára és mozgalmára a Hortyrendszer minden üldöztetése ellenére is az ország negyven százaléka szavazott és a sorsdöntő hetekben a nemzet mögötte sorakozott fel, ott állott a bitófa alatt, s mikor Bogár — akinek ezútal először remegtek a kezei — a kötelet zavarában az ajkára helyezte, akkor nyugodtan felszólt, hogy: lejjebb. A kivégzésnél jelenlevő fiatal katolikus pap felnyújtotta a feszületet, amelyet Szálasi Ferenc megcsókolt, aztán a hóhér ezúttal is teljesítette kötelességét... Nagypéntek nélkül nincs feltámadás! (Fiala-Marschalkó: Vádló bitófák c. könyvéből.) ~V^ ” VW ~\i^ 1 " -VV»J ......... -NAHT" MH1- -tfAW ■ ■nww»" "»VW*“ LÁSSUNK VILÁGOSAN! A világkormány-összeesküvők egyedüli ellensége minden függetlenségre törekvő nemzeti megmozdulás. A moszkvai bolsevizmus nemhogy nem ellensége a New York-i fináncimperialistáknak, hanem egyenesen sátáni politikájuk szolgálatrakész végrehajtója. 1917-ben ezek a pókhasú bankárcionisták (Khun, Loeb & Guggenheim, Max Breitung, stb) pénzelték a Trockij—Bernstein államcsínyt, és azóta is ezek a dollárgenszterek tartják fenn a kremli rémuralmat, ezek a csekkdiktátorok mentik meg a szovjet hóhérokat az összeomlástól (búzaügylet, az 1973- as amerikai export a Szovjetbe hétszerese az 1970-inek). Ezek az urak ugranak rá egycsapásra minden olyan mozzanatra, amelyben a tőlük független erők felbukkanását vélik felfedezni. Naív filozófia vagy jóhiszemű félremagyarázás minden olyan kísérlet, amely pl. 1956-os szabadságharcunk amerikai cserbenhagyását nem az egyedül helyes tényállásból vezeti le. Abból a nyilvánvaló tényből, hogy egy független, nemzeti Magyarország megszületését mindenképpen meg kellett akadályozni éppen úgy, mint a bolsevista bandák leverésére hivatott fehér orosz hadseregek diadalát. Muskie az 1972-es elnökségi kampány jelöltje pl. arcátlanul be is vette programjába a kommunista rombolásnak elejét vevő “görög diktatúra” elleni harcot, és ugyanekkor a legmeszszebbmenő támogatásáról biztosította az agresszív, területrabló Izráelt és teljes hévvel követelte a Szovjettel való "megbékélést”. Mint ahogy az igazi Magyarság fokmérője ősiségünkhöz, őstörténetünkhöz való viszonyulás milyensége, úgy mutatkozik meg a politikai hovatartozás a nemzeti kormányok, támogatása ügyében is. Görögország erre jó példa, mert a görög nemzeti kormány a lehető legszűkebb keretbe szorítja a New York-i világkormányzók befolyását és mert horribile dictu Görögország nincs aktív diplomáciai viszonyban Izráellel. Csak vessünk egy pillantást a CFR irányította sajtóra és a bolsevista méliára és akkor rögtön felfedezzük a teljes azonosságot; Görögországot mindkettő egyformán csépeli. Csilében mint tudjuk megdöntötték az országot káoszba taszító kommunista Allende rezsimet. Ezt követően az amerikai sajtó részvétsiránkozásba kezdett az "ártatlan mártírok” felett, és pocskondiázta a "fehér terrorlegények” akcióit. Ugyanilyen hangnemet ütött meg a Moszkvából irányított vörös információs gépezet is. A Bilderberger-Trudeau vezette Kanada politikai menedékjogot ad az allendei népnyúzóknak, a szoknyapecér Kennedy szenátor pedig javaslatot tesz a csilei nemzeti kormány bojkottálására. A legjellemzőbb példa minden kétséget kizáróan Mindszenty hercegprímásunk esete. A pápa — aki szintén a New York-i páholy képviselője, a zsidó származású Montini család sarja — megfosztja Zászlós Urunkat rangjától, mert a prímás útjában áll annak a megbecstelenítő — áruló judeo — keresztény vatikáni politikának, amely a nemzeti érzést megölő, a templomokat magtárakká alakító bolsevistákkal való puszipajtásságot tartja legmagasztosabb feladatának. Nos, Mindszenty menesztését mind az amerikai sajtó, mind a szovjet orgánumok egyforma megnyugvással és kevéssé leplezett vagy leplezetlen kárörömmel vették tudomásul. S mindezt akkor teszik, amikor Szolzsenyicin bátor regénye miatt életét kockáztatja, amikor Litvániában hajtóvadászatot rendeznek a hazafias hívők ellen, amikor Csína egymás után pellengérezi ki a szovjet zsarnokság gaztetteit a szabadságukért, hitükért küzdő nemzetiségek irányában. Ügy mondják, hogy az ember nagy megrázkódtatások idején ismerhető meg igazán. Hozzátehetjük: őstörténeti múltunkhoz való viszonyuláson lehet lemérnünk ki-ki magyarságtudatának hatékonyságát és a nemzeti mozgalmak, valamint a plágium-bibliára alapított judeo-keresztyénség megítélésében vagyunk képesek legjobban megállapítani embertársaink igazi politikai hovátartozandóságát. Akit nem tölt el büszkeséggel és méltó tenniakarással ősi nemzetünk dicső útja, aki a judeo-keresztény egyházakat továbbra is a bolsevizmus elleni harc bástyáinak tekinti, aki a szovjetellenes nemzeti felszabadító harcok helyett holmi világbaráti, megfoghatatlan emberbaráti zagyvaságok után futkos — az mind akarva-nemakarva a CFR világpáholy, a cionvilágdiktatúra híve és istápolója. Kérkedhetik azzal a kétes dicsőséggel, hogy névtelen koporsószege lett a független nemzettudat és nemzetakarat nagyságának. A magyar őstörténet, a nemzeti függetlenségi harc, a judeo-keresztyén egyházak kitűnő szeizmográfok; jelzik kik harcostársaink, kik a tutyimutyi mindegyemberek, kik ügyködnek ellenünk. Megmutatja, hogy csak a magunk harciasságára, csak a nemzeti megmozdulások feszítő erejére és a turántestvér Csina szövetségére számíthatunk. Azt is tudjuk viszont, hogy ez az erő mélyebb gyökérzetű, hatalmasabb és igazabb mint a nemzetek megfojtására irányuló cionszovjet valutaösszeesküvés. Hiába hát minden erőlködés ti a CFR párnázott ajtajai mögött kotyvasztó, brezsnyevékkel, áruló egyházfejekkel sakkozgató Urak! Ördögi játékokra végérvényesen pontot tesz a közelgő Turáni Évezredforduló; a nemzeti erők szülte, hatalmas Messiás-Igazság! (VTYZ) EMLÉKEZÉS SZENTELEKY KORNÉLRA • A Szabadkán megjelenő Üzenet című folyóirat gazdag tartalmú emlékszámmal ünnepelte meg a kiváló jugoszláviai magyar költő, elbeszélő, kritikus és irodalomszervező születésének nyolcvanadik és halálának negyvenedik évfordulóját.
