Szittyakürt, 1974 (13. évfolyam, 1-5. szám)
1974-03-01 / 3. szám
\ 2. oldal $mmKö*T 1974. március hó GÁLFI GÉZA dr.: Lesz-e háború az idén? Ha igen, hol? A “Spiegel" 1974. feb. 11-i száma igen részletes beszámolót közöl e kérdéssel kapcsolatban. Említésreméltó, hogy a Newsweek a múlt nyáron a NATO hírszolgálatának jelentése alapján körülbelül hasonló eredményekre jutott. De hát beszéljenek a számok: Európában a varsói szerződés 23.200 harckocsijával szemben a NATO csak 8.650-nel rendelkezik. A Newsweek ehhez azt is hozzátette, hogy a varsói szerződés hadianyagát másfél év alatt amphibiákká átalakítva, nukleáris töltettel ellátva, minőségben is jóval a NATO-é fölött áll. Légi erő vonalán az elsőnek 5490, a másodiknak 2776 repülője, az elsőnek 64 rakétaelhárító röppentyűje, a másodiknak 0, középtávú röppentyűben az elsőnek 600-ával szemben a NATO-nak állománya 0. — A Szovjet 1968 óta megkettőzte az interkontinentális kilövőállomásait. Jellemző minderre, hogy bár 1971- ben a XXIV. pártkongresszus elsőbbségi jogot biztosított a fogyasztási javaknak a termelő-eszközökkel szemben, mégis 1973-ban a nehéz ipari termelés bevallottan 8.2%-kaI, a fogyasztási javak termelése csak 5.9%-ra javult. Grecsko hadügyminisztert pedig bevették a politbüróba. Erre eddig csak egy eset volt, amikor Zsukovot 1957-ben 4 hónapra oda beválasztották. — Kissingert 1973 májusában, moszkvai látogatásakor Brezsnyev meghívta a szavidovoi erdőbe vadászatra és a U.S. News & World Report szerint ezt mondta vendégének: "A Szovjet már nem várhat sokáig arra, hogy Kína ellen megkezdje vállalkozását...” Mire a párizsi L'Aurore nemrég azt írja: .. az év eleje óta úgy látszik, hogy Mao igen komoly összecsapásra készül a Szovjettel...” Távolkeleten, a kínai határon a Szovjet 1968 óta hadosztályai számát 15-ről 49-re emelte! Nyugati becslés szerint a szovjet erővel szemben 64 kínai hadosztály áll, ami a varsói Polityka szerint kétmillió embert tesz ki. Mao összhadereje kb. 3 millió katona és 12 millió népfelkelő-milicia, ami a tartalékkal együtt kb. 60 millió fő. — Viszont mindössze 5 páncélos hadosztálya van 4000 elavult szovjetgyártmányú harckocsival. A légierőknél 220.000, a haditengerészetnél 160.00 fő szolgál. (A Le Nouvel Observateur nemrég megállapította, hogy gyakorlatilag a kínai haditengerészet mitsem ér, bár újabban van egy atommeghajtású tengeralattjárója.) — Csehszlovák forrás úgy tudja, hogy a kínaiak évente annyit költenek, mint Nyugat- Németország, azaz 27 milliárd márkát, míg a Szovjet 63.8 milliárdot! A Szovjet legújabban 70 határmenti légibázist telepített s a földalatti A-bombái tárolására ötről 19- re emelték a raktárak számát. Ugyanekkor jó közlekedési hálózatot építettek ki. Dél felől is fokozatosan körülkerítik Kínát. 1973. május 12- én 3 szovjet hajó Formoza felől elindult kikémlelni a kínai partokat. Ma a Szovjet Kelet felől teljesen el tudja zárni egy esetleges onnan jövő támogatástól. (Egyébként az izrael— arab válsággal kapcsolatban Kína érdeke ma az, hogy a Szuezi-csatorna minél hosszabb ideig zárva maradjon, mert így a szovjet flotta kijutása az Indiai-óceánra Dél-Afrika megkerülésével 3 hétig tart!) Kína minden jel szerint készül a háborúra. Iparát decentralizálja, a határvidék lakosságát kiürítik, a pekingi földalatti villamoshálózat lényegében A-biztos fedezék lenne. Légoltalmi gyakorlatokat tartanak s a magas épületeken légvédelmi ágyúkat helyeznek el. — A kérdés most az, hogy kitör-e ez a háború? — A Spiegel nyugati megfigyelők vélekedésére támaszkodva azt írja, hogy a rendkívül hosszú határ — 6000 km! — miatt ez elképzelhetetlen. A hoszszú kínai—szovjet határra célozva a Washington Post "veszélyes csapdáról” tesz említést, bár mindenki előtt világos, hogy a látszólagos ideológiai ellentét a Szovjetunió imperialista törekvéseit takarja. A Szovjet sajtó mesének minősíti kínaiak szovjet támadásra hivatkozásait, amivel csak belső bajairól akarja Peking elterelni a figyelmet. — Végső elemzésben a Newsweek úgy véli, hogy Kína majd 1976-ban lesz olyan helyzetben, hogy az orosz ellen fel tudjon lépni. A Der Spiegel szerint a szovjet "elővágás”-ra azaz időpont a legmegfelelőbb, amikor Kína még nem tud "visszavágni”. Jóllehet ma Kínának van vagy féltucat olyan atomrakétája, amivel Szibéria jelentős részét, Vladivosztoktól Taskendig (sőt Tokiót is!) elérheti, mégis a szovjet fölény ma kétségtelen. Senkisem tudja, mi lesz a jövőben. Magyar szempontból természetesen szerencsésnek tarthatnánk, ha kitörne valami, azzal a föltétellel, hogy mindebből kimaradjunk. Egyrészt, mert kevesen vagyunk, fogyunk, minden csepp magyar vér pótolhatatlan; másrészt, ha ismét vesztes oldalra kerülnénk, ez a nemzet teljes megsemmisülésével egyenlő. A jövőt nem úgy kell látnunk, ahogy azt mi szeretnénk, hanem úgy, ahogyan az tárgyilagos szemlélet szerint alakulni fog. Ne keverjük össze a "sein” síkját a "sollen”-éval, amint ezt már nekünk vitéz Moór Gyula professzor tanította. Vámos-Tóth László: A TURÁNI KOKÁRDA őskárpátok Igaz Népe Talpra Március Idusán Büszkén Tekints Hőseidre Adjon Erőt Nap-Turán! Lelked selymén még ott fénylik Or dós Puszta, Indus Völgye ösbabilon bája ékít Ott ragyog a Nílus kincse. Téged Bendegúznak vére A szittya-hun erő sarkall, Mátyás király igaz népe Márciusi ősdalt szaval. Ötvenhat hős ifjúsága Te sumérazonos magyar Talpra frissen, hí a haza Újturánért zengjen a dal! Harsogó Turáni Ének Ébresszen Idus hajnalán, Rablánc űző Úr-Nap fényijén A márciusi kokárdán! március hó • • A szovjet revizionizmus a Földközi-tengeren történő hatalom-fitogtatásával a legmagasabb fokon veszélyezteti a peremállamok biztonságát és a valóságban a tenger legocsmányabb beszennyezőjévé lett. (Pekingi Népújság, 1973. nov. 16) PÁPAY ELEMÉRNÉ született Pánczél Erzsébet A Hungária Szabadságharcos Mozgalom Központi Vezetősége mély fájdalommal jelenti, hogy PÁPAY ELEMÉRNÉ nemzetesasszony — mozgalmunk kultúrmegmozdulásainak szervezője és irányítója — hosszú szenvedés után Clevelandban 1974. február 15-én tragikus körülmények között elhunyt. Pápay Elemérné nemzetesasszony virágerdőbe temetkezett ravatala előtt Prof. Paposi-Jobb Andorné az alábbi szavakkal búcsúzott felejthetetlen halottunktól: Sirató Magyar Testvérek! Egy drága magyar testvérünk, Pápay Elemér lelkét sötét fellegek borították el. A kegyetlen sors nem válogat. A mi hangulatunkat is csavargó keserűség önti el, de különösen az én lelkemet marja egy zord és el nem viselhető tény: az hogy egy mélyen tisztelt asszony, a nagyon-nagyon kedves barátnőmet, Erzsébetet, a végtelenül tisztességes és odaadó Pápaynét, nem üdvözölhetem többé élő szóval. őt kimagaslónak véltem a példás magyar asszonyok között, mert ajkairól az édes magyar szó, mint gyöngyszemek hullottak fülembe. őszinte, magyaros baráti szeretete és egyéniségének forró vonzása a nemzetiségi különbségek olykor vastag falát is úgy szét oszlatta mint a gyenge őszi szél az égő falevél füstjét. Még most is tisztán emlékezem utolsó szavaira, amikor egy telefonbeszélgetés végén él elköszöntem tőle, mondván, “Kezét csókolom, Erzsébet”— s ő azt válaszolta, hogy “Viszontlátásra Zsuzsika.” Őh, magasságos Magyarok Istene! Viszontlátásra Erzsébet, kedves Pápayné. Találkozni fogunk még szemtől-szembe a Nagy Hadúr közelségében, az örök Mindenségben. De Erzsébet, türelemmel legyen, mert hosszú időre szóló munka maradt még hátra számunkra, édes magyar hazánk szolgálatában. Az arab-turáni ellenakció sikeréért Teljes ütemben működik az anticionista ellenakció. A pénzeszsákjaikon pöffeszkedő bankárcionbárók mindenre gondoltak csak erre nem. A cionista rakétával szemben megjelent az arab—turáni ellenrakéta; Kissinger ellenében az agyafúrtságban egyenértékű Yamani vette kezébe a párbaj kardot. Az arabok egységesen követelik vissza a zsidók által 1967-ben elfoglalt Jeruzsálemet; az USA elleni olaj embargónak ez az ára! Csauseszcu Kína megbízásából az arab országokban egy független Arab—Palesztina mellett szállt síkra. A japán külügyminiszterhelyettes pedig, kijelenti a Tokióban (!) járt egyiptomi kollégájának, hogy az immáron 25 éve szenvedő, és a zsidóktól megalázott Palesztina számíthat a Japán tőke támogatására. Kína sugallatára Pakisztánba (!) anticionistaélű izlámvilágtalálkozót hívnak egybe, amelyre az arab partizánok is hivatalosak. Ugyanakkor mint ez lenni szokás, a bajban a cinkosok egymást vádolják a sikertelenségekért. Izraelben nem tud megalakulni a kormány; veszekednek, egymást marják. A főok a civakodásban állítólag a bevándorlási törvény módosítása; az ortodox párt — aminek koaliciós partnersége nélkül a bajokba belebetegedett Golda Meier nem tud kormányt alakítani — csak azokat akarja beengedni Izraelbe, akiknek anyja is zsidó volt. A New York-i CFR cionisták között is fellángolt a belső harc; a militáns radikálisok, ezek a nemzetközi cionnacionalista vérebek Szolzsenyicin kitoloncoltatása kapcsán Nixingeréket azzal vádolják, hogy a detente a rabnépek kárára történt és követelik, hogy a detente ára a Szovjet keleteurópai gyarmatainak a felszabadítása legyen. Ezt azért sürgetik ugyanis, mert attól tartanak, hogy a Szovjet előtt való feltétel nélküli, gyáva amerikai "lefekvéstől” vérszemet kapnak a nemcionista grecskóféle ruszkik. Akkor még mindig jobb egy legyengült, de mégis csak cionisbolsevista rendszer a felszabadult népek amerikai irányú hálájával egyetemben mint egy ciontőkén megerősödött, de ellenük fordult szlávnacionalista szuperhatalom. Egy azonban teljes bizonyossággal állítható: a CFR világhatalmi cionizmus, a Gromiko—Kissinger ciontandem bajban van! Bajba került, mert az anticionista, antibolsevista, antiszovjet arab—turáni erős jogos ellenösszeesküvést szőttek elnémításukra. Ezt a folyamatot mi turán-magyarok a legnagyobb megelégedéssel fogadhatjuk! Ha számításba vesszük, hogy elsődleges célunkat; hazánk felszabadítását már a pácba került halálos ellenségeink is lehetőségnek emlegetik, akkor szülőföldünk Turáni Megújhódó Szabadsága valóban hamarább eljön, mint valaha is gondoltuk volna! Adja az ősmagyar Isten úgy legyen! (T) • Miként válhat egy szocialista imperialistává? Ez a valóságán nem csodálni való, ha az ember egy kicsit tanulmányozza a nemzetközi kommunista mozgalom történetét! (A kínai UNO-delegátus Tjiao Kuan mondotta az UNO közgyűlésén (Peking Rundschau, 1973. okt. 9.)
