Szittyakürt, 1974 (13. évfolyam, 1-5. szám)
1974-02-01 / 2. szám
12. oldal «ITTVAKÖlrr 1974. február hó láttam, ennél megfelelőbb nevet nem is lehetett volna rá találni. De mi köze volt annak a szegény fél-burzsuá Puskinnak ehhez a rostélyoshoz? Mert ezzel az elnevezéssel még a pártvonalat sem elégítették ki, csak annyit tettek, hogy az egyik burzsuá nevét felcserélték egy orosz burzsoá névre. Ez a rostélyos ezt is kibírta és túléli ezt is. Reméljük, hogy egyszer még jön olyan idő is, hogy valaki majd ad neki egy jól megérdemelt, becsületes nevet, magyar nevet, mivel ez a rostélyos ízében, zamatéban, megjelenési formájában semminek másnak nem mondható, csak magyarnak. • Megérkeztek a meghívók és jelentkezési lapok az 1974. évi Sárospataki Nyári Kollégiumon való részvételre. "A Rákócziak ősi városa és az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége 1974. július 17—augusztus 16 között ismét nyári tanfolyamot szervez a külföldön élő magyar származású 15—18 éves fiatalok részére, akik el akarják mélyíteni magyar nyelvi ismereteiket és tájékozódni kívánnak a magyar művelődés kérdéseiben. A tanfolyam helye: Erdélyi János Kollégium, Sárospatak, József Attila u. 9.” Ez eddig még rendben volna, ez egy szép és magasztos dolog, csakhogy azt nem értem, hogy erre a meghívóra miért kellett a piros-kékfehér, cseh színeket rányomni. Nagyon is látszik a szándékosság, mert az egyik oldalra rányomták a pirosfehér-zöld, magyar színeket, ugyanakkor a másik oldalra rányomták a cseh színeket. Csak azt nem tudom, hogy miért? Ha küldtek volna ilyen meghívókat a cseh megszállta Felvidékre is és onnan is várnának vendégeket akkor még megértem ezt, (nem nagyon, de legyen), azonban kétve hiszem, hogy a Felvidékről bármely fiatal is ki tudná fizetni a nyári időszak 180.— U.S. dolláros költségeit. December elején a Kollégiumnak írt levelemre ebben a kérdésben még a mai napig válasz nem érkezett és egészen biztos vagyok benne, hogy az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége nem is fog, mert nem is tud az idevonatkozó kérdésre válaszolni. Mindenesetre azért még reménykedem. Én hiszek a csodákban. Kezembe került egy igen érdekes könyv. Egy újabb iskolapéldája annak, hogy olyan valaki ír a háborúról, aki még puskaport sem szagolt életében. A könyv címe: Enemy at the Gates, The Battle for Stalingrad” (Az ellenség a kapu előtt, a sztálingrádi harcok története), írója egy Villiam Craig nevű egyén. Kiadta a Reader Digest Press E. P. Dutton and Co. New Yorkban. Azt még megbocsáj tanám az írónak, hogy orosz barát, mert hát ez az ő egyéni joga, hogy milyen barátai vannak, de amit rólunk vagy velünk magyarokkal kapcsolatban ír, az égbekiált! A 14. oldalon felülről lefelé a 12. sorban (szabadon fordítva), a következőket írja: "A német főparancsnokság a román és a magyar front közé helyezte az olasz sereget attól való félelmében, hogy a két ősi (a kiemelés az enyém) ellenség között majd konfliktusok támadnak és elfelejtkezve az oroszokról egymás torkának ugranak”. Sajnos ez a szegény "író” nem ismeri a történelmet, mert ha számára “ősi" ellenségek vagyunk, akkor miért nem említette meg ennek az okát is mondjuk az elmúlt 50 évvel ezelőtt Erdély helyzetét, mert a jámbor amerikai nem kap egy tiszta képet arról, hogy miért is van ez az ellenségeskedés, arról már nem is beszélve, hogy kizárólag az olasz—magyar jóviszony volt az oka más katonai okok mellett is, hogy az olasz és a magyar front egymás mellett volt. Ugyanezen az oldalon a 19. sorban a következőket írja: "A magyar és román seregek tisztikara kizárólag politikai karrier tisztekből állottak, akik semmiféle katonai kiképzést nem kaptak és ezért mindkét seregben kizárólag a korrupció és a züllöttség volt a jellemző.” Erről a témáról még Nemeskürty István is másképp nyilatkozott: “Requiem egy hadseregért” c. könyvében, amit 1972-ben adtak ki Budapesten. A 23. sorban viszont már vérforraló dolgokat ír ez a Craig nevű valaki: "A magyar tisztek teljes önkénynyel szabadon korbácsolták a besorozott katonákat, kényük-kedvük szerint. Amikor a helyzet egy kissé veszélyessé vált, akkor ezek a tisztek egyszerűen mindent otthagytak és elmentek haza. Egy honvéd írta a családjának, hogy még a tábori pap is megszökött abbán a pillanatban, amikor a helyzet kritikussá kezdett válni.” Sem a könyv írója, sem a kiadója a mai napig tiltakozó levelemre nem válaszolt. De gondolom talán más is elolvasta ezt a könyvet és remélem, hogy megírta véleményét az írójáról, mert, hogy "lóhúson élünk”, meg más hasonló meséket írnak rólunk, az még hagyj án, de azért valamenynyire, ha történelmet írunk, ragaszkodjunk egy kissé a történelmi valósághoz is, mert az oroszok viszont nyíltan megírták, a "Nagy Honvédő Háború Történeté”-ben, hogy "akármilyen gyatra is volt a magyar sereg felszerelése, mégis a legnagyobb problémát a magyarok jelentették számukra és abban bíztak, hogyha a magyar frontot sikerül áttörniük, akkor az olasz és a román front a magyarok két oldalán magától összeomlik". Ami meg is történt. "Ezért minden erejüket a magyar frontra koncentrálták”. Mindenesetre nem ártana a kiadónak egy pár levelet még írni azért, hogy a jövőben, hasonló művekben követelje meg az íróitól a történelmi hűséget is, necsak halandzsákat. H. O. J. Tudomány vagy inkvizíció? ... Lapunk januári számának "Nyílt-tér" rovatában ismertettük Badiny Jós Ferenc levelét fockjenőhöz. A levélre teljes tíz hónapig válasz nem érkezett. w llenben a „magyar” kormányzat inkvizíciót indított mindazok ellen, akik a sumirológiával foglalkozni mertek. Letartóztatások, börtön, rendőrségi zaklatások voltak azok az eszközök, melyeket a nem írásbeli válasz tartalmazott. Barátaim közül sokan, akik velem levelezésben voltak — rendőrségi figyelmeztetésben részesültek, hogy szakítsák meg az öszszeköttetést velem, aki a Párizsi Orientalista Világkongreszszuson elismertettem, hogy az emberiség legősibb kultúrájának nyelve a MAGYAR. Megszereztem a Magyarságnak azt a kitüntető titulust, hogy az emberiség legősibb kultúrájának egyetlen örököse és hordozója a MAGYAR NÉP ÉS NYELV. A „magyar kormányzat” erre úgy válaszol, hogy munkatársaimat rendőrségi eljárás alá veszi. Az egyszerű logika kényszerít annak a kérdésnek a feltevésére, hogv A JELENLEGI MAGYAR ÁLLAMVEZETÉS MAGYAR ÉRDEKEKET KÉPVISEL-E? Ugyanis nincs a világnak egyetlen nemzete sem, mely ne örömmel és elismeréssel venré azt, ha részére az emberiség legősibb kultúrájának örököse valóságának tudományos elismerését biztosítják. Miután a „magyar” kormányzat éppen emiatt a tény miatt üldözi azokat, akik ennek az ősi sumir-magyar tradíciónak követői, munkásai és hirdetői — tehát azoknak a magyar-ellenes szervezeteknek a munkáját végzi el hivatalosan, akik azt hirdetik, hogy „ki kell irtani a Magyarságot, mert amíg egy magyar él, addig él a szemrehányás is, hogy az ősi MAH-GAR tudáskincset más nép tulajdonául ismeri el a világ, holott a Magyar Nép egyetlen jogos örököse a legősibb emberi kultúrának és az Isteni Kinyilatkoztatások is a Mah-Gar nyelven adattak e világnak. Az IGE NYELVE TEHAT A MAHGAR.” Nos ebben a kiirtásban főszerepet a jelenlegi és magát „magyarnak” nevező Államvezetés végzi, mert nagyon jól tudjuk, hogy „egy nemzet szent tradicióinak 'kiirtásával, elvész a nép” — miképpen az Inkák nemzeti tradicióinak, nemzeti vallásának elpusztításával a nép felszívódott a hódítókba. De fordítva is érvényes ez az emberi törvény: „a nemzeti tradíciók vallásos kegyelettel va^ ápolása adja a Nemzetnek a fennmaradáshoz szükséges erőt,” miképpen Izraelnél nagyon jól láthatjuk ennek a bizonyságait s ugyanezt teszi Kína, Japán, Oroszország és a „Népi Demokratikus Románia”, ahol már az erdélyi sumir kultúrát feltáró és bizonyító híres magyar régészt, TORMA ZSÓFIÁT is „románosították” a román nemzeti csiség gazdagítása érdekében. * * ❖ Ezzel szemben mit tesz a Magyarországi — magát „magyarnak” nevező, de NEM MAGYAR ÉRDEKEKET SZOLGÁLÓ — kormányzat által irányított „magyar tudomány”? . .. A nem magyar érdekeket szolgáló kormányzat utasítása szerint — történelmet hamisít — nyilvánvaló politikai érdekekből. Ne említsük a finn-ugor elmélet rendőrségi akciók és az u.n. Hajdú-inkvizició által való fenntartását — vegyük elő a legutolsó példát: (munkatársunk közlése) A „MAGYAR NEMZET” 1973, április 24. számában a következőket olvassuk: „Érdekes kiállítást nyitott meg Györffy György történész az ezeréves jubileumát ünneplő Esztergomban, a város történetét bemutató emlékekkel. A kiállítás kiemelt pontján az az okirat áll, amely azt bizonyítja, hogy az idén kerek ezer esztendeje annak, hogy a szászországi Quedlinburgban, amely a korai középkorban a német-római császárság birodalmi üléseinek színhelye volt, 10 ország részvételével európai békeértekezletet hívott össze I. Ottó német-római császár. A résztvevők között volt Kékfogú-Harald dán király, II. Boleszláv cseh király, I. Miesko lengyel király, Jaroszláv orosz nagyfejedelem, a bizánci császár, a bolgár cár, a beneventumi és a capuai herceg, a pápa és végül Géza magyar nagyfejedelem 12 főnyi küldöttsége.” „Györffy György legújabb kutatásai alapján bebizonyosodott újból az a történelmi tény, hogy Géza nagyfejedelem nem választhatott Nyugat és Kelet — tehat a német-római, illetve á bizánci nagyhatalom között —, a megszületendő magyar állam külpolitikai irányvonalának meghatározásában, ugyanis csak a hatalmas német-római császárság jöhetett számításba, mivel Bizánc akkorra mar legyengült, és máskülönben is ellenséges viszony uralkodott Bizánc és Magyarország között. Más keleti hatalom akkor még nem létezett, ami a német-római császárság hatalmát ellensúlyozhatta volna. A pápaság 962-ben megpróbált Magyarországra térítő püspököket és papokat küldve, kapcsolatot teremteni a magyarokkal, de 1. Ottó megakadályozta ezeknek Magyarországra való bejutását. Az egyetlen járható út Géza számára az maradt, hogy a német-római birodalom által kapcsolódjon be országa az európai államok közösségébe, ami Magvarorszag részére életbevágóan fontos volt. Ha Gézának, majd Szent Istvánnak nem sikerül országukat bei leszteni az európai közösségbe, ez Magyarország fennmaradását veszélyeztette volna.” (Ősi Gyökér, 1. évf. 4—5. sz.) mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm *mmKö*T Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle mmmm mmmm mmmm Felelős szerkesztő — Editor: mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm MAJOR TIBOR mmmm mmmm mmmm mmmm Kiadó — Publisher: mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. 0. Box 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm Előfizetés: Egy évre $7.00 — egyes szám ára 50e mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm mmmm Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue, Cleveland, Ohio 44102 mmmm mmm a m « ■ ■
