Szittyakürt, 1974 (13. évfolyam, 1-5. szám)

1974-02-01 / 2. szám

4. oldal 1974. február hó MAGYAR SZÜLŐK FIGYELEM! A Cserkész Vezetők Lapja 1972. évfolyamának 24. száma 23. oldalán a következőket írja Awakumovics Ottó (Calif.): .. mi, magyar szülők és cser­készvezetők, felül kell, hogy emel­kedjünk saját előítéleteinken és né­mely nosztalgia diktálta felfogásun­kon. Akármennyire kedves nekünk a történelmi Nagy-Magyarország tér­képe (Sicc! tehát nem a földje csak a térképe), tanításainkban céltalan, sőt káros dolog a jogtalanul elcsa­tolt területek ‘visszakövetelését’ hangsúlyozni, hiszen bármiféle kö­zép-európai kibontakozás és ezzel az összmagyarság sorsának jobbrafor­­dulása csak az ott élő népek foko­zott együttműködésével képzelhető el. Fontos tárgyalni Trianon igazság­talanságát és hangsúlyozni következ­ményeit, de tisztán kell lássuk, hogy azt ma már ‘visszacsinálni’’ nem lehet.” Minden öntudatos magyar szülő­nek csak egy válasza lehet erre: Egyetlen magyar szülő sem tűr­heti, hogy gyermekének leikéből ha­sonló cserkészvezetők öljék ki Ma­gyarország feltámadásának remé­nyét. Vagy az Avvukomovicsok tűn­jenek el a cserkészvezetők soraiból, vagy a magyar ifjúság vonuljon ki testületileg a cserkészetből és keltse új életre a dicső emlékezetű Levente szervezetet, amely a Trianont követő gyászban az egyetlen vigaszt ígérő reménysugarunk volt. De ki ez a derék Awumomovics úr és kinek a nevében beszél? Aki az első világháborút megelő­ző, a Monarchia aláaknázását célzó angol-mason sajtóirodalmat ismeri, az világosan ismerhet rá Avvukomo­­vicsban a Monarchia szlávjait és ezek élén a Beneseket és Masaryko­­kat lázadásra szító Seton Watson­­alias Scotus Viator bértollnok hang­jára. Ugyanezt a munkát folytatja, a Awakumovics azzal, hogy szlávba­­rát vakolóival strázsát áll Magyar­­ország ravatala körül, mert ezekkel együtt lelkűk mélyén félnek áldoza­tuk feltámadásától. És félelmük tel­jesen jogosult is. Mert Magyaror­szág ugyanazon történelmi logikával fog feltámadni, mint amely logiká­val támadt fel Izrael — nem 50 év­vel, hanem 2000 éwel bukása után, ha a magyar szülők és a magyar ifjúság ugyanazon tiszteletreméltó hűséggel, ugyanazon szívóssággal követelik az őseink vérén szerzett, elrabolt országrészeink visszacsato­lását, mint ahogyan tette ezt a zsidó­ság 2000 éven át! Ezzel a kitartással Trianont ma is ugyanúgy lehet "visz­­szacsinálni”, mint ahogyan Izraelt is vissza lehetett csinálni nem 50, de 2000 év múltán is, akár tetszik ez Avvukomovics uréknak, akár nem. Főképpen azoknak kellene tudo­másul venniük ezt, akik az angol imperializmus kétségkívül tetszetős és megnyerő szellemi exportcikkét — a cserkészetet kívánják politikai szócsővül felhasználni az ifjúság ha­zaszeretetre buzdító erkölcsi nevelé­se helyett. Valamikor a "made in England” tiszteletet parancsoló, kor­látlan hitelt élvező védjegy volt, akár az angol ipar, akár az angol szellemi export jelszava alatt jelent is meg. Hitele az angol világbirodalom tekin­télyéből fakadt. De hol van az ma? Egyetlen nagyhatalom sem süllyedt olyan mélyre, mint Nagybritania napjainkban. És bukásának mélyebb oka éppen az a hazafiatlan szellem, amellyel az angol szénbányász szer­vezete megtagadja a kormány által követelt túlidő munkaszolgálatot, hogy az energia hiányban fuldokló országon segítsen. És ezt a hazafiat­lan szellemet prédikálja Avvakumo­vics, amellyel az európai összefogás délibábját kívánja a nagyhatalmak harcában tájékozatlan ifjúság elé varázsolni. De ez a szellem, amely a saját hazájában sem képes közös­ségi összefogásra, az a szakszerve­zeti osztályönzés, amely megtagadja a nemzet egyetemét sújtó energia­­válság enyhítésére túlidő munkatel­jesítését, ez a közérdekért áldozni nem hajlandó osztályönzés épp oly kevéssé vezethet európai összefogás­ra, mint ahogyan nem képes erre a saját hazájában sem. "Hiszek egy örök isteni igazság­ban” Anglia ma a saját bűneiért bűnhődik. Anglia volt évszázadokon át Európa sírásója. Anglia akadá­lyozta meg évszázadokon át a "ba­lance of power” elvével Európa po­litikai összeforrását. Anglia döfte le a nagy európaiakat: Napóleont és Hitlert még mielőtt ezek Európát összekovácsolhatták volna, fölényes katonai erejükkel. Anglia viseli a történelmi felelősséget azért, hogy ezt az európai összefogást egyszer s mindenkorra megakadályozta azzal, hogy Európa keleti felét — 100 mil­lió európait eladta Sztálinnak a yaltai rabszolgavásáron vélt politikai előnyökért. És "last but not lasst” Anglia gyújtotta fel a saját vesztére (Folytatás a 3. oldalról) már megvan a véleménye rólunk és azt mondja, hogy mi magyarok biz­tos az ördögtől származunk. Az egész történet amúgyis egy igen zagyva és összekúszált valami, aminek nem lehet megtalálni sem az elejét sem az értelmét, de még a végét se. Nagyhirtelen a színre lép egy gróf, aki elmondja Marx-nak, a munka kereslet-kínálat összefüggé­seit majd fiatal kora ellenére, ott helyben a propaganda szólam után meghal. Sajátmaga vagy az élet mú­landóságai felett érzett bánatában, de szép simán egyszerűen meghal. Miért vagy mi jelentőségből? Nem tudni. Majd előkerül egy tanító, idős fehérhajú ember, aki minden "apro­pó” nélkül egy bárddal felmetszi a saját ereit és szép csendben az is meghal, miért? Nem tudni. A legér­dekesebb az, hogy van a lányok kö­zött három, kinek mániája a vetkő­­zés. Először csak a blúzukat vetet­ték le, de később teljesen mezítelen­re vetkőztek. Az egésznek az érde­kessége, hogy mindez idő alatt egy ezred katonaság gyakorlatozik körü­löttük és egy szakasz csendőr mást nem csinál csak feltűzött szuronyok­kal, hol ide, hol oda masírozik, az ünneplő és táncoló parasztok körül. Közben az anyaszült mezítelenre vet­kőzött lányok nyugodtan mászkál­nak körülöttük és a katonák között. Közben még a legények meg is für­detik őket dézsában. Érdekes még azt is megemlíteni, hogy a rettentő éhezést amiről a parasztok beszél­nek, alátámasztja a filmen látható minden földi jókkal megrakott, ros­­kadásig megrakott asztal, továbbá a rettentő elnyomásban, a gyakorló téren álló katonák között, a gyakor­latok alatt, a sorok között járnak a vörös agitátorok és izgatják a kato­nákat a rendszer ellen. Ahogy vissza­­emlékszem, gyakorlótérnek a közelé­be civil még nem is mehetett, nade ez már csak egy elenyésző szépség­hiba. A legérdekesebb, hogy ezek az igen jólöltözött alföldi parasztok, akik rettentően el vannak nyomva, olyan frappáns Marxista idézeteket mondanak, 1898-ban az Alföldön, hogy egy mai párttitkár is elbújhat­na mellettük szégyenében. A leg­az izraeli kérdést, hírhedt Balfour deklarációjával, amellyel az első vi­lágháború katonai válságában a há­ború sikeres befejezésének esetére kötelező ígéretet tett a cionista mozgalomnak Izrael államának hely­reállítására azzal a célzattal, hogy a cionisták írják rá befolyásukkal az USA-t hadbalépésre. Ezt a tényt bi­zonyítja okiratszerűen Robert Ed­ward Edmundson: "I Testify” művé­ben (Copyright 1933). Nos hát, ez az Európa ellen irá­nyuló merénylet sikerült, sőt Anglia szempontjából átkozottan jól sike­rült. Sikerült Európát, amelynek jö­vőjét Awakumovics úr a magyar nacionalizmustól félti, de elsősor­ban Angliát oly válságos helyzetbe sodorni, amelyben a legkisebb re­ménye sem lehet a régi befolyásának helyreállítására, már csak azért sem, mert képtelen azon szellemektől sza­badulni, amelyek a mélységbe taszí­tották. De Anglia hatalmának alkonyával be fog alkonyodni az ég szellemi szü­löttjének, a cserkészetnek jövője fö­lött is. A cserkészet lehet egyenlőre még népszerű szervezet a világ ha­nyatló és kisebbik nyugati felén, de ostobaság, ha fiatalságunk szebb szebb jelenet az egészben, amikor a leány a fiúhoz simul és azt rebegi "jogot a népnek” a fiú nagy áhítattal fölé hajol és csókra csücsörített szájjal azt válaszolja: “éljen a mun­kás hatalom", hiába no azokban az időkben valószínű ez járta. Aztán jön a nagy meglepetés, mert az aratók egy hatalmas május­fa körül táncolnak, mulatnak együtt a katonákkal és egyszercsak egy síp szó, a katonák elszaladnak, meg­fújják a trombitákat és ezek a ka­tonák lelőnek minden parasztot, aki a májusfa körül táncolt. Na mon­dom meghalt még a fő agitátor is. Ámde csodák csodájára reggel egy másik csoport parasztot hajtanak a csendőrök akasztásra és a tegnap kivégzettek mind ott vannak a cso­portban. Az akasztás előtt az egyik meggondolja a dolgot és kijelenti, hogy nem hisz a szocializmusban to­vább, mire félre áll. A filmet végig­kíséri zenéjével egy gitáros legény, modern szép 1970-es mintájú gitár­ral, aki kedvenc dalát énekli mindig, hogy "Oh my darling, Oh my darling" igen kérem ez így van, az alföldi paraszt énekesek 1898 tájé­kán ezt az angol számot énekelték és nem tudtak volna enélkül aratni talán, legalábbis a "szakértő” véle­ménye szerint, aki a filmet szakér­tette. Lényeg az, hogy ez a gitáros legény csendben előhúz egy 1970-es mintájú amerikai "patent bökőt" az­az egy olyan bicskát, melynek nye­léből egy gombnyomásra kiugrik egy legalább 14 centis penge és le­szúrja ezt az alakot, aki megunta a játékot és félreállt. De egy roppant szívós alak volt ez a gitáros, mert 4 csendőr, 4 revolverrel (mindegyik­nek a balkezében van a revolver), legalább ötször rálő szegényre, de ő egy fának dőlve tovább énekel vala­mit. Közben elhúz egy vonat a hát­térben igen modern légfékekkel fel­szerelve. 1898-at írunk. Végül estére megint csak lelőnek a katonák és a csendőrök mindenkit. A halottak kö­zül felkel az egyik meztelen lány, lehúzza a csendőrt a lováról, elveszi a fegyverét és nyugodtan lelövi egyik csendőrt a másik után, azok pedig csak állnak és várják, hogy lőjjék őket. Az aratási ünnepélyek magyarjövőjét a hitével és lelkesedé­sével élesztett cserkész tábortűznél keresi, mert az ő jövőjük a nemzet egyetemével, nem Nyugaton, hanem Távolkelet felkelő napja alatt van! Ifjú véreim! Európától semmi jót sem várhatunk. Ezt részletesen fej­tettem ki a Szittyakürt 1973 októbe­ri számában. A történelmet sohasem a békeapostolok, hanem mindenkor a nacionalizmus alakította és fogja alakítani. Szerencsétlen helyzetün­ket szomszédaink nacionalizmusa okozta, amelynek aknamunkáját apáink kényelmes közönnyel szem­lélték. Azt reméli — mint ahogyan Awakumovics tanácsolja, hogy ezek lemondanak a saját nacionalizmu­sukról, ha mi is lemondunk a saját igényeinkről, annyi, mint rábeszélni a farkasokat, hogy ne egyenek húst, hanem füvet. Nemzetünk fennmara­dásának csak egyetlen útja lehetsé­ges: ellenségeink nacionalizmusával szembeállítani a saját erősebb nacio­nalizmusunkat. Ameddig a történe­lemnek a múlt ködébe vesző folya­matán végigtekinthetünk, az élők vi­lágának és benne az embernek sor­sát egyetlen örök törvény alakította: A létért való küzdelem, a struggle for life! Dr. Literáti Vágó Pál • • I alatt hallottunk egy pár szép szerb és román táncot is, melyet a parasz­tok énekeltek és táncoltak, mert hát már akkor öntudatos internaciona­lista volt a magyar paraszt kérem, főleg az Alföldön. Láttunk szép ka­tolikus körmenetet is, ahol a kör­menet népe a színes Máriás, katoli­kus templomzászlók alatt vonulva, nagybuzgón énekelte a reformátu­sok egyik legkedveltebb egyházi da­lát, a "bízzatok, mert Jézus eljön”­­stb. Nem tudom, hogy voltak-e ilyenek, de ebben a filmben a katoli­kus papnak leányok ministráltak, lehet, hogy így volt 1898-ban, azért is múlt el ez az esztendő olyan ha­mar. Mint történelmi korkép, borzal­mas volt ez a film és azt bizonyítja, hogy a filmszalag mit ki nem bír. Csodálatos. Mint kommunista pro­paganda, csapnivalóan rossz, mert nyugaton ennyi badarságot amit itt elmondtak még franciául sem lehet elhitetni a tömegekkel. Ha ez a szo­cialista realizmus a magyar film­gyártásban, akkor jaj nekünk Isten, hogy emberi agy ilyet is ki tudott találni. Kerestem a pozitív hőst, a negatív hőst, kerestem a film mon­danivalóját, sőt előre megfogadtam, hogy abszolút tiszta fejjel minden előítélet nélkül fogom végignézni ezt a filmet. Isten bocsássa meg nekem az "elmaradottságomat”, hogy ezt a Jancsó-féle "haladó-szellemet” nem értettem meg. Higyje el az olvasó, nem volt mit megérteni. A kanadai—magyar "kultúrcserét” illetően csak annyit szeretnék hozzá­fűzni a dologhoz, hogy Kanada la­kosságáról igen lekicsinylő véle­ménnyel lehetnek Budapesten, hogy egy ilyen filmnek nevezett őrületet adnak cserébe a kanadai filmekért, melyek előtt — minden kanadai so­vinizmus nélkül — mondom, hogy le a kalappal. Egy Madách: Ember tragédiája után egy ilyen filmet ide­­küldeni ez egyenesen aljasság, a ma­gyarság lejáratására. Mindazok az idegen hangzású magyarországi ne­vek, akik e körül a kultúrcsere ügy körül tevékenykednek, valóban ezt is akarják elérni. (H. O. J.) VÖRÖS IMÁDSÁG...

Next

/
Thumbnails
Contents