Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1973-06-01 / 6. szám
6. oldal «IttVAKOfct 1973. június hó M. KATONKA MÁRIA: ^ AZ ARANYBULLA ES elmúlt esztendőben a II. Endre magyar király által 1222-ben kihirdetett Aranybulla 750 éves évfordulójával kapcsolatban, számos ismertetőt olvashattunk. Láthattuk ebből, hogy a világ második nemzete a magyar, mert az angol Magne Charter csak 7 évvel idősebb, amelyet 1215-ben hirdettek ki. A Szittyakürt múltévi májusi számában jómagam is írtam az Aranybulláról. Azonban akkori cikkemben is rámutattam, hogy a magyar alkotmányos nemzeti élet nem az Aranybulla kihirdetésével veszi kezdetét. írtam, hogy mielőtt a magyarok Etelközből új honfoglalásra indultak, előbb egymás között szerződtek. Öt sarokpont, amelyben megállapították a jogokat, s kötelességeket, a vezetők a vezérhez való jogát és viszont. A Honfoglalás után Pusztaszeren nemzetgyűlést tartottak ismét. Mint tavaly is írtam — minden közös vállalkozás előtt és után, közösen határoztak minden közös vállalkozásról. Pusztaszeren Árpádot fejedelemül választották. A megváltozott körülmények figyelembevételével, az Etelközi 5 "sarokpont”-ot módosították. A Hon- és Nemzetvédelem legszigorúbb szemelőtt tartásával. Tanácskozó, bíráskodó szerveket állítottak fel, meghatározták a letelpülés rendjét és biztonságukat szolgáló véderő felállítását határozták, a kivülről jöhető törekvések ellen. Akkori cikkem írásánál is — mint most is — Horváth Mihály róm. kát. Csanádi püspök, Kossuth kultuszminiszterének 1842-ben megjelent Magyarok Története c. munkáját tartottam vezérfonalnak. Elmúlt a jeles évforduló. Úgylátszik azonban, hogy akadnak érdekeltségek, akik szükségesnek találják az érdeklődés ébrentartását az Aranybullával kapcsolatban továbbra is. A Katolikus Magyarok Vasárnapja folyó évi 4-es szám (jan. 28-ra keltezve) — Gondoljunk csak az Aranybullára címmel, ismét hoz egy közleményt. "Jogtörténetünk a múlt évben háromnegyed évezredes fordulóhoz érkezett. Alkotmányunk alapkövét az Aranybullát az 1222-es országgyűlés alkalmával szentesítette (?) II. Endre királyunk. Eme nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő jogalkotás szellemi hátterének (?) a Laterinai Zsinat tekinthető 1179, ill. 1215-ben. Az 1215-ben kiadott Great Charter, a hét évvel idősebb angol Bulla hatása kétséget kizáróan kimutatható a magyar Bullán .. írja a továbbiakban: "... az angol inspirációkon kívül népünk szabadság-szeretete és a magyar jogalkotó géniusz teljesítménye volt az Aranybulla ..." Azután felsorol az író több pontot az Aranybullából, amiből megállapítható, hogy módjában volt foglalkozni kimerítően a tárggyal, de vagy eltévesztette a lényeget, vagy az volt a célja, hogy az olvasók tévesszék el a lényeget, mert — amiért ki kellett hirdetni az Aranybullát, nem tesz említést. Miután bizonyíthatóan foglalkozott a tárggyal, így határozottan állítható, hogy az volt a célja csupán, hogy a figyelmet a Laterani Zsinatra irányítsa, s hogy a Laterani Zsinat "szellemi hátterét”, mint "magyar jogalkotó géniuszt” állítsa elénk, és mi is onnan számítsuk a világ kezdetét. Azonban, ha igaz, hogy II. Endre csak szentesítette a Laterinai Zsinat "szellemi hátterét", vagyis, hogy a Magyar Alkotmányban foglalt törvények nem a magyar nép független, szabad elhatározásából születtek, hanem külső törekvések eredménye — akkor ma sem lehet sok szavunk a mai magyar rendszert illetően hazánkban. Ez sem a magyarság szabadakaratának megnyilvánulása — hasonlatosan a Laterani Zsinat ügyködésének — külső törekvések eredménye, amelyet csak szentesített Rákosi, de egész világosan látható a moszkvai "szellemi háttér”. Ha az államforma és a társadalmi rend, nem a nép szabadakaratának megnyilvánulása, hanem külső hatás eredménye — oly mindegy, hogy milyen világtájról való erőszakon áll a rendszer. Az elmúlt magyar történelem bizonyítja, hogy nemeztünk éppen úgy elutasította a Laterani Zsinat "szellemi hátterét”, mint ahogy ma elutasítja a "moszkvai szellemi hátteret”. Mikor II. Endre kihirdette az Aranybullát, teszi ezt éppen azért, mert a nemesség alkotmányos jogait érvényesíti vele szemben — kényszeríti kihirdetni, mert idegenek — olasz—német— spanyol papok és zsidó pénzváltók birtokokat szereznek és olyan méltóságokat töltenek be II. Endre jóvoltából, amelyből kifolyóan megindulhat hazánkban az inkvizíciós perek áradata, hogy "eretnekség” címén éppen a honfoglalók ivadékait irthassák. Az egyháziak tehát nagyon hálátlanok II. Endrével szemben, mikor minduntalan azt hangsúlyozzák, hogy milyen ingatag, gyenge király volt, mert intézkedései arra vallottak, mintha a Laterani Zsinat — a Szent Hivatal — szolgája lett volna máris. Az akkori magyarság, éppen eme cselekedetei miatt marasztalja el, s ez volt az oka, az Aranybulla kihirdetésének. Idézzük Horváth Mihályt a következőkben: "... az ország veszedelme, kivált az alkotmánynak a királyi várjavak elpazarlása által okozott felforgatásból származik, nincs mód a haza szívén dúló zavarokból menekülni, mint a törvény, s a jogtalan adományokat megsemmisíteni ..." "Ennek eredménye azon híres törvénykönyv lett, amely Aranybulla név alatt a magyar alkotmányos szabadságnak mindmáig második alapjául szolgál..." Ilyen jogtalan, s az alkotmányt sértő volt Endrének, hogy pl. felesége Gertrud öccsét a káptalan által kineveztette kalocsai érseknek. Majd mikor a pápa megerősíteni akarta, a léha élete miatt, akkor Bánk helyébe Horvát- s Dalmát-* ország bánjává nevezte ki ... Az ősi magyar alkotmány értelmében bizonyos egyházi és közjogi méltóságok, tisztségek csak az országgyűlés hozzájárulásával tölthetők be és csak magyar származású lehet a méltóság viselője, mert kifejezetten "származáshoz” és nem névhez vannak kötve. írja még a cikk szerzője, hogy az angol Great Charternél az Aranybulla annyiban tökéletesebb, hogy szabadságjogokat is tartalmaz, hogy t.i. a királlyal szemben fegyverrel is felléphet a nép, jogainak követelése, illetve jogai- sértése miatt, s a királynak a nemzeti közösség elleni mulasztásánál. Az Aranybulla eme pontja — szabadságjogok — 1222-ben már —, ha csak Zoltán fejedelemtől számítjuk, akkor is több, mint 300 éves volt...! Nemcsak mi nézünk visszafelé — őseink is visszafelé néztek törvényeik alkotásánál, s a régi bevált "jog”-ot a változott körülményekhez módosították. A Great Charter eme hiányzó záradéka arra vall, hogy az valóban a Laterani Zsinat szellemi hátteréből indult, 1215-ben. A népnek biztosított jogai nem voltak — csak kötelességei. Talán éppen ebből indult el a folyamat, hogy az angol népi közösség céljait szolgáló eredménnyel és véres harcok után, VIII. Henrikkel, tökéletesen lerázta magáról Anglia a Laterani Zsinat "szellemi hátterét”. Nálunk viszont — éppen a szabadságjogokból eredően — csak a török hódoltság után sikerült korlátlan uralmát kiterjeszteni, amikor 1687 évi IV. tc-vel kicsavarták a nemzet kezéből egyetlen fegyverét, az ellenállás jogát, “hálából a Habsburg házra...”! A LATERANI ZSINAT Üléseit a 9. században kezdi, folytatja 1179— 1215. Ez az idő egybeesik a mai Európa képének kialakulásával. A népvándorlás elmúlt, elkülönülnek egymástól, országhatárok és államformák alakulnak. A kelet-római és nyugat-római egyház összebékülni nem tud — ma sem — élesen elkülönülnek. Az európai népek Rómához csatlakoznak. A harcos időszaknak megfelelő vezérek után, a királyságok, tekintélyállamok kora következik. A római egyház keretein belül megalakul a lelki egyház céljaival nem mindig egyező szervezet, amely később világot átfogó hatalmas organizáció lesz, a Laterani Zsinat. Több előkészítő ülésezés után, 1215-ben lesz a Zsinat célja kinyilvánítva —, amely országok királyi koronát kérnek a római egyháztól tekintélyük emelésére, az egyház hűbéreseivé lesznek. A továbbiakban állami érdekeiket alárendelik az egyház érdekeinek, erkölcsi, szellemi, gazdasági érdek, sőt a bíráskodás is, a "szent korona” érdekeinek, szemelőtt tartásával rendeződik. A Laterani Zsinat természetesen a koronás főket világpolitikai és világgazdasági szempontok szemelőtt tartásával küldi, akik a népi társadalmakon belül az egyház érdekeinek megfelelő osztályuralmat teremtik meg a dolgozók fölött. Jóllehet, hogy kb. 1000 esztendővel ezelőtt igen üdvös volt. Azonban a fejlődő Európában új államformák születnek a népek erkölcsi, szellemi adottságának eredményeként és visszaküldik a koronát Rómának — a nép, az államérdekét helyezve előbbre, Ami vagy protestáns királyság, vagy köztársaság formájában, a lelki-egyháztól egyáltalán nem különül el — csak a Szent Szék birtokjogát szünteti meg. A gyakorlati életben mit jelent a nemzeti érdek előtérbe helyezése, azt az Árpád-ház kihalása után, mi a Hunyadiak korában tapasztalhattuk. A lengyelek a magyar Báthory István királysága alatt, aki a Hunyadiaktól elsajátított módon — mikor királlyá lesz Lengyelországban, azonnal megszűnteti, ill. a nemzet érdeke alá helyezi a Szent Szék érdekeit. Lengyelország soha azelőtt a történelemben — azután sem volt olyan virágzó, mint Báthory királysága alatt. Azután, mint nálunk Mátyás halála után — aki saját nagybátyját is börtönbe vetette, mikor megtudta, hogy a nemzet érdekeivel ellentétes összeállásban segédkezett — Ulászló alatt ismét a Szent Szék befolyása érvényesül a kapzsi, nagyravágyó Bakócz Tamás, "megkeresztényül” és mégsem "keresztényült" a hada közreműködésével. A magyarság színe-javát, már Mohács előtt kiirtják. Végül még Mohács is a malmukra hajtja a vizet, mert az a magyar főnemesség, amely elvérzik Mohácsnál, éppen az ősi alkotmányt követelve II. Lajostól, aki felesége Habsburg Mária családjára halgatva, ismét hűbérré akarja az országot alacsonyítani — megoszlik. Az elmúlt 1000 esztendő alatt, ha rugalmas eszmét képviselt volna, csodálatos szerepe lehetett volna. Ha a fejlődő társadalmi életben, a felmerülő szociális problémák megoldására irányt mutatott volna. Ehelyett azonban mindig hátul maradt, s kénytelen-kelletlen ismerte el a dolgozó rétegnek azt a jogát is, amit azok már régen kiverekedtek maguknak. Például a rabszolgaság megszűntetésénél látni a Szent Szék kezdeményezését ... Nem. Hosszú évek után, utoljára ismeri el a rabszolgaság megszűntetését is. A legmagasztosabb eszme is megsemmisül, ha öncélúvá válik ... A lelki és gyakorlati élet mellett a szellemi fejlődéssel sem lehet összeegyeztetni, mert azt azonosítani nem lehet a tömegekkel. Kiváló egyéniségeket tömegmértékkel mérni Isten ellen való bűn. A népek között is, minden népnek más az adottsága. Nálunk pl. Kálmán király (1095—1114) tc.-vel tiltja az akkor "divatos” kegyetlenkedéseket. Még tolvajokkal szemben sem tűri az "istenítéleteket”, kéz-láb, orr-fül levágást. Betiltja a boszorkányégetést, indokolva, hogy nincsenek boszorkányok. És a római piacon 1600. február 17- én, elevenen elégetik a kor egyik legnagyobb filozófusát, Giordano Brúnót, "eretnekség” vádjával, mert hirdetni meri a gondolatszabadságot! Hazánkban a Hunyadiak után Bocskay, Bethlen Gábor világosan látják, hogy a magyar szellemiséget a magyar nemzeti életet összegyeztetni nem lehet a Laterani Zsinat mindenekfölött való gyámságával. Bethlen Gábor — mint egykor Csák Máté — a koronát is magához veszi, Besztercére viszi, hogy azt a két egyházhoz amint lehet, visszaszármaztassa ... Megsemmisül a terv. Martinuzzi—Frangepán—Zrínyi... akiket azért fejeznek le szintén, s tartják a nyári hőségben 6 napon keresztül "elrettentő példának” holttestüket a váradi piacon — Jézus nevében. Lázadtak a korona ellen. Magyar Irodalomban természetesen nem találunk semmit, a Lateran név alatt a lexikonokban is csak annyit, hogy "a pápai palota”. Sajnos, módunkban van külföldi irodalomban — a magyar történelemmel jobban ismerkedni. De hiszen éppen abban van az ereje népek-nem2etek fölött, hogy azok kultúráját, közoktatását, szellemi fejlődését, a saját hatalmára biztosítsa. 1929-ben, Laterani Egyezmény jött létre az olasz állam és a Szent Szék között. Az olasz nép Mussolinivel az élen, a korona érdekét aláhelyeztették a olasz nép érdekeinek. Történelmi jelentőségű volt. A király megmaradt ugyan, de a korona érdeke megszűnt az állam fölött. A 2. világháború után — Mussolini halott. Az olasz nép pedig emlékezik a magyarok és Lengyelország példájára, amikor a Hunyadiak, ill. Báthory után — a korona a nemzet birtokában maradván —, csak alkalom kellett, s az lett, a Laterani Zsinat visszanyerte szerepét a nép fölött. Az olaszok tehát átalakultak a 2. világháború után köztársasággá ... Az olasz korona visszament a jogos tulajdonosnak, a Szent Széknek. Láthatjuk — nem dőlt össze a világ ...!
