Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1973-06-01 / 6. szám
1973. június hó ttltíVAKÖUT 7. oldal A LATERÁNI ZSINAT Hazánk a Habsburg ház detronizációjával királyság maradt. Olyan Ulászló féle körülmények között, hogy t.i. a korona jogai amelyek nem szűntek meg a Habsburg ház detronizációjával, a trianoni Csonka-Magyarországon is az államérdeke fölött volt. A kormányzó — mint egykor Kossuth Lajos is, nem volt a római egyház tagja. Az egyháziak nemzetek fölötti törekvéseinek központjában voltunk és vagyunk, egészen a keletrómai egyházi érdekig. Madrid—Bécs—Budapest—Varsó. És ez — ma is így van. A Honfoglaláskor, az akkori Európa kialakulásánál a honfoglaló magyarság szerepe sorsdöntő volt, nemcsak a magyarságra, de egész Európára. A 2. világháború után újra alakuló Európában semmivel sem kisebb a magyarság szerepe. Akik azt mondják, hogyha annak idején a magyarság nem csatlakozott *volna a nyugati egyház — Rómához — elpusztult volna, annak figyelembe kell venni a jelen időt is —, ha most a helyünket nem találjuk az újraalakuló Európában — most is elpusztulunk ... Az I. világháború után a nemzet a Habsburgházat egyhangúlag detronizálta. Az ellenállási jog visszaszállt a nemzetre (1687/IV.). Azonban továbbra is hűbére maradt a koronának. A II. világháborúba, mint "királyság” sodródott. A háború végefelé a kormányzó megszegte a nemzet védelmére esküjét — a nemzet tudta és beleegyezése nélkül, külön békéről kezdett tárgyalni az ellenséggel. A nemzet az "ellenállás" jogát gyakorolta — szembeszállt a kormányzó és kis elenyésző klikkjének szándékaival, az önvédelmi harcot tovább folytatta. Az 1956-os eseményeknek, ez a tény adta a jogalapot...! Ugyanis a kormányzó szándékaival, az 1939-es — háborút előző alkotmányos választások utáni országgyűlés különböző pártjaiból alakult és a nemzet nagy többségét jelentő koalíciós kormány gyakorolta az “ellenállás jogát"...! A koalíciós kormány nemzetvezetőt választott. A nemzetvezető — a legnagyobb körültekintéssel szem előtt tartotta a Nagy Tanítómester — a magyar történelem tanulságait. Az eskütételnél — mint annak idején Hunyadi — még a háborús bombazáporok között is a legnagyobb figyelemmel, közjogi, stb. törvények szemelőtt tartásával jártak el. A történelmi pillanatnál — amikor a nemzet a hűbériség igájából megszabadulhat annyi évszázad után — minden a törvényeknek megfelelő szerv, szervezet jelen volt. Az Egyház nem tiltakozott távolmaradásával, hanem tudomásulvette a történéseket. Képviseletében jelen volt Serédi Jusztinian, esztergomi hercegprímás. Neki jutott a történelmi szerep a Laterani Zsinat részéről, hogy segédkezett a magyar Phönix — a magyar szabadság — felemelkedésében. E történelmi esemény után megszűnt a korona joga Magyarországon, Róma többé nem küldhet hazánkba egyházfőt, sem uralkodót, mert a Szent István — ill. az ősi magyar alkotmány életbeléptével "... legfeljebb csak szentesítheti azt” —, akit a magyar országgyűlés felterjeszt. Az érdemes cikkíró tehát — és akik egyetértenek vele — hiába fáradozik azon, hogy a magyar alkotmányos élet kezdetét a Laterani Zsinat "szellemi hátterének” állítsa a magyarság elé. A 2. világháború végén, az ország szovjet-megszállás alá került. Mai napig ott van. A valóban "utolsó m.kir. kormány" tehát nem tarthatott választásokat, hogy a nemzetnek átadhatta volna viszaszerzett jogait —, hogy annak birtokában a következőkben maga választhatott volna államformát és társadalmi rendet. Ha a háború nem külső fegyveres erő megszállását vonta volna maga után — a választások a legrövidebb időn belül kilettek volna írva. Erre tanú a koalíciós kormányon kívül álló elenyésző ellenzéki párt, valamint mindazok a pártok és szervek, amelyek a világháború után, 1921/3 tc.-vel (állami és társadalomrendjének erőszakos felforgatására irányuló cselekedetek!), belettek tiltva, de a föld alatt tovább folytatták az "állam és társadalom erőszakos felforgatására irányuló játékait (szabadkőművesek, kommunisták, stb.) és a koalíciós kormánytól fehér lapot kaptak. Egyenlő esélyekkel indulhattak volna a választásokon és alkalmuk lett volna, esetleg "elsöprő” győzelmet aratni... A fehér lap birtokában — ők másképpen cselekedtek ... Az ősi magyar Alkotmány jelenleg ugyanolyan helyzetben van, mint egykor az angol Great Charter volt — az országgyűlés kívül a határon, a nemzet idegen megszállás alatt. Az ősi magyar alkotmány elleni törekvések, hasonlatosak ahhoz, ahogy a Hunyadiak után következő időkben volt. És mint mikor a törökök kivonulása után bekövetkezett az 1687/IV. az "ellenállás jogát az oroszok kivonulása fölötti örömében a nemzet ismét a Habsburg-háznak ajándékozza”, ill. automatikusan visszaáll. És majd jön az új saját hercegprímásunk, az új Kolonics és az új Caraffa generális, s az új birtok, új vérpadok egyik magyarnak, mert kommunista, a másiknak mert nyilas ... Mi az 1944. okt. 10. tc-vel a nemzetre visszaszállt ősi magyar alkotmány nevében kérjük a háborút nyert győztes hatalmakat, az Egyesült Nemzeteket, az Egyesült Nemzetek minden tagállamát külön-külön, tegyék lehetővé, hogy a magyar ügyet mielőbb tárgyalja az Egyesült Nemzetek bizottsága. Mert hazánk nem szatelit, az ősi magyar alkotmányon álló nemzet — sohasem sem csatlakozott a Szovjetunióhoz ...! És nem kíván a jövőben sem "függvénye" lenni senkinek, se Nyugatnak, se Keletnek. Többé nem "ütközőpont” Kelet—Nyugat találkozásában, hanem öszszekötő kapocs akarunk lenni. Az illetékesek megtalálják a módját annak — miként az angol történelemben volt —, hogy az alkotmányos magyar országgyűlés betölthesse történelmi szerepét — amely valóban "történelmien rövid lesz” tanácskozhatik, s feloszlatják, így ez az ülés lesz, amely a "hon-atyák” nevét legendássá teszi. Ezzel a 1939-es országgyűlés szerepe megszűnt... ŐSI ALKOTMÁNYUNK Etelköztől István királyig Nem kell előszedni óriási történelmi munkákat. Pillanatokon belül megtudhatjuk pl. a Columbia Encyclopedia 1953-as kiadásából, hogy az angol Great Charter, vagy a magyar alkotmány-e az idősebb. Anglia kialakulásánál azt írja, hogy a rómaiak visszavonulása után, a sziget őslakói — kelták— írek—britek — élet-halálharcot folytattak a dánokkal a sziget birtokáért. Ez a harc 1066-ban Hódító Vilmos és angolszász seregeineg győzelmével ért véget. Ekkor kezdődik a mai Anglia kialakulása. 1215-ben a Magna Cherter (Great Charter) foglalja eggyé az őslakosok és Hódító Vilmos anglo-szaxon népeit. Olyan érvényű nemzetgyűlést, mint Árpádék tartottak Pusztaszeren, 1265-ben tartottak az angol parlamentben. Ugyanaz az Encyclopedia "Árpád" névnél láthatjuk a mai Magyarország kialakulását is. — "Árpád” szül. 840 meghalt 907-en (?), a magyarok vezére volt, aki bevezette őket a mai országba és utódaiból származtak az uralkodók 1301-ig...” A Honfoglalók tehát a pusztaszeri nemzetgyűlésen dinasztiát alakítottak már... Horváth Mihály — Kossuth kultuszminisztere írja —, hogy a pusztaszeri nemezt gyűlésnél az új, vagy a módosult régebbi törvények alkotásánál, az Etelközi 5 sarokpont volt az iránytadó. 1. A fejedelem mindig Álmos családjából választassák. 2. Amit közös erővel szereznek — termelnek — abban mindenki érdeme szerint részesüljön. 3. A vezérek, akik Álmost fejedelmük s urukul szabadon választották, s az ő utódaik, a fejedelem tanácsából, s a haza kormányából, soha ki ne zárassanak. 4. Ha utódaik közül valaki a fejedelem iránti hűséget megszegné, vagy közte és a törzsökfejek között meghasonlást szítana, annak a vére ontassék, valamint a szerződők vére ontatott ez eskünél, amellyel magukat Álmos — és családjának — lekötötték. 5. Ha valaki a fejedelem és a törzsökfejek utódai közül ezen esküt megszegné, örökre átkozott legyen, s kizárassék a nemzet kebeléből. — Ezen öt pont teszi vázolatát a magyarok idővel bővebben kifejtett, s páratlan Alkotmányának — fejezi be Horváth Mihály. Pusztaszernél tehát a fentiek szemelőtt tartásával, de a változott körülményeknek — letelepedés, stb. — megfelelően bővülnek, változnak a fenti törvények: közigazgatás, törvénykezési, államvédelmi, stb. Megmaradt azonban változatlanul nagyon sok, pl.: a termelt javak érdemszerinti elosztása, hadi érdemek, kiváló erkölcsi, szellemi érdemek jutalmazása, gyengék, árvák, öregek, betegek, védelmezése. Rabszolgaság intézményét nem ismerte a magyar, de a közösség ellen elkövetett bűnért, saját vérüket is szolgaságba döntötték. Önkét hódoló népek életét kímélték, s érdemeik szerint a magyarokkal egyenlően, kiváltságokat is kaptak. Az ősi magyar alkotmány szelleme — mint látjuk — mai szemmel nézve szocializmus volt, magyar módra...! Árpád halála után, legkisebb fia Zoltán élt, de gyerek volt. "elégtelen az ország kormányára.” — írja Horváth Mihály — "A nemzet fejei ta nácsot tartottak a hon igazgatásáról, s némi belügyekről intézkedni. Mindenekelőtt kormányzatokat, s hadi vezéreket választottak, akik az országot Zoltán felnőttéig igazgatnák. A közbizodalom Lehelt, Bulcsút és Botondot jelölte ki a magas méltóságra ... Ez a tanács kerületenként törvényszéket, s bírót rendelt a fejedelem helyetteséül. E bírák ítéleteikben oly szorosan köteleztettek ragaszkodni a nemzeti törvényekhez és szokásokhoz, hogy ha azokat valamely esetben megsértették, a népnek joga volt az ítélet megsemmisítésére, s a vétkező bírót tisztétől megfosztani..." Az "ellenállás joga” tehát csak Zoltán fejedelemtől az Aranybulláig is, több, mint 300 éves volt... Elfogadhatjuk-e azt, mint a Laterani Zsinat (1179—1215) "szellemi hátterét?... Nem!... APOSTOLI KERESZT ÉS KIRÁLYI KORONA ... Különböző módon kiszínezve írják le, hogy hajtotta keresztvíz alá a fejét a "barbár-pogányázsiai horda”__István király kegyetlen mészárlásának eredményeképpen. Ezen eseményeket pedig éppen ázért kell az utókornak úgy megismerni, hogy átokkal gondoljon csak az Országépítő királyra, s eszébe ne jusson kutatni az akkori ténykedések rugóit, s eszébe ne jusson az utókornak arra az Alkotmányra gondolni, amely azidőben érvényes lehetett — csak az Aranybullára emlékezzen. Pedig, ha II. Endre korában az akkori nemességnek még az ősi Alkotmány adta az erőt a királlyal szemben a nemzetvédelemre —, még inkább köthette az Országépítő királyt 1222 előtt, vagyis több, mint 200 évvel előbb, mint az Aranybulla. Az igazság az, hogy akkor már a magyarok legnagyobb része keresztény volt európai értelemben is — Bizánchoz tartozott. Geyza fejedelem királyi koronát is kapott Dukát János görög császártól, Sarolta a felesége, István király édesanyja, a bizánci császár családjával nevelkedett. Az tudja, aki valaha is olvasott már arról a rettentő harcról, amely a kelet-római és nyugatrómai egyház között folyt abban az időben — ma is — míg végül is elszakadtak egymástól. Mindegyik kölcsönösen "pogánynak” kiáltva ki a másikat, s "egyedül üdvözítőnek" tartva saját magát. Az európai országok Rómához csatlakoztak. Magyarország kulcsterület lesz a két egyház egymás ellen való törekvésében. Rómához való csatlakozása eldönti sorsát Délkelet-Európa kulcsának. Az akkori magyarságot azonban nem egészen "hit-beli”, hanem nemzet politikai látókör serkentette, hogy mielőbb csatlakozzanak. Ha akkor a magyarok nem csatlakoznak a nyugati egyházhoz, az akkori nyugati egyház népei — az akkori Európa megsemmisítette volna. A kor-szellem, amely "keresztes hadak” képében vonult végig Európán, s volt pl. Kálmán király idejében az akkori létszámú magyarságra egyszerre 400 ezres had zúdult, mint "pogányt” — elsöpört volna bennünket. Volt velük baj is — fegyveres harcok is, stb. — a kegyetlenkedéseik miatt, amelyhez képest a tatár—török "kismiska” volt. De, erről hallgatnak a krónikák. Horváth Mihály írja — István fejedelem az az országot tíz egyházmegyére osztotta, hogy az új hit könnyebben terjedjen: Esztergom, Kalocsa, Bács, Veszprém, Győr, Pécs, Eger, Csanád, Vác és Gyulafehérvár. A Geyza által megkezdett St. Maártonhegyi — Pannonhalma — Benedekrend kolostorát felépítetette és még négy apátságot alapított: Pécsvárad, Szalavár, Bakonybél és Czobor hegyén. Az egyházmegyéket gazdagon megajándékozta, püspökökkel, elöljárókkal látta el, s ezeknek segítségükre volt még abban is, hogy maga is — maga köré gyűjtötte sok-sok esetben tömegeket, s terjesztette közöttük az új hitet. Apostolkodott!... Mivel azonban ezen egyházi intézkedésekhez a római pápa által kellett a megerősítés, a kalocsai püspököt Astricot Rómába küldte, kérve általa az újhitre tért magyarok egyházi bejegyzését, s az egyházi elöljárók, püspökök, stb. megerősí
