Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1973-06-01 / 6. szám
1973. június hó «IttVAKOkí 5. oldal A VILÁGSAJTÓ HANGJA ■DiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniH^ Néhány héttel ezelőtt gondjaitok az én gondjaim lettek, a szívem szavára. Most már fájdalommá váltak a gondok, s a Ti fájdalmatok az én fájdalmam is. Nem a halál hírmondója akarok lenni, csak szorult torokkal is szólni szeretnék Hozzátok — a jóbarátokhoz, a Gyékényesi-nagycsaládhoz. Vigaszt magamnak sem találok, Nektek sem küldhetek. De olvasgatok egy önvallomást, olvasom Gyurka verseit, s ha gondolataim társává szegődnek az övéinek — mintha kevésbé sajogna a seb. Mintha arrafelé szállnék, ahol a Teremtésnek csak nagyritkán érinthető dimenziói meghígítják a mi sűrű, egyéni gondjainkat, s minél szélesebbre tárjuk önmagunkat, annál inkább semlegesül a fájdalom. Errefelé tapogatózva a végső titkok labirintusában, mindinkább meggyőződéssé szilárdul bennem, hogy a kór nem oka a halálnak, hanem — eszköze. Meg kell halnunk ahhoz, hogy életünk létté váljék. Hogy feltételek nélkül, aprócseprő viszonylatok nélkül, ellentétek és ellentmondások nélkül létezhessünk. Meg kell szabadulnunk attól, hogy lépésekkel mérjük a végesnek látszó teret, és perceket sorakoztassunk egymásután, amikor úgysem érünk az idő végére. Amikor egyéni életünk ilyen korlátokat tördel szét, s lendületbe jön a végtelenség útjain, eltűnnek az évek, s elveszti célját minden földi teljesítmény. Fiatalon is, évek száma szerinti öregen is, pillanatra vagy örökvéglegesen: élettelen személlyé szellemül át az ember. Gyurkának elég volt negyvenig rakosgatni egymásután az éveit. Nem él már. De — létezik. Attól a perctől kezdve, amikor tiszta öntudattal kitárta önvallomását. Meríteni kell ebből a sajgó fájdalom idején. ... A kór nem oka a halálnak, hanem eszköze. Ügy érzem, hogy Gyurka, aki velünk ellentétben nem alulról nézdegéli már a halált, hanem átélve azt, felülről pillant rá — ilyesmit üzen nekünk. Én csak ezt az érzésemet közlöm Veletek — krisztusi szeretettel: Kálmán Engedjétek meg, hogy lapunk olvasói is meríthessenek Gyurka önvallomásából, trájuk elibük. DR. GYÉKÉNYESI GYÖRGY - ÖNMAGÁRÓL "MONDE ET VIE" 1973 április 6. Furcsa dolgok történnek mostanában a szovjet és csatlósállamai repülőforgalmában. Normális repülési feltételek mellett egymásután három gép zuhant le leszálláskor 1973. február 19 és március 3 között. Az egyik gép Moszkvából ment Prágába, amásik Prágából Stettinbe, a harmadik Moszkvából Szófiába. A gépek a legkitűnőbb gyártmányok voltak: Tupolev 154, Antonov 24 és Iljusin. Az első repülő 99 embert vitt Prágába, köztük sok KGB-tisztet, kik Brezsnyevet megelőzve érkeztek volna meg a cseh fővárosba, míg Brezsnyev 36 órával később vonattal jött Prágába. A 14 életben maradt utas között szerepel M.V. Mamontov, egyike Csehszlovákia politikai ellenőreinek. A másik lezuhant gépben a lengyel és a cseh belügyminiszter foglalt helyet. A harmadikkal titokzatos egyének utaztak, akik nevét nem közölték. A szovjet kémelhárító hatóságok aggodalommal tanulmányozzák a balesetek "fekete sorozatát”. Néhány évvel ezelőtt hasonló baleset-sorozat történt szovjet repülőkkel, s akkor több szovjet tábornok vesztette életét. Különösképpen a szerencsétlenül járt tábornokok a Brezsnyevnek nem tetsző politikai csoporthoz tartoztak. A mostani balesetek során pedig Brezsnyev köréhez tartozó egyének pusztultak el. A dolognak úgy látszik, még nincs vége, folytatása következhet... • "COMBAT" — 1973. április 11. Ceausescu kereskedelmi hadjárata. ... A bukaresti pénzügyminisztériumtól kapott felvilágosítások sze'int több, nemzetközi és román /egyestőkével felállítandó kereskeielmi társaságot fognak alapítani, lágy japán, nyugatnémet, olasz és ímerikai konsortiumok közreműkölésével. Eddig három nagy vállalkozáshoz született meg a végleges döntés: 1) A "Control Data” amerikai társaság a román vasúttal karöltve létesít egy üzemet, mely vasúti szerelvények automatikus irányítását és ellenőrzését végző berendezéseket és műszereket fog gyártani; 2) Az augsburgi Renk-cég, a Gutehoffnungshütte leányvállalata, a románokkal együtt Resicabányán fog egy légcsavarokat és hajómotorokat gyártó kombinátot létesíteni; 3) Egy nagy milánói kőolajvegyészettel foglalkozó cég román állami üzemekkel együtt legjobb minőségű műrostgyárat épít. • "RIVAROL" — 1973. március 22. A szovjet diplomaták háromnegyed része kém ... Egy tanárokból, diplomatákból és újságírókból álló brit kutatócsoport tanulmányt tett közzé "a Szovjetunió békeidőben folytatott stratégiájáról” s arra a következtetésre jutott, hogy a nyugati országokban működő szovjet diplomáciai személyzet a NATO- államaiban tíz év alatt 1485 főről 2146 főre emelkedett (diplomaták, kereskedelmi delegációk tagjai, Aeroflot és más nemzetközi szervezetek tisztviselői, újságírók, stb.). Komoly ok van rá, hogy ezek 45%-át kémeknek lehet tekinteni. Ha pedig csak a szorosan vett diplomáciai testületet vesszük a számítás alapjául, akkor az arány 72%-ot tesz ki! Ez a megállapítás megerősíti korábbi — nyugtalanító — felvetéseinket. Hisz ki ne emlékeznék rá, hogy pár hónappal ezelőtt az angol és a belga kormány kiutasító intézkedéseket foganasított szovjet diplomatá kellen. Ha azonban Moszkva minden egyes kiutasított diplomatája helyébe három új kémet küld Nyugatra, ez a "játék" soká fog tartani ... "LE MONDE” A házasélet “drákói” szigorúsággal előírt szabályai. A Komszomolszkaja Pravda, a szovjet kommunista fiatalok, lapja megállapítása szerint "több millió fiatal szovjet állampolgár veti bele magát a házaséletbe, anélkül, hogy fogalma lenne azokról a megpróbáltatásokról, melyek a házasságban várják s bizonyos esetekben kálváriává tehetik életét. Szükség lenne tehát a fiatalok számára az iskolákban házaséletre előkészítő nevelőtanfolyamokra, hogy a házasulandók jobban fel legyenek készülve a házaséletben betartandó "drákói” szigorúságú szabályokra. Célszerű lenne továbbá kiadni a házasélet lexikonát, mely főleg idősebb házastársak részére lenne hasznos. Sokmillió házaspár tartós boldogsága s a gyermekek harmonikus nevelése függ attól, hogy hogyan vannak lélektanilag és erkölcsileg előkészítve a fiatalok a házasságra. A lap vészkiáltása indokolt, bár a cikk nem közöl statisztikai adatokat. A Szovjetunióban ugyanis jelenleg minden negyedik házasság válással végződik. (Csakúgy, mint Csehszlovákiában, ami e két országot a válási statisztikákban közvetlenül az USA mögé helyezi.) "RIVAROL” — 1973. március 8. ‘‘Békepapból” — püspök! 1973. február 28-án a pápa maga jelentette be, hogy Csehszlovákiában 4 új püspököt nevezett ki, közöttük Jozef Vraná-t, a "békepapok” elnökét Olomouc püspöki székébe. Pedig mindenki jól emlékszik még rá, hogy Vrana tisztelendő az 1971. november 21-i "választások” alkalmából a katolikusokat arra serkentette, hogy szavazzanak a kormány jelöltjeire, bizonyságot téve ezáltal is az "állam és az egyház közt fennálló jó viszonyról”. Miután a cseh nép 99%-ban leszavazott a párt jelöltjeire, Vrana tisztelendő gratulált a híveinek, hogy "kellőképpen értékelték a szavazás tényét, mely szavazás az esztendő legfontosabb társadalmi eseménye” lesz. Nem lehet tudni, milyen előnyöket remél elérni a Szentszék a cseh püspökök kinevezésétől egy olyan országban, ahol a vallásoktatás be van tiltva, a letartóztatott papok és apácák száma ismeretlen, s ahol a túristák poggyászában talált szentírásokat elkobozzák. Annál jobban látható azonban, hogy a katolikus egyház csak megvetést és ellenszenvet fog magának kiprovokálni azáltal, hogy hívei vezetőit a kémek és az árulók soraiból választja ki. "POURQUOI PAS?” — Bruxelles ... Még a császárok sem éltek úgy, mint Tito, kinek két-három palotája van mindenfelé. Melegített tengervízzel táplált úszodájában minden este félórát úszik. Szeret jól élni: elhízott és rossz az egészsége. Reumája van, mondják. 80 éves születésnapjára évéből származó, 1892-es borosüvegeket bontott fel, óriási szivarokat szívott el, s golfozott... 1932 októberében születtem Gyékényesen, Somogy megyében. Apám, akitől gondolkozni tanultam, a gyékényed katolikus iskola tanítója s anyám, aki belémlehelte a tájat, egy lutheránus nagygazda lánya volt. Mint minden Belső-Somogy-d magyarban, bennem is visszavetítődik a Kárpát-medence vérségi öszszetétele, mely lehet történelmi és táj jelegű, de semmi esetre sem a mai homunculus vegyülete. Magyarrá már az emigrációban születtem, 1945 után. Az ösztönös élménymagyarság helyett megtanultam absztrahálni, s tárgyi világomat így oldom fel egy elvonatkoztatott magyar emberség fogalmában. Különben foglalkozásom is erre kényszerít, mert mint mérnök-matematikus előítéleteimet nap mint nap logikai folyamattá formálom. 1960 őszén nősültem. Három kisgyermekem van akiket a polgári világ elfogadott normái szerint nevelünk feleségemmel magyarul gondolkozó emberekké. Az általánosításokban emberségemet keresem. Az emberi lét értelmét, talán, a magányban látom. Abban az imádkozó, krisztusi magányban, amely tudatosít. Nem vagyok embergyűlölő, de állítom, hogy az eltömegesedésnek tudatnélküliség a végső foka. Hiába beszélünk ilyen, vagy olyan tudatról, mikor csak a kor dogmáit szajókzzuk s buzdítjuk egymást a teljes személynélküliségre. Korunk úgynevezett humanizmusa sem más, mint egy közhelyekben bővelkedő hordaillemtan kézikönyve melyben meztelen ©gyeddé egyszerűsödik az egyén. Ilyen alapon — a személyiség elvesztése után — a legvadabb vérengzés is lehet humánus. Emberségemben emigráns vagyok. Elroboghat mellettem a történelem, én nem ülök a szekerén. De viszont többet látok a rajtaülőknél. Bírálhatok, tervezhetek kedvemre — nincs a vállamon felelősség, kivéve a magamhoz való hűséget. S ez a Mikes-i hűség az ide- vagy odavetettségben egyik kedvenc témaköröm. így válik valósággá előttem elvonatkoztatott magyarságom fogalma s így talán megállók a világban a magam módján. Költészetem mottója: alkoss velem! A vers nem kinyilatkoztatás és útmutatás, nem is csupán esztétika és hangjáték. A vagánykodástól az irodalomban pedig mindig irtóztam. A vers maga az élet, sőt talán az élet többlete. S ezt a többletet szeretném úgy visszaadni, hogy az olvasó velem írja és mondja a verhet. Például, azért tartom Sinkát a Huszadik század egyik legnagyobb magyar költőjének, mert életét s élete többletét a maga teljességében ránkhagyta verseiben. Elkötelezett költészet nincs, mint ahogy elkötelezett ember sincs ha integer lény akar lenni. Mindig voltak és lesznek kirekesztett és elfogadott költők, de az ilyen rendszerezést elmossa az idő az igaz költő esetében. A költészetnek nincsenek rögzített koordinátái, mert a lélek is több az élmények rétegződésénél. Tehát a vers dinamikus egység s ezt az egységet a tartalom és forma összefüggése garantálja, amely független a divattól minden igaz versben. S az igaz vers, az igaz költészet így lesz végül is időtlen és örök. Magamnak már sokszor feltettem a kérdést, hogy miért is írok. Választ erre még nem találtam. De homokvárat építeni is emberibb, mint egyáltalán nem építeni.
