Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1973-06-01 / 6. szám
2. oldal «IttVAKOftt 1973. június hó A beszámolót követő rövid eszmecserét Pápay Elemér (az MSzFT főtitkára) a következőkkel zárta le: "... az előbbi beszámolót értékelve azt állapítom meg, hogy mozgalmunk munkája az elmúlt évek során ernyedetlen szorgalom, a jövőben s a magyar élniakarásban való hit és kitartás jellemezte. Így — ha nem is mindig a kívánt —, de elfogadható eredményt értünk el. Ez ösztönözzön arra, hogy a jövőben még nagyobb körültekintéssel s alaposabb, hozzáértőbb módon és ugyanilyen emyedetlen kitartással dolgozzunk céljaink megvalósításáért. "Nem sokaság, hanem lélek ...’ tesz csuda dolgokat” — fejezte be felszólalását az MSzFT főtitkára. A második napirendi pontot a ... Forradalmi Tanács elnöke prof. Papost Jobb Andor (aki egyébként a küldöttgyűlés elnöke is volt) a következő szavakkal nyitotta meg: "A Politikai Bizottság beszámolójából kimerítő és tárgyilagos kép tárult elénk mozgalmunk elmúlt 16 esztendejéről. Terveinkről, munkánkról, eredményeinkről és hibáinkról egyaránt. Céljaink jók, a hozzájuk vezető utat többé-kevésbbé jól választottuk meg. Világossá vált előttünk, hogy a jövő feladatai új próbatétel elé állítanak, újabb s keményebb munka vár ránk ahol tántoríthatatlanul helyt kell állnunk. Ez év elején megbízást adtam a politikai bizottságnak: készítsen tervet mozgalmunk ideológiai és politikai irányvonalának további meghatározására. Halljuk tehát a politikai bizottság javaslatát.” Az elnök megnyitása után a P.B. javaslatot terjesztett a küldöttgyűlés elé, melyben a mozgalom jövő politikai irányvonalát határozta meg. A javaslat részleteiben foglalkozott azokkal a szükséges módosításokkal, melyek segítségével elkerülhetők lennének a múltban felmerült akadályok. A javaslat különösképpen kiemelte azt a tényt, hogy politikai mozgalom vagyunk, elsőrendű feladatunk tehát politikai és ideológiai hovátartozásunk kiemelése a mozgalmi munkában és az emigrációs társadalmi életben. Eszmeileg el kell magunkat különíteni mindazoktól, akik szemben állnak mozgalmunk eszmei irányvonalával. Különös tekintettel azokra, akik az 56-os Szocialista Forradalom politikai és erkölcsi erejét akár saját céljukra, akár valamelyik hitelét vesztett társadalmi rend visszaállítására akarják felhasználni. Homonnay Ottó (idegennyelvű sajtó és propaganda vezető) élesen aláhúzta: .. forradalmunk kétségtelenül szocialista forradalom volt. 1956- ban nemcsak, hogy egyetlen letűnt társadalmi rendet sem akartunk visszaállítani, de ugyanúgy fegyverrel szálltunk volna szembe minden nyugatról érkező ‘segítséggel’, ahogy azt a szovjet csapatokkal szembe tettük. Egyszer és mindenkorra vegye tudomásul mindenki: a magyar nép nem akart lemondani azokról a szocialista vívmányokról, melyeket 1945 óta emberfeletti erőfeszítéssel valósította meg. Nem akartuk, hogy a Rákosi rendszer alatt véres verítékkel kiizzadt eredményeink érett gyümölcsként hulljanak a nyugatról visszatérő politikai kalandorok ölébe.” A javaslat a továbbiakban foglalkozott politikai vonalvezetésében esedékesnek vélt módosításokkal. A módosítások szükségességét a Politikai Bizottság előadója a következőkkel okolta meg: "Politikai eszméknek, ideológiáknak mindig egy bizonyos cél szolgálatában kell állni. Ezt a célt éveken keresztül hirdettük és hirdetjük lapunk első oldalán: "Szocializmust, de Magyar módra.” Másszóval a szocialista Magyarország, a magyar nemzeti érdekek feltétel nélküli szolgálat. Tudomásul kell vennünk, hogy a naptár ma 1973-at mutat. Az emberek felfogása itt is, otthon is más, mint volt 16, vagy 25 évvel ezelőtt. Ezért, ha továbbra is mereven ragaszkodunk egyes külsőségekhez, ha nem tudunk ideológiai és politikai vonalvezetésünkben változtatásokat, módosításokat eszközölni, árulói leszünk annak az eszmének, melynek szolgálatára mozgalmunkat létrehoztuk. Célunk nem “egy” magyar szocialista eszmének a megvolósítása, hanem a szocializmus magyar módra való megvalósítása." A továbbiakban a javaslat hivatkozott Homonnay Ottó cikkére, melyben a cikkírója félreérthetetlenül bebizonyította, hogy az "izmusokhoz” való merev ragaszkodás a nagy nemzeti célok elhomályosulásához vezet. A továbbiakban hivatkozva a P.B. februári megbeszélésére az előadó a következőket fűzte hozzá: "... februári megbeszélésünk alkalmával Homonnay baj társunk kifejtette azt a tényt, hogy az emberiség több, mint egy harmada szocialista társadalomban él. Ennek a szocializmusnak hivatkozási alapjai, külsőségei eltérőek a mi eszmei alapjainktól, a gyakorlatban azonban pontosan azt valósítják meg, amit mi 16 éve hirdetünk: szocializmust a saját népi, nemzeti sajátságainknak megfelelően. Ez a bizonyíték arra, hogy nem a politikai irányvonalakhoz való görcsös ragaszkodás, hanem a gyakorlatias világszemlélet, az adott lehetőségek reális kihasználása, s a fennálló követelmények ésszerű kielégítése az egyetlen út, mely céljaink megvalósulásához vezet.” A módosításokkal szemben a küldöttgyűlés egyes tagjai ellenvetésekkel éltek. Különösképpen a politikai és eszmei irányvonalakon való módosításokat illetően. Ezzel szemben Véghelyi Tibor (belügyi vezető) a következő kérdést tette fel: “Vajon mi hasznosabb és célravezetőbb a magyar érdekek szempontjából: ragaszkodni azokhoz az — általunk legjobbnak vélt — eszközökhöz, melyeket 16 évvel ezelőtt megválasztottunk s a merevség miatt elsüllyedni a történelem süllyesztőjében, vagy engedni a formákhoz való merev ragaszkodásból, ha ezzel a nemzeti érdekek szolgálatában pozitív eredményt várhatunk.” Ezek után a politikai bizottság javaslatot tett a vezető tanács nevének megváltoztatására, javasolta, hogy a Vezető Tanács nevét Magyar Szocialisták Forradalmi Tanácsa névre változtassa. Ez az elnevezés — mondotta a javaslat — sokkal jobban kifejezi a Mozgalom eszmei politikai hovátartozását. A szabadságharcos szó a HSzM nevében amúgy is benne van. Ideológiánkat, politikai nézetünket sokkal jobban kifejezi "... Szocialisták ...” elnevezés. Ezzel egyszer és mindenkorra kinyilatkoztatjuk: a nemzeti függetlenség és a szocializmus számunkra elválaszthatatlan. A küldöttgyűlés a névváltoztatást, s a politikai bizottság által javasolt módosításokat rövid vita után elfogadta. Ezek után sor került a sajtó szerepének a meghatározására a jövő politikai munkájában. Általános véleményként kell megemlíteni, hogy a sajtó feladata .elsősorban hangot adni a mozgalom politikai megnyilatkozásainak. Ezek terjesztése a sajtó és propaganda bizottság legfontosabb feladata. Nem szabad azonban mereven elzárkózni attól, hogy tervet engedjünk azoknak is, akik nem osztják teljes egészében a mi politikai véleményünket. Az újságban való vita azonban csak addig helyénvaló, ameddig pozitív, építő jellegű. Éberen kell ügyelni arra, hogy olyan cikkek, melyek nyilvánvalóan a mozgalom politikai vonalvezetésével szembeni propagandát jelentik — romboló céllal — ne láthassanak napvilágot. Külön foglalkozott a küldöttgyűlés az idegennyelvű sajtó és propaganda szerepével. A nem magyarnyelvű olvasók és érdeklődők tájékoztatása majdnem olyan fontossággal bír, mint a magyarnyelvű propaganda. Homonnay Ottó bajtársunk ezt a munkakört a mai napig kiváló hozzáértéssel töltötte be — volt az általános vélemény. Itt ismét Homonnay Ottó emelkedett szólásra: "... meg kell vallanunk, hogy úgy a magyar, úgy az idegennyelvű propaganda minden erőfeszítés ellenére bizonyos negatívumokat mutat. Már a februári konferencián kifejtettem: az emigrációban divatos "antibolsevizmus”, szovjetellenesség csak negatívumok. Nekünk nem a Szovjetunió szocialista, vagy kommunista társadalomberendezése ellen van kifogásunk, hanem az ellen a szociálimperializmus ellen fogunk fegyvert és emelünk szót, mely népünket éppen a szocializmus felé való haladásában akadályozza. Ezt a nézetet egyébként a HSzM és a Turul Szövetség közös memorandumában is kifejtettem. Magyar és idegennyelvű sajtónknak tehát ezt a meggondolást erőteljesebben kellene tükrözni. Az 1956-os októberi Szocialista Forradalom nem a Szovjetunió — a szomszédunkban élő szocialista nagyhatalom — ellen irányult, hanem az ellen az imperialista politika ellen —, s természetesen ennek végrehajtói ellen — mely kerékkötője volt a szocializmus magyar módra való megteremtésének." A jelenlévők helyeselték Homonnay hozzászólását. Török József (az egyeztető bizottság elnöke) emelkedett szólásra: "Nem tekinthetünk ellenségnek valakit csak azért, mert a saját országában tőlünk eltérően igyekszik a szocialista társadalmat megvalósítani. Ha ezt tennénk, ez részünkről ugyanolyan durva beavatkozás lenne a mások belügyeibe, mely beavatkozás ellen éppen mi fogtunk fegyvert 1956-ban. Részemről teljes mértékben támogatom Homonnay javaslatát, hozzátéve: remélem, hogy a politikai bizottság munkájában ezt a meggondolást teljes mértékben figyelembe veszi.” Ezek után a küldöttgyűlés a f. év őszén megrendezésre kerülő szellemi kongresszus kérdéseivel foglalkozott. A konferencia határozatainak megfogalmazása után prof. P. Jobb Andor Magyar Szocialisták Forradalmi Tanácsa elnöke a következő szavakkal zárta be az értekezletet: "A HSzM és az MSzFT életében a mai értekezletünk mérföldkövet, korszaknyitást jelentett. Ettől a mérföldkőtől tekintünk vissza a megtett útra, a múlt minden eredményére és hibájára, minden örömére és bánatára. Boldogan állapítom meg, hogy mozgalmunk töretlenül állta az elmúlt 16 esztendő minden megpróbáltatását s a jelenlevők példamutatóbb hűséggel és optimizmussal tekintenek az egész embert kívánó eljövendő politikai, mozgalmi munka elé. Magyar Szocialista Bajtársaim! Szívből kívánok valamennyiőtöknek ehhez a munkához töretlen akaratot, erőt és egészséget. Kívánom, hogy munkánkat a remélt siker, a Szocializmus Magyar módra való megvalósulása koronázza!” Szomorú szívvel érésűjük, hogy Dr. Rimánóez y G. László m. kir. főhadnagy három Kormányzói Dicsérő Elismerés (Signum Laudis ) hadiszalagon a kardokkal; a II. oszt. és I. oszt. Vaskereszt; I. oszt. Tűzkereszt koszorúkkal és kardokkal; Felvidéki, Erdélyi és Délvidéki Bevonulási Emlékérmek stb.tulajdonosa, 1973 május ho' 7.-én Sydneyben váratlanul elhunyt. Tetemét 1973 május hó 14-én helyezték örök nyugalomba a Rookwood-i temető magyar részlegében. Dr. Rimanóczy László 1910 október 16-án született Sárpentelén. Gimnáziumi tanulmányait a székesfehérvári cisztercita-rendi Szent István főgimnáziumban végezte. A pécsi m.kir. Erzsébet királynő tudományegyetem a jogi, államtudományi és filozófiai fakultásainak doktorává avatta. Katonai szolgálatra 1939- ben vonult be. Résztvett a felvidéki, erdélyi és délvidéki bevonuláson és a második világháborút az I. hadsereggel harcolta végig. Rövid orosz hadifogság után Ausztráliába vándorolt 1950-ben. A fegyveres harcot szellemi küzdelemmel váltotta fel, fáradhatatlanul foglalkozott a magyar sorsproblémákkal. Ilyen természetű, valamint irodalmi és humoros írásai az emigrációs sajtó számos kiadványában állandóan megjelentek. Külön említést érdemel a magyar és általános őstörténet és vallásfilozófia területein való irodalmi működése. Szellemi és anyagi javait magyar feladatokra költötte el, képességeivel betekintést nyert az emberi lélek zárt világába. Utolsó éveiben tevékenységét betegség korlátozta, de halála mégis váratlanul jött, mély álmában szívműködése megállt. Gyászolják: Magyarországon élő két nővére Sydneyben élő baráti köre és a magyar emigráció szerte a világon
