Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1973-06-01 / 6. szám
1 1973. JÚNIUS HÓ. XII. ÉVF. 6. SZÁM ÁRA: 50 cent. Szocializmust - de magyar módra! ÍÍITTVAKÖfcT A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA Hiszek Magyarország feltámadásában! írta: H. A. AYAZ KHAN a Magyar Unió ázsiai megbízottja. Szívem fájdalommal és szomorúsággal lett tele, mikor egy régi magyar népdalt hallottam: “Az én magyarságom mindennél keserűbb.” Elgondolkoztam rajta, miért is lehet keserű valakinek a magyarsága? Rájöttem, hogy a magyarság hitvallása: "Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában”, sokkal keserűbb az európai nemzeteknek, mint maguknak a magyaroknak. A magyarok azt mondják: “Hiszek egy Istenben!” A keresztény Európa több állama neheztelni fog a magyarokra, mivel hinni egy Istenben itt azt jelenti, hogy úgy érezzük, a magyarok megcsonkítottságukban is bízva remélnek a jobb jövőben. Ha a magyarok azt mondják: “Hiszek egy Hazában", érzékenyek az utódállamok, mivel Magyarország kétharmad része az ő igájukban vergődik. Ha azt halljuk: “Hiszek egy isteni örök igazságban”, akkor a magyarságnak szolgáltatandó jóvátételért szájl a fohász. Haragudnak, mivel megint újabb vérontástól félnek, pedig a magyarság békés eszközökkel dolgozik csak. Ha a magyarok: Magyarország feltámadásáért imádkoznak, ez szálka több hatalom szemében, azonban Magyarország feltámadása alatt inkább a Magyarság feltámadásáért kell küzdenünk és ha minden magyar ember rájön a két fogalom között levő különbségre, minden más nemzet felkiált a félelemtől, mint régen: “A magyarok nyilaitól ments meg Uram, minket!” Ilyen körülmények között a magyarság semmit sem tehetne a saját erejéből, de van egy másik út a feltámadáshoz! A magyarok turániak és így testvérei a Keletnek. Ezt a testvériséget azonban a kegyetlen sors elválasztotta egymástól s a magyarság a kereszténység felvételével mindinkább eltávolodott a Kelettől. A keleti testvérnépek mind mohamedánok és a magyarok mégis pogányoknak nevezik őket, azok pedig gyauroknak a régi testvéreiket. A turánság mind élvezi az Izlám testvériségét, de szegény magyarok itt élnek elhagyatva, gyűlölettől és igazságtalan által elnyomva a keresztény Európa közepén. Kedves Magyar Testvéreim! Lelketek nyugtalan és vágyódik az igazság és a Kelet szeretete után. Mondom nektek, hogy a ti imátok nemcsak a tietek, hanem minden moslim imája is. Hinni egy Istenben, egy Hazában, egy isteni örök igazságban és feltámadásban, ezek az alapjai a szent Koránnak. Kedves magyar Testvéreim, Ti, mind moslimok vagytok átvitt értelemben, már leikeitekben és mindennap, ha imára nyitjátok szájatokat, a szent Korán szavait ismétlitek és moslimok vagytok, habár tudat nélkül is. Hírneves testvérünk Petőfi Sándor szavait idézem: “A magyarok Istenére esküszünk, esküszünk, Hogy rabok tovább nem leszünk!" Én mondom nektek, hogy a “Magyarok Istene a moszlimok istene is.” Torkos László magyar költő már régen megírta egyik versében a "Nyugat”-ban, hogy hiába tekint nyugatra, mert ott csak viszályt, békétlenséget lát. Érzi, hogy Keletre kell fordulnia és kezeit imára kulcsolva, kelet felé kell leborulnia, mert innen érez még isteni sugallatot. Már nemcsak érzi, hanem hallja is a Kelet nagy Iszlám Prófétájának hangját és szíve sóhajával Keletre száll, hogy megnyugvást találjon. Ha a keleti turánság és a magyar nép egyesülni fog lelki közösségben és faji összetartásban és együtt könyörög a hőn áhított feltámadásért, a magyarság is vissza fogja nyerni régi fényét és jelentőségét a Kelet erejétől s termékenyítő világosságától. Senkise kételkedjen Magyarország népének erőbeli és lelki újjáéledésében. Európának úgy erkölcsi, társadalmi, mint vallási képén már változások jönnek. "Nyugat nagy gondolkodóinak elméjében változás kezdi helyét elfoglalni az Izlám irányában is és nagybeteg pulzusa újra egészségesen fog lüktetni." Hiszek benne, hogy Magyarország napja újra ragyogni fog, mert az iszlám és turáni testvérek egyszer mind kezet fognak nagy-nagy testvériségben. A múltban Budapest mellőzve maradt. Magyarország pedig letagadott igazság volt: ma Magyarország alkalom után kutat, a jövőben pedig az izlám életének s a keleti kultúrának minden sugarát Budapest fogja összegyűjteni. Ez az, amit ott találhatsz felírva az országzászló emlékművére: “Hungary’s place under the Sun." Az izlámnak sok olyan jóslatot kell teljesíteni, mely szorosan összefügg Magyarország dicsőséges jövőjével. A magyarok mindennap imádkoztak Magyarország feltámadásáért. A Mindenható Isten meghallgatja imádságukat. Az ő rendelése most, hogy a magyarok és turáni testvéreik az izlám híres igaz szellemében készüljenek fel az igazság s béke ügyéért és ezzel a céllal szemük előtt szavalják majd újra: "Talpra magyar!” Az én egyszerű imám, ha a magyarságra gondolok, mindig ez: “Hiszek a magyarság feltámadásában!” POLITIKAI BIZOTTSÁGÁNAK I JELENTÉSE FÓRUM A HSzM vezető tanácsa, a MSzFT kiküldöttjei 1973. május 5—6-án Torontóban zártkörű értekezletet tartottak, melyen kiértékelték az elmúlt 16 év mozgalmi életét, s a jövő munkájának irányvonalait határozták meg. A küldöttgyűlés nemcsak a Mozgalom életében jelentett mérföldkövet, hanem — a jövő kilátásait mérlegelve — az egész politikával foglalkozó magyar emigráció életének említésre méltó eseménye volt. Ezt bizonyítják a Propaganda Bizottság tájékoztatása nyomán érkezett válaszok több emigrációs szervezet részéről. Az értekezlet három napirendi pont megvitatását tűzte ki célul: 1. A mozgalom megalapításától napjainkig eltelt 16 év munkájának kiértékelése. 2. Az MSzFT feladatainak meghatározása, s ennek érdekében a jövő ideológiai és politikai irányvonalának meghatározása. 3. A sajtó és propaganda szerepe a jövő politikai munkájában. A Politikai Bizottság beszámolójában részletesen foglalkozott azokkal a célkitűzésekkel melyek megvalósítását a Mozgalom a megalakulásakor elhatározta. Jelentésében 16 évre visszamenően részletesen foglalkozott a mozgalmi élet minden egyes jelentősebb állomásával, minden problémával és eredménnyel, melyek a kitűzött cél megvalósításáért folytatott munkát negatív vagy pozitív irányban befolyásolták. A jelentésben a Politikai Bizottság felhívta a figyelmet egyes — visszatérő, szinte állandósultnak mondható — komoly nehézségekre melyek hátrányosan hatottak az elmúlt évek mozgalmi munkájára. A vitában Homonnay 0. János felhívta a figyelmet a mozgalomban tapasztalható dogmatizmusra, melyért — mint mondotta: "... nem utolsó sorban a Politikai Bizottságot kell felelősnek tartanom.” Szucsán Károly (külügyi o. vezető) hiányolta — részint a politikai .részint a sajtó és propaganda bizottság részéről — az intenzív politikai felvilágosító munkát. "Különbséget kell tennünk — mondotta hozzászólásában — eszközök és célok között. Minden politikai eszmének vannak céljai és a célok megvalósításához szükséges eszközei. Minden reálisan gondolkodó politikai mozgalomnak készen kell lenni arra, hogy a célhoz vezető utat, a szükséges eszközöket az alkalomnak és az adott lehetőségeknek megfelelően változtassa. Mozgalmunk munkáját ezzel szemben az eszközökhöz való merev ragaszkodás jellemezte egészen napjainkig. A politikai munkához szükséges rugalmasság teljes hiányára vall ez a merevség, mintha Rómába csak egy út vezetne.” A politikai és propaganda bizottság egyáltalán nem áll hivatása magaslatán, amikor ezt az alapvető követelményét a politikai tudománynak még a ... Tanács tagjaiban sem tudatosította teljes mértékben.” A továbbiakban a Politikai Bizottság jelentése kitért azokra a — részben vagy egészben — megvalósított tervekre, melyek végrehajtására a "Forradalmi Tanácstól” megbízást kapott. Az elmúlt évek során az ideológiai s politikai ismerettterjesztés és nevelés terén mutatkozott ugyan eredmény, de összességében mégsem lehetett a BP munkáját 100%-os sikernek nevezni. Major Tibor (sajtó és propaganda vezető) felszólalásában megjegyezte: "... a politikai bizottság a mozgalom eszmei és politikai irányításában nem mutatott elég határozottságot. A politikai bizottság munkáját sok esetben az események után való kullogás jellemezte. Rendkívül fontos — mondotta — a határozott, s erős kézzel való eszmei irányítás még akkor is, ha ez egyes — konzervatívabb természetű — baj társainkban bizonyos ellenvetést, visszatetszést vált is ki.” I
