Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
1973. január hó «IttVAKÖkt 7. oldal A KERESZT ES KARD MOZGALOM HANGJA TLEN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGYAR ÜGYET! r r KARCOLATOK ROMÁNIÁRÓL Mostanában sokat foglalkozik a nyugati sajtó Romániával. Az oroszok szemben tanúsított bátor magatartása bizonyos tiszteletet szerzett neki. Valóban elismerésre méltó is, hogy mint kommunista ország, a keleti kommunista blokk országai közül egyedül, függetlenül járja politikai útját, az orosz figyelmeztetésre fittyethányva. Ha azonban közelebbről megvizsgáljuk e nagy román bátorságot, illetve okát, rájövünk, hogy most is — mint a múltban nagyobb politikai sorsfordulók előtt — hatalmas erők állanak mögötte, amelyek egyelőre erkölcsi és politikai vonalon támogatják. A nagy támogatók egyike Kína, másik az Egyesült Államok. Románia politikája most is az "átállás politikája”, azaz: Arra az oldalra állok, ahova majd a mérleg nyelve billen. A mérleg nyelve pedig már szinte bizonyos, hogy az oroszellenes oldalra fog billenni. Számítás szerint tehát most is jól helyezkedik. Csodálatos, hogy az oroszok tűrik a románok szinte kihívó viselkedését. Bár tervezték a Romániában megtartandó "hadgyakorlatot”, miként Csehszlovákiában tették, mindezideig azonban elmaradt. Úgylátszik, kudarctól fél Moszkva, azért inkább elkerüli. AZ IPAROSODÁS ERŐLTETÉSE A román kommunista vezetőség is felismerte már, hogy az iparosodás nemcsak gazdasági jólétet, hanem katonai hatalmat és nemzetközi tekintélyt is jelent az országnak, azért az iparosodást feltűnő módon erőlteti. A romániai helyzetről összefoglaló képet fest a Frankfurter Allgemeine riportere az 1972. évi november 25. számban: — Romániában a jugoszláviai állapothoz mérten nyugalom van és fegyelmezettség uralkodik, amit részben a Ceausescu főtitkár személyének tulajdonítanak. A gazdasági feladat elvégzésén — amelyet a kormány felállított — a népnek nincs ideje sokat gondolkozni, hanem csak dolgozni és dolgozni...! A sokrétű társadalmat a marxi—lenini tan "román patriótává” nevelte, amely munkáját igyekszik jól ellátni, hogy jobban élhessen... A kereset — az alacsony kategóriában nem mondható valami kedvezőnek. A jelentés szerint ez a legalacsonyabb kategóriában mintegy 1000 leit tesz ki, amely megfelel 200 német márkának. Ceausescu pártvezető két-három ötéves tervvel akarja iparosítani az agrár román államot. A párt fejesei azonban ott is elég jól élnek és különleges jogban részesülnek, mint mindenütt a kommunista államokban. A hajdani bukaresti "burzsujok” villáiban csak a legfőbb pártvezetők és híres sportemberek laknak — közli az idézett újság. — Azok korlátlan hitelt élveznek. De nem nélkülöznek gyermekeik és rokonaik sem. Az azonban csak titokban, minden feltűnés nélkül megy végbe. Ha valaki, vagy valakinek a fia feltűnően jól él és költekezik, megtörténik, hogy újságba kerül. Az olyan eljárást azonban maga Ceausescu pártvezető engedélyezi, mert az a pártból való kidobással jár. Ahhoz Dimitru pópánok, a "város szovjet-elnökének" hozzájárulása is szükséges. A pópa dönt egyébként afelől is, hogy kié legyen valamely ház, illetve villa és mikor fogja azt egy nyugati követ megkapni. Ez a mai Romániában nem csodálnivaló: Az elnök a legjelentéktelenebb lakásügybe is beleavatkozik, hogy valamely polgár vagy sportemeber lakáshoz jusson. Mint e kis esetből is látjuk, a romániai főpapoknak még ma is akkora hatalmuk van, mint hajdan volt, vagy mint magának a pártelnöknek van. A pártvezető törekszik a munkásság intelligenciáját fokozni — folytatja a tudósító —, állandóan hangoztatja a közvagyon megbecsülését, a forgó tőkével való helyes gazdálkodást, mert mondja: Minden szakdolog vagy más érték elherdálása csökkenti a nemzet jövedelmét, végtelen hazánk fejlődésének forrását. A nép azonban csak vonakodva követi a parancsszerű felhívást. Vajon bizancinizmus-e az vagy balkáni "mindent holnapra hagyni" — teszi fel a kérdést a riporter —, hogy a felső parancsnak olyan vonakodva tesznek eleget? A romániai helyzet találós kérdés a Nyugatnak: nem oly drámai, mint a jugoszláviai, azonban a felső vezetésben állandóan forr valami. A román pártvezetőség szorosan együttdolgozik az orthodox egyház vezetőivel. Romániában alacsony a munkabér, az árak magasak, de szilárdak, állandóak. Egy tanult munkás órabére 9 lei. Keresete felmegy havonta 1500 leire. Egy vezérigazgató havi jövedelme 5000—6000 lei. Ha a pártban is működik, hozzámegy még 1500 lei pótlék és a prémium. Helyettese jövedelme 3600—4000 lei. Főiskolai-képzettségű üzemvezető (Ökonom) jövedelme 2000—2500 lei. Ugyanabban az üzemben az éjjeli őr és a takarítónő 825—920 leit keres havonta. Egy egyetemi tanár jövedelme 6000—7000 lei. Egy docente (aki nem lehet professzor, mert nem párttag) 3500— 4000 leit. Egy főiskolás — ha szülei jövedelme nem haladja meg a 2000 leit — havonta 417 lei tanulási költséget kap, míg a tanidő tart. Szolgálatban utazó hivatalnokok napi 18 leit kapnak élelmezési pótlásra ... A riporter az élelmiszer-árakról is közöl adatokat: lkg. kenyér ára 2—4 lei, lkg. cukoré 9 lei, lkg húsé 15—23 lei, lkg csirké-é 27 lei, 1 tojás 1.20 lei, lkg vaj 401ei. Egy férfi öltöny (konfekciós) ára 800—1300 lei, egy pár cipőé 300—350 lei. Romángyártású hűtőszekrény 80 literes 4800 lei. Román televízió 2900—4000 lei. Egy Datia-autó (romángyártmány) 70.000 lei. Egy szovjet Moskovitsé 58.000 lei... E Romániáról írt karcolatokkal kapcsolatban meg kell emlékeznünk az erdélyi magyarság ellen nemrégen elkövetett népírtási merényletről is. A Hadak Útja című szemle 1971 októberi száma közli, hogy: "Udvarhelytől nyugatra, a Küküllő völgyében erőmüvet terveznek építeni a románok, ami szükségessé teszi, hét község kiürítését. Azok: Kis- és Nagy- Galambfalva, Bikfalva, Décsfalva, Agyagfalva, Bogárfalva és Magyaros. Bukarest terve szerint a községek lakosságot Moldvába telepítik át, hogy örökre elvesszenek a magyarság számára ... A Hadak Útjának közlését átvette az "Utitárs” című prot. egyházi lap is 1972. évi július 4. száma. Elszomorító hír. Amit mi évszázadokon át elmulasztottunk megtenni, azt a románok néhány évtized alatt végrehajtották: a hatalmuk alá került magyarság életerejét megtörték és újra való életképességét hosszú időre kitolták. (Sz. S.) i— Fajtánk | L szabadságáért J A magyar dicsőséggel együtt a magyar élniakarás, a töretlen hűségben elődeink által megőrzött turáni őserő volt az az alap, mely megingathatatlanul, győzedelmesen nézett mindig szembe a nemzet balsorsával. Ha a magyar múltat idézzük, hitet, erőt akaratot meríthetünk a letűnt századok küzdelmeiből. Tengernyi véráldozattal, áldozatos küzdelmek során állott a Kelet kapujában, Nyugat védelméért, sokszor nemzeti létét dobva félre, védte a nyugati népek békéjét, biztonságát és kultúráját — de a hozott áldozatokat vajmi kevéssel ismerték el. Vasvári Zoltánnak a Kereszt és Kard Mozgalom vezetőjének “Irányváltozást” című cikke a megváltozott időt... új koncepciót jelez: az egyetlen és lehetséges járható utat a turáni fajtánk feltámadásának útját! Revideálni kell az ezeréves meddő politikánkat! Revideálni önmagunkat is, emigráns politikai életünket. A nemzeti erőknek, a nemzeti gondolatnak, az egymást támogatásnak vagy öszszeforottságnak, sokszor céltalan pártoskodás útján való szétforgácsolásától. Soha, sehol más időben nem volt olyan szükség arra, hogy minden magyar elkerülje e végzetes hibákat, mint éppen most: Európa új térképének ma ugyan még “homályos”, de mindjobban közeledő új kialakulása és megalkotása idején. De amennyire fontos emigráns életünk hibáinak kiküszöbölése, éppen annyira szemünk előtt kell álljon az a valóság is, hogy széles e világon csak a turáni testvérnépeinkkel szövetségben tudunk harcolni fajtánk boldogabb jövőjéért! Ha ezt az utolsó lehetőséget is elodázzuk, akkor nemzeti tragédiánk bekövetkezéséért elsősorban mi vagyunk a felelősek — a rabmagyarságot mi képviseljük! Félre a szétforgácsoló, kicsinyes egyenetlenségekkel, amelyek már sokszor szültek s okozhatnak ma is emigráns pártoskodásokat. A cél legyen az ezeréves Magyarország visszaállítása a Duna-medencében a turáni fajtánk vezetésével valóban az igazi Európa békéjének biztosítása, a pánszláv imperializmussal szemben. Bár minden emigráns magyarnak hite és bizalma ez irányban olyan erős lenne, mint volt nemzetünknek mindig, akkor és oly időkben, amikor a veszély akárcsak napjainkban a legnagyobb volt, de az összetartás és a nemzet tettereje a legerősebb. Akkor a kárpáti Duna-Tisza táján és Túrán sárga homokos földjén is kivirul egyszer a szabadság! (M) GYASZJELENTES Az emigrációs magyar életnek egyik harcos tagját Felcsiki Antal testvérünket karácsony előtt az Úr igen megpróbálta, mert szeretett feleségét Piroskát 1972. december 19-én este 10.45-kor hosszas és fájdalmas szív-betegeskedés után magához szólította. A sors kiszámíthatatlanságára jellemző, hogy éppen két nappal a halála előtt ünnepelték békés családi körben 61. éves születésnapját. A kislánya Pintyőke pedig egy értékes ajándékkal lepte meg az Édesanyját az est folyamán, amit szerető csókok kíséretében meg is mutatott, azzal a kitétellel, hogy az ajándékot csak a szent karácsony másodnapján adja át, mert akkor lesz a kedves szüleinek 35. éves házassági évfordulója. A drága Édesanya egy fájdalmas, de szerető csókkal megköszönte a kislányának figyelmességét, mintha érezte volna, hogy a földi életben ez lesz az utolsó ajándéka, amit a családjától kap. 1972. december 22-én pénteken de. 9:30-kor átvitték a drága halottat a ravatalozóból a Ferencesek New York-i Szt. István templomába, ahol Kiss Máté és Csorba Domonkos atyák együtt mutatták be a gyászmisét az elhunyt lelkiüdvéért. A gyászszertartás alatt a “Feltámadás és az élet” című zsolozsmát énekelte Dr. Laurisin Lajos a m. kir. operaház volt tenoristája. A templomot az ismerősök és a barátok zsúfolásig megtöltötték. A szertartás után a koporsót az ég hulló könnyeivel permetezve a St. Raymond temetőbe kísérték. Itt Máté atya halotti imája után vitéz Serényi István mondott részvétteljes és megrázó búcsú beszédet. Az elhunyt emléke legyen áldott!
