Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1973-05-01 / 5. szám
1973. május hó ÍZITTVAKOfcT 11. oldal D. M.F.T. 1973. ÉVI KÖZGYŰLÉSE A CSEH SZADIZMUS Dél-Magyarország Felszabadító Tanácsa f.évi április 8-án tartotta meg szokásos évi közgyűlését Clevelandban (Ohio). Dr. Lelbach Antal elnök meleg szavakkal köszöntötte Király Kelemen ferences atyát (DeWitt, Mich.) és J. V. Bosiljevics mérnököt, a horvátság képviselőjét. Megnyitó beszédében az elnök vázolta a nemzetközi helyzetet, annak jugoszláviai vonatkozásait, különös tekintettel az Európai Biztonsági Konferenciára. Ezzel kapcsolatban kitért a magyar emigráció magatartására s élesen elítélte a megalkuvás politikáját, mely egy semleges zóna hiú ábrándjáért kész lemondani a magyarság jogos igényeiről, elszakított területeinkről. Titeli József főtitkár évi jelentésének első részében a DFT halottairól emlékezett meg, így dr. Nagy Ivánról, a Délvidék volt vezető politikusáról, dr. Eckhardt Tibor, dr. Kedves András és vitéz Magyarossy Sándor vezérezredes tb. tagjainkról, Burján Gyula volt alelnökünkről, vitéz dr. Kaczvinszky Pál, Osgyáni Jenő és Szórád Miklós tagjainkról, Vöczköndy László ny. őrnagy, követségi tanácsadóról, valamint dr. Szirmai Károly délvidéki íróról. Beszámolójának második részében a főtitkár ismertette a DFT elmúlt évi működését, kiemelve a DFT elnökségének 1973 januári ülésén hozott s a Horvát Nemzeti Tanáccsal, valamint a Fehér Ház horvát politikájával kapcsolatos határozatait, dr. Lelbach Antalnak az ún. Szabadság- Parlamentben a délvidéki helyzetről tartott előadását. Elismeréssel szólott dr. Kury Béla tb. tagunknak Kiss Lajosról, a délvidéki népzene kutatójáról, valamint Homonnay Pálról, délvidéki naív festőről írt dokumentációs értékű cikkeiről, dr. Török Pálnak gróf Teleki Pál 1941-es tragédiájáról írt kitűnő tanulmányáról. Köszönetét mondott az emigrációs magyar sajtónak a délvidéki ügy támogatásáért. Örömmel üdvözölte Monostory László újbóli jelentkezését a pécsi szerb megszállás idejére való visszaemlékezésével, valamint a Bajtársi Levélnek Tito kommunista partizánjai délvidéki, muraközi és muravidéki harcát ismertető cikkeiért. Röviden utalt arra a Kanadai Magyar Újság hasábjain lefolyt sajtóvitára, melyet Homonnay Elemérnek Ludányi András dr. Jugoszláviáról tartott előadását bíráló cikke váltott ki. Végül bejelentette, hogy a DFT 1970. évi közgyűlésén életrehívott Center for Southern Hungarian and Balkan Studies rövidesen kiadja első angol nyelvű tanulmányát, prof. George Prpictöl a magyar—horvát viszonynak a török háborúk korában való alakulásáról. E tanulmány, mint a Virrasztó külön száma kerül kiadásra. Végül foglalkozott a belgrádi érsekségtől leválasztott önálló bánáti apostoli adminisztratúra helyzetével, szűkös anyagi viszonyaival. Ifj. Zolnay Mátyás pénztári jelentésének előterjesztése után j. V. Bosiljevics mérnök részletesen taglalta a jugoszláviai eseményeket, a horvátországi helyzetet, az Egyesült Államok és a Szovjetunió jugoszláviai politikáját. A helyzet pillanatnyi kilátástalansága ellenére is bízik abban, hogy Horvátország előbb-utóbb visszanyeri függetlenségét. Szabó Zoltán az osztrák—magyar— jugoszláv hármashatár térségében fekvő szentgotthárdi körzet 1945 utáni helyzetéről s az ott élő vendek magatartásáról tartott előadásához Király Kelemen ferences atya szólt hozzá s Vzdóczy-Zadravetz István volt tábori püspök és a vend származású Oszlay-Oswald theológus ferences atya példájával bizonyította a muraközi és vend nép magyar hűségét. Homonnay Elemér, a központi munkatörzs vezetője a DFT elnöksége nevében előterjesztett javaslatára a közgyűlés Király Kelemen ferences atyát tb. elnökké választotta. Király Kelemen atya meghatott szavakkal mondott köszönetét a közgyűlésnek. A munkatörzs vezetőjének javaslatára a közgyűlés ezután a DFT tb. tagjaivá választotta Kövendi Károlyt, a Bajtársi Levél szerkesztőjét, valamint László Andrást és dr. Zsigmondy Endrét a Magyar Élet kiadóját, ill. szerkesztőjét a Délvidék ügyének támogatásáért. A munkatörzs vezetője általános helyzetjelentésében Georges Bonnet volt francia külügyminiszternek a Historia Magazine-ben közöt cikkéből indult ki, amelyben a müncheni egyezmény hátterével foglalkozott. E cikkből kiderül, hogy Csehszlovákia kormánya maga kérte a francia kormányt, hogy ne kérjen népszavazást a küszöbön álló konferencián, mert akkor a szudeta-németek mellett Csehszlovákia többi népe is népszavazást fog követelni s ez Csehszlovákia teljes szétesését eredményezné. Kiderül e cikkből az is, hogy a francia kormány a szudetakérdés mellett Európa valamennyi függőben levő kérdését napirendre kívánta tűzetni a müncheni konferencián, hogy így Európa békéjét valóban s tartósan biztosítani lehessen. A francia kormány e javaslatát a másik három nagyhatalom nem fogadta el s így München valóban csak elodázta, de nem küszöbölte ki a háború veszélyét. Georges Bonnet cikke a magyar emigráció számára kettős tanulságul szolgálhat: nem mondhatunk le elszakított területeinkről, másrészt nem semleges zónát, Közép-Európa federalizálását (a jelenlegi status quo fenntartásával) kell szorgalmaznunk az amerikai kormánynál, hanem az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferenciának egy általános békekonferenciává való kiszélesítését, mert különben e konferencia is München sorsára jut s egy újabb Teheránhoz, Yaltához s Potsdomhoz fog vezetni. Felhívta a közgyűlés figyemét a jugoszláviai helyzet komolyságára, az Egyesült Államok külpolitikájának elhibázott voltára, a délvidéki magyarság létét fenyegető veszélyekre. A DFT álláspont változatlan, s területek kizárólag Magyarországot illetik meg, még akkor is, ha e változásra akkor kerülne sor, amikor maga Magyarország még nem szabadul fel a mai kiszolgáltatott helyzetéből. — Szóvátette a Magyar Cserkész Szövetségnek azt az állítólagos felfogását, hogy az elszakított területeink visszacsatolásának szorgalmazása nemcsak nem időszerű, de ártalmas volna. Bejelentette, hogy a DFT ez ügyben lépéseket fog tenni a Cserkész Szövetségnél a kérdés tisztázására s ha szükséges, orvoslására. A munkatörzs vezetőjének fejtegetése élénk vitát váltott ki, melyben Pápay Elemér, dr. Szent mikló ssy- Éles Géza s dr. Papp Gábor vett részt. A közgyűlést nagy érdeklődéssel kísérte e vitát, amelynek részleteire a munka törzs vezetője még vissza fog térni. A közgyűlés dr. Lelbach Antal elnök zárószavaival s a Magyar Hiszekegy elmondásával ért véget. (DFT—Hírszolgálat, 1973. 4. 8.) Úgy kellett volna e címet írnom, hogy "kegyetlenkedés”, de — úgy vélem, hogy — ez a Marquis de Sade francia író nevéről való kifejezés jobban érzékelteti a csehek bosszú cselekedetét. A csehek nemcsak hogy nem szűnnek meg emlegetni a németek által elpusztított falut, Lidicét, hanem iskolai könyvekben is foglalták, hogy a cseh bosszú ki ne aludhassék a jövő generációk leikéből. Egy német író, Jürgen Thorwald "Das.Ende an der Elbe” (A háború vége az Elbánál) című művében okmányokkal és szemtanúk elbeszélése alapján megírta, miként dühöngött a cseh boszszú az összeomlás alatt Prágában és másutt is Csehországban. Míg a Lidicében kivégzettek száma még a kétszázat se érte el, addig a csehek által lemészárolt ártatlanok száma ezrekre rúgott. És míg az SS katonák csak tarkónlőtték áldozataikat, addig a csehek kéjelegve kínozták meg áldozataikat, mielőtt megölték volna. "Vajon emberek voltak-e azok, akik 1945. május 9-én Prágában a Wenzel-téren, a Károly-téren és a Ritter-utcában németeket benzinnel öntötték le, lábuknál fogva a lámpaoszlopokra akasztották és meggyújtották és kezükben égő fáklyákkal nézték azok kínjait és üvöltöztek hozzá a kéjtől. Emberek voltak-e, akik német katonákat — de éppen úgy civileket is és asszonyokat is — tüskés dróttal együvekötözték és a köteget a Moldvába taszították? Emberek voltak-e, akik német gyermekeket a tűzoltó víztartályokba fullasztották és asszonyokat és gyermekeket az ablakon át az utcára dobtak? Emberi arcuk volt ugyan, de nem voltak emberek. Nem voltak emberek azok, akik válogatásnélkül minden németet összevertek míg össze nem rogyott. Nem voltak emberek, akik meztelen német asszonyokat kényszerítettek kövek eltakarítására, míg közben sokuk inát átvágták és azok tehetetlenségén gyönyörködtek. Nem voltak azok emberek, akik a wenzeltéri földalatti nyilvános illemhelyekről előráncigálták és botokkal földigverték és azután valósággal agyontaposták. És nem voltak emberek, akik német lányokat — akik, mint a német hadsereg segédszolgálatosai a kezükbe estek — miután a ruhát letépték róluk, a Foch-utcán át a Wolschaui temetőbe hajtották és ott géppuskával agyonlőtték vagy másokat ütlegeléssel és szúrkálással szénakazlak közé kergettek és azt meggyújtották ... És ez az embertelenség tengerének csak néhány kimelekedő része volt, amelyben az egyszerű agyonlövés, mint a prágai Adolf-Hitler iskola tanulóival történt — csak jótékony cselekedet volt...” "És az csak a kezdet volt, Prága példamutatója volt az egész országnak. Követte az országban a kegyetlen bánásmód megszégyenítés, vagyonelkobzás és elüldözés. A borzalmas kegyetlenkedés 1945 májustól őszig folyt és nyilvános dolog lett, amelyben milliók vettek részt, mint tettesek vagy izgatok és segítő nézők.” A Müncheni Egyezményt a csehek — nemzetközi támogatással — semmisnek nyilvánították és annak hatálytalanságát a német kormánynyal is elismertették. Vannak azonban Németországban német hazafiak is, akik az egyezményt törvényesnek tartják és revíziót "korrektúrát” követelnek. "Olyan propaganda-jelszókat és a kommunista csatlósok felfogását tekintve, ideje volna, hogy a németeken 1945-ben elkövetett gonosztettek "korrektúrája” is szóbajönne már. Csakis úgy lehetne elérni, hogy Kontinensünkre békesség szállna. Törvényes jognak, sőt kötelességnek tartom — fűzi e kérdéshez a cikkíró —, hogy a Bundesrepublik korrektúrát követeljen a csehszlovák államtól a csehszlovákiai németeken elkövetett gonosz tettek elkövetése tekintetében.” (D. N. Zeitung 1973. ápr. 20.) Politikai tekintetben nekem a németek "Se nem ingem, se nem gallérom”, mégis maradéknélkül igazat adok nekik e tekintetben, mivel 3 millió csehországi német lakos ügyében történt döntés. Hozzáfűzöm azonban, hogy ugyanúgy vegyék korrektúra alá és orvosolják nemzetközileg a csehszlovákoknak a magyarokon elkövetett sérelmeit, gonosztetteit is. Azon túlmenően tegyék jóvá a Trianonban, majd Párizsban a magyarok ellen elkövetett gonosztetteket is. A német kérdés megoldásával még semmiesetre se fog az óhajtott "békés élet" megszületni Európában. A magyar kérdés még a német kérdésnél is súlyosabb, megoldása égetőbb... Szöllösy S. II. BÉLA ÉS FELESÉGE ___ ARCREKONSTRUCIÓJA ___ Márciusban uj kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Múzeumban: bemutatják III. Béla és felesége arcrekonstrucióját. 1848 decemberében tárták fel III. Béla és felesége, Antiochiai Anna sírját a székesfehérvári bazilikában, a magyar királyok ősi temetkezőhelyén. A királyi csontvázak, ékszerek és koporsók a Nemzeti Múzeumba kerültek, ahonnan a Mátyás templomba szállitották s ott 1898-ban ünnepélyesen eltemették. A Magyar Nemzeti Muzeum és a Mátyás-templom múzeuma közötti megállapodás alapján a Mátyás templom Béla-kápolnájának díszes síremlékét 1967. január 30-án nyitották föl. A koporsóba zárt műkincseket igy az utolsó pillanatban meg lehetett menteni a pusztulástól, a csontvázakon pedig újabb vizsgálatok elvégzésére nyílott lehetőség. Az antropológiai, paleopathológiai és egyéb orvosi vizsgálatok elvégzése után kezdődtek azok az arcrekonstrukciós kísérletek, amelyek eredményei a kiállításon megszemlélhetek. Árpás Károly szobrászművész és dr. Kiszely István antropológus az eredeti koponyák müanyagmásolatára építette fel a rekonstruált lágy részeket — ezzel kísérletet téve a csaknem 800 éve meghalt királyi pár megj elenitésére. Hiteles korabeli portrék sem III. Béláról, sem feleségéről nem maradtak fenn; arcvonásaikat a kiállított rekonstrukciók kísérlik meg életre kelteni. Hegedűs László honfitársunkat hátgerinc töréssel operálták s ennek súlyos következményeképpen majdnem teljes mozdulatlanságban kell élnie. Szeretettel arra kéri olvasóinkat, hogy küldjenek számára használt bélyegeket. így reméli, hogy kapcsolatot talál a külvilággal, magyar honfitársakkal, de a bélyegek csekély jövedelemhez is hozzájuttatnák. A szerkesztőség figyelmükbe ajánlja kérését. Címe: Mr. L. Hegedűs 14 Grand Rue, 42400 - Saint-Chamond France, Europe
