Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1973-05-01 / 5. szám

i

A magyarság és a honfoglalók

eV ” o

1973. május hó _________________________________________________________________________________________________ _____________________5. oldal

Vitatórum

Az ebben a rovatban közölt cikkek nem feltétlenül egyeznek a szerkesztőség álláspontjával.

Volt-e egyáltalán magyar honfoglalás, vagy letelepedés, vagy csak eredet a Kárpátmedencében, nem tudjuk. A 6—7000 éves cseréptáblák ékírásos mah-gar, mai nyelven magyar olvasata szinte bizonyosnak vehető (1. Badiny Jós Ferenc Kaldeától Istergamig című könyvét), és egyes archeológiái leletek arra is következtetni engednek, hogy Mezopotámiából a Kárpátmedencébe nemcsak be-, hanem visszavándorlás is létezhetett.

A Honfoglaló Magyarság elnevezésének a krónikákban és korabeli okiratokban semmi nyoma nincs, mert a honfoglalók hungárnak, magyarul hunnépnek nevezték magukat. A “magyar” szó nálunk is csak az utolsó századokban lett általánosan használatos, míg idegen nyelveken szóban és írásban ma is ritkán fordul elő. Az ún. Dentumagyaria is újsütetű szó, mely egyéni történelmi elképzelést fed. Persze nem lehetetlen, hogy a honfoglalók között magyarul, avarul,talán még egyéb nyelven beszélő csoportok is voltak. Mindez azonban csak feltételezés.

Azt, hogy kik voltak a honfoglalók, egyes krónikák turkoknak ül. turk törzsek szövetségének, mások hungároknak írják. Nincs t.k. semmi észszerű ok arra, hogy pl. a korabeli bizánci császárt részrehajlással gyanúsítsuk, vagy tudatos hamisítónak, vagy teljesen tájékozatlanak tekintsük, mikor turkoknak nevezi őket. A honfoglalókat ugyanis elsősorban azok állítják magyaroknak, akiknek ez érdekük, mint a németeknek és a keresztény egyháznak már 1000 év óta, mert Uymódon lehet azt a véleményt valószerűvé tenni, hogy a magyarok az utolsó jövevények keletről, míg a többiek korábbi lakók. Ez a hamisítás az ellenség részére előnyös, a korabeli érdektelen krónikás azonban csak a tényeket írta le. De még az érdekelt is igazat írt néha. II. Szilveszter pápa I. Istvánról, mint a szkiták királyáról emlékezik meg. Vagy ő is tájékozatlan volt, aki a koronát küldte? A hamis történetírás így állítja be, mert ugyebár a magyarok csak 896-ban jöttek be a Kárpátmedencébe, viszont a szkiták Herodotos szerint már az ő idejében ott voltak. Árpád az utolsó, keletről jött honalapító volt.

Mai ismereteink szerint azonban a honfoglalók magyarítása idejét múlt és céltalan erőlködés az 1000-éves ellenség részéről, mert kétségtelenül bebizonyított tény, hogy a magyarság már min. 5000- év óta az egész Kárpátmedence lakója, mely azt soha el sem hagyva, minden erejéből védelmezte és így egyetlen jogos birtokosa is.

A nyugati egyetemek is úgy tanítják, hogy Kr.e. 3000 tájt Mezopotámiából hozták a gabonatermesztést és a Kárpátmedencéből terjedt az szét egész Európában. De a sumirokgabnia a mi gabonánk és egyébként is a korai meg kései bevándorlás és a sumir-magyar azonosság is kétségtelenné vált (1. B.J.F.).

Bebizonyított tény (1. dr. Nagy Sándor, árpádkori oklevelekből vett megcáfolhatatlan adatait), hogy sok száz helység, meg egyéb földrajzi elnevezés a Kárpátmedencében és jónéhány azon kívül is sumir-ősmagyar származású és 896-nál századokkal sőt ezredekkel korábbi eredetű. (Bécs, Esztergom, Zebegény, Buda, Szabadka, Kikinda, Varsó, Visztula, Don, stb.) Ugyancsak tény, hogy az árpádkori oklevelek magyar nyelvüket mint “vulgus” nyelvet emlegetik, ha valamely földrajzi helyet a nép nyelvén akarnak meghatározni. Rengetek magyar nevű falut, meg családot adományoznak első királyaink idegeneknek és a keresztény egyháznak. Avagy elképzelhető józanul, hogy ezeket a honfoglalók 896-ban magukkal hoztsk? Azon kívül sok pannoniai helységnél a latinra való átkeresztelés is a sumir név latinosított másával jött létre (Sabaria). A honfoglalók letelepítése falvakban még sokáig volt problémája Árpádházi királyainknak, semhogy

városokat építettek volna. Nem is szólva a honfoglalás előtti keresztény templomromokról, melyek Nagy Károly kezenyomát mutatják.

Kétségtelenül bebizonyosodott az is, hogy a pannonok magyarul beszéltek. Sőt beszélnek helyettük ma is az ősi elnevezéseik, mint Balatoni, Badacsony, Tihany, Hegymagas, stb. A habsburgi történetíróink ezeket szláv eredetűeknek minősítik, mert szerintük csak a honfoglalók voltak magyarok, hogy minden barbárságot rájuk foghassanak és a többiekhez képest legfiatalabb ittlétünket mintegy jogosulatlannak ítélhessék.

Az Árpádkori oklevelekben szereplő Magyarsok nevű falvak tanúskodnak arról, hogy azokban sok magyar volt, tehát ezt az elnevezést az őslakók adták. Badiny Jós Ferenc prof. sumirológusunk az ékiratokból vezette le, hogy a sumirok is használták a “magyar” elnevezést, tehát az már évezredekkel a honfoglalók előtt ismeretes volt. De a Magyarsok nevű falut az Árpádházi királyok is ismerték, különben nem írtak volna róla okleveleikben. Mégsem mondták soha, hogy ők magyarok, hanem mindig csak hungároknak nevezték magukat, amazokat vulguszoknak titulálva. Részükre annyira lenézett szolganépség volt a magyar, hogy keresztény egyházi jóváhagyással a jus primae noctist is törvényesítették!

Azok tehát, akik ezt a gyalázatos, magyarságellenes törvényt hozták, nem lehettek magyarok. Ezt még a legprimitívebb logika sem magyarázhatja másképp. Ilyesmire ugyanis még az állatvilágban sincs példa, mert egyszerűen az élet fogalmával sem egyeztethető össze. Ha semmi más tény nem volna, csak ez az egy, akkor is minden tárgyilagos és tisztességes ember előtt is nyilvánvaló, hogy üyen törvény szerzői és megtartói magyarok nem lehettek, hanem azoktól fajtában és nyelvben lényegesen különböző idegenek. Nem is találunk sehol hasonlót, de nálunk is csak magyarokkal szemben.

Már Pröhle Vilmos prof. híres orientalista tudósunk, századunk első éveiben arra a meggyőződésre jutott, hogy a magyarság autochton a Kárpátmedncében és a honfoglalók törökös dialektusban beszéltek. Fő érvei voltak:

1.) hogy a szt. koronán olvasható görög írás szerint I. Géza a turkok hivő királya, kinek Dukas Mihály keltrómai császár küldte a korona alsó részét 1075-ben, tehát 179 évvel a honfoglalás után;

2.) a bizánci császárok leírása szerint a honfoglalók turkok voltak; 3.) a korabeli leletek két fő típust különböztetnek meg: a törököt és a dinárit, utóbbit sokkal nagyobb mennyiségben; 4.) a jelenkor antropológiai vizsgálata hasonló viszonyt mutat, és különösen a régi családok egyes tagjainál szemlátomást észrevehető a törökös jelleg; 5.) az iniciálék szerinti viselet még ma is megtalálható egyes keleti népeknél, pld. a burjátoknál is (t.i. ő ott is járt, amit Csitában 1917-ben egy személyes orosz ismerősünktől tudtunk meg; 6.) a trencséni avar fejedelmet a köznép Tudonnak(=tudós) hívta; 7.) a hódító népek átvették a leigázott nép nyelvét, különben nem lehettek volna uraik.

Pl. Franciaországot Klodwik frank hódító alapította, felvette a gall nyelvet, melyet azóta franciának neveznek. Az ugyancsak germán normannok elfoglalták Normandiát Franciaországtól és 100 év alatt felvették a leigázott nép francia nyelvét, majd Hódító Vilmos, már francia nyelvű normann fejedelem, francia nyelvű normann hadaival megalapította az angol királyságot és ugyancsak 100 éven belül, csapataival együtt felvette az angol nyelvet. Hasonlóképpen a vandálok, gótok, alánok a spanyol, a longobardok az olasz,a honfoglalóink ^ magyar nyelvet és a nyelv után nevezik az országot Spanyol-, Olasz-, ill. Magyarországnak.

Miután a Kárpátmedence 896-ban korántsem lehetett lakatlan terület, tehát a történelemhamisítók szlávokkal telepítették tele, minden szumir-ősmagyar elnevezést szlávnak deklarálva és azt állítják még ma is, hogy a honfoglalók tanították meg őket magyarul! Akik pedig ezt hirdetik, azok vagy tájékozatlanok, vagy kényszerből teszik, vagy idegen zsoldban állnak, esetleg maguk is a magyarság leplezett, vagy nyílt ellenségei.

A Pröhle-féle érvekhez még sok egyéb tényt is sorakoztathatunk: Szent László Váradon a szentjogi apátságot alapította Szent István jobbkarja őrzésére, tehát ő még törökül beszélt. IV. Béla által kiküldött Julián barát nem magyarul, tehát az akkor még vulgusnak nevezettt nép nyelvén, hanem hungarul beszélt a baskírokkal, mert ő tudott hungárul, vagyis az uralkodó osztály nyelvén, ami világosan jelenti, hogy a hungár nem jelent magyart. Hibásnak, sőt hamisnak kell tekinteni a “hungár” szónak “magyar” szóval való fordítását.

Miért gyükoltatták le az idegen keresztény papok a tatár küldötteket? Azért, hogy a turk uralkodóhoz ne juthassanak a követek és így kizárt legyen minden békés egyezkedés, ami csak a németek és az egyház részére lehetett volna veszélyes. Úgymond, a tatárok úgyis elsősorban Magyarországot pusztítják majd el, ahol követeit meggyilkolták, ami viszont csak hasznos lehet a németeknek, meg az egyháznak, lévén a cél mindig ugyanaz: a magyarság kipusztítása. A tatárjárás után tényleg még nagyobb befolyásra tettek szert a németek és az idegen papok, akik az Árpádházi királyokat egymásután meggyilkoltatták és így az országot a németeknek és főleg az egyháznak, ill. a Vatikánnak kezére játszották át. Azután már csak magyarságellenes, de teljesen idegen uralkodóink következtek az egy Mátyás király kivételével, akit viszont felesége által mérgeztettek meg. További tény az is, hogy az izlám-török időket jóval megelőző korban sok török eredetű szót is használtak és használunk ma is (tárnok, énekkar, stb.). Honnan származnak ezek? Sumir-magyar őseinktől semmiesetre sem, hát akkor csakis a honfoglalóktól.

Ugyanezt lehet kiolvasni Fehér M. Jenő könyvéből is, hol még a török rokonság révén az izlám (böszörmény) vallás elterjedéséről is értesülünk. Tudott dolog, hogy az egyház maga is hitehagyott lett már a IV. század óta, gyilkoltatott, és elevenégetéseket végeztetett, tehát nem az Isten, hanem a belzebub földi hatalmát képviselte. Ma is tiltja az igazság hirdetését és kifejezett ellensége a magyarságnak, mely élő tanúja az ószövetség valódi eredetének. Még az irányított tudomány is kénytelen beismerni, hogy a honfoglaláskorabeli leletek törökös szokásokat árulnak el.

Mindent összevéve, fentiek alapján megállapítható az a tény, hogy a magyar nyelvet nem a 896- ban bejött honfoglalóktól, hanem a már min. 5000 év óta a Kárpátmedencében honos sumir-ősmagyar néptől, őseinktől örököltük.

Honfoglalás előtti őstörténelmünk a magyar rovásírás szisztematikus elpusztítása következtében nagyon hézagos, de a nyelvészet, archeológia és antropológia segítségével rekonstruálható annyira, hogy a kétségtelen nyomok még a 6—8000 évig viszamenőleg is követhetők. Egyes angol tudósok véleménye szerint világos, hogy a magyarság származása a legősibb mayákig nyúlik vissza. Ezt látszik igazolni a Sorbonne megállapítása is, mert a magyar nyelv rendelkezik a legtöbb ún. ősetimon készlettel, valamint Magyar Adorján azon megállapítása is, hogy az ősmagyar rovásírás a legrégibb. Ugyancsak ő, de más nyelvészek is kimutatják, hogy majd minden kultúmyelv ősmagyar eredetű tőszavakat alkalmaz egyes alapvető fogalmak jelölésére (ház, föld, kő, stb.).

Az ún. turáni népek nyelvszerkezete és szókincsének egy része ugyancsak az ősmagyar nyelvre utal (japán, kínai, mongol, finn, vogul, stb. valamint a török népcsaládok nyelve). A latinban később teljesen beolvadt etruszkok nyelve szintén magyar rokonnyelv volt és a számjegyekből világos, hogy azokat őseinktől örökölték.

Vannak, akik ún. preszkita elődöket tételeznek fel Eurázsiában egészen a Csendes-óceánig és ezekből származtatják az északra és délre irányuló kirajzásokat. Ennek azonban akkor volna komoly valószerűsége, ha az ősi kultúrának kézzelfogható nyomaira akadnának, miként a 2000 éves, különböző fajú (fehér, sárga, fekete) és egy nyelvű (maya)