Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
6. oldal «ITTVAKÖfcT 1973. január hó SORVAD AZ ORSZÁG SZÍVE Az a család, amelyben szóhoz jut, szerepet kap a serdülő fiatal, amelyben több nemzedék értelmes és meleg harmóniában élve munkálkodik anyagi és erkölcsi javai gyarapításán — erős, boldog család. Épp így erős és boldog az a társadalom, amely a nemzet érdeke szempontjából osztja meg örömeit és gondjait, a szépért, a jóért lelkesedni tudó ifjúsággal. S amiként a legszűkebb közösségben, úgy népünk csonkaországi tízmilliós családjában is, ez lehetne a "kommunista családtervezés helyett”, az egyetlen és lehetséges magyar szocialista norma. A magyar szocialista népesedéselmélet mindig a magyarság számának növelésére irányulhat. Fajtánk állandó harcban áll a Kárpátmedence birtokáért. A mai magyar népesedést csak politikai, hatalmi szempont szabhatja meg, vagyis a hazánkra erőszakolt kommunista közgazdasági szempont javallta népesedési optimum kedvéért nem lehet elejtenünk a népességmaximumra való törekvést. Nem lehet elejtenünk azért sem, mert a magyar szocialista népesedéselmélet szerint: a méhmagzat a fogamzás pillanatától új élet, melyet az állam saját érdekében óvni tartozik, mert léte függ ettől. Sehol annyit nem írnak, beszélnek és tanácskoznak a népesedésről, mint ebben az időszakban Magyarországon, és sehol ilyen kevés eredménnyel, mint az úgynevezett "Hazafias Népfront" tanácskozásain. A sokat hangoztatott “nemzeti érdek” csak frázis ott, ahol a nemzeti érdekeket a szovjet érdekekkel kell összehangolni. A szláv imperializmus a magyarság népszaporulatát a "szocialista építőmunka folytatására és betetőzésére” a minimálisra kívánja csökkenteni. Ennek következménye az, hogy bár Budapest a terhességben vezet ugyan az ország más részeihez viszonyítva, de a művi vetélések arányszáma is meghaladja az országosét. 1946-ban vidéken két és félszer több volt a nyilvántartott terhesség 1000 lakosra számítva, mint Budapesten. Ma a lakosság számához viszonyítva a fővárosban több a terhes, de a gyermekek nagy része nem születik meg: a budapesti terhességek kétharmada művi vetéléssel végződik. Ez a beavatkozás — a Hazafias Népfront jelentése szerint is —, a főváros leggyakoribb műtétje. A csúcspont 1969-ben volt, ebben az évben a nép és nemzetírtás 57,012 művi vetélést tartott számon, 1971- ben pedig 49,784-et. Budapest "egészségügyi irányadóinak” munkája nyomán 1972 elején már 60,510 nő használta a fogamzásgátló tablettákat. Egy most elkészített fővárosi egészségügyi jelentésből az is kiderül, hogy a fővárosban sokkal több a koraszülött, mint vidéken, a koraszülés pedig az életben maradó fogyatékos gyermekek számát is szaporítja. Budapesten a koraszülöttek 14 százaléka súlyos, 27 százaléka enyhébb szervi, idegrendszeri vagy érzékszervi betegségben szenved. Azt is megállapították a szakorvosok, hogy Budapesten az iskolaéretlen hatévesek 20 százaléka a kisegítő iskolai oktatást igénylők 34 százaléka, a képezhetetlen értelmi fogyatékosok 30 százaléka, az agyi sérülés miatt mozgásfogyatékosok csaknem 90 százaléka koraszülött volt. A koraszülést előidéző okok között első helyen van a művi vetélés, mert minden hetedik műtét olyan közvetlen szövődménnyel jár, ami miatt a vetélő nő hoszszabb vagy rövidebb kórházi gyógykezelésre szorul. A meddőség, a koraszülésre és vetélésre való hajlam, a krónikus nőgyógyászati gyulladás, az anyai funkciókat érintő személyiségkárosodás az utódok létét, épségéi is veszélyezteti. Ami a fiatalkorúakat illeti, emelkedik a nemi betegségek száma. A budapesti helyzet rosszabb ugyan, mint a vidéki, de sokkal jobb más európai fővárosokénál. Budapesten 1955-ben a gonorrheás betegek 6 százaléka volt 20 évnél fiatalabb korú, köztük 11.9 százalék leány. 1971-ben ez az arány a fiúknál 17.8 százalékos, a lányoknál 36 százalékos. A nemi életet élő fiatal lányok több, mint 48 százaléka szenved gyulladásos nőgyógyászati betegségben: ez a későbbiek során az anyaságot is veszélyeztetheti, s a meddőség egyik oka lehet. Miként láthatná el jobban a fiatalok szociális és művelődési, testedzési és sportolási érdekeinek védelmét, milyen módon pártolhatná eredményesebben a pályakezdők és családalapító fiatalok ügyét az a kommunista rendszer, amely a mai napig mellőzi és halogatja a rendőrség erkölcsrendészeti osztályának javaslatát: a külföldről érkező túristák orvosi vizsgálatát. A fiatalkorú nemi betegek 80 százalékának külföldi túrista volt az első fertőző partnere! Major Tibor OLVASÓINK FIGYELMÉBE! BARÁTH TIBOR: A MAGYAR NÉPEK ŐSTÖRTÉNETE című művének 2. és 3. kötete előreláthatólag ez év tavaszán kerül forgalomba, (Előjegyeztetés a szerző címén.) Körösi Csorna Sándor Társaság _____körleveléből_____ Kit korábban, kit későbben, sok magyart dobott az élet vihara távolra szülőföldjétől. Különböző társadalmi rétegek kerültek ki abból az országból, amelyet úgy hívunk: haza. Lehet, hogy néha megtagadjuk és áltatjuk önmagunkat, amikor közömbösek vagyunk az otthonnal kapcsolatban, amelyet kényszerűségből elhagytunk. Azonban nem hiszem, hogy akadna honfitársunk, akiben ne támadna érdeklődő érzés, ha valami rendkívüli történik a felejteni akart Hazában. Ha valami olyan eseményről érkezik hír, melynek hatására megvallják magyarságukat. Nemrég történt ilyesmi. Akkor 1956- ot írtak. Nem volt a világnak olyan pontja, ahol magyarok éltek s ahol ne mozdult volna meg a segíteni akarás minden vonalon. Ugye akkor mindannyian egyet akartunk s egy volt a célunk: szabaddá tenni Magyarországot! Ezt akarták egyöntetűen az otthoniak, de ugyanezt óhajtották a külföldön élők is. Sajnos, hiába volt minden áldozatunk, hiába kiáltottunk a nagyvilágba segítségért, nemcsak támogatást, de még megértést sem kaptunk. Tiltakoztunk a világ nemzetihez — főleg Nyugathoz — de fülük számunkra süket maradt. Sok ártatlan vér omlott, sok menekült került a nagyvilágba. Rádöbbentünk ismét: Egyedül vagyunk... Európa nemzetei közül senki sem vállalt vélünk sorsot, pedig hányszor véreztünk érettük, mialatt ők előbbre jutottak. Szétszóródtunk a nagyvilágba, beleépültünk a befogadó országok társadalmába, több helyen bizonyos elismerést vívtunk ki magunknak egyénenként, mert nagytöbbségben mindenki igyekszik megállni a helyét ahová sorsa vitte. Később figyeltük sajtónkat (könyvkiadásunkat, lapjainkat) és a világot: merre tart? — Figyeljük és elemezzük az otthoni helyzetet s fáj a szívünk, mert a rendszer mit sem változott, talán csak az eszközökben történt enyhülés. Amikor egy-két magyar összehajol, mindig fölvetődik a kérdés: miért kellett sorsunknak így történni? — amikor másképpen is lehetne...! Visszatekintünk magyar múltunkba és felfedezzük a hibákat: súlyos mulasztások történtek. Lemérjük, hogy mindenki "bűnös” volt és senki sem... Tehát a múlt tanúlsága szerint kell új utakon, új irányba tájékozódnunk nemzeti megújhodásunk felé, mert csak határozott öntudattal és felkészültséggel foglalhatjuk el méltó helyünket a népek nagy családjában. Ilyen gondolatokkal alakult meg a Körösi Csorna Sándor Társaság, hogy múltunk tapasztalatait a jövőbe vetítse és még fel nem fedett, illetve eltorzított őstörténelmünkre fényt derítsen a független szellemű, nemzetérdekű történészeink, nyelvészeink, régészeink támogatásával. Amikor kezünkbe vettük gr. Széchenyi István: Egyedül vagyunk és Kelet népe című írásait, felvetődött bennünk a kérdés: miért adott könyveinek ilyen címeket? — Majd olvastuk Körösi Csorna Sándor darjelingi síremlékére vésett sorait: "Egy szegény árva magyar pénz és taüs nélkül, de elszánt kitartó hazafiaságtól lelkesítve Körösi Csorna Sándor bölcsőjét kereste a magyarnak és végre összeroskadt fáradalmai alatt. Távol hazájától alussza itt örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében.” Megrendítőek és örökérvényűek e szavak, melyeket a "legnagyobb magyar” az utókornak hagyott. Sorsunk ma is azonos. Szegény árva magyarok taps és mindig pénz nélkül, sokszor rágalmakkal illetve próbáljuk megoldani a sokak számára szinte lehetetlent. Széchenyi is, de főleg Körösi Csorna Sándor is egyedül volt s mi is magunkra maradtunk. Emellett fel kell ismerjük: rosszul gazdálkodtunk. Tehetségünket, erőnket, vérünket másokra pazaroltuk. Sok kiváló történészünk az emigrációban bizonyította, hogy a magyar múltat meghamisították s helytelenül tanították. E felismerést magunkévá téve az igazságkeresés Csorna Sándor-i lelkületével követjük és támogatjuk azokat a történészeket, akik felszabadulva mindenféle hatalmi, "hivatalos” vagy bizonyos "céhbeli” nyomás alól, megírják az igazat. Az igazsággal kapcsolatban pedig a bebörtönzött magyar Hercegprímás is azt mondotta: "Ne rettenjetek meg igazat mondani”. Álljon itt egy kis idézet okulásunkra emigrációnk egyik neves történészétől néhai Padányi Viktortól: “Mi a trianoni csalódás keserű élményén jelcseperedő nemzedék, ösztönösen éreztük, hogy rosszul tudjuk mind azt, amit önmagunk felől azelőtt könyvekben és újságokban írtunk, katedrákról és szószékekről hirdettünk revízióra szorul és ez a revízió soha még olyan sürgős nem volt, mint Trianon után. A két világháború közti nemzedék önmarcangoló mohósággal vetette rá magát erre a problémára s legjobb és legmagyarabb elméi, írók és tudósok, nemzetbölcselők és nemzetpolitikusok kutatták, hajszolták az igaz és helyes feleletet a magyar nemzeti metafizika két türelmetlen kérdésére: mi a magyar és mi a magyarság rendeltetése, ha van ilyen egyáltalán? A kérdésre volt egy feleletünk, generációk kényelmes szellemi öröksége, hogy fennmaradásunk és élethez való jogunk alapja és igazolása ezeréves történelmi szerepünk, nyugat védelme, tehát a magyarság fogalmának lényege: ezer év óta nyugati magyarság voltunk. Nyugat védője vagyunk, gyepűnép a nyugati civilizáció és kultúra keleti határán. Versaillesben azonban rettentőt bukott ez a metafizikai fikció és ez rászorított bennünket, hogy megvizsgáljuk, analizáljuk és ellenőrizzük ezt a gondolatot; és kiderült, hogy az hamis, hazug és negativ.”__“Mások védelme, idegen kincsek őrzése lehet zsoldos munka, de nem öncél s mi zsold helyett ezer éven át gyűlöletet és pusztítást kaptunk. Nemzeti metafizikánk tehát téves, elhibázott, gyilkos és pusztító. Nyugat védelme, mint rendeltetés megalázó, szolgai, sőt pusztító negatívum. Mi önmagunkért lettünk és vagyunk, létünk nem függhet idegenek princípiumaitól, létjogosultságunk önmagunkban kell keresnünk és megtalálnunk, mert ha ilyen nincs, lenézett, másodrangú név vaevunk.” A Körösi Csorna Sándor Társaság munkája iránt érdeklődők forduljanak Hamiltonb.an (Ont.) Vince Lászlóhoz (39 Stanley St., tel.: 525-5984); Londonban (Ont.) Kövér Jánoshoz (91 Forward Ave., tel.: 4334997).
