Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1973-04-01 / 4. szám

8. oldal «ITTVAKÖkT 1973. április hó A HAZÁÉRT ÉS A SZABADSÁGÉRT! A VATIKAN ÉS A KOMMUNIZMUS A budapesti rádió adta hírül, hogy Dudás Józsefet és Szabó Jánost ki­végezték. Mindketten a Budapest Forradal­mi Bizottmánynak voltak vezető alakjai. A két magyart a "forradal­­mi”-nak nevezett népáruló Kádár­kormány azért végeztette ki, mert a szabadságharcosok szervezésével és iránytásával döntően hozzájárultak a harc első menetének sikeréhez. Köszöntjük a hős munkásosztály minden hazafias tagját, akik életük áldozásával küzdöttek ebben a vi­lágraszóló, zsarnokságot elűző sza­badságharcban. Győztünk! De a közelmúlt tanul­ságát nem felejthetjük el, visszaélve a munkásosztály nevével, hősi múlt­jával, egy idegen klikk zsarnoksága rabszolga sorsba taszította a magyar munkásságot a szoros normákkal. Kegyetlen parancsuralma elsősor­ban a szakszervezeteitől fosztotta meg az üzemek dolgozóit, akik emiatt védtelenül maradtak. A báb-szakszervezetek formai ve­zetői a kizsákmányoló EXTRA-pro­­fitot hajhászó idegen érdekeket szol­gáló klikk lakájai voltak. Természetesen tisztelet illeti azo­kat, akik a terror idején is képvisel­ték a dolgozók érdekeit, vagy leg­alábbis megpróbálták a munkássá­got védelmezni. Mivel a munkásság anyagi ereje nemzetgazdaságunk egyik alappillé­re, kérjük az üzemi tanácsokat és az alulról választott szakszervezeti ve­zetőket, hogy dolgozzák ki javasla­taikat az új bérezésre, a normák tel­jes, vagy részleges eltörlésére. Magyar Szabadság Néped kezét lánc öleli át Te ezt a láncot eltépted, mit átlépted a határt. Nyakadban vándorköpeny s előtted a világ. DE! Élted mégsem szabad míg Néped kezét a lánc öleli át. Üj országok, új élmények közepette telik élted S egy pár gyermeked is van már, DE! Élted mégsem szabad míg, Néped kezét a lánc öleli át, A háború sötét éjjelén összeomlott a jövő! A gyermek új történelmet tanult, a határok eltűntek, s helyükbe a vasfüggöny gördült, S néped kezét a lánc ölelte át! De eljött a várva várt nap mely szabadságot ígért, De a tankok súlya alatt a jövő újból elmerült. S Néped kezét újból a lánc ölelte át Jövőnket újból sárba, szennybe idegen csizma veret S tudtad jól abban a percbe’ hogy harcolnod kell tovább, mert Néped kezét újból a lánc öleli át. Te a láncot eltépted, mint átlépted a határt. Magyar! Ne ülj tétlen összefont kezekkel, Mert élted nem lesz szabad, míg Néped kezét a lánc öleli át! Sándor T. Nagy Dudás József alant lehozott kiált­ványa nemzetünk mártírjának nagy szociális érzékéről tesz tanulságot. Dudás József és Szabó János éle­tét a zsarnokság ugyan elvehette, de az eszme, amelyért harcoltak, soha nem győzhető le, mert az népünk lelkében élni fog, amig magyar lesz a földön. Áldás emlékükre! Mint kiinduló ötletet javaslatba hozzuk, hogy az utolsó három hónap összkeresetének átlagából állapítsák meg az órabéreket, de lehet évi át­lag is a kiindulópont. A szakmai továbbképzésre és a termelékenységre serkentő anyagi ösztönzés az évi haszonrészesedés, ezen kívül a minőség-mennyiség ténye kell, hogy jelentkezzen a bér­rendszer kidolgozásában, elsősor­ban, elsőbbséget érdemei a minőség. A szellemi dolgozók, műszakiak és adminisztrativok fizetésénél hasonló szellemben kell eljárni, a havi fize­tésekhez hozzá kell adni az egy hóra eső prémiumösszeget. Ezen javaslataink nem kötelezőek, csak megfontolandók, a későbbiek során az árak kialakításával egyidő­­ben megállapításra kerül a jogos életigényt biztosító legkisebb fizetés. Irányelv, hogy egy család megél­hetése biztosítva legyen a családfő fizetéséből. A családi segély, a társadalmi biz­tosítás új alapra helyezésénél figye­lemmel kell lenni a munkásság ösz­­szes szerzett jogaira: mind a régiek­re, mind az újakra. A termelés újjászervezésénél fele­lősséggel és hathatósan működjenek közre a Munkás Tanácsok. Ezek a fő kiindulópontjai a Nem­zeti Bizottmánynak, melyek kidolgo­zása a munkásság alulról választott vezetőive napirenden van. A kivívott szabadságot szervezeti­leg biztosítani az egész nemzet fela­data, végrehajtása a Nemzeti Bizott­mányok hatáskörébe tartozik, ezért kérjük az üzemek küldöttjeinek hat­hatós segítségét. Dudás József s.k. a Forradalmi Bizottmány nevében (HÍDFŐ. 1957. január 25. számából.) MOZGALMI H í R A lövészek három hetes nyári tá­borukat az idén is megtartják. Idő­pont 1973. július 21-től augusztus 11- ig. Kérjük a szülőket, hogy az idő­pontot jól jegyezzék elő. • Ahogy az angol tisztviselők el­hagyták Indiát, a Himalája oldalá­ban fekvő Darjeelingben megszűnt az az angol temető, amelyben Kö­rösi Csorna Sándor hamvai is pihen­nek. Az utóbbi években ott járt ma­gyar utazók hirt adtak arról, hogy Körösi Csorna siremléke roskadozó­félben van. Az erdélyi magyarság körében gyűjtést indítottak a sírem­lék rendbehozatalára. Jakabos Ödön kézdivásárhelyi tanár az elmúlt ősszel elindult Indiába, hogy a világ­hírű magyar nyelvtudós síremlékét helyreállítsa. Filmfelvevőgéppel és naplóval felszerelve, gyalog vágott neki annak a nagy útnak, amelyen annak idején Körösi Csorna Sándor is eljutott Indiába. "A Vatikán térdet hajt a kommu­nizmus előtt” — írja egyik cikke cí­mének a Deutsche National Zeitung 1973 március 16. számában. Ha figyelembe vészük a Vatikán által az utóbbi években folytatott — egyre megalkuvóbb — politikát, valóban el is kell hinnünk, hogy úgy van: A Vatikán elerőtlenedett a kommunizmussal szemben; “Mert kommunistává lesz holnap a világ” — véli a kommunista induló szöve­gével. Ehhez a politikai állapathoz lassan, szinte észrevétlenül érkezett el. Ma már ott tart, hogy a kommu­nista tömeggyilkosokat, diktátorokat kegyes audencián fogadja, áldásá­ban részesíti, míg a jobboldali po­litikusokat — ha csak elkerülheti — kizárja az audenciát kérők közül: mint nemrégen az osztrák néppárt vezetőjét is. Annak fogadására "nem volt ideje” ... A Cion bölcseinek 24 jegyzőköny­ve 23. része kezd beteljesedni. Ab­ban ugyanis olyanformán elmélked­nek a Cion bölcsei, hogy "a keresz­tény vallást — amely már eredeté­től kezdve is elég talmudi — las­sanként telíteni kell talmudi szel­lemmel, fizikai és szellemi értelem­ben el kell zsidósítani az egyházi ve­zetőséget is, ami nem is lesz olyan nehéz az egyre fokozódó keresztény­zsidó házasságok segítségével, az azokból születet kozmopolitákkal. — És nemsokára eljön az idő, amikor zsidó rabbi fog ülni a pápai tró­non ...” Talán már nem messze járunk tő­le! ... Ugyanakkor — a jegyzőköny­vek értelme szerint zsidó király ural­ja az egész világot. "Jézus a kommunistákért is ke­reszthalált halt!” — mondja korunk­ban már sok keresztény pap is. A Vatikán már odáig ment poli­tikai intézkedésében, hogy nemrégen négy kommunista érzelmű papot ne­vezett ki csehszlovákiai püspöki székbe, ami erős ellenszenvet vál­tott ki a jóérzésű, illetve józanul gondolkodó polgárokból. Wolfgang Knaut, a berlini "Petrus Blatt”-ban súlyos kritikát írt róla: A részlet-megegyezésben nyitva maradt néhány fontos kérdés, mint pl.: a prágai kardinálisi szék betöl­tése, a vallásoktatás, a vallási közös­ség életének megkönnyebbítése, az­az a vallásgyakorlat, valamint a val­lási rendek munkájának megköny­­nyebbítése is. Az új "modus viven­di” gyakorlati értéke — Csehszlo­vákián belül és kívül — a legköze­lebbi években fog megmutatkozni. A berlini "Morgenpost” felfogását Rudolf Stiege képviseli. Szerinte a DDR-ben a Szocialista Egység Párt­ja a Szentszéket egyre többre és többre kényszeríti. Róma válasza, amely egyre elidegenítőbb: négy püs­pöki komisszárnak pápai adminiszt­rátorrá való kinevezése — véli Stie­ge ... Heves kritikát mond a Vatikán politikájáról a müncheni professzor, dr. Otto B. Roelege is. A "Katolikus Nachrichten Agentur egyik cikkében hangsúlyozza, hogy az új "Diozös­­rendezésnek a DDR területén nem szabad lett volna kommunista nyo­másra történnie. Arról szabadon, kényszerítés nélkül kellett volna tár­gyalni és dönteni. A kommentátor kétségbe vonja a pápai diplomácia tehetségét. Szerinte az utóbbi évek­ben előállt egy erősebb kúria-faktor, amely mindenáron a kommunista uralmakkal való kiegyenlítődésre, illetve megegyezésre törekszik. Nem csoda, hiszen a Vatikán tisztán lát­ja a kommunizmus előre törését a keresztény világban — példa rá a francia választási eredmény, az olasz kommunisták hatalmas erősödése — ahhoz kell tehát alkalmazkodnia. Mert a megalkuvás mindig is vati­káni tulajdonság volt. Ugyancsak éles kritikát gyakorol a “Kirchenzeitung für das Bistum Eichstaett” is, de főként Casaroli kardinálisról, a Vatikán külügyi ad­minisztrátoráról "Amit ez a kardiná­lis az utóbbi években, mint ered­ményt felmutathat, meglepő módon hasonlít a Bundesdeutsche külpoli­tikai alkotásához. A séma azonos­nak látszik: A keleti partner minden követelése teljesül, mialatt a másik fél hazajön egy Krisztus gyerme­kéhez szóló vigasztaló levéllel... Casarola lengyelországi tárgyalásá­nál sem volt az másként — írja Kreitmeier főszerkesztő — mint Ma­gyarországon és Csehszlovákiában. És ha nem csalódunk, a DDR—Va­tikán mostani tárgyalásának eredmé­nye is hasonló lesz. Már hetek óta lehet hallani, hogy az egyház hely­zetének a DDR-ben való rendezése messzemenőleg az ottani irányítók óhaja szerint fog történni és eldől­ni. Azt jelenti az, hogy a keleti ré­szen a fuldai, osnabrücki, paderbor­­ni és wüzrburgi püspökséget elvá­lasztják a nyugatiaktól és saját igaz­gatás alá helyezik ... Vatikáni szokásnak megfelelőleg apostoli igazgatás lesz a mai püspö­ki székhelyről való igazgatás helyett. Casarolit, az egyház nyivános ügyei­nek titkárát a Csehszlovákiából való hazatérésekor, a fiumicinoi repülőté­ren lelkesedéssel fogadták. Eredmé­nyes munkájáért talán? ... “A valóság az” — fűzi hozzá a lap —, "hogy a 'normalizirung a kommunista állam és Vatikán kö­zött úgy áll, hogy az egyház elfogad­ta az egyház üldözését és kinevezte a pro-kommunista kormány által kívánt kommunista papokat admi­nisztrátoroknak, illetve püspökök­nek." Nem más a helyzet a protestán­soknál sem. Az egyház által gyűj­tött segélyt a sokat szenvedett viet­námi nép támogatására küldik, azonban mind a két fél részére, ami sokakban ellenszenvet váltott ki. Vi­ta folyik a körül, hogy a kommunis­tákat is segítsék-e vagy csak a nem kommunistákat. Az idézett lap riportere megkér­dezett efelől egy Hoppe nevű pro­testáns papot: A riporter: A kommunizmus tehát nem ellensége a vallásnak? A pap: A kommunizmus valóban egy komplex-képződmény. Lehetsé­ges, hogy valamikor újból ellensé­günk lesz. A riporter: Lehetséges egy kom­munista államot támogatni ama ve­szély ellenére is, hogy a segítséget ellenünk fordítják? A pap: Igen, de abban sok veszély rejlik... A párbeszédből elég ennyi is. (Mádéfalvy) A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA Kiadja a mozgalom központja XV. évfolyam 4. szám — 1973. április hó Levelezési cím: Kereszt és Kard Mozgalom c/o Vasvári Zoltán, 256 Dayton Ave., Clifton, N.J. 07011 KIÁLTVÁNY a Forradalmi Bizottmány nevében

Next

/
Thumbnails
Contents