Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1973-04-01 / 4. szám

1973. április hó 7. oldal EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGYAR ÜGYET! KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA A MAGYAR NYELV ÉRTÉKEI A fajtánk közt sokan — az átlag ma­gyar nincs tisztába a nyelvünk szépsé­gével és értékével. A külföldi tudomány sokkal jobban értékeli mint a magyar. Maga a sumir-magyar nyelvrokonságot is idegen nyelvtudósok fedezték fel és nem­csak felfedezték, hanem hiszik is; mely­­lyel szemben több magyar nyelvész és sok intelligens magyar is tagadja. Természe­tesen a tagadók alatt nemcsak a “hiva­talból tagadókat,” idegent értek, hanem a született magyart is. Hányán élnek itt kint, akik 20-30 év után már nem beszélik anyanyelvűnket és hány itt kint született kis magyar nem tudja, — nem érti a szülei nyelvét. Ezért örülünk az itt kint és méginkább az otthon megjelenő oly sajtóterméknek, mely szép anyanyelvűnkkel foglalkozik. Az otthoninak politikai háttere van, de még akkor is az eredményt kell néznünk. A Magyar Hírek (XXV. évf. 8. sz. 1972 ápr. 15. szám) mely inkább a külföldön élő magyarság felé ír, közli Ruffy Péter­től “EGY KIS NYELV NAGY ÉRTÉ­KEI” című tanulmányt. Meg kell jegyez­nünk, hogy Ruffy Pétertől sok tárgyila­gos — maximumig elmenő munkát olvas­tam az otthoni sajtóban. Ezzel szemben nem olvastam például Boldizsár Ivántól hasonló modorban, de annál több “irá­nyított cikket”. Példátlan örökség jutott osztály­részünkül. A mai magyar nyelv című egyetemi tankönyv, amelyet a tudo­mányegyetemek magyar nyelv és iro­dalom szakán használnak, számve­tést közöl a magyar szókincsről. A mai magyar nyelv című tan­könyv szerint az akadémiai nagyszó­tár anyaggyűjtése alapján végzett számítások azt közlik, hogy a képzé­seket, a tájszókat, a műszókat is be­leszámítva, de a szépen, halkan féle határozószókat és a főnévi megha­tározói igeneveket nem számítva, 800.000-re tehető a magyar nyelv sza­vainak száma. Ha az utóbbiakat is beszámítjuk, 1.065.000-re becsülhet­jük a magyar szavak számát. Minden madár a saját fészkét tart­ja a legszebbnek —, de e honszere­tet, fészekszeretet, anyanyelvszeretet nem zárhatja ki más nyelvek meg­becsülését, páratlan értékeinek az elismerését. Bárczi Géza, nyelvünk nagy tudósa sem hirdeti azt, hogy a magyar nyelv a legszebb, legérzék­letesebb, a leggazdagabb, csupán azt, hogy merőben más, mint a többi nyelvek. Ez a különbözés, ez a más­féleség rejti, s őrzi legnagyobb érté­keit. Ilyen, más nyelvektől különböző, nagy értéke anyanyelvűnknek párat­lan tömörsége. Más nyelvek terjen­gősebbek, mint a magyar. A magyar szöveg más nyelvekre fordítva, sok­kal hosszabb, mint az eredeti. Ennek a jellemző tömörségnek egyik oka a birtokos személyragozás. Mi nem azt mondjuk és írjuk, domus mea (latin), mein Haus (német), ma maison (francia), my house (angol), hanem azt, hogy házam. Birtokos személyraggal jelöljük azt, amit má­sok a szó elé helyezett birtokos név­mással fejeznek ki. E tömörségre jellemzőek Hernádi Sándor példái. Franciául: Vous étes professeur de francait. Öt szó. Ma­gyarul: Ön franciatanár. Kettő. De van ennél jobb arány is. Angolul: Flinging her arms round his neck. Hat szó. Magyarul: Nyakába borul­va. Kettő. A magyar nyelv hallatlan árnyalt­sága felett érzett nemzeti büszkeség nélkül is meg kell állapítani, hogy a magyar tárgyas igeragozás a vilá­gon eléggé egyedülálló dolog. Tár­gyas igeragozás a legtöbb finnugor nyelvben sincs, a kétféle ragozási mód tehát a magyar nyelv eltérő, külön fejlődésének az eredménye. A látok, látlak, látom különbségeit más nyelvek nem tudják igeraggal kifejezni. A magyar nyelvnek külön alanyi, s külön tárgyas igeragozása van. Más ragozást alkalmazunk, ha az állítmány tárgya határozott, s mást, ha az állítmány tárgya hatá­rozatlan, vagy nincs is tárgya. Sok­kal határozottabb, teljesebb az a nyelv, amely különbséget tud tenni a várok egy leányt, vagy várom a lá­nyodat között, az esténként olvasok valamit, vagy az esténként a regényt olvasom között. Egyedülálló nyelvi jelenség az, sa­játosan magyar állapot, hogy egy-egy szavunkban vagy csak magas han­gú, vagy csak mély hangú magán­hangzók foglalnak helyet. (Érzés, tudás). Eléggé egyedülálló jelensége nyelvünknek az is, hogy ragjaink­nak, képzőinknek több alakja van. A magánhangzóilleszkedés szabályai szerint magas hangú szavakhoz ma­gas hangú ragok és képzők, mélyek­hez mély hangú ragok és képzők já­rulnak. Azt mondjuk és azt írjuk, hogy kert-ben, de nem mondjuk és írjuk azt, ház-ben, hanem azt, hogy ház-ban. Állat-nak és nem állat-nek, viszont ember-nek és nem ember­­nak. Bárczi Géza állítja azt, hogy a ma­gyar nyelv legnagyobb értékei a képzők. Ezek a magyar nyelv hallat­lan finomságát, árnyaltságát, kifeje­ző erejét biztosítják, s minden kor­ban lehetővé tették egy csodálatos költői nyelv kivirágzását. Bárczi szerint az a körülmény, hogy a magyar líra világirodalmi színvonalon áll, e páratlan gazdag­ságnak tulajdonítható. Ő igekötőink hallatlan gazdagságát idézi fel, s ezt a példát közli: (Egy-egy igekötő mi­lyen finom, meghatározó, eltérő, ár­nyalt értelmet adhat egy igének.) Megfagy, lefagy, elfagy, befagy, ki­fagy, átfagy, szétfagy, fölfagy. A magyar és más nyelvek, például a német nyelv egyik jellemző külön­bözősége az, hogy a magyar nem sze­reti a mondat végére tartogatni az igét. A magyar szereti az igét előbb­re helyezni, vagy egyenesen a mon­dat élére. Például: Zsindelyezik a kaszárnya tetejét, Száll a madár ág­ról ágra. A két szórend különbségéről írja Gárdonyi: "A német mondat abban különbözik a magyartól, hogy olyan, mint a hosszú, sötét folyosó, amely­nek hátul a lámpása, az ige. Odáig csak tapogatózva botorkálsz. A ma­gyar mondatban mindjárt az elején ott a lámpás: a kezedbe veheted, s nincs előtted homály." Szeretjük az igét a mondat köze­pére, vagy egyenesen az elejére he­lyezni, ugyanakkor szeretünk a szó­renddel játszani, mert ez a játék, ez az elrendezés nagyon sok értelmi ár­nyalatot teremt. Bárczi Géza szerint a rugalmasság egyik nagy értéke, fontos tulajdonsága anyanyelvűnk­nek: A vendégek megérkeztek kocsin tegnap délután. Ez nem egészen annyi, mint ez: A vendégek tegnap délután érkeztek meg kocsin. Újabb árnyalati értelmi eltérés van a kö­vetkező mondatban: Tegnap délután a vendégek érkeztek meg kocsin. S újabb értelmi árnyalatot teremthe­tünk ezzel a szórenddel: A vendégek kocsin érkeztek meg tegnap délután. Az Akadémia sok-sok évvel ezelőtt az akadémiai jutalom első fokozatá­ban részesítette Zolnai Béla nyugal­mazott egyetemi tanárt a Nyelv és hangulat című művéért. A nagy nyelvtudós három éve halt meg hosszas betegség után Budapesten. Zolnai Béla volt az, aki a legszeb­ben, legérzékletesebben beszélte el nekünk azt, milyen óriási hangulati árnyaltságok, milyen megejtő zenei­ségek vannak a magyar nyelvben. Zolnai magyarázta meg ennek a nemzetnek, Zolnai tárta fel a ma­gyar olvasó előtt világirodalmi ran­gú líránk szépséges forrásait. A mély hangok hangulatteremtő komorsá­gát, a magas hangok derűs fényét és színeit elemezve, egy páratlanul ár­nyalt és gazdag lírai nyelv bontako­zott ki magyarázatának szövete alól. Két versből idézek csupán e nyel­vi hangulat pellemzésére. Elsőnek Kosztolányi “Iloná”-jából az első versszakot: Lenge lány / aki szó, / holdvilág mosolya: / ezt mondja / a neved, / Ilona, / Ilona". Azután Verlaine őszi dalának egyik szaka­szát idézem előbb Tóth Árpád, az­után Szabó Lőrinc fordításában: ősz húrja zsong, jajong, búsong a tájon, s ont monoton bút konokon és fájón. Zokog, zokog az ősz konok hegedűje, zordul szívem, fordul szívem keserűre. E kincsnek, e nagy nyelvi örök­ségnek minden magyarul beszélő ember örököse. Ha él vele. Ha me­ríteni képes a rá örökített páratlan gazdagságból. Pócs Lajos J\o.yuifh cjßajos azt üzente . . . A SZABADSÁGHARC 125-IK ÉVFORDULÓJA Az országgyűlés 1848. július 11-én 12 ezer honvéd toborzását és felfegyverzését szavazza meg. Kossuth pillanatnyira megszakít á beszédét, s ekkor következett a legfenségesebb jelenetek egyike. Nvári Pál, a szónoklat varázsereje, a helyzet rend­­kivülísége által megkapatva, hirtelen felugrott he­lyéről s jobbját magasan esküre emelve, hangosan kiáltá: „Megadjuk!” A visszafojtott keserv, aggoda­lom, lelkesedés, — mely Kossuth eddigi beszéde fo­lyamán legfelebb egy-egy helyeslésben nyilvánult, — viharként tört ki most egyszerre. A haza szent szerelme megihleté az elméket, a sziveket. Mind­nyájan felugráltak. És kipirult arezezal, a lelkesedés Jángragvujtó hevével, kezeiket szintén esküre emelve zúgták: „Megadjuk! Megadjuk!” Kossuth szemeiben könny csillant meg. Kezét szivére szorította, s meghatottságtól remegő hangon fohtatá: ..Uraim! Még mondani akartain valamit. Ne vegyék e kérést a minisztérium részéről olyannak, mintha maga iránt bizalmat kívánna szavaztatni. Kérni akartam még önöket uraim, hogy ha van valahol a hazában egy sajgó kebel, mely orvoslásra, ha sail egy kívánság, mely kielégítésre vár: szen­vedjen még egy kissé e sajgó kebel, s várjon még egy kissé e kívánság, ne függeszszük fel ezektől azt, bogé a hazát megmentsük (zajos, kitörő lelke­sedés}. Ezt akartam még kérni uraim, De önök felállottak mint egy férfiú s én leborulok a nemzet nagysága előtt, s csak azt mondom, ennyi energiát a kivitelben, mint amennyi hüzafiságot tapasztaltam a megajánlásban, s Magyarországot a poklok kapui sem döntik meg!” Kossuth 1849-ben az osztrákok ellen keresztes háborúra hívja fel a népet: „Veszélyben van hazánk, nemzetiségünk, val­lásunk, szabadságunk, életünk, mindenünk, - igv kiált fel május végén kibocsátott manifesztumában, — tehát kell, hogy minden vallás, minden nemzetiség egyesüljön s részt vegyen az országos keresztes há­borúban. Hadseregünkhöz így milliók csatlakoznak. Egyesek elveszhetnek, de a nemzet megáll s meg­menti erejével s példájával Európát magát. Isten, az igazságos és mindenható megáldotta eddig fegyvereinket, a szent szabadság fegyvereit az osztrák hadsereg legyőzésében. Folytassuk a harezot bátran! Seregeink megszokták a győzelmet. Európa népei ébredeznek; Isten pedig kísérletbe ejti bár a szent ügyet, de áldása még nem hagyta el soha.” Kossuth kiáltványa Európa népeihez: „Ti kormányok, hivatalos őrei vagytok nemcsak országotok, hanem egész Európa szabadságának s jogszerű érdekeinek is. Ti népek, ébredjetek fel a szörnyű veszélyre, midőn a zsarnokok hadai szövetkezve kezdik elti­porni s kioltani a szabadság szent igéjét Német­alföldön. Itáliában s magyar hazánkban. Te büszke angol nemzet, elfelejtkezel az álta­lad felállított be nem avatkozás elvéről s tűröd azt, épen az alkotmányos szabadság érdeke ellen? A britt árbocz kevély zászlaját veszély fenyegeti. Isten levonja róla áldását, ha hűtlen lesz az ügyhöz, melytől dicsőségét kölcsönözte. Te franczia respublica, elfelejtkezel azon elvek­ről. melveket születésedkor kijelentettél?! Azt mon­dád, szív- és lélek szerinti frigyre hívod fel mindazon népeket, melyek általában a respublica elvét fogad­ják el nemzeti létük alapjául, s elnézed mégis a zsarnokság diadalát? Tehát ébredjetek fel, óh népei és nemzetei a szabad és keresztény Európának! Mi nem vagyunk utolsók a sorban; a vihar, melyet nem tartóztattok fel, elsodor titeket is! Magvarország terén Európa szabadsága dönte­tik el. Ez' országgal a világszabadság egy nagy földet, egv nemzettel egy hív bajnokot fog elvesz­teni. Mert mi küzdünk utolsó csepp vérig, hogy e föld vagv választott tartománya legyen a vérrel ví­vott szent szabadságnak, vagy örökké kárhozatos emléke annak, mint bírnak szövetkezni a zsarnokok s mint tudják a szabad népek s nemzetek egymást elhagyni----" A manifesztum, mely Kossuth és a kormány lemondását tudatta: „A nemzethez! A szerencsétlen harezok után, melyekkel Isten a légközelebbi napokban meglátogatta a nemzetet, nincs többé remény, hogy az egyesült osztrák és orosz nagyhatalmasságok ellen az önvédelem harczát sikerrel folytathassuk. Ily körülmények között a nemzet életének meg­mentése s jövőjének biztosítása egyedül a hadsereg élén álló vezértől lévén; várható s lelkem tiszta meggyőződése szerint a mostani kormány további létezése a nemzetre nézve nemcsak haszontalanná, ide károssá is válván: ezennel tudtára adom a nem­zetnek, hogv azon tiszta hazafiuí érzéstől indíttatva, melvlyel minden lépteimet s egész életemet egyedül hazámnak szentelem, magam s a minisztérium ne­vében a kormányról lelépek s addig, mig a nemzet a maga hatósága szerint másként intézkednék, a legfőbb polgári s katonai kormányzati hatalmat Cörgei Arthur tábornok urra ruházom. Megvárom tőle s ezért az Isten, a nemzet s a história előtt felelőssé teszem, hogy ezen hatalmat (legjobb tehetsége szerint szegény hazánk nemzeti státuséletének megmentésére, javára és jövőjének biztosítására forditandja. Szeresse hazáját oly Önzéstelenül, mint én sze­rettem és legyen a nemzet boldogságának biztosítá­sában szerencsésebb nálamnál. Cselekvéssel többé nem használhatok hazámnak; ha halálom valami jót eszközölhet számára, örömmel odaadom életemet áldozatul. Az igazság és kegvelem Istene legyen a nem­zettel! Aradvárban, augusztus 11-én. Kossuth Lajos kor­mányzó.” Ami ezután történt, tudja mindenki. Görgei, augusztus 13-án Világosnál 30 ezer emberével Rü­diger orosz tábornok előtt föltétlenül meghódolt s lerakta a fegyvert. Lerakatta akkor, midőn számos jel azt mutatta, hogy a csaták tüze és a pusztító betegségek által megtizedelt orosz csapatok már leg­közelebb kitakarodnak az országból; midőn Komá­rom még diadalmasan állott; midőn a honvédseregek utolsó csöpp vérig készek voltak tovább harczolni. A világosi meghódolást nyomon követte aug. 17-én a dévai. aug. 19-én a karánsebesi, aug. 24-én a síből fegyverletétel. Majd a várak átadása következett; Aug. 17-én meghódolt Arad, aug. 26-án Munkács, szept. 5-én Pétervárad. Csak Komárom tartotta még magát hősiesen. Midőn azonban Klapka, a vár hal­hatatlan emlékű védője látta, hogy egészen magára van hagyatva. okt. 1-jén, — az egész őrségnek sza­bad elmcneft biztosítva, - szintén kapitulált. A dicsőség fényes napja vérbe borult. Átvették szerepüket a hóhérok és a porkolábok. REFORMÁTUSOK LAPJA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents