Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1973-04-01 / 4. szám

6. oldal «IfTVAKOfcf 1973. április hó Magyarország Lakosai) Törvényes Fejedelmetek felhívására, ki felségéé (Jramnak segedelmét igénybe vévé, — egyesültek a’ Főparancsnokságom alá belyhcztetelt hadseregei: Ausztria, hadfiaival, a’ végre, hogy a' törvér.y<,s rendet, — melly Hazátokban a’ lázadás fegyverrel erőszakosan felforgattatok, — ismét helyre elülső':, A’ pártütés1 elömozditői, kik körűi csak hamrr minden országok’ kalandorai összescreglének, hol* dogtalan clvakittatástokat saját személyes czéljaikra felhasználják. — Vétkes merényeik titeket hűség« törésre ragadtak. Mindazáltal a' Császár, az én Uram, nem hiheti, hogy a’ Nemzetnek többsége ősi erényét, Királyai felséges Háza eránt mindenkori hú ragaszkodását megtagadhatta volna. Dicső emlékezetű Ferenez Császárnak, ügy Fer« dln&nd Császárnak legbensőbb barátja, ’a 1-ső Fe« reo ez József Királytoknak barátja, és szöveUégeoe Aa, ki általam hozzátok szól, — titeket, ha that ásta arra bírandó, hogy vétkes tévedésiektől a* Maég, é$ kötelesség ösvényére visszatérjetek. As Orosz Hadsereg nem ellenségkép, hanem Király tok felhívására jön Hazátokba. — Ha ti ellen« •égül fogadjátok, — akkor Ulyetéo vakmerőségnek következményeit érezenditek. Bárha intéseim titeket töredelmes megtérésre, 's alávetésre bírnának, — '• ekkép a’ véres háborúnak Iszony óságaitól megkímélnének — Ez legbensőbb db^jtisa felséges Uramnak. Vaaőn, Május t3«án (Juntas 4*én) 1849. Varsói Herczeg, Eriváni Gróf Paskievicz, tfcnsf «■ 0 Felség«, ibia Ontsak CMaa*i> Hubait M/mumärn. A budapesti szovjet katonai egységek városparancsnokának 1. sz. Parancsa Budapest, 1956. novambor 6. A szovjet csapatok a magyar Forradalmi Hunkás-Parasit Kormány kéré­sara idaiglenasan bevonultok Budapestre, hogy testvéri segítséget nyújtsanak a magyar népnek szocialista vívmányai megvédésében, az ellenforradalom la­­veréseben és a fasiszta veszély elháritásátrán. Budapest rendjének és normális életének helyreállítása céljából megparancsolom: 1 Al°u ° «»mélyek, akiknél fegyver van, haladéktalanul, de legkésőbb f. évi november 9-en 17 óráig szolgaitassak be a szovjet katonai alakulatok, nalc, illetőleg a szovjet katonai parancsnokságnak. A fegyverüket leadó sze­mélyeket nem vonják felelősségre. Azokat a személyeket, akik a fent megjelölt határidőig nem szolgáltat­ják be fegyverüket, fegyvert rejtegetnek, szigorúan felelősségre vonják. 2. 1956. november 7-től Budapest területén az utcán közlekedni csak reggel 7 órátái este 19 áráig szabad. Mindenki köteles feltétlenül engedelmeskedni a szovjet katonai parancs* nokság járőreinek és ellentmondás nélkül teljesíteni azok utasítását és pa­rancsát. ^ 3. Felhívjuk a gyárak, üzemek, a közlekedést, közszolgáltatási és egyéb vállalatok és hivatalok munkásait és alkalmazottait, hogy vegyek fel a munkát. Azokat a személyeket, akik bármilyen mádon akadályozzák a munkáso­kat és alkalmazottakat a munka felvételében, felelősségre vonják. 4• A helyi hatalmi szervek biztosítsák a lakosság élelmiszer és tüzelő­­ellátását. A szovjet katonai parancsnokságok ehhez mindan segítséget megad­nak a helyi közigazgatási szerveknek. Az összes élelmiszerüzleteket ki kell nyitni, hogy biztosítani lehessen Budapest lakosságának folyamatos élelmiszer­ellátását. Az üzletek nyitvatartási ideje: reggel 8-től este 18 óráig. Az élelmi­szert és tüzelőanyagot szállító vasúti és gépjármüvek éjjel-nappal közlekedhet­nek (külön engedéllyel). Felhívom Budapest össies dolgozóit, hagy segítsék a helyi közigazgatási szerveket és a szovjet csapatokat a közrendnek és a város normális AM^nek helyreállításában és biztosításában. A budapesti szovjet katonai eg, ségek vórosperancsnoke Grebennyik K. górdovezófórnogy. EGY “NEVETSÉGES ELMÉLET” Az 1848/49-es magyar szabadság­­harc, a nemzet függetlenségéért ví­vott küzdelmében, szemben találta magát a szláv népek nemzeti moz­galmaival. Szerb önkéntesek, szlo­vák légiók, horvát seregek és oláh felkelők támadták hátba a magyar forradalmat. Jellachich és Kukuljé­­vics, Sztratimirovics és Rajasics, Jancu és Axente, Stur és Hurbán a horvát, a szerb, a román és a szlo­vák nép szabadságának jelszavát írták zászlaikra, de e szászlók a csá­­csári seregek élén lobogtak. A habs­­burgi politika volt az, amely a turáni magyarság és a nemzetiségek között elhintette a viszály magvait, mert támogatta a nemzetiségek olyan po­litikai áramlatait, amelyek a magyar állam kereteit szétfeszíteni igyekez­tek. A bécsi udvar pártfogása alatt kaptak lábra azok a szláv és oláh nacionalista áramlatok .amelyek nemcsak a magyar állam egységét támadták meg, de végső soron vég­zetessé váltak az egész Monarchiára. A Habsburgok sohasem tudták, vagy nem akarták meglátni azt, ami ma is a dunavölgyi politikának egyik alaptétele, hogy: ebben a térség­ben egészséges egyensúlyt csak a turáni magyar államalkotó és állam­szervező erő tud megalapozni. A füg­getlen és önálló Magyarország nem­zeti programjával szemen állt Schwarzenberg és Bach centralista, egységes osztrák birodalmi program­ja, de szemben állt a pánszláv nem­zeti program is. A magyar nép 1848/49-ben küzdött ez ellen a pán­szláv program ellen, és kivont kard­dal felelt a szláv népeknek, akik a magyar szabadság ellen a nemzet­közi reakció akkori fő hatalmassá­gaival, a Habsburg császárral és az orosz cárral fogtak össze. A császári csapatok sorában, melyek ésszakról és délről, keletről és nyugatról, a cári Oroszország segítségével egy­szerre rohanták meg 1848 végén a magára maradt, körülfogott magyar népet, ott meneteltek Hurbán és Stur szlovák önkéntesei, Jancu oláh felkelői, Knicsanin és Sztratimiro­vics szerb harcosai. Annak ellenére, hogy a magyar forradalmi kormány nevében a Honvédelmi Bizottmány békejavaslatot tesz a szerbeknek! Az oláhokkal is tárgyal: Kossuth le­velet ír Jancunak, Bem erdélyi főve­zér pedig mindent megkísérel, hogy az oláhokkal megteremtse a békét. De mindez meghiúsult! A magyarok a szlávokkal és az oláhokkal 1848/ 49-ben mindvégig ellenségként áll­nak egymással szemben. • Az 1848/49-es magyar forradalom szabadságharc marxista elemzésé­nek és megvilágításának alapvető módszertani útmutatásait Marx: Osztályharcok Franciaországban, Louis Bonaparte brumaire tizen­­nyolcadikája, Engels: Forradalom és ellenforradalom Németországban cí­mű történelmi művei adják. A mar­xisták számára a soknemzetiségű Magyarország nemzetiségi kérdésé­nek megértése szempontjából külö­nös jelentősége van a pánszlávizmus törekvéseit álcázó Lenin nemzetiségi kérdéssel foglalkozó tanulmányai­nak, így a "Szocialista forradalom és a nemzetek önrendelkezési joga” című cikkének is. A marxista törté­nelemszemlélet tagadja, hogy a ma­gyar nép és a szláv népek 48-as szembekerülésének oka: faji szem­benállás is volt. Jellachichban a hor­­vátoknál, Saguna püspüknél a ro­mánoknál, Rajasics karlócai érsek­ben a szerbeknél a marxisták csak “egyszerű császári ügynököt” látnak. A szláv népek szellemi ébredése a marxisták szerint reakciós politikai nemzeti program kialakulásával járt együtt. Ez a politikai program sze­rintük a pánszlávizmus volt, az Eu­rópában élő valamennyi szláv nép nemzeti egységének és európai he­gemóniájának elmélete. “A nevetsé­ges elmélet mögött az orosz cáriz­mus szörnyű valósága állt” — így jellemezte Engels 1848 után a pán­szláv programot. E "nevetséges el­mélet” mögött azonban Szentpéter­vár lett a Magyarország kereteit szétfeszítő szláv nemzeti törekvések Mekkája. Szerbia megrajzolta a Dél­szláv Birodalmat az Égei-tengertől a német-olasz határig, Románia megszerkesztette a Mare Romania térképét, és a csehek már képzelet­ben kinyújtóztatták azt a korridort, amely összeköti majd őket minden szláv patrónusával—Oroszországgal. Ha a szláv népek programja 1848- ban még "pánszláv” alakjában sem volt azonos a habsburgi abszolutiz­mus reakciójának és a cári imperia­lizmus terjeszkedésének politikájá­val, akkor hogy volt lehetséges az, hogy az a szerb nép amelynek kép­viselője Kosztics a pozsonyi ország­­gyűlésen jelenti ki, hogy: “a szerbek ezentúl Magyarországért és a ma­gyarokért élni-halni készek” szem­­benfordul a magyarság függetlensé­gei harcával. Az erdélyi oláhok veze­tői még 1848 áprilisában üdvözlik a magyarokat “a közös szabadság” ki­vívásáért, és az első oláh nemzeti gyűlés Balázsfalván április végén még Erdély és Magyarország uniója mellett nyilatkozik, a szeptember 16-án megtartott második balázsfal­­vi gyűlésen azonban az oláhok már nem ismerik el Erdély és Magyar­­ország unióját. Miért volt horvát nemzeti sérelem az, hogy Magyaror­szágnak a márciusi törvények sze­rint önálló hadügye, pénzügye és ke­reskedelmi kormányzata lett? Jel­lachich mégis a pénzügyek, had­ügyek és akereskedelmi ügy biro­dalmi centralizációját jelölte meg szeptemberben a horvátok alapvető békefeltételéül. Az eseményeknek már 1848-ban is megvolt a maguk kérlelhetetlen tör­ténelmi logikája. A szláv népek nemcsak tűrték, mintahogy azt a marxisták állítják, hogy nemzeti tö­rekvéseik eszközzé, fegyverré válja­nak a magyar szabadságharc vérbe­­folytásában, de kívánták is a turáni magyar faj kiirtását a Kárpát-me­dencében. A cseh, a szlovák, a szerb, a horvát és az oláh népek nemzeti fejlődésük során napjaink "marxis­ta-leninista” fejlődésében sem tud­nak szabadulni az engelsi "pánszláv kísértésekből” — ha a történelmi Magyarország további szétdarabolá­­sáról van szó. Ezt bizonyítja az 1956-os Magyar Forradalommal szembeni magatartásuk is. (m.t.) UJ OLTÁR EGERBEN Az egy évvel ezelőtt elhunyt Bre­­zanóczy Pál egri érsek halálának év­fordulóján az egri Szent Bernát volt cisztercita templomban új oltárt szenteltek fel.Mészáros Lajos kápta­lani helynök szentbeszédében hang­súlyozta: "a művészi márvány oltár­ért nagy áldozatot hozott az egri ér­sekség több mint egymilliós hivő népe: hívek, papok egyaránt.” # Újvidéken megrendezték a vajda­sági kiadványok kiállítását. Tavaly összesen 523 könyv jelent meg, eb­ből 299 szerb-horvát, 114 magyar, 46 szlovák, 31 román és 33 ruszin nyelven.

Next

/
Thumbnails
Contents