Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1973-03-01 / 3. szám

1973. március hó «ITTVAKÖftT 5. oldal INNEN-ONNAN ... A “szamizdat”-nak nevezett földalatti irodalom megakadályozása céljából a Kreml egy új fegyvert pró­bál alkalmazni. Abból a megfontolás­ból kiindulva, hogy a titkos szövegek leírásának eszköze az írógép (mivel a sokszorosító gépek a Szovjetunió­ban nincsenek elterjedve), s írógépek nélkül a tiltitt írásokat nem lehet ter­jeszteni, a szovjet hatóságok drákói intézkedéseket foganatosítottak az író­gépek használatának csökkentésére s a karbonpapírok kiutalásának szigorú ellenőrzésére. A KGB II. osztálya azt a különleges feladatot kapta, hogy szigorú felügye­let alá helyezze az írógépgyárakat. Mindenütt belső televíziós ellenőrző­hálózatot állítottak fel az esetleges írógép-lopások megakadályozása vé­gett. Minden írógépeladást külön el­lenőriznek s a vásárlókat szemmel tartják. A KGM II. osztálya nyomdák­ban és papírgyárakban is renlkívüli osztagokat alkalmaz ... L’Aurora, 1973. február 13. • MIKOR JELENHETNEK MEG MINDSZENTY EMLÉKIRATAI? A N. C. News Service amerikai hír­közlő iroda egy Bécsből származó je­lentése szerint a magyar hercegprí­más emlékiratai egyelőre nem jelen­hetnek meg. A mű pedig már készen van s több nyelven kerülhetne azo­nos időpontban kiadásra. A kiadókkal is felvették a kapcsolatokat, viszont a Szentszék és a magyar kormány között beállt javuló viszony közreját­szik az emlékiratok kiadásának elha­lasztásában. Pedig a hitvalló főpap nem politikai jellegű művet alkotott, hanem csak az igazságot ismertette derűs, megbocsájtó szellemben. “Monde et Vie, 1973. február 21. • A NEMZETKÖZI “IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS” Manfred Lacks úr bizonyára kiváló jogász, s ebben senki sem kételkedik. Mégis meglepő, hogy éppen őt válasz­tották meg a Hágában működő Nem­zetközi Bíróság elnökének. Lacks úr ugyanis kommunista, s köztudomású, hogyan gyakorolják az “igazságszol­gáltatást“ a keleti államokban. E ki­nevezés jellemző korunkra, ugyanis egy Novozsilov nevű szovjet kommu­nistát pedig az UNESCO Tudományos és Műszaki Hírközlő Szolgálatának fő­nökévé nevezték ki. Egy másik kom­munista kolléga az ENSz Biztonsági Tanácsában székel. .. • KUDARCOT VALLOTT A KGB A KGB-nek nem könnyű a feladata, ha Kínában akar kémkedni. Peking ugyanis már rég felgöngyölte a kínai szovjetbarát köröket és frakciókat, így a KGM egy évvel ezelőtt más esz­közhöz folyamodott: Hongkongban “Société Maritime” név alatt keres­kedelmi társaságot létesített, s ennek leple alatt szőtte hálóit kettős céllal: — Kínán belül hírszerző egységeket fenntartani; — Hongkongból ellenőrizni a kí­nai—angol és kínai—USA kapcsolato­kat. Az ügynökök toborzása a hongkongi kereskedő és bankszakmai kínaiak körében folyt, s a beszervezett egyé­nek magas jutalékot kaptak üzleti haszon ürügyével. Az angol titkosszolgálat azonban vé­get vetett a KGB üzelmeinek, meg­szerezte a kínai származású szovjet állampolgár s hongkongi lakos Stepan Tsunaev titkos iratait, melyek fon­tos bizonyító anyagot tartalmaztak. Tsunaev a moszkvai Távolkeleti Inté­zet egykori tanára volt. . . s ö vezette a hongkongi kémtevékenységet. . . Monde et Vie — 1972. nov. 15. • A kommunistákhivatalosan tovább folytatják ádáz harcukat a kapitalis­ta trösztök és monopóliumok ellen. Ez azonban nem zavarja őket abban, hoyy a “L’Humanité” reklámoldala teli legyen nagyvállalatok hirdetései­vel, közöttük az egyik leghatalma­sabb amerikai pénzvállalat, az IBM reklámjaival. Arthur Watson, a Pá­­riszból távozó amerikai nagykövet egyik igazgatója volt szintén az IBM- nek. Igaz, hogy az IBM Moszkvába is szállít elektronikus ordinátoroka1, s így világos az összefüggés az IBM hirdetései és a kommunista napilap között. . . Monde et Vie, 1973. február 6. • EGY K. G. B. ÜGYNÖK LETT SZOVJET KONZUL HAMBURGBAN A két Németország és Kelet-Nyugat között beállott feszültségcsökkenés idején a Brandt-kormány különleges örömet örezhet egy kinevezés felett: Hamburgba új szovjet konzul került I. I. Vladimirov személyében, aki ed­dig Bonnban volt, mint követségi ta­nácsos. Ugyanez a Vladimirov az öt­venes évek vége felé, mint fiatal tiszt az Ausztriában működő KGB-nél dol­gozott. Utána munkatársa lett Vladi­mir Zyganovnak, aki szintén a KGB tisztje volt s Bonnban működött 1966- 1968 között, majd leleplezése után Vla­dimírral együtt el kellett hagynia Ny. Németországot. Majd Vladimir a nor­­végiai KGB feje lett, de 1969-ben, Brandt megválasztása után visszasie­tett Bonnba. Úgy látszik, a hamburgi kikötő levegője jót tesz egészségének — igaz, innen pazar kilátás nyílik a NATO északi-tengeri körzetére is. Mondet et Vie, 1973. febr. 6 . . . Izrael párizsi nagykövete szemé­lyében egyik leghíresebb titkos ágen­sét ismerhetjük fel: Asher Ben Natan 1945-től 1952-ig ez a titkos ügynök állított fel Bécsben egy igazi GPU-t, hogy az osztrák, román, magyar, szlo­vák, francia, s másnemzetiségű me­nekülteket felderítse s a megszállók­nak kiszolgáltassa. Igaz, akkor Ar­thur Pier-nek hívták . . . Lectures Francaises, 1972. nov. • Edward Kennedy szenátor párnapos szabadságot töltött a svájci Gstaad­­ban, hová egyik barátja, Tunney sze­nátor is elkísérte. Egy alkalommal a két szenátor egy kötélpályát szeretett volna igénybe venni, de nem kívántak beállni a várakozók hosszú sorába. Megkérték a svájci alkalmazottat, hogy soron kívül beszállhassanak. A svájci azonban ezt válaszolta nekik: “Vagy beállnak a sorba, vagy nem szállnak fel. Nálunk nincs kivétel.” A két szenátor inkább lemondott a tervbevett kirándulásról. . . Lectures Francaises, 1973 március New York. — Az USA-beli Rabbik Tanácsa úgy döntött, hogy kizárja a zsidó szervezetek vezetősége sorából mindazokat, akik vegyes házasságot kötöttek. Louis Bernstein rabbi, a szervezet elnöke kijelentette, hogy a vegyes házasságok súlyos asszimilá­ciós veszélyt jelentenek s az egész amerikai zsidó közösség fennmara­dását teszik kérdésessé. . . . Jóllehet egyre-másra hangoztat­ják az Izrael és a Szovjetunió között fennálló ellenségeskedést, melynek jelentőségét felfújják, a zsidó befo­lyás alatt álló USA az állítólag anti­szemita Szovjetunióval egy egész sor titkos szerződést kötött. A Szovjetunió a zsidó befolyás alatt álló hatalmas kereskedelmi érdekközösségek s nagy­­vállalatok rokonszenvét változatlanul élvezi. Jellemző erre a következő eset: a “Jewish Observer and Middle East Review” Viktor Hochhäuser zsi­dó impresszárió szemére vetette, hogy orosz zenészek Angliába jövetelét szervezi, mire az impresszárió azt vá­laszolta, hogy “Az Anglia és Szovjet­unió között lebonyolított üzletek java­részét zsidók kötik meg.” Ecrits De Paris, 1973 január • . . . Egy idealista, naiv horvátokból álló csoport Ausztrián keresztül beha­tolt Jugoszláviába. A csoport feje egy Adolf Andrics nevű “gerilla-specialis­ta” volt, aki a Hrvatski Glas c. kiad­vány szerint valójában nem volt más, mint egy Belgrádban élő szerb: Dzso­­ko. E szerencsétlen fiatal horvátok sorsa szörnyű volt: egyiküket, Filip Beszlicset anyja szeme láttára feszí­tették keresztre a hercegovinál kis Posusje faluban. A XX. században hihetetlennek tűnő rémtettet két em­ber követte el: Jerko Szenjak és Mir­ko Gerek. Minute, 1973. március 6. • . . . Egyesek még mindig ellenzik Pétain Marsall hamvainak Verdimbe történő áthelyezését, de ezek egy ál­talunk jól ismert fajhoz tartoznak. Azok fajához, akik előbbre helyezik saját szenvedélyeiket és gyűlöletüket a nemzet érdekénél. A nemzet érdeke azonban szükségszerűen megkívánja a franciák egymással való teljes ki­­engesztelődését... Découvertes, 1973 január. • A “Daily Telegraph” értesülései szerint a Szovjetunióban létezik egy tárgylista, mely 300 oldalt tesz ki, s azon tárgyköröket sorolja fel, melyek­ről a sajtónak sosem szabad írnia. Tilos ezek szerint említést tenni a szovjet sajtóban természeti katasztró­fákról (hógörgetegek, földrengések, stb.), repülő- vagy vasúti szerencsét­lenségekről, a vezetők fizetéséről, árúhiányokról, a nem-kommunista or­szágok árvízviszonyairól —■ nem sza­bad továbbá közzétenni a lapokban orosz városok légifelvételeit, valamint régi kommunista vezetők fényképeit (pl. Molotov, Bulganin, Hruscsov, stb. képeit). Découvertes, 1973 január. • Részlet Sturdza interjújából (volt román külügyminiszter): Kérdés: “Mit gondol ön, vajon Nixon elnök a jelen helyzetben fel fogja-e vetni a biztonsági konferencián a tucatnyi “csatlós nép” kérdését, hiszen azok­ban az országokban többszáz millió ember van a legszörnyűbb zsarnok­ságnak kiszolgáltatva?” Válasz: “1953. február 2-án Eisenhower el­nök az amerikai szenátus előtt így nyilatkozott: “Soha nem fogjuk elfo­gadni más nemzetek leigázását szá­munkra bizonytalan nyereségek elle­nében.” — Ennek dacára három évvel később ugyanez az elnök küldte el Moszkvába szomorúan híressé vált üzenetét, melynek következtében a magyar népre zúdult azon szovjet hadosztályok és harcikocsik özöne, melyeket addig az amerikaiak reak­ciójától való félelem visszatartott. Ugyancsak ő akadályozta meg erősza­kos beavatkozásával azt is, hogy spanyol repülők a magyar szabadság­­harcosok számára fegyvereket és hadianyagot szállítsanak.” (Árgus) PETŐFI — Kosay Hamid török verse — Sötét éjszakában ha lehullt az égről, Támadhat a csillag vajon egyszer még föl? — Én azt nem tudom. De, hogy asszony által, nem fog visszajőni Szép Tisza partjára mégegyszer Petőfi, Azt én jól tudom. Félmillió harcos táborba ha szállott, Elég-e, hogy mentsen gyászos, rab-országot? — Én azt nem tudom. De, hogy egyetlenegy Petőfinek lelke Minden ellenséget pozdorjává verne, Azt én jól tudom. Kriptáknál, amelyek arannyal cifrásak, Gyászbaborult népet látni-e még másnap? — Én azt nem tudom. De, hogy ama hantnak, mely tán is lett meg, Keresői mindig, s mindörökké lesznek, Azt én jól tudom. Ciprusokkal csöndes, keleti sírkertben, Évezrek múltáig föntmarad-e testem? — Én azt nem tudom. De, ha föntmarad, hogy minden csöpp szilánkja Petőfiért izzón gyúl foszforzó lángba, Azt én jól tudom! Átültette: Túrmezei László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents