Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1973-03-01 / 3. szám

6. oldal «IttVAKOfct 1973. március hó jP est város közönsége nevében alóli róttak szerencsések hivatalosan értesíteni a magyar nemzetet, hogy a mi más országokban polgár vérbe került, — a reformot — Buda­pesten 24 óra alatt békés és törvényes utón kivívta a tör­vényes egyetértés. A városi tanács ugyan is a’ választó polgársággal értesülvén arról, mikép a város polgárai és 'akosai vele együtt akarnak értekezni az idők komoly fej­­eményei felett, a’ tanácskozási teremek századokon át zárva olt ajtajit 1848-dik évi martius 15-kén délután 3 órakor > népnek megnyitó, s miután megértette anoak törvényes .ivánatait. azokat mint nagyobb részt már eddigelő is sebeiében ápolt hazafiul óhajtásokat, egy szívvel egy aka­rattal elfogadta magáévá tévé, sőt azon tizenkét pontot, mellyeket nagy részben a’ nemzet 1790-dik év óta tör­vényhozás útján is annyiszor sürgetett; ezen közgyűlésben ez országgyűléshez intézendő kérelmezéskint aláírta. A1 nemzet óhajtásainak említett pontjai következők: 1. Sajtó szabadság a’ censura eltörlésével. *• Felelés ministerium Budapesten. 3. ÉvenkénU orazággyitlé« Pesten. 4. Törvényelótti egy enlőség polgári és val­lási tekintetben. Nemzeti érsereg. 6. Közös teherviselés. 7. VJrbéri vlsszonyok megszüntetése. 8. Giküttezéh, képviselet egyenlőség alapján. 9. Nemzeti bank, W. A' katonaság esküdjék meg az alkot­­mánányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a* külföldieket vigyék el tétünk, ti. A’ Political status foglyok szabadon bo­csáttassanak. 13. Cnlo Erdélyivel. Következtek a' közgyűlés határozatai miszerint a) Pöfl várai iménti közkívánatait egy választmány haladéktalanul személyesen ter­jest«« ciö az ország tendernek ó (felségét pedig hódolva szeretett koronás királyunkat kérje meg, hogy ezen országgyűlést minél előbb Pestre tegye át. b).Ä* közgyűlés aíolirt választmányt bízta mag, hog a’ remi fentartásaul *czélszeröen intézkedve, határozatait fogBQ&togiű Mdlyeknek teljesítéséül aiotírt vátelmány kikűldotéséhex képe sí a) Tüstént átnrene Budára a’ NagyméUóságu magyar király hely^rtó tanácshoz, ’s ugyanott azon kormányszék! határozatot nyerte, maHy szerint a1 censura nyomban megszűntetíetett, a' sajtó annyi szá­zados bitesei alól fölszabadult, ’s addig is, mig sajtó törvények h ;> zatandn * a’ sajtókihágások felett a’ nemzet bizodalmát búó ’s a’ Nagyim igu helytartó tanács általa' hozandó törvényig ideiglenes­kinevező; ’gyének fognak a' fenálló törvények szerint »Riß o la­pok b tar iák a’ határozat fogaaalát b) hí 'közöltetetf, hogy a’ sor-katonaság nem fog a1 rend fen­­tarlósába elegyedni} mcllynek biztosításául alolirt választmány intézke­­dóit, hogy a' pesti polgári órsereg eddigi száma jelenleg I500.ra sza­­poiiUassék a mint nemzeti őrsereg nemzeti színekkel ékesillessék. e) Kkszkózlötte, hogy Stanesics Miháj hazánkfia, ki azért mert szabadon irt, mint statusfogölv Budán le vala tartóztatva bírói ítéletig nyomban szabadon bocsáttatott, ’S á' nép kíséretében csatád­­jáoak adatott vissza. Illy békés és törvényes utón minden vérontás és csendzavor nélkül kivívott nagyszerű reform-diadal megünnepléséül holnap Butla­­pe«t ki letten világítva, 's innentől Pest város, mint a' hazr Szive lörvéoyfaázáuak tornyán nemzeti szinü zászló íobogand. Budapest a1 törvény és béke korlátáit nem aérté meg, a miután a’ rend íenlartása hazafiul érzelmű lakosainak kezébe tétetett, remény li hogy az egész haza ebben is követni fogja példáját. Költ Pesten 1848dik évi martina lókén. RolíéKbttter Leopold i, k. oélamotányi elnök, Klau*át Gábor g k. Nyárff Pál g. k Egressy Samuét s. k. Irinyi Jóstrf * k. Slaffienierger Istvás 9. k. Mohit György k. Irányi Dániel s. k. Vasoáry Pál g. *\ Petőfi Sándor g. k. Tóth Gáspár t. k. Gyurkovict Máié >, k Kacskovio tájon *■ * Moszkva RHEINISCHER MERKUR cikke: Jugoszlávia politikai gépezetében Ti­to vezetése mellett végbement tiszto­gatási akció nemzetközi visszhangra talált. Idegen hatalmak látszólag kez­denek beavatkozni Jugoszlávia belpo­litikájába. Titokban működő nemzet­közi tényezők mellett a szovjet nyílt eszközökkel dolgozik. Hiába jelenti ki Tito s közvetlen munkatársai, hogy Jugoszlávia nem követi a szovjet irányzatot, az igazság az, hogy a szov­jet már most készíti a talajt a jövő­ben lejátszandó kezdeményezések megkönnyítésére. Arra számítanak, hogy komoly vál­ság esetén, főleg Tito eltűnése után, a legfontosabb szerepek egyikét a ju­goszláv haderő fogja játszani. Ezért összpontosította a szovjet minden fá­radozását elsősorban a jugoszláv had­sereg kádereire. Az oroszok jugoszláv tábornokokkal kerestek kiváltképpen kapcsolatokat. A jugoszláv katonai kémelhárító az eseményeket egyelőre csak élénk figyelemmel kíséri és jegy­zi. Ivan Miszkovics vezérezredes a hírek szerint Titót is tájékoztatta a dolgok lefolyásáról. Miszkovics jelen­leg a jugoszláv állambiztonsági kér­dések legfőbb tanácsosa. A szovjet kapcsolatok miatt azonban egyelőre egyetlen főtisztet sem szankcionáltak. A Belgrádban működő katonai atta­sék körében az a hír járja, hogy több magasrangú jugoszláv tisztet a szov­jet titkos irrattárakban, mint a Vörös Hadsereg tábornokait tartják nyilván. Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen ismeretes, hogy az a szovjet gyakor­lat, hogy idegen hadseregekben szol­gáló kipróbált szovjet csatlósoknak katonai rangot adnak. Példaként erre itt áll annak a magasrangú svéd tiszt­nek esete, ki ugyanakkor szovjet kém is volt. Jólértesült belgrádi körökben arról is szó van, hogy ugyancsak a Szovjetunió áll a szerbiai kommunis­ta kádereken belül lefolytatott tiszto­gatási mozgalom mögött is. A horvát válság után Tito maga keresett kap­csolatot a szovjettel, s tőlük segítség­re vonatkozó ígéretet is kapott. Az oroszok ugyanakkor azt tanácsolták Titónak, hogy a szerbiai Kreml sze­mében túlságosan liberálisak voltak, s a tervbe vett szovjet akciók útjában állhatták volna. Tito a szovjet taná­csokat elfogadta, s ennek következté­ben történt meg az intézkedés Koca Popovics ellen is, aki korábban vezér­kari főnök, külügyminiszter és az el­nöki tanács tagja is volt. Popovics^ azonban többször tett szovjet ellenes kijelentéseket, sőt egyszer egy vita után a belgrádi szovjet nagykövetet köszönés nélkül hagyta faképnél. Mégsem megy minden a szovjet ter­vek szerint akadálytalanul. A szer­biai központi bizottság elnöke, Marko Nikezics, aki régebben szintén kül­ügyminiszter volt, amikor értesült a Tito és a szovjet körök között lefolyt megbeszélésekről, Titót a szerb köz­ponti bizottság előtt megvádolta orosz kollaborációval. Nikezics nyiltan fel­tette a kérdést Titónak: müyen oknál fogva nem közölte a KB-gal, hogy mi­ről tárgyalt két órán keresztül leg­utóbb moszkvai látogatása során ta­nuk nélkül Brezsnyevvel. Nikezics szerint fennáll annak veszélye, hogy Tito önhatalmúlag tett ígéreteket Moszkvának. S mikor Mirko Tepavac volt kül­parancsa ügyminiszter a Központi Bizottság előtt beszámolt az ENSz nagygyűlé­sén Bangla-Desh tárgyában lefolyt vi­tákról, melyek során a jugoszláv kül­döttség tartózkodott a szavazástól, s ezáltal szovjet megdorgálásban része­sült, a Központi Bizottságban hatal­mas vihar keletkezett. E bizalmas gyűlésen 80 résztvevő közül 46 kért szót, s e 46 közül 40 felszólaló Tito megnyitó beszéde ellen foglalt állást. A szerb kommunisták szövetségének megelőző titkárnője, Latinka Perovics a következő szavakat intézte Utóhoz: “Tito elvtárs, én hajlandó vagyok ön­kritikát gyakorolni. De szeretném előbb tudni, miért kell ezt tennem, mikor csak azt hajtottam végre, amit te kívántál és helyben hagytál? így arra kérlek, előbb te gyakorolj ma­gad fölött önkritikát.” Ez azonban mit sem segített már a párthivatalnokok helyzetén, akik menesztését már korábban elhatároz­ták. Az ülés után tehát az áldozatok mind bejelentették lemondásukat. Egy hónappal később került sor a vajdasági terület elnökeinek és titká­rainak viszavonulására. Mirkó Kana­­danovics elnök lemondása előtt szin­tén önkritikát gyakorolt. Ugyancsak tisztogatást hajtottak végre Szlovénia és Macedónia vezetőgárdája soraiban, s a boszniai és hercegovinál KB tag­jai közül négyre pártbüntetést róttak ki. Köztük szerepelt Ozmán Karabe­­govics is, aki Tito régi fegyvertársa volt, s akinek kizárását most Tito mégis jóváhagyta. E tisztogatási akciók után elrendel­ték a magántulajdonok ellenőrzését, s annak kivizsgálását, mi módon sze­rezték meg azokat. Ez az intézkedés nagy elégedetlenséget idézett elő a lakosság összes rétegeiben, s az em­berek attól félnek, hogy most ismét elveszítik nehezen összegyűjtött tulaj­donukat. Az a hír járja, hogy Brezs­­nyev külön is felhívta Tito figyelmét arra a veszélyre, hogy a magántulaj­don és egyes csoportok gazdasági megerősödése nagyobb önállóság ér­zését váltja ki az egyénekből s ez­által a párt hatalmának csökkenését idézi elő. Egyes elégedetlenkedők azt mond­ják, hogy Tito maga kezdje el első­nek magánvagyona ellenőrzését. A kommunista rendszerben meggazda­godott emberek üldözése újabb emig­­rációs hullámnak lett felidézője. Több tucatnyi ilyen emigráns, akik még időben nyitottak maguknak Nyugaton bankszámlát, máris áttelepült Nyugat- Európába, egyesek Nyugat-Németor­­szágba. (Cs)-® -TÁJÉKOZTATÓ A közelmúltban vegyes híreket hallottunk KÖRÖSI CSOMA SÁN­DOR Darjeelingben lévő sírjáról. A hírek tisztázása végett a Los Ange­­les-i Körösi Csorna Sándor Társaság közbenjárt az illetékes indiai szer­veknél, és megnyugtató választ ka­pott: Az Asiatie Society Calkuttából kö­zölte, hogy: a nagy magyar kutató sírja jó állapotban van és az indiai kormány semmiféle útépítést nem tervez Körösi Csorna sírja közelé­ben.

Next

/
Thumbnails
Contents