Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1973-02-01 / 2. szám
4. oldat «ittVAköftt 1973. február hó VERONKA NÉNI SZELEME... AVAGY A K.T.SZ. nek az állapotnak a megváltoztatása is. Napnál is világosabb, hogy egy új Pusztaszer előtt állunk. Az otthon élő hét törzsnek minden erőlködése és eredményei azt mutatják, hogy a nyolcadik törzs, a külföldi magyarság nélkül a mai állapot nem tökéletes, a fejlődés, a jövő kialakítása nem biztosított. A nyolc törzs egymásra utaltsága vitathatatlan. Az otthoni anyagi jólét nagymértékben a kint élők zsebében van, hovátartozandóságunk, talajtalanságunk felszámolásának a kulcsát a hazaiak őrzik, míg teljes nemzeti szabadságunk, abszolút nemzeti függetlenségünk elnyerése, mind a nyolc törzs szoros együttműködésén múlik, még akkor is, ha akadnak úgy otthon, mint kint olyanok, akik ezt minden erejükkel még ma gátolni igyekeznek. Jövőnk záloga a józan és objektív politika. Részemről örömmel üdvözlöm Andreánszky Károly írását márcsak azért is, hogy végre megszólalt. Az emigráció hosszú évei alatt szerzett tapasztalatai, politikai ismeretei élesen kitűnnek írásából, éppen ezért bízom abban, hogy a jövőben sokkal gyakrabban olvashatóm írásait a lapban. Jóllehet vannak egyes tételek, melyekkel nem tudok egyet érteni, de mindez a vélemény különbség nem befolyásolja iránta érzett tiszteletemet és elismerésemet. Sajnos Andreánszky Károly nagyon könnyen elsiklott korunk egyik legégetőbb, magyarságunk szemléletének és ifjúsági nevelésünk kialakításában legdöntőbb szerepet játszó kérdésének azzal az egyszerű elintézésével, hogy: "Ma nem lehet számunkra politikai alapkérdés, hogy vajon a szuméroktól származunke vagy sem, de ugyanakkor el kell kerülnünk, hogy a politikai mondanivalónkat olyan semmitmondó szólamok szerint határozzuk meg, hogy a magyarság a ‘Nyugat védőbástyája, vagy a Kelet nyílhegye Európa jelé’. Nem politikai tartalom katolicizmusunk vagy protestantizmusunk sem, de ugyancsak nem a politika körébe tartoznak a marxizmus, hitlerizmus, leninizmus vagy kapitalizmus tanai sem." stb. stb. Véleményem szerint éppen a fentebb idézett tényezőkön múlott, alakult az elmúlt ezer éves történelmünk, melyből a ma problémái is adódtak, melyek kiküszöbölése éppen a kulcsa egy egészséges és boldogabb magyar jövőnek. Hogy a fenti kitételeknek éppen ifjúságunk nevelésének kapcsán milyen óriási jelentősége van, arra egy másik cikkben szeretnék válaszolni Andreánszky Károlynak. IGEN TISZTELT HONFITÁRSAINK! SZITNYAI Zoltán májusban lesz 80 éves! A hazai író élete e nagy napját anyagi előnyöket nyújtó díjakkal ünnepük és megélhetése biztosított. Mi az emigrációtól csak annyit kérünk, hogy a nemzeti eszméhez hű, nagy magyar írónk élete alkonyát tegyük könnyebbé. Rendeljük meg Szellemi Tájakon című irodalmi korrajzát. Ára: 7 dollár + portó. Autogrammal ellátott számozott példány 15 dollár. Könyvrendelés az írónál: Ferdinand-Raimund str. 18. A-5026 Salzburg, Austria — Europe Hazafias köszöntéssel: Szitnyai Zoltán Baráti Köre Az egyik torontói magyar hetilap december 16-i számából olvastam, hogy egy újabb létesítménnyel gazdagodott emigrációnk, Kultúrális Tájékoztató Szolgálat címen, mely bizottság hivatottnak érzi magát, a "kommunista csatlósállamokból ideérkező és nyilvános szereplésre vállalkozó egyének politikai és emberi szempontból végzendő kiértékelésére.” Nagyszerű! Csakhogy a kezdet kezdetén meg kell állapítani, hogy valami fogalomzavarral küszködnek az "alapítók”, mert ez a "Kultúrális Tájékoztató Szolgálat” — "politikai és emberi” szempontból kívánja az ideérkezőket "káderezni”, és tévedésből vagy szándékosan, de kihagyta céljai közül a nevében foglalt, úgymond esetleges létjogosultságát előidéző tényezőt, a kultúrális szempontot, vagyis kultúrális tevékenységét az ideérkezőnek. Sajnos vannak egyének, akik az ún. kommunizmus alatt eltöltött kevés éveik hatásától még ennyi év után sem tudnak megszabadulni és most végre rödöbbentek, hogy ez az emigráció eddig létezett "káderbizottságok” nélkül is, mely mulasztást mindenképpen be kell pótolni, azzal a különbséggel, hogy most majd nem őket káderezik, de majd most ők kádereznek. Nyugodtan megmondhatom azt is, hogy amennyi hozzáértéssel dolgoztak a hazai "káderezők”, minden reményünk megvan rá, hogy az itteni "káderesek” is legalább annyi kultúrális hozzáértéssel és objektivitással rendelkeznek, így nem lesz baj, a hazai légkör és hangulat biztosítottnak látszik. Az is furcsa, hogy ezek a "választott” káderesek már a kezdet kezdetén "elhivatottságuk”, de lehet hogy földöntúli képeségeik tudatának birtokában máris beválasztották magukat ebbe a bizottságba, mert hát ki más is alkothatná e bizottságot. Tagja még a bizottságnak az a lapszerkesztő is, aki hajlandó leközölni e bizottság jelentéseit. Aki nem hajlandó leközölni, az nem lehet alkalmas a bizottsági tagságra, az már eleve gyanús lehet. Mindenesetre megnyugtató, hogy legalább a lelkiismereti szabadságom látszatát meghagyta ez a bizottság, mert azt mondják, hogy "időszaki tájékoztatásunk alapján minden amerikai-kanadai magyar, saját lelkiismeretére hallgatva, határozza meg a látogató egyénnel vagy csoporttal szemben elfoglalt magatartását”. De az Úristen legyen nekem és a "káderlapomnak” irgalmas, ha esetleg a lelkiismeretem nem egyezne a bizottság "időszaki jelentésével". Mivel ennek a korszakalkotó szüleménynek, az ún. amerikai szabadságharcos szövetség a létrehozója, már eleve biztosítottnak látszik, hogy minden szempont érvényre fog jutni az "időszaki tájékoztatások” kiadásánál, kivéve a nemzeti kultúrális megmaradásunk érdekeit elősegítő józan, tárgyilagos álláspont, nem beszélve a szakmai hozzáértésről, politikai meggyőződésről. Ami pedig a lapszerkesztők bizottsági tagságát illeti, vannak itt olyan lapok, melyek elsőnek fogják közölni az "időszaki jelentéseket”, de ezek a lapok fennhangon hirdették és ajánlották a Mojszejev-együttest is olvasóinak, mert megfizették őket érte. A hír olvasása után gyermekkorom egyik kedves emléke jutott rögtön eszembe, ami tökéletesen megvilágítja ennek a bizottságnak a lényegét, szerepét és tevékenységét. Kicsi falunkban a második világháború előtti időkben rettenetesen féltek a parasztok a marhavésztől és a marhák megbetegedésétől, mivel egy tehénke abban az időben igen nagy kincsnek számított. Minden héten kedden vásárt tartottak a falu szélén levő állatvásár téren. A község hozott egy olyan határozatot, hogy csakis a megvizsgált és egészséges állatokat lehet a falu vásári karámjába adásvétel szempontjából behajtani. Mivel az állatorvos, aki az állatokat megvizsgálta volna, az fehér holló számba ment abban az időben, így a szakmai határozat kimondása, a vásártér mellett lakó Veronka nénire maradt, ki nyolcvanon felül járt és kijelentette magáról, hogy földöntúli képességekkel rendelkezik a marhaállomány egészségi és gyógyászati módozatait illetően. Veronka nénivel úgy voltak a parasztok, hogy tartották a szájától, mert akire egyszer Veronka néni rászáltt, arról előbb-utóbb kiderült, hogy vagy az ördöggel cimborái vagy boszorkánykodik, de semmiféleképp nem lehet rendes ember. Azt is tartották róla, hogy akire megharagudott, azt valamilyen módon megrontotta. Még a plébános úr is elismerte Veronka néni képességeit, így kinevezték vásári marha szakértőnek a faluban. Kedden, a vásári nap hajnalán Veronka néni a karám bejárata elé állt a kisbíróval és várta az átlag tíz-tizenöt tehenet, borjút, ami a nap rendszeres forgalmát jelentette. A bejárathoz érve a kupec vagy a paraszt bemondta a nevét s Veronka néni megtapogatta az állatot, ha volt, a tőgyét, mert Veronka néni vak volt. Látni nem látott, de a bemondott név után tudta, hogy kié az állat. Éppen ezért, a vásár előtti napon, vagyis hétfőn, este, aki marhát akart a vásárra hajtani, annak tanácsos volt Veronka nénit otthonában meglátogatni és némi ajándékkal meggyőzni arról, hogy az eladásra szánt állat valóban a legjobb egészségnek örvend. Veronka néni szerint az ajándékba hozott pálinka — mert nagyon TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Megszokott dolog már, hogy egy hazalátogató visszaérkezése után szülőföldünkről a legkülönbözőbb hírek szállonganak. Néha föltételezések és hiedelmek is. Mindenféle változásokról, bukásokról, hazai nyelven élve "fejek hullásáról” fölemelkedésekről és hasonlókról beszélnek. E sorok írója az elmúlt esztendő karácsonyi ünnepeit Magyarországon töltötte. Azt is megvallom, hogy nem a New York-i felhőkarcolók magasságából néztem hazámat, hanem a valóságos élet sokféle változatait figyeltem, s így nagyon érdekes és gondolkodásra kényszerítő jelenségekről adhattok majd számot a Szittyakürtnek. Most csak annyit, hogy egy szerencsés véletlen folytán — magyarul nem beszélő túristának véltek — sikerült az egyik budapesti fürdőben kihallgatnom két magyar kommunista eszmecseréjét az általános bel- és külpolitikai helyzetről. A Szittyakürt hiteles adatokkal látja el olvasótáborát a kommunisták berkeiben folyó ellentétekről. Erről a két kommunista beszélgetéséből is meggyőződtem. Mindkét kommunista oda nyilatkozott, hogy "nem elvtársa neki az a kommunista, aki Erdélyt oda dobja a románokszerette — ereje és mennyisége szoros összefüggésben állott a tehén egészségi állapotával. Volt aki burgonyát, lisztet vagy valami mást hozott szegény Veronka néninek, mivel senkije nem volt. Veronka nénit egyébként a szentasszonyok gondozták. Nálunk szentasszonyoknak hívták azokat az idősebb asszonyokat, kiknek más dolguk nem lévén, vagy a templomban voltak, vagy a parókia körül lebzseltek. Ezek a jótét lelkek mostak rá, etették, ápolták a vak öregasszonyt. De mivel Veronka néni inkább ivott, mint evett, így a szentasszonyok az ajándék fölösleget aztán áthordták a parókiára, hogy mégis meg ne romoljon. Mivel a karám bejáratánál a kisbíró volt a mindenható karhatalom, így szolgálataiért neki is csurrant-cseppent valami Veronka néni keresetéből. Ez a vásár előtti procedúra annyira bele idegződött a környéken élő emberekbe, hogy soha senki nem kérdezte, hogy valóban vannak-e Veronka néninek földöntúli képességei a marhákat illetően; de ki merészelte volna kétségbe vonni Veronka néni képességeit, hogy azután magára vonja az öregasszony haragját. Az élet csendben, nyugodtan ment a maga módján. Mindenki tudta, hogy a vásárra hajtott állatok megvannak vizsgálva, baj nem lehet, a kupecok meg a parasztok adtak-vettek. Az a tény, hogy nem került soha beteg állat a vásárra, az már valóban isteni csoda következtében történt, de ki mert volna esetleg utólag lamentálni, ha valami baj történt. A tehén megdöglött és kész. A parasztok babonás félelmükben gondolni sem mertek volna arra, hogy a baj okát Veronka néni körül keressék, mert Veronka néni is mondta, ők is úgy gondolták, hogy a vak öregasszony földöntúli képességekkel rendelkezett. Ennyit a Kultúrális Tájékoztató Bizottságról. (H. 0. J.) nak”. A beszélgetésükből az is kiderült, hogy a kommunista pártba egyre erősödő nacionalizmus ellensúlyozására rendelték el: "a gyarmatosító oroszok annak a talpnyaló Komócsin Zoltánnak, a nemzeti érdekek, internacionalista célok című könyvének kiadását". Visszaérkezésem után örömmel olvastam a Szittyakürtben mozgalmatok diplomáciai lépéseiről a Kínai Népköztársaság felé. A messzi keleten világfelforgató események jelentkeztek. Mindenki érzi mindenki beszél róla. Különös azonban az a tény, hogy most nagyhirtelen a pártberkekben az internacionalista törzsgárda zsidai a "sárga veszedelem igájától” féltik a világot. Erről tanúskodott a két magyar kommunista beszélgetése is. Mindkét kommunista egybehangzó véleménye az volt, hogy "Szovjetunió maradéktalanul örökölte a cári Oroszország imperialista hagyományait". Azon a véleményen voltak az "elvtársak", hogy a két szuperhatalom kapcsolata (Egyesült Államok és Szovjetunió) nem más, mint "imperialista rablószövetség”. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió közti összeesküvés a két magyar kommunista szerint pedig az amerikai imperializmus és a cári imperializmus egykori szerződéseinek a láncolata. Meg kell jegyeznem, hogy ez a két "elvtárs” jobban tájékozott ebben a témakörben, mint azok a szegény lelkek, akik azt hiszik, hogy majd az Egyesült Államok szolgáltatja a rabhazánknak a függetlenségünket és szabadságunkat. K. N.
