Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1973-12-01 / 12. szám

1973. december hó «ITTVAKÖteT 11. oldal TURÁNI MAGYAR POLITIKA Magyarország külpolitikája az el­múlt ezer év alatt, nem sok jót ho­zott számunkra. Bár ami elmúlt azon segíteni már nem lehet, de mindenesetre jó arra, hogy ha levon­juk a következtetéseket és ha kell, változtassuk meg külpolitikai beállí­tottságunkat. MILYEN TANULSÁGOKAT HOZOTT SZÁMUNKRA AZ ELMÚLT EZER ÉV KÜLPOLITIKÁJA? 1. ) Szent István erős kézzel szi­lárd vonalvezetésű belpolitikát foly­tatott és megerősítette államszerve­zetünket, de ugyanakkor külpolitiká­ja folytán, idegen tömegek, különö­sen németek, áramlottak be az or­szágba s rövid évtizedek alatt ve­szélybe sodorta nemzeti önállóságun­kat is és állandósította a német igényt annak különböző formájában, hogy német gyarmattá váljunk. Ez az igény mindmáig tart "Drang nach Ostern’’ német külpolitikai irányelv alapján. Ez a politika a nyugati ke­reszténység befolyására igyekezett összezúzni ősi lelkületűnket és kul­túránkat. 2. ) Német birodalmi és római be­folyás következménye folytán ellen­álltunk a XIII. században a tatár betörésnek annak ellenére, hogy a tatárok nem akarták megszállni Magyarországot, hanem szabad átvo­nulást kívántak nyugat felé. Ellenál­lásunk idegen befolyásra, szinte a megsemmisülés szélére vitte hazán­kat s a jó nyugat "hálaként’’ eloroz­ta nyugati megyéinket. 3. ) A XVL századtól fogva ellen­álltunk a török nyugatra törő szán­dékának annak ellenére, hogy a ma­gyarokat, mint rokon népet akarták kezelni, sőt támogatni akarták a né­met befolyás alóli felszabadulásun­kat. Hazánk ellenállása a rokon tö­rök népnek újra a tönk szélére vitte Hazánkat s a törökök kivonulása nemhogy szabaddá tette volna né­pünket, amit nyilván elvárhattunk volna a nyugattól, hanem a teljes német önkényuralom alá vettettünk s az osztrákok mindent megtettek, hogy népi állományunkat csökkent­sék s gyarmati sorsra jussunk. 4. ) Az 1848-as szabadságharcunk is a Nyugat teljes érdektelensége mellett zajlott le s a németek az oroszokat hívták segtíségül népünk eltiprására. 5. ) Az első világháború után ha­zánk felnégyeltetett s még Ausztria is mint hullarabló részesült orszá­gunk testéből. A nyugatot cseppet sem érdekelte ezer éves, Nyugatot védő küzdelmünk s a szlávság meg a románság javára megcsonkítottak. 6. ) A második világháború után sem javult a helyzet s amerikai se­gítséggel átadattunk az orosz impe­rializmusnak s újabb megcsonkítá­sokat végeztek rajtunk a szláv cse­hek javára. Budapest védelme telje­sen hiábavaló áldozat volt a keresz­tény Nyugat védelmében. 7. ) Az 1956-os forradalom mint tu­dott dolog a Nyugat és Észak-Ame­­rika teljes érdektelensége mellett tiportatott le az orosz tankokkal. 8.9 Az orosz külpolitika, nemcsak most, hanem a cári időkben mindég a Nyugat felé való terjeszkedés elvét vallotta, ami reánknézve magyarok­ra az 1848-as és az 1956-os szabadság­­harc vérbefolytását jelentette. Mindezek mit mutatnak? Azt, hogy minden erőlködésünk arra, hogy szolgáljuk a nyugati kereszténységet teljes csődöt mondott, soha a nyu­gattól segítséget nem kaptunk, ha­nem önfeláldozásunkat arra használ­ták fél, hogy még jobban elnyomja­nak mint részükre idegen népet s ha lehet nyomunk se maradjon a Kár­pát-medencében, ahol pedig legalább 1500 éve honos a magyar nép. Az előadottak alapján szükséges­nek látszik, hogy külpolitikánkat át­értékeljük és ha lehet új alapokra helyezzük. Ezen újraértékelésnél hasznos lehet a közmondás, hogy az ellenségem ellensége az én barátom. Egy ilyen új orientációs politika szükséges ahol visszavonhatatlanul figyelembe vesszük, hogy: 1. ) a nyugat felé való orientációnk a német kelet felé való terjeszkedési politikája miatt csődött mond, de a 2. ) francia vagy angol hatalmak felé való támogatást remélő politi­kánk ugyanilyen eredménytelen ma­rad; 3. ) az észak-amerikai politikánk 1848 óta inkább érzelmi reménypoli­tika volt, de ha tények várására ke­rült a sor, eme politikánk mindég teljes csődöt vallott. A KÖVETKEZŐ KÉRDÉS EZEK UTÁN AZ, HOGY KIK TÁMOGATTAK EDDIG BENNÜNKET A MŰLTBAN? 1. ) A lengyelek ezer éven át min­dég és hivatalosan is és nem csak érzelmileg, magyarságunk mellett állottak. 2. ) A finn politika mindég magyar­barát volt s csak csekély hatalmi sú­lyának tudható be, hogy gyakorlati segítséget nem várhattunk tőlük. Az orosz elnyomás állandóan ráneheze­dett a finnekre, éppúgy, mint a len­gyelekre vagy a magyarokra. 3. ) A törökök állandóan magyar­barátok voltak az elmúlt századok alatt s hajlékot adtak a magyar számüzötteknek. Hogy 150 éven át kénytelenek voltak ellenünk harcol­ni, annak inkább mi voltunk az okai. A finn—észt—let—litván—lengyel —magyar—bolgár—török vonal egy eléggé számottevő százmilliós blok­kot képezhet a kelet felé nyomuló németség és a nyugat felé törő orosz­szláv hatalom között s mindezen népeknek népi-területi követelésük van az orosz—román—cseh imperia­lizmustól. Az előadottak alapján nyugaton nincs akire támaszkodhatnánk, ke­letre húzódik az előbb leírt vonal, azonban egyedül állva nem elég erős arra, hogy tényleg megalakuljon és fenn is maradjon. Nézzük most azt, hogy ellensé­geinknek, vagyis a nyugatnak, orosz­nak és észak-amerikainak kik az el­lenségei? Itt a kínaiakat találjuk, mint az orosz ős ellenségét, Pakisz­tánt s az ott s körülötte meghúzódó turáni népeket és az orosz biroda­lomba bezárt s rabságban tartott milliós egyéb turáni népeket. Az alap reménye mind ezen turáni népeknek Kína lehet az ő évszázados orosz ter­jeszkedés ellenes politikájával. Ez a mintegy 800 milliós népóriás mely részben turáni, alapja lehet egy új turáni népcsoportulásnak, mely Ko­reától Kínán át délen szinte megsza­kítatlanul húzódik Törökországon át s rajtunk keresztül az Északi Tenge­rig, vagyis Murmanszkig. — Ja­pánnal, bár turáni nép és szim­patizál a magyarsággal azt hi­szem ebben a blokkban nem számít­hatunk, mert kereskedelme a kínai, orosz és amerikai felvevő piacra van alapozva, exportból él s nyersanyag nélkül azonnal megsemmisíthető. Magam nem vagyok politikus, de azt hiszem hivatalos képviselőinknek mérlegelnie kellene ezt a vonalat, mely a délibábos s eddig mindég csődöt mondott nyugati politikát reálisabb alapokon behelyettesíthet­né s szegény agyonsanyargatott s vérző hazánknak újabb évezredre biztosíthatná jövőjét és szabad hazát a Kárpátmedencében. Gondolkozzanak politikusaink és vezetőink ezen a problémán minden egyéni érdektől függetlenül és ha helyesnek találják, cselekedjenek amíg nem késő. Marikovszky Zoltán Nt. Dömötör Tibor az "ISTENTŐL KRISZTUSIG” című verseskötetéhez. Sárospataki diák koromban, mint a Teológia ifjúságának elnöke és az Ifjúsági Közlönynek a szer­kesztője, országos hírű költőkkel és írókkal (Mécs László, Móricz Zsigmond) rendeztem irodalmi esté­ket, ahol nemcsak az ősi Főiskola, hanem az egész vármegye szellemi arisztokráciája jelen volt. A Mó­ricz Zsigmond estet megelőzően hetekig izgatottan készültem a nagy magyar zseni bemutatására. Végül is maga Móricz Zsigmond jött segítségemre. Akkor jelent meg “Hét krajcár” című, örökszép, könnyeket fakasztó novellájg. Bevezető beszédem csak ennyiből állott: “Móricz Zsigmondot nem kell bemutatnom. Móricz Zsigmond örökre megvette a lelkünket “Hét krajcár”-jával.” Amikor Nagytiszteletű Dömötör Tibor esperes felkért, hogy jelen verseskötetéhez Előszót írjak, a fenti történet jutott eszembe. Püspökségem ideje alatt, amikor a Magyar Egyháznak főszerkesztője voltam beküldötte egy versét közlésre, a versnek a címe Végrendelet volt (megjelent a Kétélű Kard című kötetben) és szívbemarkoló erővel írta meg Tompa Mihály sírja feltárásának csodálatos, de igaz történetét a költő halálának 100 éves évfordulóján. Ha Előszó helyett csak annyit mondanék, hogy Dömötör Tibor ezzel a versével örökre megvette nem­csak az én lelkemet, de az egész amerikai magyar­ságét: ez is elég lenne. Mostani műve “Istentől Krisz­tusig” vallásos irodalmi költészetünknek oly kima­gasló remeke, hogy szerzőjének és a műnek rövid méltatása nélkül ezt a kötetet nem bocsájthatjuk útjára. Az “Istentől Krisztusig”^verseskötet írója Nagy­tiszteletű Dömötör Tibor református esperes, Akron, ohioi lelkész, akinek neve, munkája, ig^hirdetői tevé­kenysége és szónoki tehetsége ismert az öt világrészen szétszórt magyarok ezrei között Ebben a verseskötet­ben az Isten Szendéikétől indított és ihletett költő mondja el hitét és meggyőződését 67 csodálatosan szép versben, mondhatnánk talán verses igehirdetés­ben. Az új kori magyar irodalomban rendkívül ritkák a vallásos versek, még ritkábbak a vallásos verses kötetek. A század elején Ady Endrének és Reményik Sándornak jelentek meg vallásos verses kötetei, a mai Magyarországon élő költők közül Mécs László, Bőd ás János és Turmezei Erzsébet költők adtak ki vallásos verses köteteket. Az emigrációban kimondottan val­lásos verseket tartalmazó kötet egyáltalán nem jelent meg az utóbbi évtizedben. Korunk nem a vallásos költészet kora. Talán éppen ezért hat ránk olyan lelket és gondolatot felüdítően ez a verseskötet. Az elvilágosodás korában élő ember újra ráeszmél arra, hogy az emberi élet megoldása és értelme minden korban és minden időben Istenben és az Úr Jézus Krisztusban van adva minden egyes ember számára. Dömötör Tibor költészete megkapóan új és meg­döbbentően örök. A magyar nyelv mestere, aki nem használ idegen szavakat, tudatosan kerüli az erőlte­tett idegen kifejezéseket. Úgy ír, hogy mindenki könnyen megértheti mondanivalóját. Verseit egyfor­mán élvezheti legmagasabb iskolát végzett tudós és a legegyszerűbb nyelven beszélő hivő. Stílusa eredeti. Nem utánozza a ma* divatos költők stílusát, hanem egyéni utat járva teremti meg azt a stílust, amely gondolatainak kifejezésére a legjobban megfelel. Ver­seiben a gondolat, a forma, a rím, a szótagszám töké­letes egységben és csodálatos összhangban van. Isten­ről énekel, arról az Istenről, aki végtelen, szent, töké­letes és örök. Erről az Istenről csak úgy verselhet az ember, ha a vers mondanivalója szent bizonyságtevés. Dömötör Tibor versei ilyen szent bizonyságtevések az Atya, Fiú, Szentlélek, Szentháromság, egy, igaz Isten­ről. A versek mondanivalója tiszta teológia, érthető, csodálatosan tisztán zengő, dallamos magyar nyelven. Minden verséből felsugárzik az Isten dicsősége, ha­talma és ereje, de ugyanakkor mindenen keresztül ragyog az Isten szeretete, megbocsájtása és örök üdvösséget szerző áldozata. A verseskötet célja a költő által világosan meg van fogalmazva: “Ez a verseskötet Isten dicsőségére és az ő kegyelméből íródott. Legyen útmutatás a keresőknek, válasz a gondolkodóknak, reménység a kételkedőknek, vigasztalás a gyászolóknak, erőforrás a hívőknek és felelet az imádkozóknak.” Lehet- e en­nél szebben kifejezni a célt, amelyért ez a kötet meg­született? Egy nagy magyar költő mondotta félév­századdal ezelőtt, hogy “Vannak akik a papírkosár­nak írnak, vannak akik önmaguknak és vannak akik az örökkévalóságnak.“ Úgy érezzük e versek olvasása közben, hogy ez a verseskötet az örökkévalóságnak íródott! Dömötör Tibor eddig is ismert volt Magyaror­szágon és az egész világon a magyarok között versein keresztül. Többszáz verset írt az elmúlt két évtized során. Vannak versei, melyek több mint 70,000 nyom­tatott példányban jelentek meg az emigrációban. Ez ia példányszám még az otthon élő nagy magyar köl­tőknek is becsületére válna. Vannak versei, amelye­ket otthon titokban olvasnak és másolnak le ma­gyarok. Vannak versei, amelyek névtelenül élik a remekművek kiszámíthatatlan sorsát és életét. Dömötör Tibor költészetére legnagyobb hatással Reményik Sándor, Kosztolányi Dezső és Babits Mi­hály voltak, az amerikai magyar írók közül Tarnóczy Árpád volt kedvence. A költő a Titok című versben csodálatos bepil­lantást nyújt életébe, melyet az Isten ajándékának tart. Legnagyobb öröme, hogy használhatja az Isten­től kapott tálentumot; a tehetséget. Hat tömör sorban foglalja össze élete célját és tevékenysége hajtórugó­­ját: “Szerettem Itten szent ügyét, Szórtam a léleknek tüzet Hittem abban amit mondtam Vallásomat gyakoroltam Segítettem szegényt, vénet Reményt vittem s békességet.” (109. oldal) Lehet-e ennél szebben kifejezni egy életnek a beteljesülését? Az “Istentől Krisztusig” verseskötet versei a krisztusi világnézet, a kálvini teológia és a magyarság szeretetének szent harmóniája. Dömötör Tibor Nagypéntek című verse (16-ik oldal) a magyar költészet egyik legszebb allitérációs remekműve. A Reformáció című (102.) versben a költő hitet tesz a nagy történelmi igazság mellett, hogy a magyar re­formátorok a népükhöz magyarul szóló és önmagát magyarul kijelentő Istent hozták vissza népünknek. A Tanítványok című (88.) versben meglátjuk ön­magunkat az ingadozó és hitetlenkedő tanítványok szerepében. A Gályarab papok című (104.) versben örök emléket állít a magyar reformáció elfelejtett mártírjainak. A megoldhatatlan problémák lázában vergődő embernek szól a költő próféciája a Testvér­gyilkosság című (96.) versben: “Elveszünk a Harcban Gyilkoló Csatákban Ha Krisztusunk Arcát Nem látjuk Egymásban.” Lehet- e tömörebben jellemezni korunk emberét, mint ahogy a költő jellemzi 12 rövid szóból álló versében (Modern ember) : (82.) “Tagadja Az Istent Felejti A Mennyet Szolgálja A Sátánt Imádja A Szennyet.” Dömötör Tibor az ellentétek költője. Verseiben szembeállítja az Isten dicsőségét és az ember nyomo­rúságát, a földi élet kínjait és az örök élet örömeit, jónak és rossznak végtelen harcát, sötétségnek és világosságnak bibliai ellentétét. Számára a kettő min­­dig együtt látható. A temető szomorúsága és sötét­sége mögött is ott van az Isten hatalma és világossága (“Égi ajtó a temető.”) (92) és a halál reménytelen­nek látszó végzete felett is uralkodik az Isten dicső­sége. (“Földi ember Istent talál.”) (78) Az emberi­ség tragédiájának tartja, hogy a tudomány eszközeivel kutat Isten után a világűrben, de az önmagát meg­mutató Istent nem látja meg az Úr Jézus Krisztusban. (Az Isten titka) (58,) A Végtelen című (42.) versben ellentétbe állítja a legkisebbet és a legnagyobbat, majd mesterien teszi fel és válaszolja meg a kérdést a következőképen: “Hol van a vég? Hol a pont f Hol a nincs f Isten a vég Ki mögött Semmi sincs I” Megrázó erejű prófécia és félelmetes figyelmez­tetés mindannyiunk számára a Földrengés (86) című vers befejező gondolata: uRemeg A Föld Reped A szikla Tüzet Okádnak A hegyek Népek Gyápán Istent Tagadnak Igét Hirdetnek A kövek.” Mindent összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az “Istentől Krisztusig” verseskötet az amerikai magyar költészetnek egyik drágagyöngye, amelyet majd sok magyar testvérünk odatesz Bibliája, Imádságos és Énekeskönyve mellé, hogy naponta forgassa és hitét rajta keresztül elmélyítse. Ingyen áldás ezen a nagyszerű versesköteten, annak kiváló költőjén és a könyvnek minden egyes olvasóján. Istené a dicsőség! Dr. Bcky Zoltán tb. püspök (A verseskötet megrendelhető $4.25-ért a következő cimen: Nt. Dömötör Tibor, 1657 Centerview Drive, Akron, Ohio, 44321) ELŐSZÓ

Next

/
Thumbnails
Contents