Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1973-12-01 / 12. szám
12. oldal. 1973. december hó Mozgalmi híreink A Hungarian Turul Society (Magyar Turul Szövetség), valamint a Revíziós Liga torontói részlegének rendezésében, október 6-án, valamint november 8-án, két előadás volt. Az első előadás, "Trianon előzményei” míg a második előadás a “Békeszerződés Párizs 1947” címmel lett megtartva. Mindkét előadást Homonnay O. János, a Hungarian Turul Society főtitkára tartotta. Ügy az előadás anyagának összeválogatásában, mint az előadás levezetésében bebizonyosodott, hogy Homonnay O. János mestere ennek a témának. Az előadásában meglátszott az évtizedes kutatómunka fáradságainak eredménye, mely minden túlbecsülés nélkül akadémiai szinten mozgott. A szépszámú hallgatóság mindkét előadáson dermedten hallgatta és vizsgálgatta mindazokat a dokumentumokat, melyeket Homonnay 0. János feltárt és amelyek Trianon előkészítésében évszázadokra nyúlnak vissza a magyar történelemben. Valóban olyan tényeket és adatokat hallottunk, melyeket sem azelőtt Magyarországon, de itt az emigrációban sem hozott köztudomásra senki. Az előadás módszere is egészen új és igen pozitív volt. Az előadás előtt az előadó felkérte a hallgatóságot, hogy az abszolút igazság kedvéért az előadás után ne azt mondják, hogy Ö, Homonnay mit mondott, hanem azt, hogy melyik dokumentumból mit olvasott fel. Két hatalmas bőröndre való külföldön, különböző nyelveken megjelent könyveket, írások másolatát rakta ki Homonnay az asztalra és sorra vette ezeket a dokumentumokat, azokat sorra bemutatta. Bármely kételkedő megnézhette, saját szemével olvashatta az eredeti szöveget, melyek mind azt célozták, hogy az ezeréves Magyarországot a Kárpát-medencében megsemmisítsék. A második előadás, mely az 1947-es párizsi békeszerződéssel foglalkozott, úgyszintén ilyen dokumentum halmazzal lett alátámasztva. Megállapíthatjuk azt a tényt, hogy ha a trianoni szerződés gyilkos volt, ez a legutóbbi párizsi szerződés a leggyalázatosabb szégyenfoltja lesz mindazoknak a népeknek, akik azt ránkerőszakolták és akik azt ratifikálták. A meglepő és sajnálatos tény ebben csak az, hogy ez az emigráció pontosan ezzel a kérdéssel nem foglalkozik és a széles tömegek egyáltalán nincsenek tisztában ennek a szerződésnek a részleteivel. Köszönettel adózunk Homonnay 0. Jánosnak ezért a nagyszerű előadásért. F. J. KARÁCSONYI EMLÉKEK VEZÉRSZÁLLÁS—VOLÓC Krisztus születése után 1939—40. Vezérszállás. Ott van Vezérszállás ahol a vereckei szoros kitárul; ahol a Latorca folyó dél-keletnek fordul; ahol a Zsdenyovka folyó és völgy beletorkolik a Latorcába, illetve a vereckei szorosba; ott ahol a Zsdenyovka völgy, folyó és út letér a vereckei szoros és a Latorca folyótól és onnan-azon feljuthatsz Zsdenyovka, Zbun, Kis- majd Nagy-Rosztokára, honnan csak egy völgy választott el Oroszországtól. Krisztus születése előtti évezredekben itt jöttek évezredeken át a magyar-fajú népek: itt jött be Árpád fejedelem 1000 évvel ezelőtt az utolsó magyari népcsoport, hogy egyesüljön a többi magyari néppel. Ez a magyarság “Szent útja”. Itt ment ki Juliánus barát Magna-Hungáriába megkeresni az ott maradt magyarlakat. Itt ment ki sok derék magyar Nyugat üldözése elől a baráti Lengyelországba. Sajnos itt jöttek be három Ízben az oroszok Magyarországra és itt vannak még és azt a területet magukhoz csatolták; közben pusztítva mindent — embert, állatot és anyagot. Itt álltunk 1939—40-ben és révült szemmel néztük a vereckei szorost és talán még elődeink lábanyomukban is jártunk, amikor végig mentünk a szoroson. Én amikor tehettem vagy az időjárás engedte mindég gyalog mentem végig a szoroson a Latorca partján levő mü- vagy felvonulási úton, fel Alsó-Vereckéig. Magyar! Ha nem láttad a vereckei szorost, nem ismered —, nem láttad és nem érted NAGY MAGYARORSZÁGOT!!! HÁBORÚ — BUDAPEST- Fényvillanás, dörgés. Nem eső, hanem vérzivatar. Háború, II. világháború. Újabb tüzérségi lövedék becsapódások. Szétvetettbomló anyagok repülnek szanaszét. Emberi életek szűnnek meg., Parancs, hátravonulás, újabb tüzelőállás keresés. Majd újabb és újabb hátravonulási parancsok. Újból a szép és fenséges Kárpátok vonala, de más körülmények közt; majd az Alföld. Majd Budapest következik. Szétlőtt-szétrombolt város; felrobbantott hidak, néptelen házak, és lakások tömegei. 1944 tele, Pest háborús napjai. Ismét karácsony. Boldogtalan-reménytelen magyarok. Mi lesz? Mi lesz veled Magyarország, minden oldalról rázúduló bosszú. Karácsony! Sokan már fönt énekelik a “Mennyből az angyal”-t. Békesség földön az embernek! Hol? Lángokban álló világ, elszabadult a pokol. Karácsony 1944-ben Magyarországon. (P. L.) PÉCSI KORNÉL: 0 0 0 ÚJ SZÁZÉVES BEKE? Megnemszűnő bizalmatlanságra elegendő ok van, hiszen alig egy esztendeje újította meg Brezsnyev a hagyományos hadüzenetet, amikor a kubai tömeggyilkos Castrot így buzdította: "Amíg hangsúlyozzuk a békés koexistenciát, tudjuk, e fontos ügyben a sikerek a legkevésbé sem jelentik az ideológiai küzdelem gyengítésének lehetőségét. Ellenkezőleg! Be kell állítani magunkat e harc intenzívebbé tételére s arra, hogy a két társadalmi rendszer közötti verseny mind élesebb formát ölt. "S most érkezett a hír a Szovjet új típusú, 16 nukleáris röppentyűvel rendelkező tengeralattjárójának tüntető sétájáról a norvég partok előtt... Ámde a bizalmatlanság bonyodalmai mellett ott az állandó rettegés és rettentés mindkét A-nagyhatalom részéről. Egyikük előtt sem titok, hogy összeütközésük az egész emberiségre végzetes lenne. Ahelyett, hogy ilyen pokoli pusztító eszközt törölnék arzenáljukból s mind egymást, mind az igazságos békére vágyó népeket megszabadítanák a Félelem gyötrésétől, folytatják a világ uralmáért óriási kockázattal járó "dialógusukat.” Soha még ilyen szorongásra a földteke népének nem volt hát oka. Felelős vezetők tehetetlen fogcsikorgatva nézik nagy vagy kis népüknemzetük kiszolgáltatottságát. Az észbontó tényre sokan csak 1956 őszén döbbentek rá, látva, hogyan hagyja vérbe fojtani egy nép jogos fölkelését az a nép, amelyik állandóan szabadságot, önrendelkezést hirdetett, évtizedek óta gúnyos nevetségbe fulladt Rabnemzetek Hetét rendezett, s amelynek 1956-ban még módja lett volna megállást paran-II. RÉSZ csolnia a szószegő zsarnokság megszilárdulásának. S mit szóljunk mi, amikor éppen annak a népnek fiaiból, amelylyel szemben az égbekiáltó árulást elkövették, annak a népnek a fiaiból akadtak még mindig, akik bárgyún vagy önző érdekből hitelt adtak kegyes szavaknak és siettek beállni kortesnek, “tanácsadóknak”! Ne vegyék zokon az ostort ezek a percemberkék. Jogunk van Széchenyi 1843. március 19-én írt sorai értelmében a bírálatra: “Ám higyjünk magánviszonyunkban, kivált mint keresztények, akárkiben és akármennyit; mint magyar politikai közdolgokban kötelességként eljárók azonban gyanúsítsunk, hozzunk kérdésbe s kivált tüntessünk ki (azaz hozzunk napvilágra) mindent.” — Vallják be, hogy fogalmuk sem volt Amerika történelméről, kül- és belpolitikáját folyamatosan vezérlő szellemiségéről és szerkezetéről, mint ahogy nem ismerték az emigráció lehetőségeit sem. Mégis volt annyi nyegleségük, hogy coordináló bizottság alakításáig merészkedjenek. E sorok írója másokkal egyetemben többször figyelmeztetett az "egy lóra tevés” (s még hozzá milyenre!) veszélyeire, sürgetve az európai tájékozódást. Hol lennénk ma, ha pl. legalább Párizs többet tudna rólunk és panaszainkról. Félreértés ne essék, az amerikai magyarságnak, miként más tájak magyarságának megmaradnak érdemeik és feladataik, de Washington miatt Hamupipőke szerepére zsugorítani más, fontos kapcsolatainkat —, most látható, mekkora hiba volt! A 45-ös emigráció joggal beszélhet hőskorról, mert bátorság, önzetlenség kellett ahhoz, hogy tevékenységében ne Washingtonhoz igazodjék. (Természetesen nincs szó itt a FE-osokról.) S milyen érdekes, hogy az 56-os fölkelésben ténylegesen résztvettek zöme mindjárt méltányolni tudta a 45-ösök erőfeszítéseit, s kezet tudott ezekkel fogni. A szájhősök ugyanekkor hamar beszajkolták a destruáló fitymálást: "ugyan mit tettek a 45-ösök?” Ezekkel az álszabadságharcosokkal lehetett azután az emigrációban a szalámitaktikát alkalmazva annyi szövetséget, egyesületet, gittegyletet alakítani, hogy ugyancsak dörzsölhették tenyerüket Rákosi utódai a rabországban. Maguk is belátva (?) az okozott kárt, megpróbálták fából vaskarikát fabrikálni: parlamentesdit, no meg coordinálást játszani. Most nézve lapjainkat, úgy látom, megcsuklott nagy hangjuk s reméljük, végleg eltűntek a megérdemelt feledés homályában. Valóban itt az ideje, hogy ha még maradt szemernyi becsületérzésük, levonják a kötelező következtetéseket és átadják helyüket elkötelezetlen, hivatott vezetőknek, akik majd nem keresik Nemzetünk üdvösségét Washingtonban. Reméljük, végre rájöttek arra is, hogy a felszabadítás ügye nem kereseti forrás; dolgozni kell, akár verejtékesen is, de becsületesen és nem hordószónoklatokkal, puffogó frázisokkal a "legyőzhetetlen szabadságról” ... A parasztfogások ideje lejárt! Mindezek tudatában fölmerül a hontalanságba szorult, nemzethű magyar előtt a kérdés: mit tehetünk az ijesztő körülmények között fajtánkért, Hazánkért? Hivatkozhat-e valaki arra, hogy esetenkint ilyen vagy olyan Párthoz behívták "tanácsadóként”, hiszen a napnál is világosabb, hogy az ethnik politikai lobbyknak csak a választások idején van némi jelentőségük. A hosszútávú "világpolitikát” a világ összeesküvői határozták és határozzák el. Ebbe a "kiválasztott”, "elhivatott” az "emberiség javát—békéjét” alakító gyülekezetben parasztfogó választási kupec-korteseknek csak szégyenteljesen alárendelt szerep jut. — S mert ez így van, délibábos nemzetpolitikai célokat kergető búsmagyar politizálgatásnak nincs helye. Tanácsosabb magunkba fordulva, belső szellemi és művelődési elszigetelődésbe menekítenünk megmaradt nemzeti értékeinket. A demokráciák nem maradandó minőségi értékekre épültek, hanem veszendő anyagi mennyiségre. Ezt a magukat, a magyar emigráció önhatalmúlag kinevezett törpe-diktátorainak régen észre kellett volna venniük. **imAKÖ*T Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. O'ffices: USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 Előfizetés: Egy évre $7.00 — egyes szám ára 50e Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue,. Cleveland, Ohio 44102
