Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-09-01 / 9. szám
4. oldal «ITtVAKÖfcí 1972. szeptember hó SZÍNES HALLÁS, HANGOS LÁTÁS Az elmúlt tanévben a nagykőrösi zeneiskola egyik zenetanára — Kerekes Farkas László — szokatlan órát tartott tanítványainak. Kottajelek helyett színes kockákból rakott ki dallamot, s a tanulók ezt próbálták leolvasni. A zenetanár ugyanis régóta foglalkozik a hang — főként a zenei hang — és a színek kapcsolatával. Hosszas munkával egy úgynevezett lineáris szín-hang-kocka elméletet dolgozott ki — zenei hangogoknak színekkel való írását —, s ezen az elméletén, rendszerén, dolgozik ma is, szinte naponta. — A színek és hangok fizikai, biológiai és pszichológiai kapcsolatával már a múlt században foglalkoztak. A század elején pedig külön érdeklődéssel fordultak az érdekes témához a kutatók. Hogy mennyire izgalmas a téma, mutatja, hogy Goethét is érdekelte a kérdés, amint erről "Farbenhören” című munkája is tanúskodik. — A harmincas években Anatol Skjabin, amidőn bemutatta "Prométhee, le Poéma du feu” című művét, ami egyébként az ismert görög monda zenei feldolgozása, hallgatóinak különös meglepetéssel szolgált. A meglepetés: egy hangszer. Egy fényzongora. A zongora hét billentyűjének leütésekor egy berendezés a szivárvány hét színének: vörösnek, narancsnak, sárgának, zöldnek, kéknek, indigónak és ibolyának változatait sugározta a színpadra. Ez a fényapparátus alkalmas volt még ritmus és színakkordok létrehozására is. Ilyen elméleti és gyakorlati előzmények alapján készítettem én el elméletemet. "A kották”, amelyeket Kerekes Farkas László eddig elkészített, rendkívül érdekes látványt nyújtanak. “A tenger” című szimfonikus vázlat színeiről például megállapították, hogy abban a tenger élővilágának valamennyi színárnyalata megtalálható. A zenetanár tanítványokkal is kísérletezett, és azok — elmélete alapján — igen hamar megtanulták a "színes hangok” olvasását. — Milyen reális, gyakorlati haszna, jelentősége van, vagy lehet a jövőben a szín-hangkocka rendszernek? — Jó lenne elméletem, vagy "találmányom” védelmében azt mondanom, hogy például többsíkúvá teszi a zenetanulást, vagy bizonyos, a színre fogékonyabb személyeknél megkönnyíti azt. Az igazság azonban az: nem valószínű, hogy a zeneoktatásban valamikor is szerepe lenne ennek a rendszernek, de az is bizonyos, hogy ennek segítségével új megvilágításba kerül egy-egy zenei mű hanganyaga, megkönnyíti egy-egy mű elemzését, s nem utolsó sorban — bár erre jobb a matematika — fejleszti a logikai képességeket. Eddig még bárhol, bárkinek mutattam, mindenütt és mindenki érdekesnek találta. Lehet, hogy igazi gyakorlati haszna csak a távolabbi jövőben mutatkozik majd. ★ ★ ★ Kerekes Farkas László zeneszerző-tanár, aki nemrég feltalálta a színes kottát, s bármilyen szimfóniát képé alakít, most különös kísérletre készül. Egy elmés szerkezettel akarja megállapítani, fel lehet-e erősíteni a ki nem mondott gondolatot annyira, hogy azt mások is meghallják? Ha tervezett készüléke beválik, a sok helyütt alkalmazott hazugságvizsgáló gép elavul, mert az övé nemcsak azt mutatja ki, mikor hazudnak, hanem — igazat is mond. "Évek óta kutatom a hangok titkát — mondja a feltaláló. — Ma már ismert, hogy az ultrahangoknál nagyobb rezgésszámú hangok is vannak. Ezek a szuperhangok, amelyek voltaképpen az emberi gondolkodás ‘hangjai’. Mivel a gondolatvitel is csak akkor sikerülhet, ha rendkívül erős a koncentráció, a szuperhangok vétele is csak ilyen esetben lehetséges. Ahhoz, hogy ‘lehallgathassuk’ valakinek a gondolatait, különleges izgalmi állapot szükséges. Például egy bűnöző, akit kihallgatásakor alaposan kikérdeznek és gyorsan kell válaszolnia a keresztkérdésekre, a szokottnál is jobban koncentrál. Száján állandóan ott van az igazság, majdnem ki is mondja, de az utolsó pillanatban mégis hazudik. Készülékemmel meg lehetne szólaltatni egy-egy ilyen kikívánkozó gondolatot." "Hogyan alakítja át a gondolatot hanggá a készülék?” “A szájszélekre — ajkakra — helyezett gégemikrofon elven működő sokkal érzékenyebb szuperhang-mikrofonok a ‘füllentés’ előtt a nyirokerekben fellépő bioáramfeszültséget átveszik, majd egy erősítőbe juttatják, amelynek hangszórójából az alacsonyabb rezgésszámra átalakított gondolat már hallható. Készülékem az emberi gondolatok közül tehát csak azokat képes fogni, amelyeket ki akartak mondani.” "Mikor kezdte kísérleteit?” "Öt éve Nyugat-Németországban a mainzi egyetemen, ahol egy esztendőt töltöttem, s több előadást tartottam a zenei hangok képi átviteléről.” "Mikor hallhatjuk a ki nem mondott gondolatokat?” "Ha az első emberen kipróbáltuk, már többet tudok mondani. A magyar rádió hosszabb adásban foglalkozik majd kísérleteimmel. Akkor már szeretnék néhány ‘meghangosított gondolatot is bemutatni’ a rádióhallgatóknak. Ősszel egy évre hivatalosan Párizsba utazom. Ott folytatom kísérleteimet, hogy mire hazajövök, készülékem már tökéletes legyen.” "Tacitus Hungaricus" "Magyar lángészek és tehetségek” gyűj teményéből A KÉT KOREA A "győzök koaliciójá”-nak egyik ostoba műve volt Korea kettéosztása. Fő bűnös volt benne — mint a többi legyőzött ország felosztásában is — Amerika, mert neki volt legnagyobb hatalma a felosztást megakadályozni. Mi volt a felosztás célja? Gátat emelni a kommunizmus ellen. Az azonban ebben az esetben is csak látszólagos volt. Fő ok volt Dél-Kóreában amerikai támaszpontot létesíteni Ázsia ellen és uralkodni felette. A kommunizmus terjeszkedése elleni “gátemelés”-sel sok évre szóló háborúskodás magvát vetették el és százezrek pusztulását készítették elő, míg a kommunizmus — minden erőlködés ellenére is — vígan éli világát és terjeszkedik tovább, mert a “demokrata rendszer”, amelyet helyébe illesztettek, csak züllést vitt a népre, mint mindenütt a világon. A “béke helyre állítása” helyett elérték, hogy a kétfelészakított ország népei egymást gyűlölik és pusztítják. Vagy talán ez is volt a cél? A kettéosztott koreai nép testvérharcában — az amerikaiak “védő szárnya” alatt — 1.5 millió katona és több, mint 4 millió polgár vesztette el az életét” (Rhein Zeitung 1972. július 30). És mennyi az anyagi kár, amely az ellenségeskedésből származott, kiszámíthatatlan. 1953. április 27. óta nem volt se posta-, se telefon-, se kereskedelmi összeköttetés a két nép között — csupán a gyűlölködés volt az összekötő kapocs. Észak-Kórea — orosz és kínai támogatással — magasra fejlesztette iparát és mezőgazdasági termelését. A 120.000 négyz.km. területen élő 17 millió lakos fegyelmezett irányítás alatt és a termelt javak egyenlő elosztási módszerével gazdaságilag szilárdabb talajon áll és életszínvonala jobb, mint a déli 32 milliónyi lakosé a 100.000 négyz.km. mezőgazdasági területen. Míg északon a parancsuralom fegyelmet és rendet tartott, addig délen, a "szabad demokratikus” országban korrupció, politikai terror, helytelen gazdálkodás vált uralkodóvá, amely végül is katonai puccsban végződött, amikor Park Chung-hee tábornok az elnöki székbe került, aki a törvény megváltoztatásával először is a szolgálat meghosszabbítását vitte keresztül. Egyesek javára! Amikor az északiak — orosz kezdeményezésre és támogatással — 1950-ben széles fronton a déli országba nyomultak tévedtek, azt gon dolván, hogy Amerika — amely akkor csapatait kivonta onnan — nem törődik többé Dél-Kóreával, s az szabad szákmánya lesz az orosznak, és az északiaknak. Az észak-kóreai kommunisták egyesítési terve azonban nem járt sikerrel: Amerika gyorsan ellentámadásba ment át, hogy az egyesítést ő valósítsa meg, azonban fordított irányban és céllal: kommunizmus nélkül. Abban az időben az UNO csapatok — nagyrészben amerikai katonák — a Yalu folyónál álltak, a kínai—koreai határon, s Kína rossz szemmel nézte a Szovjet által előidézett helyzetet, az észak-kóreaiak támadásba-menését. Megragadta az alkalmat és 200.000 "önkéntest” küldött Észak-Kóreába. Úgy védte ki Mao az országra készülő veszedelmet, amely teljes amerikai invázió lett volna. "Az amerikaiak előtt bezárult a Kínába való stratégiai betörési kapu.” Abban az időpontban követelte ugyanis McArthur tábornok Kína bombázását, tengeri blokkádot és a Formoza szigetről való támadást Tshiankaishek vezetésével —, sőt ha kell, atombomba bevetésével is... Truman azonban — aki McArthurt "nyakkendő-árús”-nak nevezte — menesztette McArthurt, ahelyett, hogy tanácsát követte volna. Azzal megakadályozta a harmadik világháború kitörését is. Az UNO azután visszavonta csapatait a 38. szélességi vonalra, s következett a mintegy két éven át tartó állóharc a határon álláscserélgetéssel, míg azalatt a fegyverszünetet tárgyaló komisszió a senki földjén egy barakban töltötte idejét szófecsérléssel. Azóta mintegy 19 év telt el, s a két ország egymilliónyi katonája még ma is ellenségesen. áll egymással szemben a demarkációs vonalnál. Statisztikusok szerint az UNO 1953 óta 4133-szor emelt panaszt a kommunisták 23.905 szerződés szegése ellen. Azok azonban csak kétszer ismerték be bűnösségüket 1953- ban. A két nép között folyó háború a gyűlölet magvát vetette el, valamint a félelmét... 10 millió családtagot választott el egymástól az ide-oda hullámzó harc. Most 1972. július 5-én végre megtörtént az első lépés az egyezkedés felé. Míg az északiakat a fegyelem, az egyenlőség elve szerény, de tisztességes módon ellátta élelemmel és más háztartási javakkal, addig a délieket a korrupció, a szabadrablás nyomorúságra kárhoztatta, amely már szinte a éhezésig fokozódott —, bár mezőgazdasági állam volt. A parasztoknak nem maradt más választásuk, mint a forradalmi megmozdulás. Szerencsére akadt egy nemzeti-érzelmű és szervezésre termett politikus, aki kivezette a népet a teljes züllés kátyújából. A parasztok belátták, hogy úgy, ahogy eddig éltek, nem vehetik fel a versenyt az északiakkal, bár a 32 milliónyi lakosság fele földművelésből él. Megindult a mezőgazdaság és az egész ország átszervezése, modernizálása, amely ugrásszerű fejlődéssel járt. Egy magas állami tisztviselő úgy nyilatkozott erről: "A kommunizmusnak nincs helye és esélye nálunk. A lakosság nem felejti az északiak által folytatott polgárháború borzalmait. A parasztok és halászok között azonban vannak olyanok, akik az észak-kóreai életmódot óhajtják ...” Fokozta a helyzet rosszabbodását az is, hogy a lakosság — mint valamennyi kommunista államban — a városokba tódult, ahol valamivel jobb volt a helyzet, a javak elosztása. Az azonban csak a proletárok számát emelte. A termelésnek modern eszközökkel való fejlesztése és a munkásokfegyelmezettsége végül is meghozta az eredményt. Az országépítésben körülbelül az ország fele vett részt, amely öt milliárd dollár költséget tesz ki. Az országépítési tervnek spiritusz rektora és elnöke Tae-yeung You professzor, egy paraszti család sarja, aki az indítékot a dánoktól és az izraeli kibuc-rendszerből nyerte. A dél-kóreaiak példája azt mutatja, hogy egy népet csak szigorú — csak nem parancsuralmi — rendszerrel lehet előre vinni, naggyá tenni és nem korrupcióra nevelő demokratizmussal. De azt mutatja az észak-kóreaiak példája is ... Szöllösy S.
