Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-09-01 / 9. szám
Szocializmust - de magyar módra! 1972. SZEPTEMBER HÓ, XI. ÉVF., 9. SZÁM Ára: 50 cent «ITtVAKdfcf A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA Az amerikai választások elé HA MEG NEM ÉREM E NAGY ÜNNEPET BARÁTAIM, EMLÉKEZZETEK MEG RÓLAM ... REPUBLIKÁNUS VAGYOK S AZ LESZEK A FÖLD ALATT IS OTT A KOPORSÓBAN! Ezzel fejezte ki halhatatlan költőnk: Petőfi Sándor, az osztrák császári elnyomással szembeni tiltakozó magyar ellenzék álláspontját. Respublikánus lett..., mert nem volt magyar király, mert nem volt független magyar kormányzat, mert nem volt az osztrák uralom államkeretében magyar érdeket is szolgáló politika, és a bécsi császár kamarilla-politikája a magyar milliókat rabigában tartotta. Ma, 125 év után kiraboltan, megcsonkítva, kipusztulásra ítélt rabhazánkban idegen kommunista zsoldosok garázdálkodnak. — Vajon mi is, akik ezért kényszerültünk elhagyni szülőhazánkat —, republikánusok lettünk? Petőfi szellemében? Annak indoklásával? Független Hazánk visszaszerzése érdekében? — Vagy csak republikánusok lettünk, azért, hogy a helyi (s így nem magyar) politikai pártok érdekeit támogassuk? Figyelemre méltó kérdés. KÖNNYŰ SZERETNI ADDIG A HAZAT Könnyű szeretni addig a hazát míg az díszt, rangot fényt, hatalmat ád. A lángelmének száz dicső teret, munkás kezeknek omló kenyeret, amíg ezernyi gyára ontja füstjét s a föld kínálja aranyát ezüstjét, míg napja büszkén fennen tündököl s nem zúzta szét a roppant sors ököl amíg szerető, bőkezű anyád — könnyű szeretni addig a hazát. De most szeresd, mikor porbahullt és meggyalázzák irgalmatlanul, mikor elomlott testét megtiporja a sok cseléd, sok csalfa sunyi szolga, ki egykoron előtte térdepelt mikor fenékig issza a kehelyt a kin, a szégyen méreg poharát, mikor eladja őt a hű barát ki köntösén röhögve osztozott, mikor nem adhat mást csak koldusbotot ha érte fáradsz, míg az árulás ezüstpénzén dőzsöl a sok Júdás; mikor elűznek onnan hol születtél és ősi földed bújdosőja lettél mikor már vágyad is csak egy lehet, hogy egy napon feláldozd éltedet a szent ügyért, mely csúful elveszett. Mikor kacagva megkísért a sátán hogy gyáva, korcs nép él a Tisza hátán naponta új gyehennát ontva rád most légy a gáton! most szeresd a hazád! (Sz. I.) (A fenti versszöveget Csonka-Magyarországról továbbították a szerkesztőségünkbe.) (Petőfi Sándor: Respublika) Az 1968-as amerikai választás óta sok minden történt. A győztes Republikánus Párt helyiségének az egyik irodáját kinevezték "Nemzetiségi Csoportok Központjává” és egykét párt-alkalmazottat kijelöltek "nemzetiségi” vezetőnek. — Ezek a "vezetők” villámgyorsan beajánlottak az újdonsült elnöknek egy-párszáz tiszteletbeli kinevezést, amivel egyéni barátoknak szereztek egy-egy elnöki (ok)levelet, kézfogást és a helyi bulvár lapokban dicsérő cikkeket. És ezzel megoldódott az amerikai Republikánus Párt nemzetiségi csoportjainak politikai kérdése. Persze, hogy megoldódott, mert eddig még senki nem kérdezte meg az amerikai Republikánus Párt vezetőit, hogy kik jelölték a kinevezetteket, milyen érdemek alapján lettek felterjesztve, és hogy a kinevezettek mióta republikánusok, illetve republikánusok-e? A gyors válogatás folyamán ez elkerülte mindenki figyelmét, a magyar emigráció figyelmét is! Az elhamarkodott (vagy előre megfontolt szándékú) kinevezések után jött az amerikai népszámlálás, amikor az Egyesült Államok lakosságának több, mint fele, az az 51.9% nem vallotta magát amerikainak!!! Jeges zuhany ömlött az amerikai belpolitikai ügyködők nyakára. 107 millió lakos inkább vallotta magát németnek (21.2 millió), lengyelnek (8.5 millió), olasznak (8 millió), magyarnak (760.000), stb., mint hogy amerikainak. Erre megszületett egy új kifejezés az "Ethnical Identification”, ami "parasztosan” annyit jelent, hogy ez a 107 millió amerikai állampolgár — nem külföldi, nem pogány, nem zsidó —, hanem valamilyen más "nemzetiségűnek” tartja magát, de feltétlenül nem amerikainak. Ezek után valamennyi párt berkeiben megindult az "ethnical” csoportok felé való udvarlás. A Republikánus Párt nemzetiségi csoportjának főigazgatója, nagy tanácsosa, választási elnöke, ügyvezető titkára, nemzetiségi co-ordinatora, és a magasságos pártvezetőség tudja, hogy milyen címeket viselő személyek megkezdték az amerikai magyarságot is szervezni, hogy Nixon elnökre szavazzunk. összehívták a Republikánus Párt magyar csoportjának (kb. 500 tag!) legbizalmasabb fő-fő vezetőit is. Voltak ott vagy 35-en, melynek fele nem volt republikánus, nem volt állampolgár és nem volt vezető, és egymásközt kinevezték magyar-Amerika számára az új ultra-szuper-demokrata-republikánus fővezetőséget. Szétküldtek egy pár körlevelet, melyeket a magyar republikánus párttagok nem értettek meg, mivel az országos elnök saját bevallása szerint már nem tud magyarul, a főtitkár pedig soha nem tanult meg se írni, se olvasni, oly fokon, hogy levelezni tudna. És azóta az amerikai magyarság respublikánus —, de nem tagja a Republikánus Pártnak. ♦ Minden szabad (demokratikus) választás alkalmával egy-egy pártot vezetője, illetve annak programja, személye, beszéde és magaviseleté vitte a politikai hatalom, vagy bukás felé. — Nem hiszem, hogy idéznünk kellene Lenin, Mussolini, Hitler, Franco, Peron, de Gaulle, Castro vagy más politikus harcának részleteit. Az 1968-as amerikai választások kétségesek voltak. Nixon jelölt nem kapott abszolút többséget, hanem csak a jelöltek közül a legtöbb szavazatot. ’ Elemezzük csak ezt az elnökválasztást. Több, mint 70 millió polgár szavazott, vagyis az amerikaiak 34%-a. (Ekkor még nem szavaztak a 18 évesek!) Szerintünk 940.000 magyar van Amerikában (hogy miért van eltérés a hivatalos kimutatás és a mi adatunk közt, arra egy másik cikk keretében még visszatérünk). Ennek az amerikai magyarságnak is van 38% szavazata, azaz 319.600. Ami eldöntheti, hogy ki lesz a következő elnök. Nixon jelölt megnyerte a választást programjával, mert leszállította a jövedelmi adót, beszédeibe a csendes amerikaihoz (silent American) fordult és felhasználta egy kislánynak jelmondatát "Get Us Together!” (Hozzál össze bennünket!). Ha az amerikai-magyar republikánus vezetőség szeretne Nixon elnökön segíteni, akkor ugyanazt kellene tennie, mint az elnöknek. A csendes, névtelen, de 319.600 szavazattal bíró magyarokhoz kellene fordulni. A Republikánus Párt magyar tagozatának vezetőségi választása New Brunswickban (New Jersey) volt, ahol több, mint 10.000 magyar él. A város telefonkönyvében szerepel 156 Kovács, 136 Nagy, 121 Tóth, 118 Szabó, 94 Kiss, stb. — a névtelen magyarok ezrei. — De ezen a főválasztáson, ami arra irányult, hogy az amerikai magyar tömegeket megnyerjék nem volt jelen egyetlen Kovács, Nagy, Tóth, Szabó vagy Kiss! Érdekes, a megjelentek legnagyobb százalékának nem volt magyar neve, nem volt magyar, legfeljebb magyarosította nevét valamikor. De ha már a kimutatásoknál tartunk, szabad legyen megemlíteni, hogy a tragikus 1956-os események után 64.000 magyar menekült érkezett USA földjére. Ezeknek egy része szabadságharcos is volt, akik alakítottak hat (6) "szabadságharcos” egyesületet. Ennek a hat szabadságharcos egyesületnek nincs összesen 3000 bejelentett és tagsági díjat fizető tagja. — Tehát nem képviselik az amerikai magyarságnak a 0.3%-át sem. Mégis az amerikai magyar Republikánus Párt vezetőség soraiban 9 (kilenc) "szabadságharcos” neve szerepel, de nem a hat egyesületből, hanem csak egyből, amelyben a Magyarországon katonakönyveket hamisító és a legutóbbi, talán a legmagyarabb háborút büszkén leszabotoló dr. Pogány András elnököl. Pár esztendővel ezelőtt még létezett Truman (demokrata) elnök által összetoborzott és fizetett Magyar Nemzeti Bizottmány. Mindenki előtt közismert, hogy tagjainak nagyrésze valamikor a volt kommunista koaliciós kormányt képvisel, és legtöbben csak azért kerültek Nyugatra, mert már nem kellettek a Rákosi-Roth-féle klikknek. Ennek a Magyar Nemzeti(?) Bizottmánynak soha, de soha nem volt több politikai támogatója, mint cca. 500 magyar, ami képviselhetné az amerikai magyarság 0.02%-át. De ettől függetlenül az amerikai magyar republikánus vezetők közt szerepel hat (6) volt Nemzeti Bizottmányi (és így Truman) alkalmazott. De hogy kik az amerikai-magyar Republikánus Párt "magyar” vezetői, talán nem is érdekelne bennünket, ha csak amerikai és republikánus (párt) politikát folytatnának, de a mi magyar ügyeinkbe avatkoznak be. — Akik például valamikor Varga Béla mellett álltak és tapsoltak, mikor kikiáltotta a magyar(?) köztársaságot (a kommunista koaliciós kormány soha, de soha nem tartott választást az államforma meghatározására. A köztársaságot egyszerűen kikiáltották!!!), most a magyar Szent Korona ügyében ténykednek. Trianon elleni mozgalmun(Folytatás a 12. oldalon)
