Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-08-01 / 8. szám
12. oldal. «ITTVAKtffcT 1972. augusztus hó SZENT ISTVÁN TÖRTÉNELMI ALAKJA LESZERELÉSI KOMÉDIA (Folytatás az 1. oldalról.) tette. Elenyészésének oka nem is a magyar viszonyokban, s mégcsak nem is a nyugati ellenhatásokban keresendő, hanem az elszigetelt misztikus orthodoxiába való zárkózásban, az izlám előretörését követő decentralizálódásban, az elszlávosodásban és a szláv "mir” társadalmi és gazdálkodási formák mind a mai napig tartó kultiválásában, melyeken még a bolsevizmus sem változtatott. Népünk számára ez az út járhatatlan volt, mert végzetes lemaradást ígért. Ki nem hagyható kérdés az is manapság, hogy vajon, "szent” volt-e I. István a magyarok királya? Mondják, hogy törvény szerint vitás. Lehet. De, akik a történelemben szemlélik alakját, kényszerülnek őt szentnek látni. Történelmi tény az, hogy szentként tisztelte István királyt elsősorban saját Háza, az európai keresztény történelem folyamatába illeszkedett Árpádház. István királynak nem voltak egyeneságú leszármazottai. Kemény alkotómunkája elől emigrált és visszatért Árpádok követték őt a trónon. Szent jelenlétét alig halála után azok érezték lelkiismeretükben először, s ezt az érzésüket nemcsak, hogy nyilvánosan megvallották, de a magyar egyházi életbe is beoltották. Szentként tisztelte és tiszteli őt mindmáig a magyar nép hivő többsége. De maga a római anyaszentegyház is mérhetetlenül több szentet tisztel hit és erkölcs szerint ma is, mint amennyi a törvény szerint felavatott szentje. Névvel is, névtelenül is! Kérdezhetnénk inkább: megvitatást kívánó kérdés ez? Hallgassunk talán magyar lelkiismeretünkre, annak szava bizonyára megközelíti a helyénvaló választ. Most pedig vessünk néhány szót arról, hogy jelen válságunk problematikájában egyáltalában bevonható-e Szent István történelmi alakja? Célszerűségből ne tévesszük szem elől, hogy egy történelmi személy helyénvalóan élt-e, vagy nem, az terveinek és tetteinek következményeiből, közösségi művének történelmi jelentőségéből tűnik ki és nem kora összetevő-erőinek külön-külön értékeléséből. Szent István koncepciója ebből a szempontból életrevalónak bizonyult. Az Árpádház kiváló személyes erényeinek és képességeinek révén a Kárpát-dunatáj az európai keresztény civilizáció szerves része, ország és nagyhatalom lett a középkorban. Ember a korából nem léphet ki. Szent István középkori ember volt és a kornak legambiciózusabb szakában élenjáró szellemiségével közösségi művet emelt a történelem szintjére. Ebben van nagysága. Ez a tájbeli és történelmi mű azonban hangsúlyozottan középkori magyar mű volt, mely a korfordulót nem élte túl. Utolsó próbatételén a mohácsi csatasíkon az izlám halálos csapása alatt erkölcsileg elmállott, fizikailag elvérzett. A huszonnyolcezer elesett ifjú nemes hősi emlékműve a Cselepatak mellett, emlékműve egyben a szentistváni koncepciónak és birodalmi műnek. A Habsburg-barokk és Horthy-neobarokk korszakok talmi szentistvánkultusza zenghette az országmüves király dicséretét harangzúgásos, tömjénes, szentkoronás, tollbokrétás, atilláskardos, rezesbandás üres díszelgés közepette, értekezhetett akadémikus szónoklatokkal és tanulmányokkal, mindez nem pótolhatta a szükséges tájrendező elvet és koncepciót, a Dunakanyar központi jellegének jelismerését, s mégkevésbé a népeket egybefogó erőt és akaratot. Hogy ezzel párhuzamban az újkori európai kalandvágy és lelkiismeretlenség túllépett a keresztény civilizációval szemben kötelező felelősség korlátain, az a magyar mulasztásokat nem menti. Ebben az újkori bizonytalanságban a magyar politikai magatartás kezdettől fogva hányódás és nem eligazodás. A sokoldalú ráhatásban pedig a pozitív magyar politikai gondolkodás is elsorvadt. Ezért van válság a magyar sorsban, s ezért terméketlen a vajúdás a sorskérdések fölött. Döbbenjünk rá a történelmi való-helyzetre, hogy Mohács óta a Kárpát-dunatáj on hiányzik az önelvü európai létforma és arra is, hogy az a magyarság szabad és aktív részvétele nélkül megvalósíthatatlan. Nem lesz nehéz akkor megértenünk azt sem, hogy ez az újjáépítő nagyszerű munka csak egy igazán keresztény Európa segítségével vihető végbe. Európa újrakeresztényesítését pedig kezdjük meg önmagunkon! Míg önmagunk nem valljuk és járjuk a krisztusi utat, nem kérhetjük számon senkitől a krisztustalanságot. Jöjjön tehát reform, mert a világ most is babonás félelemmel van tele! A második évezred fordulójára is katasztrófát vár. Csak most krisztustalan atomvéget fest rémes álmaink egére. Pedig nem lesz világvége, csak Krisztus jön el megint az ember örök értékével, hogy korszerű társadalmi és munkarenddel ismét megújítsa az üdvösség útját. Ügy készüljünk hát, hogy a történelmi szükség, s a Gondviselés kegyelme erre az alkalomra népünknek újszentistvánt adhasson! Középkori nagyságunk szemléletében pedig lássuk meg hogy, ha alapítójának üres felmagasztalása igaztalan, aprólékos megtépázása még igaztalanabb! • Fennállásának századik évfordulóját ünnepli a szabadkai tanítóképző. A jubileumi ünnepségeket május közepén rendezték meg. Dokumentum-kiállítás nyílt az intézmény életéről, a tanítók nagygyűlésén pedig kiváló pedagógusok olvasták fel tudományos munkájukat a nevelőképzés tárgyköréből. "Tanítványaink tanítványai” címmel gyermekrajz kiállítást rendeztek, valamint irodalmi estet tartottak, amelyen az iskola volt növendékei és tanárai olvastak fel műveikből Érdekes színfoltja volt a jubiláumi ünnepségnek egy ősbemutató: előadták Varga Péternek, a tanítóképző tanárának "Kantáta a tudáshoz” című oratóriumát. A zeneművet az iskola volt és jelenlegi növendékei mutatták be a szabadkai filharmonikusok zenekarának közreműködésével. Régóta taszigálják már egymást a porondon Amerika és Oroszország politikai bajnokai, de ezideig egyik se gondolt komolyan arra, hogy a másikat földhöz vágja. Nem pedig azért, mert egyre újabb erőbajnokok merülnek fel az ismeretlenségből, akiktől közösen félnek. Olyan például Kína, Japán, India. És míg egyre arról fecsegnek, hogy “ennyi meg ennyi haderőt kivonnak Európából és ennyivel meg ennyivel csökkentik taktikai fegyvereiket és atombombáik számát”, addig újabb és újabb hatásosabb fegyverek tervét készítgetik, sőt némelyek gyártását meg is kezdték. Arról azonban még nem tud a világ, legfeljebb az ügyes kémek ... Ilyen korunkban a "laser-fegyver” is. Amióta a szerencsétlen északi és dél-vietnámi nép háborút folytat — előbb a franciákkal, most az amerikaiakkal —, megsokszorozódott a hadi fegyverek ható képessége. Az amerikaiak úgy, mint az észak-vietnámiak — hátuk mögött orosz segítőikkel — a háborút újabb és újabb fegyverek kipróbálására használják fel, hogy az elkövetkezendő nagyháborúban a leghatásosabb fegyver birtokában legyenek. Amerika már a "laser-fegyver”-rel kísérletezik. Gyártásában már igen előre is haladt, sőt kipróbálása is folyik csendesen. A laser csodafénye, sűrített gyújtó ereje— szaktudósok szerint — százszorosán felülmúlja az A. és H. bombáét. A szuperhatalmak — a leszerelési komédia ellenére is — óriási összegeket adnak ki a laser-fegyver előállítására. Köztük bizonyára az oroszok is. A terv különböző. A laser-alapon nyugvó fegyver rendszer az, amely a ballisztikus rakétát megolvasztja, ártalmatlanná teszi, mielőtt az célbaérne. Más típusok pedig a rakéta robbanó fejeit oldjak fel hőhatással. E fegyvereket "fokozott-hőhatású fegyverekének nevezik. A lasert Vietnámban már használják is az amerikaiak kisméretekben és szinte zajtalanul. Nem más az, mint laserrel irányított, s a katonák zsargon nyelvén "smots bombs”-nak nevezett, vezetett vagy irányított bomba, amely hajszál-pontossággal célba talál és hatóképessége tízszer nagyobb az eddig használatos bombáéknál. A láthatatlan infrarot laser-sugarak elegendők az USA-bázist biztosítani Vietnámban. A benyomuló ellenséges erők kioldják a riasztót és azzal a halálos védekezést is. Az USA másik jövő-fegyvere a "robot-bomba” — távolbalátó szemmel —, amely a földről irányítja a pilótát rádió-ellenőrzéssel. Ez a még ismeretlen módszer kiváló a felderítésre éppen úgy, mint a bombavetésre. Ez a repülő már átesett a testpróbán. A vezető vagy gépirányító a földi központban ül kapcsolótábla előtt és éppúgy dolgozik, mintha a repülőn ülne. A távolbalátó kamera által kapott kép mutatja a szükséges áttekintést. A modern hadifegyverek történetében tehát megkezdődött az új, a laser korszak. Eddig tapasztalt hatása és következménye mutatja, hogy a jövő a laser fegyvereké. Az atom- és H. bombák eddig ismert borzalmassága is jóval messze maradt mögötte. A célbaindított laser-sugár hősége oly nagy, hogy még 2000 km. távolságra is képes egy kávés fazék vizet a forrpontig hevíteni. Sebessége megfelel a fénysebességnek. Ezért gyorsabb, mint az eddig ismert fegyverek. A laser óriási hő-energiája kifejezhetetlen rövid idő alatt sűrűsödik és tűhegyni pontossággal célbatalál. A laser segítségével előállt egyetlen egy fénysugár — néhány watterejű forrás — 10.000-szer nagyobb hatású, mint a napfelület fénye. A Neue Weltschau 1972. július 20-i számából.) A jövő fegyvere, a laser felül fogja múlni az atomháború pusztító hatását. A szuperhatalmak tárgyalnak ugyan és előterjesztgetnek leszerelési terveket, de az nem más, mint a régi, elavult fegyverekről az újabbra, a még hatásosabbra való áttérés. E tekintetben a legmodernebb és leghatásosabb ez idő szerint a laserrendszer. Az a találmány teljesíti egyszerre a régi emberi látomást a világpusztulást is, amelyet a tudományban, mint "fiktiot” ismertetnek. Az emberi gyűlölet egyre újabb fegyvereket gyárt egymás elpusztítására, amelyekkel önmagát pusztíti^e^véaéiwénvesen^^^^^^^^^^^^ «ITTVAKÖHT Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 KANADA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 87 Longueuil, Que., Canada Előfizetés: Egy évre $7.00 — egyes szám ára 50c Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue, Cleveland, Ohio 44102 MOZGALMI HÍR Az Ur 1972. évében július 30-án Youngstownba (Ohio) az erdélyi ferencesek rendezésében került sor az ezeréves magyar kereszténység millenniumának keretében a Szent István királyunk által alapított magyar vármegye rendszer címereinek felavatására. A szentistváni vármegyék címereinek leleplezése alkalmából a Hungária Szabadságharcos Mozgalom nevében Pápay Elemér a HSzM központi munkatörzs vezetője “A nemzet szolgálatában meghalni lehet, de elfáradni soha!” jelmondottal helyezte el Szent István királyunk szobrának alapzatán a HSzM árpádsávos koszorúját. A Hungária Szabadságharcos Mozgalom nevében még Horváth Ferenc, Kiss Lajos és Varga László szabadságharcos bajtársak képviselték ezen a kimagasló magyar ünnepen mozgalmunkat.
