Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1972-08-01 / 8. szám

12. oldal. «ITTVAKtffcT 1972. augusztus hó SZENT ISTVÁN TÖRTÉNELMI ALAKJA LESZERELÉSI KOMÉDIA (Folytatás az 1. oldalról.) tette. Elenyészésének oka nem is a magyar viszonyokban, s mégcsak nem is a nyugati ellenhatásokban keresendő, hanem az elszigetelt misztikus orthodoxiába való zárkó­­zásban, az izlám előretörését követő decentralizálódásban, az elszlávoso­­dásban és a szláv "mir” társadalmi és gazdálkodási formák mind a mai napig tartó kultiválásában, melye­ken még a bolsevizmus sem változ­tatott. Népünk számára ez az út jár­hatatlan volt, mert végzetes lemara­dást ígért. Ki nem hagyható kérdés az is ma­napság, hogy vajon, "szent” volt-e I. István a magyarok királya? Mond­ják, hogy törvény szerint vitás. Le­het. De, akik a történelemben szem­lélik alakját, kényszerülnek őt szent­nek látni. Történelmi tény az, hogy szentként tisztelte István királyt elsősorban saját Háza, az európai keresztény történelem folyamatába illeszkedett Árpádház. István király­nak nem voltak egyeneságú leszár­mazottai. Kemény alkotómunkája elől emigrált és visszatért Árpádok követték őt a trónon. Szent jelenlé­tét alig halála után azok érezték lel­kiismeretükben először, s ezt az ér­zésüket nemcsak, hogy nyilvánosan megvallották, de a magyar egyházi életbe is beoltották. Szentként tisz­telte és tiszteli őt mindmáig a ma­gyar nép hivő többsége. De maga a római anyaszentegyház is mérhetet­lenül több szentet tisztel hit és er­kölcs szerint ma is, mint amennyi a törvény szerint felavatott szentje. Névvel is, névtelenül is! Kérdezhet­nénk inkább: megvitatást kívánó kérdés ez? Hallgassunk talán ma­gyar lelkiismeretünkre, annak szava bizonyára megközelíti a helyénvaló választ. Most pedig vessünk néhány szót arról, hogy jelen válságunk proble­matikájában egyáltalában bevonha­tó-e Szent István történelmi alakja? Célszerűségből ne tévesszük szem elől, hogy egy történelmi személy helyénvalóan élt-e, vagy nem, az ter­veinek és tetteinek következményei­ből, közösségi művének történelmi jelentőségéből tűnik ki és nem kora összetevő-erőinek külön-külön érté­keléséből. Szent István koncepciója ebből a szempontból életrevalónak bizo­nyult. Az Árpádház kiváló személyes erényeinek és képességeinek révén a Kárpát-dunatáj az európai keresz­tény civilizáció szerves része, ország és nagyhatalom lett a középkorban. Ember a korából nem léphet ki. Szent István középkori ember volt és a kornak legambiciózusabb sza­kában élenjáró szellemiségével kö­zösségi művet emelt a történelem szintjére. Ebben van nagysága. Ez a tájbeli és történelmi mű azonban hangsúlyozottan középkori magyar mű volt, mely a korfordulót nem élte túl. Utolsó próbatételén a mohácsi csatasíkon az izlám halálos csapása alatt erkölcsileg elmállott, fizikailag elvérzett. A huszonnyolc­ezer elesett ifjú nemes hősi emlék­műve a Cselepatak mellett, emlék­műve egyben a szentistváni koncep­ciónak és birodalmi műnek. A Habs­­burg-barokk és Horthy-neobarokk korszakok talmi szentistvánkultusza zenghette az országmüves király di­cséretét harangzúgásos, tömjénes, szentkoronás, tollbokrétás, atillás­­kardos, rezesbandás üres díszelgés közepette, értekezhetett akadémikus szónoklatokkal és tanulmányokkal, mindez nem pótolhatta a szükséges tájrendező elvet és koncepciót, a Dunakanyar központi jellegének jel­ismerését, s mégkevésbé a népeket egybefogó erőt és akaratot. Hogy ezzel párhuzamban az újkori európai kalandvágy és lelkiismeret­lenség túllépett a keresztény civili­zációval szemben kötelező felelősség korlátain, az a magyar mulasztáso­kat nem menti. Ebben az újkori bizonytalanság­ban a magyar politikai magatartás kezdettől fogva hányódás és nem eligazodás. A sokoldalú ráhatásban pedig a pozitív magyar politikai gondolkodás is elsorvadt. Ezért van válság a magyar sorsban, s ezért ter­méketlen a vajúdás a sorskérdések fölött. Döbbenjünk rá a történelmi való-helyzetre, hogy Mohács óta a Kárpát-dunatáj on hiányzik az önel­­vü európai létforma és arra is, hogy az a magyarság szabad és aktív rész­vétele nélkül megvalósíthatatlan. Nem lesz nehéz akkor megértenünk azt sem, hogy ez az újjáépítő nagy­szerű munka csak egy igazán keresz­tény Európa segítségével vihető vég­be. Európa újrakeresztényesítését pedig kezdjük meg önmagunkon! Míg önmagunk nem valljuk és jár­juk a krisztusi utat, nem kérhetjük számon senkitől a krisztustalansá­­got. Jöjjön tehát reform, mert a vi­lág most is babonás félelemmel van tele! A második évezred fordulójára is katasztrófát vár. Csak most krisz­­tustalan atomvéget fest rémes ál­maink egére. Pedig nem lesz világ­vége, csak Krisztus jön el megint az ember örök értékével, hogy korsze­rű társadalmi és munkarenddel is­mét megújítsa az üdvösség útját. Ügy készüljünk hát, hogy a törté­nelmi szükség, s a Gondviselés ke­gyelme erre az alkalomra népünk­nek újszentistvánt adhasson! Középkori nagyságunk szemléleté­ben pedig lássuk meg hogy, ha alapí­tójának üres felmagasztalása igazta­lan, aprólékos megtépázása még igaztalanabb! • Fennállásának századik évfor­dulóját ünnepli a szabadkai tanító­képző. A jubileumi ünnepségeket május közepén rendezték meg. Do­kumentum-kiállítás nyílt az intéz­mény életéről, a tanítók nagygyűlé­sén pedig kiváló pedagógusok olvas­ták fel tudományos munkájukat a nevelőképzés tárgyköréből. "Tanít­ványaink tanítványai” címmel gyer­mekrajz kiállítást rendeztek, vala­mint irodalmi estet tartottak, amelyen az iskola volt növendékei és tanárai olvastak fel műveikből Érdekes színfoltja volt a jubiláumi ünnepségnek egy ősbemutató: elő­adták Varga Péternek, a tanítóképző tanárának "Kantáta a tudáshoz” cí­mű oratóriumát. A zeneművet az is­kola volt és jelenlegi növendékei mu­tatták be a szabadkai filharmoniku­sok zenekarának közreműködésével. Régóta taszigálják már egymást a porondon Amerika és Oroszország politikai bajnokai, de ezideig egyik se gondolt komolyan arra, hogy a másikat földhöz vágja. Nem pedig azért, mert egyre újabb erőbajno­kok merülnek fel az ismeretlenség­ből, akiktől közösen félnek. Olyan például Kína, Japán, India. És míg egyre arról fecsegnek, hogy “ennyi meg ennyi haderőt kivonnak Euró­pából és ennyivel meg ennyivel csökkentik taktikai fegyvereiket és atombombáik számát”, addig újabb és újabb hatásosabb fegyverek ter­vét készítgetik, sőt némelyek gyártá­sát meg is kezdték. Arról azonban még nem tud a világ, legfeljebb az ügyes kémek ... Ilyen korunkban a "laser-fegyver” is. Amióta a szerencsétlen északi és dél-vietnámi nép háborút folytat — előbb a franciákkal, most az ameri­kaiakkal —, megsokszorozódott a hadi fegyverek ható képessége. Az amerikaiak úgy, mint az észak-viet­­námiak — hátuk mögött orosz segí­tőikkel — a háborút újabb és újabb fegyverek kipróbálására használják fel, hogy az elkövetkezendő nagyhá­borúban a leghatásosabb fegyver birtokában legyenek. Amerika már a "laser-fegyver”-rel kísérletezik. Gyártásában már igen előre is haladt, sőt kipróbálása is folyik csendesen. A laser csodafénye, sűrített gyújtó ereje— szaktudósok szerint — száz­szorosán felülmúlja az A. és H. bom­báét. A szuperhatalmak — a lesze­relési komédia ellenére is — óriási összegeket adnak ki a laser-fegyver előállítására. Köztük bizonyára az oroszok is. A terv különböző. A laser-alapon nyugvó fegyver rendszer az, amely a ballisztikus ra­kétát megolvasztja, ártalmatlanná teszi, mielőtt az célbaérne. Más típu­sok pedig a rakéta robbanó fejeit oldjak fel hőhatással. E fegyvereket "fokozott-hőhatású fegyverekének nevezik. A lasert Vietnámban már használ­ják is az amerikaiak kisméretekben és szinte zajtalanul. Nem más az, mint laserrel irányított, s a katonák zsargon nyelvén "smots bombs”-nak nevezett, vezetett vagy irányított bomba, amely hajszál-pontossággal célba talál és hatóképessége tízszer nagyobb az eddig használatos bom­­báéknál. A láthatatlan infrarot laser-suga­­rak elegendők az USA-bázist biztosí­tani Vietnámban. A benyomuló el­lenséges erők kioldják a riasztót és azzal a halálos védekezést is. Az USA másik jövő-fegyvere a "robot-bomba” — távolbalátó szem­mel —, amely a földről irányítja a pilótát rádió-ellenőrzéssel. Ez a még ismeretlen módszer kiváló a felderí­tésre éppen úgy, mint a bombavetés­re. Ez a repülő már átesett a test­­próbán. A vezető vagy gépirányító a földi központban ül kapcsolótábla előtt és éppúgy dolgozik, mintha a repülőn ülne. A távolbalátó kamera által kapott kép mutatja a szüksé­ges áttekintést. A modern hadifegyverek történe­tében tehát megkezdődött az új, a laser korszak. Eddig tapasztalt ha­tása és következménye mutatja, hogy a jövő a laser fegyvereké. Az atom- és H. bombák eddig ismert borzalmassága is jóval messze ma­radt mögötte. A célbaindított laser-sugár hősége oly nagy, hogy még 2000 km. távol­ságra is képes egy kávés fazék vizet a forrpontig hevíteni. Sebessége megfelel a fénysebesség­nek. Ezért gyorsabb, mint az eddig ismert fegyverek. A laser óriási hő-energiája kifejez­­hetetlen rövid idő alatt sűrűsödik és tűhegyni pontossággal célbatalál. A laser segítségével előállt egyet­len egy fénysugár — néhány watt­erejű forrás — 10.000-szer nagyobb hatású, mint a napfelület fénye. A Neue Weltschau 1972. július 20-i szá­mából.) A jövő fegyvere, a laser felül fogja múlni az atomháború pusztító hatá­sát. A szuperhatalmak tárgyalnak ugyan és előterjesztgetnek leszerelé­si terveket, de az nem más, mint a régi, elavult fegyverekről az újabb­ra, a még hatásosabbra való áttérés. E tekintetben a legmodernebb és leghatásosabb ez idő szerint a laser­­rendszer. Az a találmány teljesíti egyszerre a régi emberi látomást a világpusztulást is, amelyet a tudo­mányban, mint "fiktiot” ismertet­nek. Az emberi gyűlölet egyre újabb fegyvereket gyárt egymás elpusztí­tására, amelyekkel önmagát pusztít­­i^e^véaéiwénvesen^^^^^^^^^^^^ «ITTVAKÖHT Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 KANADA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 87 Longueuil, Que., Canada Előfizetés: Egy évre $7.00 — egyes szám ára 50c Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue, Cleveland, Ohio 44102 MOZGALMI HÍR Az Ur 1972. évében július 30-án Youngstownba (Ohio) az er­délyi ferencesek rendezésében került sor az ezeréves magyar ke­reszténység millenniumának keretében a Szent István királyunk ál­tal alapított magyar vármegye rendszer címereinek felavatására. A szentistváni vármegyék címereinek leleplezése alkalmából a Hungária Szabadságharcos Mozgalom nevében Pápay Elemér a HSzM központi munkatörzs vezetője “A nemzet szolgálatában meg­halni lehet, de elfáradni soha!” jelmondottal helyezte el Szent Ist­ván királyunk szobrának alapzatán a HSzM árpádsávos koszorúját. A Hungária Szabadságharcos Mozgalom nevében még Hor­váth Ferenc, Kiss Lajos és Varga László szabadságharcos bajtársak képviselték ezen a kimagasló magyar ünnepen mozgalmunkat.

Next

/
Thumbnails
Contents