Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-08-01 / 8. szám
1972. augusztus hó «ITTVAKÖkT 5. oldal ezen a világon jártunk volna olyan valószínűtlen és földöntúlian szép volt ez a hófehér, tisztán ragyogó mesevilág, amely felett hazafelé repültünk. Álmodozásomból az térített magamhoz, hogy szegény sérült motorom váratlanul végleg leállott. De néhány percnyi repülés után, felcsillant a távolban a debreceni Nagy Templom buzogányformájú, furcsa kettős tornya —, már otthon voltunk. Amikor a reptérre besiklottam, a mai bevetésen résztvett összes repülőgép már ott sorakozott a hangárok előtt. Egyedül mi hiányoztunk. Begurulás után jelentettem a bevetés eredményét, s azt, hogy "megítélésem szerint időközben Besszarábia irányában váratlan orosz frontáttörés történt, s ezért a Prut folyón átvezető Lemberg—Csernovicz-i közúti és vasúti hidat Kolomeától délkeletre, kb. 50 km távolságra — szétbombáztuk. A kiadott parancs végrehajtásáért a felelősség egyedül engem terhel, mert Cseri hadnagy megfigyelőtiszt a híd szétbombázását csak ismételt parancsomra hajtotta végre.” "Akkor a főhadnagy úr holnap jelentkezzék kihallgatáson." Az Ezredparancsnok válasza csak ennyi volt. Másnap reggel az ezredirodában a segédtiszt, Orbán György főhadnagy mosolyogva fogadott, de nem szólt hozzám egyetlen szót sem, csak bement jelenteni a megérkezésemet. Az Ezredparancsnok kijött és röviden csak ennyit mondott: "A Főhadnagy úr nem fog hadbíróság elé kerülni” és a markomba nyomott elolvasásra egy géptávíratot, amelyik előző nap éjfélkor érkezett a Magyar Légierők Parancsnokságától és amelyben ez állott: "A Német Hadsereg Főparancsnokságától kapott értesítés szerint f.hó 29-én az esti órákban a Szovjet-Haderő betört Romániába, súllyal Csernovicz irányába. Ezért a Légierők Parancsnoksága elrendeli, hogy a 4. bombázó ezred valamennyi bevetésre alkalmas repülőgépe, reggel azonnal szálljon fel és bombázza a Besszarábiába átvezető összes (1941. VII. 30.) közúti és vasúti hidat és átjárót.” Mialatt lent fütyürészve öltözködtem be az újabb bevetéshez, megelégedetten és talán egy kis büszkeséggel gondoltam rá, hogy úgylátszik mégiscsak helyes volt a helyzet megítélésem, mert ezek szerint gépünk az orosz áttörés legelső óráiban bombázta szét Románia határán a Csernoviczba vezető legfontosabb hidat, közvetlenül a szovjet hadsereg zömének beérkezése előtt. "Igaz, a Mária Terézia Rend lovagkeresztjét sem kaptam meg a híd szétbombázásáért" — miután föl sem lettünk terjesztve semmiféle kitüntetésre. "C’est la guerre!” — mondta volna rá vitéz Bardóczy vezérkari ezredes, néhai jó harcászati tanárom. BURJÁN GYULA: A megölt magyar csecsemők holttestein keresztül menetelünk! Ady Endre írta: “Kicsi Fiam, Felleg bölcsőd sírva simogatom!" Ady Endre sirató sora 1972-ben ezerszeresen időszerű. A magyar nép megtörtén és guzsbakötve áll a megnemszületett magyar gyermekek bölcső-koporsója mellett. Amikor ezeket a sorokat írom a világ minden pontján kommunista aggreszszió van, százezrek menekülnek a vörösök közeledtére, hazánkban pedig pontosan ugyanaz folyik, ami 25 évvel ezelőtt. A kommunista párt igyekszik minden eszközzel megszilárdítani fegyveres hatalmát, a hazai pártrendszer az elszakított területek három milliónyi magyarját barátsági-szerződések cégére alatt kiszolgáltatta a Kisántánt államoknak. Legfeltűnőbb volt ebben az ún. barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés megkötésében az, amit Kádár Jánosék aláírtak Romániában, Ceausescuval, 1971. október 28-án a bukaresti román kormány rendeletileg megtiltotta a nem-román helységnevek használatát sajtóban, rádióban és televízióban. Kádár János és Fock Jenő 1972-ben kétízben is Moszkvába zarándokolt, ahol szemére vetették neki, mint miniszterelnökének, hogy a magyarországi szociálista-pártkormányban hamu alatt lappang a nemzeti öntudat, ami valóban 1972. március 15-én kirobbant a pesti egyetemi hallgatók zendülésében. Ugyanakkor, Fock Jenőék tudomásul vették lakájmódként, hogy a magyar termelés a Szovjetunió intenciója szerint és javára történhet. A II. világháború után felszabadulás címén közel félmillió magyar süllyedt el, akiket nem kértek számon, amint nem követelték vissza az 1956-ban elhurcoltakat. Az országírtást a kommunista pártkormányok törvényeikben szentesítették, ami azt az érzést kelti, hogy a magyarországi kommunista vezetők az elmúlt 25 év alatt tudatosan Magyarország ellensége javára hajtják végre, ezek a pesti lépések nemcsak az elszakadt magyarságot írják le, hanem a véreszivatarban "megmaradt" 11 milliónyi magyart is lassú sorvadásra, kihalásra ítélik, és ítélték. A pesti statisztikai adatok eddig nagyjából két milliónyi magyar csecsemő meggyilkolását tartja nyilván, akikért egyetlen felelős és egyetlen gyilkos, a Pesten székelő pártdiktatúra, pártkormányzat és pártparlament! E mondataim fölött lehet cinizmussal ironizálni, s nagyképűsködni, de a gyilkosság ténye fennmarad! A magyar nemzet gyorsított ütemben menetel a megölt csecsemők holttestein a nemzethalál felél Megcáfolhatatlan tény! Erről az offenzíváról szeretnék eszmefuttatást tartani. • AZ 1971-ES STATISZTIKAI ADATOK Érdemes kézbe venni a Statisztikai Hivatal adatait, s megdöbbenve kell látnunk a könyörtelen rideg igazságot, hogy nemzetünk léte, jövője veszélyben forog egy bűnös politika következtében. 1971-ben ezer lakosra jutó természetes szaporodás arányszáma: 2.6 ; 1970-ben — 3.0; 1969- ben — 3.6 ezrelék. Ezek az adatok világosan érzékeltetik nemzetünk, népünk tervszerű elsorvadását. 1971-es adatok alapján Magyarország világviszonylatban is a legutolsó helyre szorult le, azaz, a legalacsonyabb a szaporodás, tehát a halálmenetben mi haladunk az élen. Érdemes megvizsgálni az 1963-as évnek adatait, akkor még 13 ezrelék volt, a szaporodási kulcsunk, de az akkori adatok arról is eligazítanak bennünket, hogy abortuszok száma évi 180.000 volt, hacsak az 1963-as adatot vesszük alapul, akkor is 1963-tól 1972-ig két milliónyi magyar csecsemőt irtottak ki Magyarországon. A gyorsütemű zuhanást, logikus, hogy elsősorban az abortusz-rendelet eredményezte, amihez szorosan hozzákapcsolódnak a rendszer politikai, gazdasági, ideológiai, etikai, kulturális kórokozói is. A hazai pártkormányzatra nem hatnak a statisztikai adatok, fellengős pártpolitikával igazolják a rendszert. Az egész kommunista rendszerre, sőt még a kollaboránsokra is karakterizáló volt 1945. április 4-e, az orosz megszállás kezdete óta, hogy minden elvetélt intézkedésüknek igazolására az 1945 előtti magyar történelmet tették felelőssé, és az azokból “eredő visszahúzó” erőket. Átírták sietve történelmünk és irodalmunk lapjait. Szeretném, az olvasóval megismertetni a születési arányszámokat, bemutatom az állandóan bemocskolt, elmarasztalt Horthy-korszakot, hogy hogyan is álltunk abban a periódusban. • A HORTHY-ÉRA ADATAI Elöljáróban be kell jelentenem, hogy az adatok az I. világháború utáni magyar állapotokat tükrözik, amikor a megmaradt csonkaország teljesen kifosztottan állt a Kisántánt gyűrűjében. De ebben a korszakban esik a II. világháború is minden negatívumával. Nézzük — a kommunista vádaskodással szemben —, hogyan állott a magyarországi szaporulat: 1921—25-ben 29.4 0/00; 1931—35-ben 22.4 0/00; 1941—45-ben 19.4 0/00; 1926—30-ban 26.0 0/00 1936—40-ben 19.9 0/00. Ezek az adatok megcáfolhatatlanul azt bizonyítják, hogy 1921-től 1945-ig Magyarország népszaporodása kedvező volt, aminek politikai, gazdasági, morális, stb., háttere volt. Annak ellenére, hogy megoldatlan volt a magyar parasztság földkérdése és a munkásság problémája. Mindezek ellenére is "voltak” gazdasági és szellemi perspektívák, amikre az emberek nyugodtan támaszkodhattak. Tovább nem elemzem ezt a korszakot. A számok minket igazolnak. Most vizsgáljuk meg a II. világháborút követő kommunista korszakot, itt is a számok és az adatok fognak tanúskodni. • A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁNI STATISZTIKÁK Megjegyzem bevezetésként, hogy a II. világháború utáni korszakot a kommunista történetírás 1945. április 4-vel tartja nyilván, amit felszabadulásként jegyzett fel a pártkalendárium. Íme az élveszületések arányszáma: 1946—1950-ben 19.9 0/00; 1951—1955-ben 21.2 0/00; 1956-ban 19.6 0/00; 1957-ben 17.00 0/00; 1958-ban 16.1 0/00; 1959-ben 15.2 0/00; 1960-ban 14.7 0/00; 1961-ben 14.2 0/00; 1962-ben 12.9 0/00; és az 1963-as adat még mindig 13.00 ezrelék körül mozgott, de már 1971- ben 2.6 ezrelékig jutott el a nemzet. Pár pillanatot szenteljünk ennek a statisztikának is. A II. világháború után a nemzet szaporodása felfelé ívelt, nem a "felszabadulás” eredményeként, hanem a magyarság ezúton próbálkozott egy megtörtént földreform (?!) árnyékában önmagának és nemzetének létét biztosítani a Rákosi-Róth Mátyásék magyarellenes zsarnok uralmával szemben. Ezek az adatok azt is bizonyítják, hogy amint a földreform — úgy elméletileg, mint gyakorlatilag — csak eszköz lett a kormányzat kezében, úgy esett a szaporodás statisztikája, amit meggyorsított és növelt az esztelen kolhosz, gyáripar politika, aminek következtében százezrek váltak gyökértelenné, otthonnélkülivé és vándortarisznyás koldúsokká. Ezek a tények nemcsak gazdaságilag, lelkileg, erkölcsileg sebezték meg népünket, hanem bizonyos mértékben eltolódott a megbolygatott magyar társadalomban a felelősségtudat érzete is, s a kilátástalanság sötét felhője borult a magyar földre ... — komoran és vészesen. A politikai és gazdasági politika velejárója volt az 1956 nyarán kiadott abortusz rendelet, aminek következtében lehetővé vált, hogy "minden nő számára igénybe vehető az abortusz, azaz a nemkívánt terhesség megszakítása.” Ekkor félelmetes ívben megindult a mélybe az ún. terhesség megszakítások végtelen sorozatos bűncselekménye. A kommunista rendszer az abortuszra is talált alibit. Azzal érveltek a nemzetgyilkosok, hogy a "születésszabályozás egyik igen fontos lépés a kommunista társadalomban, a nő szempontjából”. A kommunizmus megbontotta az ezeréves magyar társadalom kereteit, formáit, erkölcsi tartalmát, a magyar nőt egyszerűen hangzatos szavak kíséretében kitaszították a családi tűzhelyből, munkára kötelezték, a családfenntartó az édesapa szerepét is megváltoztatták, keresete nem elégséges ahhoz, hogy családját a dolgozó ember fenntarthassa. A nő keresete, munkája így' "állampolgárosodott” női egyenjogúság címén, a megváltozott rendszerben a nők kiszolgáltatottjai a pártdiktatúrának ... tömeglakás, tömegnyomor, tömegerkölcs ... malmán zúzódik a magyar asszony ... a magyar édesanya... Mindezek eredményeként bátran öszefoglalhatjuk a II. (Folytatás a 9. oldalon.)
