Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-08-01 / 8. szám
1972. AUGUSZTUS HÓ, XI. ÉVF.^SZÁM Ára: 50 cent Szocializmust - de magyar módra! JZITTVAKÖftT A HUNGÁRIA SZABADSÄGHARCOS MOZGALOM LAPJA Az utóbbi évtizedekben a magyar gond sokat vitatott kérdésévé lett Szent István személyisége és életműve. Erkölcsi pere ma is tart, s a valószínűség szerint egyhamar nem is ér véget, mert népünk európai sorsa a szentistváni mű a történelem folyamán megmásíthatatlanul egybeforrt. Ez az alkalmi megemlékezés sem kíván perdöntő tanúskodást tenni a a vád, vagy a védelem javára. Lerótt sorai inkább azon történelmi erőkre és irányzatokra hívják fel a figyelmet, melyekkel népünknek a Kárpát—Dunatájon szembenézni kellett s amelyekkel mindenkori lényeglátóink számolni kényszerültek. E szempont tekintetbe vételével Szent István emberi alkatát és politikai művét a szokástól eltérően, nemcsak korába állítva, de történelmi kihatásaiban is bemutatja. A Gondviselés, vagy ha úgy tetszik, a történelem akkor szólította Szent Istvánt az európai magyar sors alapjainak lerakásához, amikor a földrész lelkében gyökeres változás, átalakulás volt folyamatban. Az eladdig kontemplativ európai keresztény lélek, mely az első évezred kerekszámú időpontjain ismételten a világ végét és Krisztus visszatértét várta, ekkor ocsúdott föl ugyanis, hogy önmagára ébredt szemekkel tekintsen körül a földi téreken. Az ismételten várt drámai vég elmaradása rádöbbentette arra, hogy a krisztusi ígéretet félreértette, s az üdvösségnek más útja van. Nem a véletlen játéka volt tehát, hogy a burgundiai Cluny bencés kolostorának szellemi egén ugyanakkor már ott ragyogott a fény a kijózanodott lélek látásához és kikristályosodott a tanítás az eligazodáshoz. Ez a tudatos forradalmi tan hirdette meg először, hogy az "Égi Rend" elérkezésére nem passzív és meddő várakozással, hanem aktív és alkotó tevékenységgel kell készülni, mert a munka nem istenátok, ahogy a paradicsomi legenda tartja, hanem istenáldás, melyből üdvösség fakad. A válságban, az európai lélek vajúdásában és a clunyi elvek hevében végülis megszületett a koreszme, vagyis a lélekkel alkotó erkölcsös munka, a munkaerényes egyén, és a dolgozó társadalom összetett gondolata, mely Szent István korában már az egyházkormányzás szintjén is eluralkodott. Szent Istvánt művelt olasz és francia papok nevelték és így korának európai latin műveltségét már ifjúságában elsajátította. Kapcsolatait a külföldi egyházi körökkel felnőtt korában sem szakította meg. Sűrűn levelezett Odiloval az európai hírű clunyi apáttal is s így a koreszmét nemcsak ismerte, de eszmecserékkel elemezte és művelte. Nyilvánvaló tehát, hogy mikor országépítésre vállalkozott, abban a koreszmét megvalósító feladatot látta. Régi formák lebontásához, újak építéséhez élő erő, szilárd akarat, rálátás, judicium és merész tettrekészség szükséges. Szent Istvánban mindezek a tulajdonságok megvoltak kiegészülve a pozitív Út és Cél ismeretével. A Kárpát-Dunatáj civilizálatlan megszállásának felszámolására megszűntette tehát a fejlődésképtelen törzsi birtokrendszert, a szállási életmódot és hajtó pásztorkodást, s helyébe az új társadalom és földgazdálkodás alapjául a királyi várbirtokrendszert szervezte meg. A várbirtokrendszer népessége a királyi szolgák társadalmából állt. E társadalom megszervezésében Szent István volt-rabszolgákat felemelt, volt-szabadokat korlátozott, munkatársakat jutalmazott, ellenállókat joghátrányba helyezett. Falukba telepítést, telephelyhez kötött földgazdálkodást követelt, mert engedelmes munkát megvalósítani másként nem is lehetett. Az új életrendben a vérségi kapcsolat kerete is természetszerűen leszűkült, s alapképlete a nemzetség helyett a család lett. A központi hatalomnak ez az abszolút jellege azonban magyar sajátosság volt, melyhez hasonló az európai keresztény feudalizmusban seholsem jelentkezett. Különös történelmi következménye ennek az abszolút királyi hatalomnak az, hogy később a szabadságjogok forrásává vált. Egyrészt azért, mert vele szembeállítani csak a nemzet egészének akaratát lehetett és hűbéres magánakaratot nem, másrészt azért, mert az oligarchia önkényes elnyomása elől menekülők éppen ennél az abszolút királyi hatalomnál nyerhettek csak közös igazságosságot és védelmet. Szent István országépítésében tehát a magyar nemzetgondolat csírái már benne voltak, hogy későbbi századok élő kibontakozásában és a Szent Korona Tanában életformává kerekedjenek. Első szent királyunk vallás- és egyházpolitikájával kapcsolatosan sokat hangoztatott kitétel, hogy népünket azzal "a Nyugatba helyezte”, pedig ez nem felel meg a történelmi valóságnak. Jóllehet, hogy ő maga, s később az egész Árpádház a nyugati kereszténységet vette fel, egyház- és hatalompolitikája nem volt sem nyugati, sem keleti, hanem kifejezetten középkelet-európai, azaz kárpátdunatáji. Ez a külpolitika azonban földrajzi és történelmi szükségszerűségből született, melyet a művelt és koncepciózus királyi fő figyelmen kívül nem hagyhatott. A tizedik század végén ugyanis több évszázados kétoldali ráhatás után a bizánci térítés és egyházpolitika több eredményt könyvelhetett el magának e tájon, mint a római. Ásatások bizonyítják, hogy a honfoglalás előtti korban ott élő avarok, bolgárok, szlávok már a keleti kereszténység formái szerint élték lelki életüket. KÖSZÖNTJÜK REPÜLŐSEINKET Az 1956-os Magyar Forradalom és Szabadságharc harcosai bajtársi szeretettel köszöntik a Magyar Légierő Katonáinak találkozóját, amely 1912. augusztus hó 20-án kerül megrendezésre az Oshawai Magyar Kultúr Club parkjában. Az Oshawa és Hampton között elterülő parkban megrendezésre kerülő repülős találkozóra minden magyar repülőst és minden magyar testvérünket szeretettel hív és vár a rendezőség. Részletesebb felvilágosítás: Domonkos János 775 Chesterton Ave., Oshawa, Ontario, Canada címen eszközölhető. Telefon: (416) 725-1814. Sőt a Pannóniát szelő utak mentén és a központokban számos monostor is épült a görög szertartások intézményesítésére. Az újonnan jött honfoglaló nép kebelében is a hit bizánci formái éltek. Tudjuk, hogy a vezérek közül Bulcsu, kinek a görög császár volt a keresztapja, s a Vidinben megkeresztelt Ajtony szintén a keleti szertartású egyházhoz tartoztak. Közelebbről, Szent Istvánnak apósa: Erdély gyulája, édesanyja: Sarolt és nővére is, aki a bolgár cár felesége volt, ugyancsak a bizánci egyházi kormányzat hívei voltak. Ennek az egyoldalú hatásnak kiegyensúlyozására és európai térnyerésére a clunyi reformban megizmosodott római latin kereszténység éppen Szent István korában kezdett nagyobb arányú és erőteljesebb térítő munkában. Az egyházi glóbus két pólusa között a versengés és a feszültség állandóan nőtt és a szakadás 1054-ben be is következett, de Szent István életében mindkettő megkerülhetetlen politikai erő volt a tájon. Az országépítő király egyházpolitikája és külpolitikája nem is volt soha egyoldalú. A keleti és nyugati császárral., kiegyensúlyozott., diplomáciai viszonyt tartott. Ha a clunyi szellemiségnek Pannonhalmán várat emelt, V eszprémvölgyben is megépülhetett a görög apácák kolostora, magyar zarándokházat építeni Rómában és Bizáncban egyformán szükségesnek látta. Nagy müvét: országát is a görög császárok szokásának példáján, halála előtt Szűz Máriának oltalmába ajánlotta. A bizánci kereszténység és görög kultúra hatásai az Árpádház uralkodásának századaiban mindvégig kimutathatók. Kettős Koronánk ezt a hatást érzékelhetőleg is megörökí(Folytatás a 12. oldalon.) 7—r
