Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-07-01 / 7. szám
12. oldal. «imAKÖfcf 1972. július hó “KALDEÁTÓL ISTER-GAMIG” VITÁT INDÍTÓ ELMÉLKEDÉS BADINY JÓS FERENC ÜJ KÖNYVÉHEZ Hiszek a reinkarnációban (a folyton megújuló földi életsorozatban), mint logikus szükségszerű transcendentális (öt érzékünk tapasztalatai felett létező) életformában. Elméleti örök kutatónak érzem magam, aki minden elméleti elgondolást aszerint értékelek, hogy mi a gyakorlati értéke? A gyakorlati érték fokmérője számomra pedig az, hogy vajon a szóban lévő elmélet mennyiben segíti elő az embernek, mint társadalmi és anyagi lénynek szükséges ama légkör megteremtését, amelyben eleget tud tenni földi élete rendeltetésének: legalább egyetlen lépéssel előbbre jutni és embertársait előbbre juttatni a nagy Absztraktum (elvont eszme), lényiségünk lényegének, Istennek a megismerése felé? Ez a nem mindig tudatos, de szükségességképpen mindig jelenlevő előfeltétel az Emberben ahhoz, hogy kultúrtörténelmet tudjon írni. De, ha ez a tudat megvan valakiben, akkor nem is tud mást, mint kultúrtörténelmet írni. Az emberi agy az elvont (absztrakt) fogalmakat csak anyagi jelenségek (konkrétumok) útján tudja megérteni és ilyképpen csakis a transcendensből sugalmazott, tudatalatti kivetítésre alkalmas, tehát csak közvetítő eszköz, a betű, a szó, az írás pedig nem elég finom eszköz ahhoz, hogy a sugalmazást mások számára is a saját értelmezésüknek megfelelően tudjuk továbbítani. Ezért sohasem az az érdekes egy ember írásában, amit leír, hanem ami a sorai között kiolvasható, vagy a sorok mögül kiérezhető. Ez vonatkozik minden valóban intuitív (sugalmazott, ihletett) írásműre és beszédre is. Az emberi társadalom leegyszerűsített, de pontos másolatának, az Embernek minden megjelenésében, illetve ténykedésében mindig az erkölcs (transzcendens etika), tehát az Igazság győz. Ezt a győzelmet azonban csak az az ember tudja észrevenni, aki a transzcendentális szellemét meg tudja szabadítani a hármas dimenzió kötelékeitől. Minden tudománynak két része van: mesterséges és művészeti. Pl. a katonai tudományban a harcászat (taktika) és a hadászat (stratégia); az orvostudományban az anatómia és a diagnózis, ami a beteg egyéniségének azonnali felismerésén (emberismeret) alapul; stb. A patkoló kovácsból olyan épületkovács is lehet, aki munkája közben elképzelt művészi gondolatait székesegyházak kapuinak díszítéseibe bele tudja kalapálni. De ezt csak akkor képes megtenni, ha tudományának mesterségi részét is jól érti. A néző viszont ezt a művészi terméket csak akkor képes helyesen és megérdemlőén értékelni, ha egyszer megkísérelte utánozni, vagy legalább el tudja képzelni a kovácsmesterség megtanulásának útját is. Minden tudós, tehát a történelem tudós munkájának megértéséhez is csakis ilyen módon lehet eljutni. Badiny Jós Ferenc könyvét ilyen felfogásban igyekszem olvasni. Jelen időben írom, mert azt a nagy transcendens elgondolás, ami az ő munkájában a sok téma-ágazat között bújkál, csak a részletek többszöri elolvasása révén válhat érthetővé. Kérem a szerzőt, hogy ne veszítse el a kedvét — mint az a "Szittyakürt" 1972. áprilisi számának a 4. oldalán közölt nyílt leveléből kicsendül —, hanem csak menjen tovább előre a munkájában azon az utón, amelyet kinyomdokolt és részben már kikövezett magának. Máris vannak, de lesznek is majd olyan megértő barátai, akik jóindulatú bírálataikban és magyarázataikban kifejezett erkölcsi támogatásukkal elősegítik, hogy most megjelent és további könyveit a tömeg is megértse. Magam is ezen barátok közé óhajtok tartozni. Budapesten, 1972. május hó 18-án. S. L. V. 5 kína ŐSI KULTÚRÁJA Számos ásatás Kína területén arra mutat, hogy a Kínai Népköztársaságban nagy figyelmet szentelnek az ősi kultúrának. Az archeológiái munkálatok elsősorban a nyugati tartományokra koncentrálódnak, de Kína központi részein is értékes leleteket hoznak felszínre. A felbecsülhetetlen értékű kincsek, kivétel nélkül az ország múzeumaiba kerülnek. Mivel a régi múzeumok befogadóképessége már régen nem elegendő, sok újat létesítettek, nem egyszer közvetlenül a lelőhelyek mellett. A "kulturális forradalom” előtti évekkel ellentétben, a kínai újságok és folyóiratok ma bőségesen és egészen részletesen számolnak be az ásatásokról és a leletekről. Kínai nyelven máris két nagyszerű, kitűnő fényképekkel ellátott kötet jelent meg: "A kulturális forradalom alatt felszínre hozott történelmi ereklyék” és "A selyem-út” címmel. Nemsokára angol fordításban is kaphatók lesznek. Kínában ismét kiadják a "Ven vu” (Kulturális ügyek) és a "Kao ku” (Archeológia) című folyóiratokat. A folyóiratoknak második száma nemrégiben jelent meg, Pekingben pedig ismét kinyitottak a régiségüzletek, eladásra és kivitelre azonban csak a 150 évesnél nem régibb műtárgyak kerülhetnek. A kínai műkincsek Peking által megállapított árai szédületes magasságokat értek el. Ez elsősorban a jelenkori festők alkotásaira vonatkozik. Közülük nem egynek az értéke a "kulturális forradalom” előttinek a tízszeresére ugrott. Egy Fu Pao-si kép, amely 1963-ban még 60 dollárért volt kapható, ma 2500 dollárba kerül. A kínai régiségek és műtárgyak iránti kereslet akkor is növekszik, ha csak a 150 évesnél nem régebbiek kerülhetnek forgalomba. A legnagyob vevők a japánok, akik minden árat megadnak. A legutóbbi kanton! vásáron kínált Kelet-Turkesztánból és Ningszhiangból származó régi szőnyegek órákon belül elkeltek. Minden egyéb régiség három nap alatt vevőre talált. Végérvényesen elmúltak azonban azok az idők, amikor a külföldiek nevetségesen olcsó árakon szerezhettek meg kínai műkincseket. Az sem valószínű, hogy értékesebb tárgyakat külföldi múzeumok vásárolhassanak meg, bár egyáltalán nem kizárt, hogy Kína egyszer érdekelt lehet a műkincsek cseréjében és a külföldi szakértőkkel való szorosabb együttműködésben. HOL VAN K AZ ELGÁZOSÍTOTT ZSIDÓK? 1950-ben Párizsban, a Le Paris Matsh egyik számában egy zsidó újságíró azzal dicsekedett el, hogy “a zsidóság tulajdonképpeni hazája nem Palesztina, hanem Amerika, ahol mintegy tízmillió zsidó él, és hogy fővárosa nem Tel Aviv, hanem New York”. Valóban úgy is van, ahogy az idézett zsidó újságíró írta. A világ zsidóságának zöme Amerikában él. Ott halmozódik a zsidó tőke. Ott van a központja a zsidó kézben levő világsajtónak. E két nagy hatalommal — a pénzzel és sajtóval — onnan irányítják a világ népeinek sorsát... És csak ők irányítják! Közvetlenül a második világháború után tervet kovácsoltak a cionista zsidók, miként vegyenek elégtételt és jóvátételt az elpusztított zsidókért és vagyonukért. A szélsőséges cionisták tízmillió elpusztult zsidót emlegettek és annyiért akartak elégtételt követelni, a józanabbak azonban győztek és a kérdéses számot 6 milióban állapították meg. Azóta ez a "hatmilliós szám” elfogadott lett a köztudatban. Azzal szédítgetik a zsidók a bárgyú és gyáva keresztény népeket, erőszakolnak ki vele jóvátételt a németektől és folytatnak bosszúhadjáratot. Mennyi volt a valójában elpusztított és természetes úton vagy a háborúban elpusztult zsidók száma? E tekintetben éveken keresztül többféle statisztikai adat forgott közszájon és a sajtóban. A svájci Vörös Kereszt tízévi kutatás után — 1955 táján —, mintegy 300.000 ben állapította meg az elpusztultak számát. <$> I Rövid hírek \ • Május 20 és 28 között immár tizenhetedszer rendezték meg az elszakított Komáromban a hagyományos Jókai napokat. Az ünnepségsorozatot a magyar próza és versmondók, irodalmi színpadok és színjátszó csoportok seregszemléjének szentelték. A rendezvények fő célja az volt, hogy ösztönzőleg hassanak az ifjúság művészet iránti érdeklődésének elmélyítésére, továbbá, hogy segítsék a színjátszó csoportok és irodalmi színpadok munkáját. A Jókai napok keretében az idén két nagy érdeklődést keltő irodalmi szemináriumot is tartottak —, Mikszáth születésének 125. illetve Fábry Zoltán születésének 75. évfordulója alkalmából. ♦ • A népi hagyományok ápolására Erdélyben a bihari Folklórkor magyar tagozata és a Fáklya című lap szerkesztősége az egész megyét átfogó gyűjtést kezdeményezett, amelynek célja, hogy megörökítsék az ősi népszokásokat, népi játékokat, közmondásokat, összegyűjtsék a meséket, népdalokat, hiedelmeket, kiolvasó verseket, stb. A felhívás igen nagy visszhangot keltett és a Fáklya "Látóhatár” elnevezésű vasárnapi rovata máris több érdekes balladát, közmondást közölt az eddig fellelt anyagból. Eichmann — a Hitler által a szidok kiirtásával megbízott SS zsidó tiszt — halálos ítélete kihirdetésekor állította, hogy "egymillió zsidó pusztult el a németek keze által, míg a tel-avavi zsidó vádló-bíró bele nem szuggerálta a "hatmilliós számot”. Akkor ismerte be, hogy "igen hat millió volt”. Azóta teljesen a világ köztudatába varázsolta a zsidó sajtó és más propaganda, hogy valóban hat millió zsidó pusztult el a második világháborúban. Ma már a történelem márványkövébe van vésve ez a hamis szám és nehéz lesz onnan valaha is kivakarni. Ahhoz előbb a keresztény népeket kellene "átnevelni” — mint a zsidók tették a németekkel —, azokat kellene előbb bátrabbakká tenni, hogy az említett csalás eltűnjék a köztudatból és a történelemből. Az azonban igen távol még. A zsidók által felvetett hamis számot, a hatmilliós adatot még a zsidóknak is nehéz igazolni, bár rendelkezésükre áll az egész keresztény világ és a sajtó, azért aztán hamisításhoz folyamodtak, amely abban áll, hogy az amerikai zsidók tízmilliós számát, mintegy 4.5 millióval csökkentik. Amerikában ezelőtt talán két évvel általános népszámlálás volt, amikor is a zsidók össz-számát 5.5 millióban állapították meg a fentebb említett 10 millió helyett. Azok a zsidók ugyanis, akik azelőtt zsidóknak vallották magukat egyszerűen "felekezetnélküliekké, amerikaiakká váltak”. Úgy nyertek 4.5 millió halottat, amelyhez hozzávéve a valódi 1.100.000-nyi számot, körülbelül kijön az “elpusztítottak” hatmilliós száma. Ha a zsidók a népszámlálásnál nem úgy cselekedtek volna és megmaradt volna a tízmilliós lélekszám, a zsidók világstatisztikai száma 4.5 millióval magasabb lenne, s 18 milliós világlétszámuk 22.5 milliós lenne. De akkor a csalás is feltűnne még a bárgyú keresztényeknek is. Nincs tehát szükség tovább keresni az elgázosított zsidók sírjait, mert azok vígan élik világukat Amerikában ... tflTTVAKÖfcT Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. 0. Box 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 KANADA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 87 Longueuil, Que., Canada Előfizetés: Egy évre $7.00 — egyes szám ára 50c Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue, Cleveland, Ohio 44102
