Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1972-07-01 / 7. szám

1972. július hó «IttVAKOfct 3. oldal-V A magyarok Jézus vallásának követői,.. U---- ÁLLÍTJÁK A KÖZÉPKORI ZSIDÓ APOLOGETIKUS ÍRÁSOK - ------------A "Káldeától Ister-Gamig” c. köny­vem 227. oldalán azt írom, hogy: "A Tudás Népe — a Dunamedencé­­be kerültek és a Dentumagyariak subar — szabir népe — az egyetlen, mely megőrzi az ősvallás Jézussal megtisztult formáját”. Ma — ezt a megtisztult formát — az Úr-Jézus Vallásának nevezem és állítom, hogy a "pogánynak nevezett” Honfoglaló Magyarság ezt — a Mi Urunk vallá­sát — követte. Erre eddig csak a keresztény egy­házi iratokban találtunk bizonyíté­kokat, mint pl. Luitbrandt cremonai püspök írásában, aki a Lombardiát megszálló magyarokkal való egy évi állandó érintkezése után — 910- ben — így ír: “gens hungarorum videlicet Christiana” ... azaz “a Ma­gyar Nemzet nyilvánvalóan keresz­tény”. Történészeink valószínűleg a ró­mai egyházpolitikát követték akkor, midőn ilyen állításokat egyszerűen nem vettek figyelembe, vagy — leg­jobb esetben — azt mondták, hogy "valószínűleg a pogányságukban megismerték a bizánci keresztény­séget”. Luitbrandt cremonai püspök 910- ben tett állítását megerősítik azok a középkori zsidó vallási iratok, me­lyek a Jézust követő és magukat ke­reszténynek nevező vallásformák el­len, azok kifigurázására íródtak. Ezek az írások a gyűlölet termékei és az emberi intelligencia legmaga­sabb fokán mutatkozó apologetika rendszerességével akarják — a ke­resztény és zsidó vallásfilozófiákat kitünően ismerő zsidó rabbik — a jézusi dokrinákat beszennyezni és az Űr-Jézus követését kicsúfolni. A sok irat közül azt említem meg, amelyik minket legjobban érdekel. Ez pedig: Izsák ben Ábrahám Tróki, lengyelországi rabbinak, a keresz­ténység akkori — Róma által elis­mert — legnagyobb ellenségének: “Chizzúk Emuná” (A hitben való megerősítés) c. könyve. Ez a Tróki Izsák 1533-ban született és meghalt 1594-ben. A megnevezett munkája igen nagy feltűnést keltett. Római kútforrásokból eredő kö­zépkori cáfolatokat nem találtam, de protestáns részről Wagenseil: "Tela Ignea Satanae” (Altdorf, 1681) "gyalázatos és pokoli terméknek ne­vezi” Tróki írását és Wolff ennél tovább megy, mert egyszerűen "na­gyon dögvészes íratnak” apostrofál­­ja. (Bibliotheca Hebrea I. 641.) Tróki Izsák ebben a munkában azt bizonyítja, hogy: "a kereszténységnek Isten előtt nincsen semmi joga a létezésre, mert a próféták szerint megjöven­dölt Mesiás megérkezésekor csak egy törvény és csak egy vallás ural­kodhat az egész földön, s ez pedig a zsidó vallás leszen, s így a zsidó nemzet üldözőire az Isten hatalmas büntetése vár”. Ez az alapeszme vezeti minden indokolását, mely a dialektika ügyes mesterkedéseivel — céltudatosan és zsidó vallásszemléletű logikával — igyekszik a kereszténység történeti eredményeinek bizonyítékait meg­cáfolni. Ebben a nagy cáfolatban egyik argumentuma az, hogy a zsi­dóság sorsát hasonlítja össze a ke­resztényekével. "Ahogyan Izraelt megbüntette az Űr a 'bálványimá­dás' miatt, ugyanez lesz a sorsa a katolikusoknak is, mert bálvány­imádást űznek.” "Ahogyan Izraeltől elvétetett — Isten büntetéseképpen a királyság — ugyanúgy vetette el a görög-keresztényeket is az Isten a színe elől, mert nekik sincsen már királyságuk, hanem a török császár alattvalói lettek.” "Ugyanez a helyzet a Magyarokkal is, akik a Názáreti Jézus vallását kö­vették, de kiestek a méltóságukból és ők is elvesztették a királyságu­kat” ... mondja Tróki Izsák — félre­érthetetlen emlékezésül a magyarok ősi vallására. Ugyanis Magyarországon — Tróki írása idejében — immáron éppen 500 éve a római katolicizmus az ál­lamvallás és a protestantizmus elle­• A BÉCSI NEMZETI KÖNYVTÁR kéziratának a múlt század derekán készült katalógusában a 3505. szá­mot viseli az a kódex, amelyet ott végzett kutatómunkám során huza­mosan tanulmányoztam. Ezt a kódexet — bár a szakiroda­­lom alig foglalkozik vele — osztrák és más nemzetiségű kutatók nyilván forgatták az elmúlt századok folya­mán, de feltehető, hogy magyarok kezébe nem került, vagy ha igen, csak futólag lapozták át. A német és latin nyelvű, földrajzi, alkímiai, vallási témákkal foglalkozó, kétféle kézírással a XV. század végén és a XVI. század elején készült és nyolc tételből álló "kolligátum”-ot terje­delmes könyvészeti leírás részletezi. Ebben akad utalás Nápolyra, Velen­cére, Egyiptomra, "János pap orszá­gára”, szentföldi útleírásra — de Ma­gyarországról nem történik említés. A nyolc kis mű egyike sem foglalko­zik külön Magyarországgal, csupán egyikben-másikban találkozunk ha­zai helynevekkel a földrajzi távolság­­számítások kapcsán. Ezen túl­menően csak egyetlen helyen — a hetedik tételben — látunk egészen rövid magyar vonatkozást, ez azon­ban megérdemli, hogy közelebbről megismerkedjünk vele. • A KÓDEX 32. LAPJÁNAK HÁT­OLDALÁN és a 33. előlapján kézírá­sos, kézzel színezett, 435 x 202 mm méretű világtérképet látunk. Unter­­kirchner Franz 1957. évi és Menhardt Herman 1961. évi katalógusa szerint a XVI. század elején készítette az ismeretlen szerző. A térkép felöleli az egész akkor ismert világot, mai szóhasználattal élve, politikai tér­képnek minősíthetjük. Címfelirata szerint is a világ országairól kíván tájékoztatást nyújtani, érzékeltetve azok kiterjedését, de alig érintve fi­zikai képüket — legfeljebb ötletsze­rűen egy-egy hegyláncolattal, siva­taggal vagy folyóval tesz kivételt. A térkép alkotója — nemzetiségét nem ismerjük — csaknem mindenütt me­rev geometriai határvonalakkal ad­ja meg az országok sematikus raj­zát, köztük hazánkét is. Míg az euró­pai országok térképi ábrázolása nagy vonalakban arányosnak és eny­­nyiben valósághűnek mondható, ad­dig a többi kontinens, valamint az óceánok rajzolata kifejezetten torz és jócskán elmarad a kor kartográ­fiai színvonalától. Bizonyosra vehetjük, hogy a tér­kép szerzője nem volt a szó XVI. századi értelmében sem térképész, hanem az akkor erőteljesen kitárul­kozó világ egyre bonyolultabb politi­ni "ellenreformáció” tetőpontján van. Miért veszi külön említésre Tróki a magyarokat, akik már 500 éve ka­tolikusok, mint a Názáreti Jézus Val­lásának követőit? Nyilván azért, mert szerinte az Ószövetségi alapon álló római és görög kereszténység nem “Jézus vallása", hanem csak a magyaroké az. Ez az egyetlen Tróki könyvében, ami — a keresztényekre vonatkoz­tatva — valóban fedi az igazságot. "Jézus Vallása” az a Jézuskövetés volt, amit a "pogánynak” nevezett keresztények gyakoroltak az időszá­mításunk szerint 50. évben tartott kai képének tudós hajlamú szemlé­lője, aki a rendelkezésre álló térké­pek, útleírások és egyéb értesülések, nem utolsósorban a hagyományok alapján kedvtelésből állította össze “Típus universalis terrae" címet vi­selő művecskéjét. A nyugat-európai országábrázolá­sok viszonylagos hűségétől nem sok­ban maradnak el a kelet-európai, kö­zel-keleti, valamint az Európával szomszédas ázsiai részek sem. Mind­ez a kor humanista érdeklődési áramlatának megfelelően a térkép­­rajzoló keleti érdeklődéséről tanús­kodik. A szerző az akkori állapotot igyek­szik visszaadni. Nem vizsgálja a ko­rábbi helyzetet, nem foglalkozik egyes tájak, országok egykori lakói­val. Egyetlenegy esetben tesz kivé­telt — és számunkra ez adja meg munkájának savát-borsát, mivel ez a kivétel éppen Magyarországra vo­natkozik. A térkép az elrajzolt Fekete-tenger és a Káspi-tenger között, “Tartana Cumaniae" alatt helyezkedik el Grú­zia, amelyről a következőket írja: "Georgia seu Hungária antiqua” — tehát magyarul: “Grúzia, vagyis a régi Magyarország." (A térképnek ezt a részét közöljük cikkünkben.) • A LAKONIKUS MEGÁLLAPÍTÁS NAK többféle magyarázata is lehet. Nincsen kizárva, hogy a szerző sze­rint ez a kaukázusi ország volt a ma­gyarság őshazája. Éppen úgy lehet­séges, hogy csupán arra kívánt utal­ni: a Kaukázuson átvándorló ma­gyarság itt hazát alapított és azt valamilyen ok miatt elhagyta vagy elhagyni kényszerült. A négyszáz­ötven év előtti térképíró négy latin szavának minden magyarázgatása ön­kényes és főleg céltalan volna, de annyi bizonyos, hogy megállapítása nem egyéni véleményt tükröz, ha­nem egy Európa már országaiban is meghonosodott tudatot. ún. "apostoli zsinaton” rögzített ha­tározat szerint. Itt ugyanis senki más, mint Péter apostol jelentette ki, hogy "Nem kötelező a mózesi törvények betartása". Vagyis Jézus-Hit Tóra nélkül. (Bő­vebb felvilágosítást ad: Huber Lipót: Újkori és modern zsidók Jézusról és a kereszténységről c. "nihil obstat” könyvének 266. oldala. Kalocsa, 1933.) így szolgál bizonyítékul egy zsidó apologetikus irat arra, hogy egyedül a Honfoglaló Magyarság őrizte meg Jézus Urunk Vallását Péter apostol rendelkezései szerint. Kérem Nemzettestvéreimet, hogy védjék meg Őseinket minden lebe­csüléstől és káromlástól. Sohasem voltak pogányok Ok, hanem az Úr- Jézus igaz és krisztusi szenvedésben gazdag követői. Badiny Jós Ferenc Györffy György történészünk a "Napkelet felfedezése" című mű be­vezetésében meggyőző okfejtés után leszögezi, hogy a Kaukázuson túlra sodródott magyarok a honfoglaló magyarsággal továbbra is élénk kap­csolatot tartottak fenn, akik még 950 körül is küldtek követeket Transzkaukáziába és tájékozottak voltak az ottani viszonyok felől. Az 1500-as években készült térkép azonban arról tanúskodik, hogy ez a kapcsolat nem volt ismeretlen az európai — feltételezhetően itáliai — humansiták előtt sem, és azt olyan kiemelkedő érdekességű ténynek tar­tották, hogy rendhagyó módon a ko­rabeli állapotot tükröző térképen szükségesnek tartották feltüntetni a sok évszázad előtti helyzetet. Magyarországgal — ez Fodor Fe­renc és Irmédi Molnár László kapi­tális munkáiból tudjuk — igen sok térkép foglalkozott már a XVI. szá­zadban, sőt azt megelőzőleg is. Bár egyike-másika néhány szó erejéig is­merteti az egyes országok sajátossá­gait, Magyarországot vagy csupán megnevezik, vagy pedig — mint az 1230 körül készült Epstorfi-térkép, valamint a vatikáni faltérkép — "vi­téz férfiak hazájaként” méltatják, de lakóinak eredetéről hallgatnak. Mindkét szerző szemügyre veszi az általuk ismert régi atlaszokat, gló­buszokat, azok magyar vonatkozá­sait is, de ezekben sehol sem talál­tak adatot a honfoglalás előtti ma­gyarság korábbi lakóhelyeire. Ez is aláhúzza a 3505. számú bécsi kó­dexben található kis térképnek je­lentőségét, amelyre — ha érdemes­nek látja — a szaktudomány vissza­térhet. Bennünket az érdekelt, hogy az újkor hajnalát élő Európa tudós köreiben élt-e a magyarság kauká­zusi életének tudata. Erre a térkép választ adott. (Magyar Nemzet, 1972. márc. 13. sz.) Tardy Lajos KAUKÁZUSI MAGYAR VONATKOZÁSOK :::: EGY RÉGI KÉZÍRÁSOS TÉRKÉPEN

Next

/
Thumbnails
Contents