Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-07-01 / 7. szám
1972. július hó «IttVAKOfct 3. oldal-V A magyarok Jézus vallásának követői,.. U---- ÁLLÍTJÁK A KÖZÉPKORI ZSIDÓ APOLOGETIKUS ÍRÁSOK - ------------A "Káldeától Ister-Gamig” c. könyvem 227. oldalán azt írom, hogy: "A Tudás Népe — a Dunamedencébe kerültek és a Dentumagyariak subar — szabir népe — az egyetlen, mely megőrzi az ősvallás Jézussal megtisztult formáját”. Ma — ezt a megtisztult formát — az Úr-Jézus Vallásának nevezem és állítom, hogy a "pogánynak nevezett” Honfoglaló Magyarság ezt — a Mi Urunk vallását — követte. Erre eddig csak a keresztény egyházi iratokban találtunk bizonyítékokat, mint pl. Luitbrandt cremonai püspök írásában, aki a Lombardiát megszálló magyarokkal való egy évi állandó érintkezése után — 910- ben — így ír: “gens hungarorum videlicet Christiana” ... azaz “a Magyar Nemzet nyilvánvalóan keresztény”. Történészeink valószínűleg a római egyházpolitikát követték akkor, midőn ilyen állításokat egyszerűen nem vettek figyelembe, vagy — legjobb esetben — azt mondták, hogy "valószínűleg a pogányságukban megismerték a bizánci kereszténységet”. Luitbrandt cremonai püspök 910- ben tett állítását megerősítik azok a középkori zsidó vallási iratok, melyek a Jézust követő és magukat kereszténynek nevező vallásformák ellen, azok kifigurázására íródtak. Ezek az írások a gyűlölet termékei és az emberi intelligencia legmagasabb fokán mutatkozó apologetika rendszerességével akarják — a keresztény és zsidó vallásfilozófiákat kitünően ismerő zsidó rabbik — a jézusi dokrinákat beszennyezni és az Űr-Jézus követését kicsúfolni. A sok irat közül azt említem meg, amelyik minket legjobban érdekel. Ez pedig: Izsák ben Ábrahám Tróki, lengyelországi rabbinak, a kereszténység akkori — Róma által elismert — legnagyobb ellenségének: “Chizzúk Emuná” (A hitben való megerősítés) c. könyve. Ez a Tróki Izsák 1533-ban született és meghalt 1594-ben. A megnevezett munkája igen nagy feltűnést keltett. Római kútforrásokból eredő középkori cáfolatokat nem találtam, de protestáns részről Wagenseil: "Tela Ignea Satanae” (Altdorf, 1681) "gyalázatos és pokoli terméknek nevezi” Tróki írását és Wolff ennél tovább megy, mert egyszerűen "nagyon dögvészes íratnak” apostrofálja. (Bibliotheca Hebrea I. 641.) Tróki Izsák ebben a munkában azt bizonyítja, hogy: "a kereszténységnek Isten előtt nincsen semmi joga a létezésre, mert a próféták szerint megjövendölt Mesiás megérkezésekor csak egy törvény és csak egy vallás uralkodhat az egész földön, s ez pedig a zsidó vallás leszen, s így a zsidó nemzet üldözőire az Isten hatalmas büntetése vár”. Ez az alapeszme vezeti minden indokolását, mely a dialektika ügyes mesterkedéseivel — céltudatosan és zsidó vallásszemléletű logikával — igyekszik a kereszténység történeti eredményeinek bizonyítékait megcáfolni. Ebben a nagy cáfolatban egyik argumentuma az, hogy a zsidóság sorsát hasonlítja össze a keresztényekével. "Ahogyan Izraelt megbüntette az Űr a 'bálványimádás' miatt, ugyanez lesz a sorsa a katolikusoknak is, mert bálványimádást űznek.” "Ahogyan Izraeltől elvétetett — Isten büntetéseképpen a királyság — ugyanúgy vetette el a görög-keresztényeket is az Isten a színe elől, mert nekik sincsen már királyságuk, hanem a török császár alattvalói lettek.” "Ugyanez a helyzet a Magyarokkal is, akik a Názáreti Jézus vallását követték, de kiestek a méltóságukból és ők is elvesztették a királyságukat” ... mondja Tróki Izsák — félreérthetetlen emlékezésül a magyarok ősi vallására. Ugyanis Magyarországon — Tróki írása idejében — immáron éppen 500 éve a római katolicizmus az államvallás és a protestantizmus elle• A BÉCSI NEMZETI KÖNYVTÁR kéziratának a múlt század derekán készült katalógusában a 3505. számot viseli az a kódex, amelyet ott végzett kutatómunkám során huzamosan tanulmányoztam. Ezt a kódexet — bár a szakirodalom alig foglalkozik vele — osztrák és más nemzetiségű kutatók nyilván forgatták az elmúlt századok folyamán, de feltehető, hogy magyarok kezébe nem került, vagy ha igen, csak futólag lapozták át. A német és latin nyelvű, földrajzi, alkímiai, vallási témákkal foglalkozó, kétféle kézírással a XV. század végén és a XVI. század elején készült és nyolc tételből álló "kolligátum”-ot terjedelmes könyvészeti leírás részletezi. Ebben akad utalás Nápolyra, Velencére, Egyiptomra, "János pap országára”, szentföldi útleírásra — de Magyarországról nem történik említés. A nyolc kis mű egyike sem foglalkozik külön Magyarországgal, csupán egyikben-másikban találkozunk hazai helynevekkel a földrajzi távolságszámítások kapcsán. Ezen túlmenően csak egyetlen helyen — a hetedik tételben — látunk egészen rövid magyar vonatkozást, ez azonban megérdemli, hogy közelebbről megismerkedjünk vele. • A KÓDEX 32. LAPJÁNAK HÁTOLDALÁN és a 33. előlapján kézírásos, kézzel színezett, 435 x 202 mm méretű világtérképet látunk. Unterkirchner Franz 1957. évi és Menhardt Herman 1961. évi katalógusa szerint a XVI. század elején készítette az ismeretlen szerző. A térkép felöleli az egész akkor ismert világot, mai szóhasználattal élve, politikai térképnek minősíthetjük. Címfelirata szerint is a világ országairól kíván tájékoztatást nyújtani, érzékeltetve azok kiterjedését, de alig érintve fizikai képüket — legfeljebb ötletszerűen egy-egy hegyláncolattal, sivataggal vagy folyóval tesz kivételt. A térkép alkotója — nemzetiségét nem ismerjük — csaknem mindenütt merev geometriai határvonalakkal adja meg az országok sematikus rajzát, köztük hazánkét is. Míg az európai országok térképi ábrázolása nagy vonalakban arányosnak és enynyiben valósághűnek mondható, addig a többi kontinens, valamint az óceánok rajzolata kifejezetten torz és jócskán elmarad a kor kartográfiai színvonalától. Bizonyosra vehetjük, hogy a térkép szerzője nem volt a szó XVI. századi értelmében sem térképész, hanem az akkor erőteljesen kitárulkozó világ egyre bonyolultabb politini "ellenreformáció” tetőpontján van. Miért veszi külön említésre Tróki a magyarokat, akik már 500 éve katolikusok, mint a Názáreti Jézus Vallásának követőit? Nyilván azért, mert szerinte az Ószövetségi alapon álló római és görög kereszténység nem “Jézus vallása", hanem csak a magyaroké az. Ez az egyetlen Tróki könyvében, ami — a keresztényekre vonatkoztatva — valóban fedi az igazságot. "Jézus Vallása” az a Jézuskövetés volt, amit a "pogánynak” nevezett keresztények gyakoroltak az időszámításunk szerint 50. évben tartott kai képének tudós hajlamú szemlélője, aki a rendelkezésre álló térképek, útleírások és egyéb értesülések, nem utolsósorban a hagyományok alapján kedvtelésből állította össze “Típus universalis terrae" címet viselő művecskéjét. A nyugat-európai országábrázolások viszonylagos hűségétől nem sokban maradnak el a kelet-európai, közel-keleti, valamint az Európával szomszédas ázsiai részek sem. Mindez a kor humanista érdeklődési áramlatának megfelelően a térképrajzoló keleti érdeklődéséről tanúskodik. A szerző az akkori állapotot igyekszik visszaadni. Nem vizsgálja a korábbi helyzetet, nem foglalkozik egyes tájak, országok egykori lakóival. Egyetlenegy esetben tesz kivételt — és számunkra ez adja meg munkájának savát-borsát, mivel ez a kivétel éppen Magyarországra vonatkozik. A térkép az elrajzolt Fekete-tenger és a Káspi-tenger között, “Tartana Cumaniae" alatt helyezkedik el Grúzia, amelyről a következőket írja: "Georgia seu Hungária antiqua” — tehát magyarul: “Grúzia, vagyis a régi Magyarország." (A térképnek ezt a részét közöljük cikkünkben.) • A LAKONIKUS MEGÁLLAPÍTÁS NAK többféle magyarázata is lehet. Nincsen kizárva, hogy a szerző szerint ez a kaukázusi ország volt a magyarság őshazája. Éppen úgy lehetséges, hogy csupán arra kívánt utalni: a Kaukázuson átvándorló magyarság itt hazát alapított és azt valamilyen ok miatt elhagyta vagy elhagyni kényszerült. A négyszázötven év előtti térképíró négy latin szavának minden magyarázgatása önkényes és főleg céltalan volna, de annyi bizonyos, hogy megállapítása nem egyéni véleményt tükröz, hanem egy Európa már országaiban is meghonosodott tudatot. ún. "apostoli zsinaton” rögzített határozat szerint. Itt ugyanis senki más, mint Péter apostol jelentette ki, hogy "Nem kötelező a mózesi törvények betartása". Vagyis Jézus-Hit Tóra nélkül. (Bővebb felvilágosítást ad: Huber Lipót: Újkori és modern zsidók Jézusról és a kereszténységről c. "nihil obstat” könyvének 266. oldala. Kalocsa, 1933.) így szolgál bizonyítékul egy zsidó apologetikus irat arra, hogy egyedül a Honfoglaló Magyarság őrizte meg Jézus Urunk Vallását Péter apostol rendelkezései szerint. Kérem Nemzettestvéreimet, hogy védjék meg Őseinket minden lebecsüléstől és káromlástól. Sohasem voltak pogányok Ok, hanem az Úr- Jézus igaz és krisztusi szenvedésben gazdag követői. Badiny Jós Ferenc Györffy György történészünk a "Napkelet felfedezése" című mű bevezetésében meggyőző okfejtés után leszögezi, hogy a Kaukázuson túlra sodródott magyarok a honfoglaló magyarsággal továbbra is élénk kapcsolatot tartottak fenn, akik még 950 körül is küldtek követeket Transzkaukáziába és tájékozottak voltak az ottani viszonyok felől. Az 1500-as években készült térkép azonban arról tanúskodik, hogy ez a kapcsolat nem volt ismeretlen az európai — feltételezhetően itáliai — humansiták előtt sem, és azt olyan kiemelkedő érdekességű ténynek tartották, hogy rendhagyó módon a korabeli állapotot tükröző térképen szükségesnek tartották feltüntetni a sok évszázad előtti helyzetet. Magyarországgal — ez Fodor Ferenc és Irmédi Molnár László kapitális munkáiból tudjuk — igen sok térkép foglalkozott már a XVI. században, sőt azt megelőzőleg is. Bár egyike-másika néhány szó erejéig ismerteti az egyes országok sajátosságait, Magyarországot vagy csupán megnevezik, vagy pedig — mint az 1230 körül készült Epstorfi-térkép, valamint a vatikáni faltérkép — "vitéz férfiak hazájaként” méltatják, de lakóinak eredetéről hallgatnak. Mindkét szerző szemügyre veszi az általuk ismert régi atlaszokat, glóbuszokat, azok magyar vonatkozásait is, de ezekben sehol sem találtak adatot a honfoglalás előtti magyarság korábbi lakóhelyeire. Ez is aláhúzza a 3505. számú bécsi kódexben található kis térképnek jelentőségét, amelyre — ha érdemesnek látja — a szaktudomány visszatérhet. Bennünket az érdekelt, hogy az újkor hajnalát élő Európa tudós köreiben élt-e a magyarság kaukázusi életének tudata. Erre a térkép választ adott. (Magyar Nemzet, 1972. márc. 13. sz.) Tardy Lajos KAUKÁZUSI MAGYAR VONATKOZÁSOK :::: EGY RÉGI KÉZÍRÁSOS TÉRKÉPEN
